Feri, a címből indulok ki, és akkor azt kell mondanom, hogy ez a kép két esetben tudna valóban a lebegésről szólni. Egyrészt akkor, ha még tágabb a kivágás és az egész tükör úgy van alátámasztva, hogy az homogén fekete, és akkor a tükör maga alátámasztás nélkül maradna, mert a fekete eltakarna mindent. A másik, hogy nagyobb tükör és sokkal szűkebb kivágat, hogy a tükör maga már ne legyen felismerhető, ne legyenek élei, szélei, mert akkor az a fura világ, ami a tükrök sajátja, az lenne, amibe belépve már ez a vitamintabletta ez elkezdene élni. Így most a kettő között maradtunk félúton, és így a hatás sem nem elég konkrét, sem nem elég elvont. (hegyi)

Hát, én csak a saját kamaszkorom emlékeit tudom felidézni, és abba nyilván csak az én belső emlékeim vannak benn, de valószínű, hogy egy-egy számomra kényszeres helyzentél én magam is így nézhettem ki, ilyen fejet vághattam. Ebben benne van a dac, az unalom, a na jó, ha annyira akarod, legyen, amit akarsz, fejben nem törhetsz meg élménye is, szóval elég beszédes a kép. De a másodlagos, úgymond nem közvetlen, vagy nem szándékolt üzenetréteg is erős, amit anya tett a képhez, a fejen arcon tükröződő fények, ahogy piszkálják a modellt, a kék és sárga ellentéte, úgyhogy ez egy kettős játszma, ahogy valószínű mindig is kettős volt és lesz, hiszen itt értékek és érdekek csapnak össze. A kép ezt kiválóan ábrázolja, minden technikai problémája ellenére is. Amire kéne figyelni, az a világítás, a fények, mert ami sok picit balról, az kevés lett jobbról, ez a kiegyenlítetlenség egy szintig normális, mert hát van főfény és derítés, de ennek az arányait kell belőni jól. Aztán a háttér és modell fényviszony aránya, hogy ha a háttér ennyire fényben van, akkor az invertálja a képet, a modell kevésbé kap fókuszt ezálta, mert a fény okán a háttérre figyelek. Ez megoldható lámpával, vagy indirekt vakuzással is, szóval mondom, az ötlet és gesztus szuper, a többi gyakorlás kérdése. (hegyi)

Én ezt egy jó tanulmánynak tartom. Nyilvánvaló, hogy ebben az is jó, hogy alkalmaztál egy technikát, amikor egy hosszabb expozíciónál az ember a zoom gyűrűjét meghúzza, és akkor az egésznek lesz egy ilyen zuhanás jellege. Ez, mint gyakorlat abszolút jól működik, a struktúra is jó. A színeket én nem alkalmaznám, én ezt fekete-fehérben használnám, de maga a formagyakorlat jól működik. (hegyi)

Érdekes dolog ez egyébként, legfőképp az a lila dolog tetszik ott benne, meg nagyon jó a struktúrája annak a csatornafedélnek is. Úgyhogy a meglátás abszolút jó. Én azt mondom neked, Zora, hogy küldjél képeket. Én is rákapcsolok, de te is kapcsolj rá, mert a látásmódod jó. Nyilvánvaló, hogy sokat kell gyakorolnod még, de az, ahogy látsz, már bizakodásra ad okot. Jó a fő figura, jó ez a ruha, ahogy lelóg, meg a táska, és ebből az egészből lesz egy ilyen karácsonyfa-jellegű valami. Úgyhogy tetszik a megoldásod, várom a folytatást. (hegyi)

Ez egy háromképes összeállítás egy eléggé furcsa szoborról, de megvallom neked, az első két kép nekem nem megoldott. Az első kép azért nem, mert az izgalmas lenne, hogy ez a madárkarom a mellbimbóba akar éppen belecsípni, de még meg kellett volna azt találni, hogy ebből a karból többet lássunk, hogy itt van valami harc is. De az erotikája meglehetne ennek, nem nagyon jó helyen vagy a géppel egyelőre. A második kép nekem felejthető, nem fontos. A harmadik kép az, ami szuper jó lenne, ha egy lépéssel közelebb mégy. Tehát ehhez a szoborhoz semmi szükség nincs ehhez a műkő alapzatra, hogy én ezt értelmezni tudjam. Főképp ezeknek a kőformáira, ahova le lehet esetleg ülni. Meg a bácsira sincs szükségem, meg a háttérben lévő talán közvilágítási lámpára, vagy nem tudom, mi lehet az a falanszter-megoldás ott. De a lényeg, hogy lényegesen kevesebb kéne ennek az aljából, és akkor úgymond közelebb menve már jobban ki tudom bogozni a részleteit ennek a szobornak. A másik, hogy arra is figyelni kell, hogy mi van a háttérben, hiszen most az egész momentumot, ami itt történik, összekavarja az a lucfenyő, vagy tuja, nem tudom, biológiából nem vagyok nagyon erős. Szóval azok a növények pont ott vannak, ahol nem kéne. Tehát kellett volna még itt kicsit sétálgatnod, hogy megnézd, honnan adja ez a szobor a legjobban magát neked. Valószínű egyébként, hogy abban igazad van az első két képpel, hogy ez valahonnan alulról megfotózva jobb, mert az ég kontrasztosabb és homogénebb hátteret tud hozni, és akkor nem kell kiválogatnom a ház- és növényrészletek közül magát a szobrot. Aztán az egy másik kérdés, hogy időpontban nem teljesen tökéletes ez a dolog. Nem verőfényes napsütés kell, tehát a szórt fény kell, de annál azért egy kicsit jobb idő. Télen ez nem annyira mutat jól. (hegyi)