Hát, én asszem értem, bele vagy szerelmesedve ebbe a kocsiba, én is bele voltam az enyémbe, és a gazda szeme máshogy lát, kegyes szerelmetességgel, de ha kívülállóként nézem ezt a képet, azt keresem, hogy a sofőr vajon hova ment el pisilni. Azaz a szituációt nem érzem nagyon végiggondoltnak, valahogy se távol se elég közel nem vagyunk, olyan nyugis a beállítás, de nem nagyon történik semmi. A tájra ráhúztál valamit, vagy HDR-szerű, vagy csak a tónussal játszottál, de különösen a másik oldalon, jobbra a dolog kezd átfordulni, egészen grafikai a hatás, elrugaszkodtunk a valóságtól. Egy kicsit kevesebb életszerűbb lenne, pokolba a végtelenbe tartó élességgel. Magadnak csinálod, nem kell ennyire korrektnek lenni, egy pici humor, életszag jót tenne. (hegyi)
Azért vagyok zavarban, mert hogy a helyszín tökéletes lenne arra, hogy egyfajta optikai játékot játszhassunk, de ehhez az kéne, hogy tisztább legyen mértani értelemben a kompozíció. Úgy kell elképzelni, hogy lecsupaszítjuk a tartalmuktól és csak hasábokat, tömböket keresünk, azokat szerkesztjük össze, mintha vonalrajz lenne, akkor kiadhatja azt, hogy miképp lehet ezt megcsinálni. Egy biztos, hogy az alapzatnál az, hogy vannak-e autók és beazonosítható környezet vagy sem, az rajtad múlik, mindkét döntés rendben van, de egyik mellett le kéne a voksot tenni. (hegyi)
Nagyon szép épületet találtál, szeretem ezt a stílust, persze lehet mondani, hogy élesség, helló, merre jársz, vízszintes, meg ilyesmit, de mégis sikerült átadni egyfajta hangulatot. Picit olyan, mint amikor szalad alattunk az út és csak egy villanásnyi időre ugrik be egy-egy kép, épület, színhely, de már robogunk is tovább. Ha a cél ez volt, ezt sikerült teljesíteni. (hegyi)
Hát, aktnak nem tudom látni, mert hogy annyira roncsolt a test, hogy ember legyen a talpán, aki kihámoz belőle bármit. Ha ez egy mozgatható objektum lenne, persze egy valódi aktmodellel együtt már érdekes képi összhatások lennének elérhetők, de így önmagában ebből a szobor méretéhez képest túl korrekt távolságtartásból a dolog nem tud személyessé válni, leíró jellegű marad, leltári tárgy. Érdemes lenne vele foglalkozni, de nagyobb elmélyüléssel, hogy mit is szólít meg benned ez a tárgy. (hegyi)
Ez a kisvirág fotogénnek tűnt a fehérségével, gondoltam játszok kicsit vele. Ezzel a Demeter fotóval már foglalkoztam.
A gondolat jó, hogy egy meglévő képet háttérként használva új csendéletet alkoss, én azt javasolnám, hogy keresni kell egy sötét hátteret, és ahhoz illeszteni a képeslapot, mert így kiterjeszthetővé válik a képmező, és nem kell ennyire beszoruljon a virág, ugyanis a képszélek vágása az, ami nem megoldott most. Avagy kisebb virág kell, és még jobban kimenni szélig a képeslappal. Kérek ismétlést! (hegyi)
emberek
Azt hiszem, értem a dolgot, az ember és az építménye, a kettő viszonya, formailag és korban is, a méretek, az egész hiábavalósága, de én lemondtam volna a fűben meghúzódó romokról, cserébe közelebb mentem volna, amennyit az építmény enged, hogy ez még határozottabban megmutathassa a viszonyrendszert. És hát igen, az utazás nem mindig engedi meg, hogy kipróbáljuk a fényviszonyokat délelőtt, délután, reggel, estefelé, hogy mikor adja ki jól, most az árnyék nem a barátunk. (hegyi)
