Szakkör | Page 807 | Látszótér

Kilátás

Összefogva

Hittem, egyszer boldog lenni
Élni, szeretni még jár nekem.
Téves hitem hová lettél.
A madarat meglelni?
Nem lelem.

Percnyi vágy volt,
Tán csak árnyék
Lebegni akartam veled
A Föld felett.
Velem száltál?
Ez is árnykép.
Szárnya szegett madár lettem hirtelen.

Elrepüljek?
Fáj a szárnyam.
Vonz a távol... hogy legyen?
Elrepülni sajgó szárnnyal,
Vagy maradni,
Csendben tűrni... idelenn?

Barack porzók
A képet úgy készítettem, hogy egy helios objektívet megfordítva simán csak a digitális gépem objektíve elé szorítottam, kézzel.

Engedtessék meg és mindenkitől elnézést kérek, hogy ez most egy kicsit talán furcsább lesz és ez nem csak a Ferinek szól. Nekem az lenne maszekba, ha egy kocsmaasztalnál ülnénk, a kérésem, hogy lehet az objektívet ide is, meg oda is fordítani. De hogy a hatvannyolcadik bibeporzót nézem végig a tavasz kapcsán, hogy a kis lepke hova megy és hogy beszélget, éntőlem akármi mikromakro előtétet oda lehet rakni, de hogy az asszociáció, hogy az egész sűrítménye ez lesz, hogy én még december huszonharmadikán is azt fogom nézni a tavasszal kapcsolatban, hogy mit csinált a bibeporzó a kis dingődongóval, ez úgy elgondolkodtató. Hogy miért nem tudunk ettől elemelkedni, miközben olyan erős és olyan sűrített képei vannak az alkotónak más témakörben, miért kell legörcsölni attól, mert a házi feladatnak az a neve, hogy tavasz? Az lesz vége, hogy nem hogy nem adok pontot egy házi feladatra, hogyha ezt csináljátok, hanem visszaveszek pontokat. (szőke)

Köldök

Véleményem szerint fontos lenne, hogy erről minél többet beszéljetek, van itt asszociáció bőven, függetlenül attól, hogy látszólag egy absztrakt környezet van, én ezt pontosan a kép asszociációja miatt jónak tartom, bár az is látszik, hogy a köldök kapcsán egyre több középpontos képet küldtök be és nem feltétlenül ebbe az irányba kell elmenni. (szőke)
értékelés:

Tavasz

Érezzük azt, amikor kiszabadulnak a biciklisták, mint a cserebogarak az útra és közben nincs akkora edzettség, és belefáradnak a tekerésbe. Kicsit szétszórt a kép széle, de fontos, hogy a bogarak és biciklisták képet ez a fotó gerjesztette Zsoltban, ezért a két disznó mindenképp megvan. (szőke)
értékelés:

Újjászületés
Hát, azért morfondíroztam pár napot, mire eldöntöttem, hogy feltöltöm ezt a képet, ráadásul pont a tavasz leckéjére. De majd - remélhetőleg - meglátom ki mit szól hozzá.

Egy absztrakt tükröztetős kompozíciót látunk, nem tudom, mi lehet ez, talán orr, vagy más, úgy látszik, hogy ez egy ilyen időszak, hogy nekem ilyen kvízeket kell megfejtenem, és ahogy mi is egy-egy leckét feladunk, az alkotók is igyekeznek nekünk is egyre komolyabb feladatokat adni. Egyetértek azzal, hogy Nóra morfondírozott, és én is morfondírozok, hogy mi köze ennek a tavaszhoz, gondolhatnék itt arra, hogy ez egy tojás lehet-e, én szívem szerint nem fogadnám el ezt a tavasz kategóriára, várom tehát a tavaszra a megfejtést. (szőke)

Az Adhan a müezzin imára hívó 'éneke'.

