Olvas

Ez egy nagyon jó sziluett, jó sematizálás, benne van minden, elég izgalmas is, az viszont kérdés, miért hagytál jobbra ennyi helyet a feketének, mert ha elmozdulsz balra a géppel, akkor belefért volna az a fotel is, ami most csak egy csonkként van jelen, és lekerülhetne egy ujjnyi simán a nagy feketéből, mert az meg elbillenti most az egyensúly mérlegét. De a meglátás kiváló, szóval igen, ez jó dolog, és látod, a fekete-fehér egyből határozottabbá teszi az állítást. (hegyi)

Tükörkép

Az a helyzet, és ezt visszanézésnél neked is látnod kell, hogy te eltűnsz a sötétben, semmi gesztus, semmi közlés így nem tud átjönni, mert az a lámpa úgy kiabál, hogy mindent elnyom. Ha elé ülsz, legalább nem vakít, de akkor sincs elég fény, lapos lenne az arc világítása. Az egy dolog, hogy te ismered az arcod, de ha a köülvilágnak ilyen képet adsz magadról, az részben a bátortalanságról szól, részen a bújkálásról, és ezek nem jó üzenetek. Fontos lenne, hogy a 365 mellett elkezdd magad fotózni, részben hogy magaddal tisztába gyere, részben hogy magadon keresztül az embereket is megtanuld elfogadni és fotózni. (hegyi)

Három Vé

Mindegyik nem fért rá a képre. Nekik szinte gyerekjáték, nekem döntéshozatal. Veni, vidi, vici - gondolják. Valóban nincs esély a változásra?

Gyerekkorom ugróiskoláját látom viszont, csak az a baj Feri, hogy nem tudom, mi van a papírokon. Ha fontos, akkor ezt lentről kell fotózni, igaz, akkor esélyes, hogy lemarad a lényeg, hogy ugróiskolába tetted le. Hát, így most nem tudom, mi van, miért a papírok, mit akar ez jelenteni így egyben. (hegyi)

Mottó 2.

A Mottó képre (eddig) érkezett javaslatok figyelembevételével.

Értem, hogy ez lett a javítás a többiek javaslatai alapján, de bevallom, nekem az előző szerkezete jobban tetszett, ez most olyan, mintha egy régiségboltban lennénk, és oda applikáltad volna be a magad képét utólag. Az a helyzet, hogy itt is igaz a fekete-fehér kérdéskör, amiz az előző képnél mondtam, ráadásul ez a kép fekvő kellene legyen, nem álló. (hegyi)

Vidd!

Két kép jött, engedelmeddel egyben elemezném, két gesztus, de ez a jobb. A másiknál egyedül az ujjak tartása az, ami artisztikusabb, szebb, anatómiájában izgalmasabb. De a kamasz és a felnőtt férfi viszonya, a saját magunkkal való szembenézés (mert sejtésem szerint te vagy a kis képen is, ugye), ez erős üzenet, erős gondolat és végre valahára engedted magadnak ezt megélni és ábrázolásában is meg tudtál találni valami olyat, ami egyetemes és túlmutat a verbalitáson, azaz képnyelvet használ. Köszönet érte, fontos munka. (hegyi)

Sajtáljuk, nincs ételfotómodell felvétel!

Elképzelem, hogy a megszaporodó ételfotók miatt szükségessé vált ügynökségek egyszer csak kiírják az ajtajaikra, hogy nincs több modellfelvétel! Mondjuk éppen egy ilyen lelkes figura állna meg az ajtó előtt. Igaz, ő igen sokáig érlelődött, már kissé meg is romlott a látása, haja is jelentősen meggyérült az utóbbi években, akárcsak szemöldökszőrzete, melyek közül csak egy-egy hosszabb szál árulkodik az egykori bozontról. A szeme alatti táskák sem pont az ifjabb koráról tanúskodnak, borvirágos orra is csak nemrég virágzott ki. Na de már mit tehetne? Áll az ajtó előtt. Szóval pontosan ez a pillanat is lenne az, amikor nehezen kibetűzi a hírt az ajtóra tűzött papírfecniről: Saj-tál-juk-nincs-é-tel-fo-tó-mo-dell. Felvétel... Elolvassa egyszer, még egyszer, szemüvegét is felveszi, hátha... Szája még egy kicsit mosolyra is áll... Nem, azt hiszem, nem értette meg... Az ilyenek sosem értik meg! Nekem pedig ezzel a felismeréssel le is zárul az elképzelésem.

István, van az, amikor nem tudok mit mondani, számomra ez borzalmasan primér, hogy ne mondjam, nagyon a kezdők sajátja, hogy idétlenkednek ilyen hülyeségekkel, időt és energiát pazarolnak rá feleslegesen, hiszen tudható, hogy ebből jó nem sülhet ki. Érted, sülhet ki. Jó, mi? Na, hát mint a poénom, a kép is annyira borzalmas poén. Mentségedre legyen mondva, hogy a 70-es 80-as évek reklámjai, a túróval, a tévével, szóval Tóth József Füles hasonlóan fárasztó verbálpoénjai is megszülettek valami érthetetlen okból kifolyólag és sok rajongójuk van a mai napig. Hát, én nem tartozom közéjük. Bocsánat érte.  (hegyi)

Fürdősó

Kád vízben olvadó fürdősó.

Bódy Gávor Nárcisz és Psyché című filmje jut eszembe erről a képről, a lavóros jelenet, aki látta, nem felejti el egykönnyen ezt a filmet, aki nem látta, azonnal vegye listára, mert a magyar filmművészet egyik legfontosabb alkotása. És igen, ami a kép erénye, hogy ezt eszembe juttatta, az a hibája is egyben, hogy képileg nincs meg benne az a határozott kijelentés, nincs kompozícióban úgy kitalálva, hogy ez megálljon a lábán magában, azaz van valahol valami, történik valami, valahogy, de hogy hogyan, az esetleges. Érdemes lenne ezzel még dolgoznod, a kád jó terep. Egyébként is, kéne fotóznod, István, mert sok félbehagyott projekt van ,amikkel érdemes lenne újra foglalkoznod. (hegyi)

A 8. HetiHegyi olyan, a háztartásban fellelhető eszközökről szól, amelyek jók, ha a kezünk ügyében vannak, bekerülnek a szettáskába. Segítségükkel rossz fényviszonyok között is jobb képet készíthetünk. Mire jó az alufólia, a karácsonyi csomagolópapír, egy fehér póló, vagy egy sminktükör akár? Deríteni, fényt takarni, visszaverni vagy szórni, mindez lehetséges filléres kacatokkal is. A kommentekben várjuk az ötleteket, kérdéseket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

Állódinamika

Szép, igényes technikájú kép, ezt megszokhattuk tőled, hogy neked ez megy, és jól dolgozol a képszerkesztővel is, tehát ebben az értelemben makulátlan a kép. Ha ez egy stockfotó, annak kiváló. Csak ha ennél többet is akarsz, akkor abban kell határozottnak lenni, hoyg ne csak az én fejemben kerüljön oda mögé egy női akt, vagy egy arc, hanem a valóságban is. Éppen hogy, csak érzetszerűen, de jót tenne neki, ha lenne mögötte valami. Így is képzeleghetünk oda akármit, de ennél több kell, az, hogy legyen is ott valami, amin elagyalhatunk, hogy mi a fene is, és amit ez a cseppjáték szétszabdalhat. (hegyi)

Suliban

Pista, el kell mindig dönteni, mire menjen a fuvar, egyszerre akartad a kosárpalánkot és a deszkát a firkával, de így, hogy nem nyúltál hozzá a tárgyhoz, nem rendezted át, kényszerűen ellenfényes és skurcban alig érthető maradt a dolog. Deszka, nem bánt, meg lehet fogni, oda lehet tenni, ahol jobban mutat, befordítani, szóval na, érted te, ez így most vázlat. (hegyi)

Egykor én is tanítottam

Minden benne van a képben, amit mondani akarsz, talán a másik kézzel, ahol nincs gyűrű, jobb lenne, mert az kiviszi a figyelmet rólad, de igen, aggodalom van, protest, fricska is, szóval jó lett. Az más kérdés, hogy hogy elsodródtak az események, és már aez az egész pajdagágász tüntetés mennyire leromlott és kifulladt, de ennek megvitatása nem a képelemzés tárgya lenne. (hegyi)

Mottó

Noémi, fondold meg, hog elhagyod a színeket. Zavaróak, gyengítenek, a közlést lehozzák a földre, és hibaként jelentkeznek. Ha ez egy fekete-fehér kép lenne, az sok gondolatot hozhatna magával, így meg egy tükröződésben készített önkép, nem több. Lehgyél bátor. (hegyi)

Sütő

Noémi, megerősítelek abban, hogy te ezen a dolgon már túl vagy. Sokkal határozottabb gondolataid vannak magadról és a helyedről a világban annál, mintsem a sütő tükröződése a túróscsuszával. (hegyi)

Víz, hordó

Ez a kép fekete-fehérben, ha levágnád a fejet, egy kiváló ritmusjáték lenne. Így most primer marad, werkfotó érzetet ad, így készült. Igen, így, de engem nem a werk érdekel, hanem az álom, az a mozi, amit te mutatsz be majd, szóval a megfigyelés jó, de hibádzik az, hogy végig is vidd, amzt láttál és ugyanazzal a könnyedséggel és határozottsággal szakadj el a valóságtól, ahogy azt a Jöjj című képednél tetted. (hegyi)