Na, hát másik képednél felvetődött az útkeresésed, és itt reagálnék rá, mert Bojtár jó helyen kapisgál akkor, amikor a tájaidból hiányol valamit, ami benne van, csak nagyon eltakarva. És itt a kulcs. Csináltál magadról egy kényszerportrét, mert a Hegyinek ez a heppje, de azért beletetted a véleményed is, mivel a szemed háttérbe tetted, elkalandoztatsz a fókuszról, és a nyakra viszed a figyelmet a világítással. Oké, hogy ez volt a helyzet ott, de utómunkában ez helyrebillenthető egy laza maszkolással, szóval te ráadásul mesteri szinten laborálsz, én azt gondolom, hogy ez ha nem is tudatos üzenet, de jelzés. Nagyon jó ez a portré emellett, mert benne van a kettősséged, és az, hogy ez a két lenyomat nem talált még egymásra. Szeretném, ha felszabadulnál. Úgyhogy azt kérem, hogy picit maradjunk a portrénál, kérek még. Kérdezheted, miért. És nem árulok zsákba állatot, oka van ennek valóban. Mégpedig az, hogy a tájaidhoz te is kellesz. Nem kötelezően valós figuraként megjelenve, de érzelmileg mindenképpen. Magas szinten tudod a technikát is, és a komponálást is. Most el kéne kezdenünk keresni Gábort. És azt hiszem, vagyis abban hiszek, hogy az önképek ebben segíteni fognak. Bontsuk ezt ki, legyél partner abban, hogy magad mint objekt kezeled, és ássunk befelé egy picit, jó? (hegyi)
Hát, bevallom, ez nem macskaportré, ő itt egy muszáj herkules, egy kényszerszereplő érzetét adja, Bandi az, akit jól mutat be a kép, csak hát az élesség... nem muszáj mindennek tökéletesen élesnek lenni, megengedett a bemozdulás, de itt most ez a kompozíciós bizonytalansággal együtt nem adja ki. Ehhez jön még, hogy a jobb felső olyan szinten kiégett, hogy kizökkent a lamúrból, elviszi a békét. Kérek ismétlést. (hegyi)
Mostanában szeret a kádba bemászni, és onnan leskelődik kifelé.
Ragyogó jó a pillanat, él a tekintet, nagyon jól megragadtad a macska lényegét itt. Egyetlen dolog, hogy jó lenne valamit kezdeni a térrel, mert most minden vonal másfelé tart, és a helyszín miatt ez zavaró lesz. Van olyan, hogy nem lehet tartani a párhuzamost, de akkor ezt fel kell vállalni és tudatosan átkomponálni az egészet, kitalálni egy másik szubjektív dimenziót. (hegyi)
Mazsi, az van, hogy ez a barna asztallap ez nem jó. Próbálom én elfogadni, és funkciójában biztos zseniális, de képileg nem. Egyrészt csillan a fény, általában nem jól világítható, de ennél bajosabb a színe. Komor, lehangoló. Én a következőt javaslom. Lehet kapni mindenféle vágódeszkákat. Azokban van olyan, ami esztétikus és nem zavar meg ennyire mindent. Vannak ilyen reggeliző műanyag izék, nem tudom mi a neve, tányéralátét lehet, az is izgalmas lehet, ha találsz olyat, ami színben jobb, de nem nagyon harsány. Aztán lehet kapni papírboltokban mindenféle kartont, de ott vannak műanyag lapok is, az többször is használható lehet. Szóval sok irányt találhatsz, keress valamit. Lehet textil is, lehet háncs, bambusz, mindenféle, minél több, annál több játékod van a készítésnél. A másik a pohár. Nagyon nagy így, tolakszik, betakar és mivel ő az éles, viszi a figyelmet magára, de hát ő mellékszereplő, a lényeg ha mondjuk gombás puszedli, akkor a gomba, ő a főszereplő. Ha narancsos müszmüsz, akkor a narancs, szóval érdemes azt is figyelni, hogy egyes receptnél mi mekkora figyelmet kap. Jó lesz ez, csináld! (hegyi)
Nagyon jók a ritmusaid, finomak ezek az ágak, mégis feszültséget hordoznak, passzol a felhők drámája is, abszolút megvan a hangulat. Egy dolog, amit nem értek, hogy felfelé hord a kép, az ég sok, de nincs talpa a képnek, a fák kb a harmaduknál jönnek csak a képbe, így a bázis labilis marad. Persze lehet, hogy autók parkoltak ott, vagy más nem oda illő tárgy, de ha nem ez az ok, akkor érdemes lett volna lejjebb buktatni a kamerát. Ha meg le kell hagyni valamit, akkor megfontolandó, hogy fenn is vágjunk, akkor nem érződik ez a hanyattesés dolog. (hegyi)
"Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról." (Pam Brown)
Ez egy nehéz feladat, mert rettentően sok dologra kell egyszerre figyelni, hogy a kép valóban sikeres legyen. Most a lényeg rajta van és dekódolható is a nézőnek, és a pulcsi és macskaláb dinamikája is jónak mondható színharmónia tekintetében. Ezek az ellesett pillanatok, és nagyon sok minden a szerencsére van bízva, tehát hogy igazán jó kép szülessen, baromi nagy türelemre van szükség ezekben a helyzetekben. A másik út a rendezésé, igazán bár több idő mint egy elkapott pillanat és szervezni kell, előre átgondolni, de a végeredmény tekintetében még mindig kevesebb sokkal, mint kivárni azt, hogy valami a maga módján spontán megtörténjen. Műteremben kifeszítenek egy hátteret, bevilágítják, kiválasztják a ruhát, a modellt, egy olyan cicát, aki természeténél fogva könnyebben instruálható, és azt, amit a természetben megfigyeltek, lemodellezik steril körülmények között. És születik egy édes cicakép. Én a kettő között gondolom üdvösnek az utat. Miről is van szó? A lakás tökéletesen alkalmas lehet a fotóra mindenféle stúdióberuházás nélkül is. Ha van fény, tehát van normális jó tájolású ablak, már csak kell egy fotel, és megvan a helyszín. Még a modellek nélkül meg kell nézni, hogy ne maradjon a képmezőben oda nem illő civil tárgy, azaz koszos zokni, eldobott papír, megrágott almacsutka, piszkos pohár, ilyesmi. Ha tudom, hogy a cicát akarom karba véve fotózni, akkor meghívom a barátnőt, megkérem, hogy azt a szép vörös pulcsit vegye fel, és leülünk beszélgetni, a gép a helyén, kézben vagy állványon, és várunk, elütjük az időt. A cica magától ölbe fog kéredzkedni, és a kép elkészülhet. Ha nagyon nyugtalan képileg a környezet, felakaszthatunk háttérnek egy lepedőt akár. Ugyanez igaz külső felvételnél, mindig érdemes modell nélkül ellenőrizni a helyszínt, hol jönnek a fények, mi lesz a háttérben, bekerülhet-e autó vagy a hetes busz oda, ahol nem kéne, szóval innentől egy pokróc is elég lehet, hogy otthonosabb legyen a helyszín, ha ki kell takarni valamit, és a kép megvan. Itt most a nézőponttal van bajom, mert túl nagy szerepet kap a váll, a karok, tolakszik, miközben a test sötétben marad, kiég szinte a zöld, elviszi a figyelmet. (hegyi)
A kép hangulatos, itt nem zavar a kavarodás annyira, elfogadom így, de a kompozíció nem pontos, és azt hiszem értem, vagy kezdem érteni, mi az, ami bezavar az aranymetszésre komponálásban, nem csak téged, általában többeket. A virág fehér részeire koncentráltál, ami ha nem lenne körítés, oké is lehetne. De ott vannak a zöld szirmok és a levelek is, és ezek tömege húzza az egészet lefelé, azaz ha aranyra tennéd, akkor ezt valójában feljebb és beljebb kell picit, mert a tömeg elhúzza. Vagyis az egyik szabályt módosítja a másik, a helyzet nem vegytiszta, és ezt bele kell számolni. (hegyi)
Törzskönyvezett ,,nyulak,, a ketrecben.
Biztos oka van annak, hogy skurcból készült a felvétel és a párhuzamosok a másik lépcsőháznál már találkoznak, ami alapvetően nem lenne baj, de ha az ok nem az, hogy nem tudtál hozzáférni szemből, akkor azt kell mondjam, hogy erősebb lenne egyenesen. Persze létezik olyan, hogy nem lehet szemből odamenni, szóval mondom, elfogadom, mert maga a látvány ettől eltekintve nagyon hatásos, kifejező, még azt is érteni, miért nyúlketrec, bár elsőre nekem bérház körfolyosó, de a nyulat is látom, ha kell. Szóval összességében gratulálok, mert jószerivel a semmiből építettél egy világot. A barnát továbbra is utálom viszont, ha már mindenképp színezni kell, inkább sárga vagy kék, de én FF-ben hagynám. (hegyi)
Megérzésem szerint a digit labortól lett ez ilyen, és bevallom, a világ is forog velem, mindez tetézve a ferde horizonttal elgondolkodtat, mi is akart lenni az üzenet. Gyanítom az ok az lehetett, hogy unalmasnak találtad az egyeneset, ezért borítottad, mozgattad ki valahová a centerből a virágot is, és mindez oké lenne, ha lenne valami érezhető új harmónia, amit megtaláltunk volna így. Valami új belső rend, kohézió. Enélkül ez így nekem öncélú. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…