Zeneileg egy nagyon fontos emléknyomot kapunk, ritka, hogy ilyen közelségben megengedik dokumentálni, filmezni magát az imát, jó látni ezt a puritán és egyszerű környezetet, ami az énekest jellemzi, ugyanakkor talán ha megoldható lett volna, jó érzés lett volna látni minél többet ebből az imateremből, nyilván ennek voltak kritériumai, azt is csodálom, hogy megengedték fölvenni ezt az imát. Nagyon szépen köszönjük. (szőke) értékelés:

Tudom Én, hogy minden baja van, ennek a kis diaporámának, nincs eleje, vége, a zenére sem sikerült rá ültetni rendesen a képeket, de olyan jól esett nosztalgiázni kicsit. :)

Rögtön azzal kezdeném, hogy alapvetően egy tévedés történt, az én véleményem szerint szorgalmiban nem elfogadható az alkotás, egy nagyon összetett üzenetet és formai megoldást használ az alkotó, a barát fogalomkörbe nagyonis beletartozik az alkotás, egy olyan finom rendszert láthatunk a Mácsai-munkákból, ami egy nagyon fontos állomása Ferinek. Tehát felülbírálnám a döntést és a barátom leckéhez csatolnánk ezt a munkát. Javaslom a látogatóknak, hogy a fórum rovatban beszéljünk erről a munkáról, értékesebb, mint amilyennek gondoljátok. (szőke) értékelés:

Az ágyunk
Ezzel nagyon sokat tipródtam. Próbáltam megágyazva, beágyazva, egymásra exponálva a kettőt, mindenfélét trükközni, aztán reggel a nap pont jól sütött be, és rájöttem, hogy Szőke úgyis látná, hogy csak dugdosom az ágyam előletek. Hát nem.

Pontos és célratörő a kép címe, ami többes számban íródott, sőt, benne van valami történetsejtetés is egy közös történetről és a szobabelsőben vannak olyan pici tárgyak, macik, kazettás rádiómagnó, ami egy létezésre, egy élethelyzetre, egy privát környezetre utalnak. A cím sejtet valamifajta drámát, vagy izgalmat, hiszen egy intim világ tárul elénk, egy belső, személyes, a külvilág számára nem mindig megközelíthető élettér, ezt sejteti a cím, és ha ezzel a céllal érkezik a néző a képhez és tudja a leckét, akkor fölvetődik a kérdés, hogy vajon a hibaisták számára jól ismert bélyegalbum, vagy fotóalbum közlési szintje megfelelő közlési forma-e önmagunkhoz képest egy személyes üzenet pontos kifejezéséhez. Másként mondva a kép címe elindít egy várakozást, a látvány ugyanakkor nem elég erőteljes, szégyenlős és bátortalan ahhoz, hogy a valódi térben megjelenő rekvizítumok igazi súlyt adjanak a leckének. Nem a képen jelenlévő tárgyakkal van baj, vagy a színekkel, hanem Gábor nem elég bátran nyúl a feladatkörhöz, hanem túl akar lenni egy feladaton. Tehát nem fotó szempontjából mondom, hogy jó lenne ismételni a feladatot, hanem azért, mert önmagához képest a feladatot, az önportré feladathoz képest prűd és átcsúszik a feladat nehézségein. Egy rendezett felületet látunk, ami által nem tudunk igazán közel kerülni a feladatból adódó lépcsőfokhoz, ezért erre nem adnék most disznót, kérném, hogy a feladat ismétlődjön. (szőke)

Nahát
Bara Séta című képe hozta elő ezt a képem az archívból.

A kép humorforrása egy óriásplakát, amin egy női alak, egy festmény látható, egy előtérben lévő fával, egy Lada személyautóval és egy elhaladó emberi alakkal a városban. Tulajdonképpen sajtófotó-kiállításokon szoktunk hasonló próbálkozásokat látni, ez egy képi geg, amire a cím is utal, de nem elég sűrített a valós ellentétpár. Nehezen eldönthető, hogy a meztelen női alakkal mi van ellentétbe állítva, a volt szocialista országok egyik meghatározó momentuma, a személyautó, vagy az utcán elhaladó felöltözött női alak? Jó szándékú a munka, a megszállott fotós ilyenkor vár, hogy elmenjen onnan a Lada, vagy a néni. (szőke)
értékelés:

Séta

Egy fekvő formátumú képben ahhoz a problémához szeretnék visszatérni, ami Feri munkája kapcsán felmerült, és ott az fogalmazódott meg, hogy túl szűkre van vágva a képi információ. Itt pedig fordított helyzet van, véleményem szerint több a képen látható jelzés, mint amit a valódi üzenet tartalmaz, túl tág a kép, a mi elképzelésünk szerint egy plakát és az előtte elhaladó emberi alak, és sejthetően a plakáton látható emberek, ezek ellentétes mozgása adja a kép játékát, izgalmát. Egy kimerevített állókép előtt látható mozgásban lévő ember filozófiai kettőssége adja a képnek a lényegét, de a beküldött kompozíció sokkal tágabb, egy másik kép sarka, konnektorok, szóval szűkítenénk, azt kell mondani, hogy most nincs eldöntve, hogy a fényképész mire akar fókuszálni, fű fa, virág, bokor is belecsúszik a képbe. A megfigyelés nagyon jó, de nem sűrített a mondanivaló, az irány jó, de azt mondanám, hogy javítani a leckét. Egy disznó az alapötletért. (szőke)
értékelés:

Családfám

Sokszor mondtam már a Márti-képek kapcsán és itt ennél a két részes sorozatnál is fontos megjegyezni, hogy a Márti alapvetően filmes. Történeteket mesél el, valószínű ez az oka itt is a házi feladatnak, hogy nem egy önálló képet, hanem egyik képet a másikra vonatkoztatva egy történeti építkezést látunk. Teljesen indokolt a két egymás mellé helyezett kép, érthető is és csak egy teljesen személyes megjegyzés, hogy a vágy bennem ott van, hogy majd ezeket láthatom mozgófilmen. Az, hogy nem filmet látunk, lehet az az oka, hogy bonyolult dolog, számítógép és egyéb szerkezetek kellenek hozzá, ez csak egy teljesen zárójeles megjegyzés tehát. A köldök kapcsán volt többször vita erről, hogy nem véletlen, hogy a tízes utáni leckéknél egy magasabb szintet, és hívószavakat használunk és így jelent meg ez a furcsa lecke és arra kértünk benneteket, hogy próbáljatok meg magatokban mélyebb összefüggéseket, összetettebb eseményeket létrehozni, elküldeni. Az én sejtésem szerint ez a kép pontosan ezekbe a régiókba érkezik el, nem tudom, hogy sajnos-e vagy nem, csak a magam érzése, hogy ez a kép nagyon jó mind a két része, de nagyon szomorú. Ezt abból lehet sejteni, hogy közérthető, jól megfogalmazható, jól megfogható kódokkal dolgozik. Egy emberi alakot látunk az éjszakában, aki valami parkban a nyírfák között egyedül áll, sejteni a képről, hogy egy női alak, mint egy kis főzőkötényben, vagy nyári szoknyában, talán a napot is sejthetjük a ruhán, ami a farmer és a póló fölött látható, lehet érezni a képből, hogy ez egy kora tavaszi kép, és ebből érzékelhető valami ellentét, hogy a ruhán lévő szövegek egyfajta öniróniával manifesztálódnak, és az alany szemben áll, mint egy bemutatkozásnál, vagy igazolványképen, mintegy lajstromban, a régi képeken látható ilyen, amikor a parasztház elé a gazda, a feleség és a gyerekek kiállnak, beállnak egy büszke pozícióba és 120 évvel később tekintenek ránk a régmúlt időből. Ez egy lenyomat, bizonyíték arra, hogy én, aki a gép elé álltam, létezem, abban az éjszakában, abban a pillanatban, a világban, ami körülvesz, én ilyen voltam. Nagyon jól látható a képen a szembenézésnél az arc, ami enyhén szólva sem örömet, hanem egyfajta kiábrándultságot, áldozati állapotot, helyzetet tükröz. Nagyon esendő a kép első fele és a második felében ugyanez az emberi alak, mintegy furcsa levelek nélküli fa, elhajlásokkal, egymásra exponálással megváltozik, és szinte három különböző személyiséggé válik, ahol a talajhoz, a valósághoz erősen két lábon állva kapcsolódik az ő maga gyökereivel, vagy gyökértelenségével és a kép felső felében ahol az emberi arc újra látható ezekkel az elhajlásokkal, széttárt karokkal, mint egy mágikus fa, vagy szarvas, előttünk van ez a furcsa szimbólum. Olyan, mint egy sziklarajz, vagy egy barlangban egy vadásznak a megfestett mágikus képe lenne egy szarvasról. Azt is lehet látni, hogy ez az összetett forma úgy jön létre, hogy a személy, akit látunk, elkezd játszani, elkezd mozogni, elkezd kitárulkozni, talán a két kép így értelmezhető egészen pontosan, hogy valami a mostani üzenetben ott lehet a szalonképes, a logikus, az értelmes mögött, a lázadás, a tánc, az öröm, a gyermeki létezés és minden, ami akár a kreativitásra is utalhat, hogy ez a történet lezáródik az egészben.
Nagyon fontos itt megjegyezni még egyet, hogy ennek a két képnek van címe és az a címe, hogy a családfám. Márpedig mind a két képen az alkotót lehet látni, nincs itt segítség vagy barátok, áll egy kopár nyírfaligetben és nagyon megejtő és pontos az üzenet, ha elfogadjuk a címet, mert ez a családfa ő maga. Ez a fa egyedül álló fa és ez a családfa nem tud kapaszkodni, utalni más fákhoz, nem a felmenőket lehet látni, hanem egy embert, aki ezen a talajon egyedül áll és ő maga a családfája, ő maga a története saját magának, ő maga az, hiszen ha visszagondolunk, hogy a XIX. században ez milyen nagy divat volt, ezekkel a gallyakon ábrázolni, hogy a dédnagypapa és a császári lovassági ezredes hanyadik ágon helyezkedik el, szóval ezen a régi családfa motívumhoz hasonlító második képen nem találunk senki mást. Csak a Márti van, csak a Márti a gallyak, csak ő a gyökér, én úgy gondolom, hogy a 10-es lecke köldök házi feladatával, mert azt is mondtuk, hogy az a gyökér, az ősiséget jelzi, nagyon pontosan küldött nekünk egy üzenetet arról, hogy ő ott most, ahol van, milyen viszonyban van a világgal, emberként, nőként, ha akarom magyarként, megpróbálom összefoglalni egyszerűbben: az a probléma a Mártival, hogy nem ömleszti folyamatosan a képeket, de ha küld, akkor az ütős. (szőke)
értékelés:

Álom?

A kép egy abszurd és szürrelis de belsőépítészeti geget mutat, egy lábas fürdőkádat, amelynek az oldalát kivágták és kanapéként üzemel. A kép egésze valójában enteriőr, nem a házi feladat csendélet rovatába tartozik, enteriőrként meg nincs feladva ilyen lecke, szorgalmiként tudom értékelni a képet, és továbbra is azt mondanám, hogy beszéljetek a csendéletről, félreértések vannak. Ha viszont mint enteriőr szemlélem és mint szorgalmi, akkor nagy kérdés, hogy a fotós mit ad hozzá ahhoz a látványhoz, amit a belsőépítész, a dizájner megálmodott. Minden az, ami valójában a dizájner álma, víziója, a beállítás, a fények és a tárgyak rendje, tehát enteriőrként az emlékkép kategória ez a munka. Ilyenkor ha nem félünk, hogy a teremőr megver minket, akkor azért nem árt a fotósnak is hozzátenni valamit a látványhoz, egy csokor virágot odadobni, vagy egy embert beleültetni a kádba. (szőke)

Házimacska - Pedellus -

A kép alapvető kérdése az, hogy két élőlényt látunk a képen, egy nagy fejet és egy nagy macskát. És hogy a két meghatározás a házimacska és a pedellus. A nagy fejről úgy tűnik, hogy egy női fej lehet, és mivel úgy tudjuk, hogy a pedellus nem nő, nem gondolhatjuk azt, hogy a pedellus lenne ez a fej. Látunk egy macskát, egy nagy dagadt macskát, az meg úgy néz ki, mint egy macska, gondolom ez lehet a házimacska. A kép absztrakcióját valószínűleg az jelentheti, hogy a női fej mivel nem lehet a pedellus, ő lehet a macska, és a macska mivel nem lehet női fej, mert szőrös, az lehet a pedellus. Amikor ilyen szintre érkezhettünk a képpel és megfejthettük a kódját, a másik örömteli dolog, hogy ebből a házi feladatból ebből nagyon pontos és konkrét üzeneteket látunk az alkotó estiskola-táborban való munkájából, nagyon sok olyan motívumot látunk itt fölsejleni a tábori munkából, ahol ő ott volt, jelen volt, abból építkezik a kép. Szinte a kép teljes egészére azt mondhatjuk, hogy előzményének kell tekinteni az estiskola-táborban Dörögdön készült képeit az alkotónak. Három disznó. (szőke)
értékelés: