Szakkör | Page 70 | Látszótér

Egy jó kis hangulatképet kapunk, nekem egy picit túl van szaturálva az egész. Ha nem is négyzetesre, de fentről mindenképpen vágnék ahhoz, hogy maga az a szerkezet, amit létrehozol, képhatáron belül feszesebben működjön. Fentről akár két ujjnyit is vághatunk, ott látok valami fából épült dolgot, annak felénél vágható is lenne, akkor jobban tudunk koncentrálni a macskára, a lábadra, a kávéra, és a környezet valóban csak egy díszítés lesz, és a fő üzenetre tevődik át a hangsúly. (hegyi)
értékelés:

Virágok költöznek a kertbe.

Frenák Pál táncos, koreográfus ma 61 éves, a MU színházban ma volt a UN című előadása, majd utána köszöntése is.

Ma lenne 87 éves.

Öt képes sorozatot kapunk, ahol apa elindul valahová, sáros a kis cipője, mert sokat kellett toporogni, hogy odaérjen, útközben el is fáradt egy kicsit, és aztán tulajdonképpen, ha jól látom, hazaérve piált egyet. Most elviccelem ezt, de igazából ez nem áll össze ez a történet. Fáradt vándor, és mutatunk egy cipőt a sárban, meg sétáló botot, utána mutatjuk magunkat, hogy olyan fáradtak vagyunk, hogy a fejünkkel lekoccoltuk az íróasztalt. Feri, azt gondolom, hogy ez közhelyes. Ennél áttételesebb üzeneteket is meg tudsz te fogalmazni, ez így nekem nagyon primér, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Az első kép lehetne egy szubjektív üzenet is, a második kép számomra érdektelen, a harmadik szintúgy, mert nem tudom eldönteni, hogy most a bot végét látom, vagy valami másik állványt, de tulajdonképpen miért lóg ez be a képbe - lehet, hogy önmagában a struktúra szép lehetne, de ez így nem adja ki. És az utolsó két kép is olyan, hogy szájbarágós. Nekem ez így nem elég. (hegyi)

Ez a 2017 -ben készített kedvenc fényképem. A júliusi hőségben való méhészkedés fáradalmait egy kisebb sétával vezettem le. Mivel jónak ígérkeztek a fények, így a fényképezőmet is vittem magammal, ez lett a végeredmény. Technika: ISO 100, f/11 blende, 1/13 sec záridő, -1 expo kompenzáció.

Ez egy szuperélesített, nagy dinamikájú képbeállítás, és mint ilyen, javarészt cukorkának nevezhető a fotós világban, erre az ember rengeteg lájkot kaphat. Ami nekem ebben megoldatlan probléma, hogy ennyire erősen ki van égve a napkorong. Ez egy expozíciós probléma, és nehéz megoldani azt, hogy rendesen legyen exponálva. Ha máshogy nem megy, akkor utómunkában erre érdemes odafigyelni, hogy valamennyit rá kell segíteni. A tömegelhelyezésből is adódik, hogy olyan érzése van az embernek, mintha egy picit a horizont dőlne. Ettől függetlenül maga a meglátás, a helyszín megtalálásra nem rossz, de tőlem idegen ez a fajta nagyon képeslapszerű, idealizált helyzet. Ha viszont ilyen helyzetet teremtünk, akkor érdemes odafigyelni arra, hogy a kép jobb alsó részénél is legyen még búzamező, jobban be kell akkor gyalogolni, vagy olyan nézőpontot találni, ahol ez nem problematikus. Akkor a kép előterében ne legyen ez a virág a búzák között, mert az összezavarja a formai megoldást. Tehát ha képeslap, akkor az nem tűr ilyen billegést, pongyolaságot a formai megfogalmazásban. (hegyi)
értékelés:

Tanácsok kezdőknek, milyen objektívbe érdemes beruházni és mi az, ami pénzkidobás lehet. Fix vagy zoom, üveg vagy műanyag. Szó esik a kis mélységélességű képek hajszolásáról is, és a nyuszibicikliről.

A rally során megismert két hölggyel készült csoport kép. Egyféle nemzetközi ismerkedés is van mögötte. Bal oldal román, jobb oldal orosz származású. ISO 100, F 4 és 1/160 a technikai adatok.

Ez ilyen vagány vagyok, és csajozok típusú kép, amin ráadásul egyszerre két csaj is van. Félreérthető a kép üzenete azonban, és erre érdemes odafigyelni, mert így ebben a formában most azt látom, hogy ezek kirándulók, akik valakinek pózolnak. Ezek a V betűt formáló ujjak eléggé kényszeredett pózok, szerintem ez gáz. Ha a leiratot is nézem, akkor amiatt is félreérthető a kép, mert akár gondolhatom azt is, hogy utána bementetek a susnyásba. Szóval érdemesebb ezeket a dolgokat megfontoltabban csinálni, nekem nem szimpatikus ez a csajnak a vállán, mint egy tulajdonon nyugtatom a kezemet beállás, nyílván van ennél rosszabb is, amikor a mellén vagy a fenekén csinálod ugyanezt. Nem természetes, álságosnak érzem ezt a beállítást, és felmerül, hogy mennyire ízléses ez az egész. Szociófotónak, utcafotónak abszolút nem nevezném. A nőkkel kapcsolatos viszonyrendszeredet ne így ábrázold. (hegyi)

A hétvégén tartott Miskolc Rallye-n örökítettem meg eme pillanatot. ISO 100, 1/1250 és F 5.6 a technikai adatok.

Minden egyes sportfelvételnél, nyilván, sportspecifikusan, fontos kérdés az, hogy a mozgás, vagy annak a sportnak a célja (pl. gólrúgás, sebesség) érzékeltetve legyen. Ez itt részben sikerül is, azzal, hogy a mozgást valamennyire érzékelteti a por, amit az autó fölver a salakos pályán. Azonban ez önmagában még kevés, teret is kell ehhez adni. Valószínűleg nem volt engedélyed pályára lépni, a nézők közül fényképeztél, de ez magában hordozza azt is, hogy az eredménytől mit lehet várni, innen igazán jó képek nem tudnak születni. Nem véletlen, hogy a pálya széléről szoktak fényképezni. Egyrészt a magasról készített képnél a nézőpont problematikus, másrészt az, hogy a pályából nagyon keveset adsz. Az autó előtt több térnek kellene lennie, vagy az autó mögött, ez most ilyen szempontból mindegy, de így középre betéve nincsen egy honnan-hová tartó mozgásábrázolás. Ez a kép ebben a formában nem tud több lenni, mint emlékkép. (hegyi)

Milcem első koncert élménye. A kép F 5.6 os rekesszel, 1/160 s zár sebességgel és ISO 2000 el készült. Sport arénában, kordon előtt este 21 órakor. Az ablakokon már nem szűrődött be természetes fény.

Nem nagyon szoktam elolvasni a technikai adatokat, amit írtok, mert alapvetően mellékes, ha a kép jó. Itt azonban van olyan benne, amiről beszélni kell. 8-as rekesz elfért volna, a 160-ad értéket nem értem, miért kellett, elég a 30 is, persze gyakorold, hogy ki tudd tartani, de ennyire nem kell rövid záridő, és akkor az ISO lehetne kevesebb is. Mert most nagyon be van bukva minden. Ez a technika. A formai megfejtésben meg még kellett volna várni, hogy jobban beinduljanak a dolgok, most nagyon statikus az egész, így nincs meg a koncerthangulat. (hegyi)

Tetszik ez a kis téboly, jót is tesz neki a mobil, kifejezetten oké, ahogy a hajadba belemegy a fény, szóval hajrá, légy aktív. Aktívabb. Még. (hegyi)
értékelés:

Szép helyszín, jók a felhőid is, csak egy picit a tónusokkal túl van drámázva nekem, finomabban inkább tudna szólni hozzám, mint így. Máshogy mondva a helyszín oké, a kompozíció is, de a többit nagyon el akarod adni nekem, cukorka, de annyira meg nem drámai a tárgyak összessége a képen, hogy ez a dráma indokolt legyen. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy ez a pók nincs jó helyen. Elviszi róla a figyelmet a környezet zavaros sokszínűsége, a formák, és az sem segít ezen, hogy kis mélységélességet használtál. Jó helyen van az élesség, ezzel nincs gondom, csak ahhoz nem elég jó a helyszín, hogy akár a rejtőzködését, akár a formáját jól kiadja. (hegyi(
értékelés:

A hétvégi városi kerékpározás után a Városligetben (szorgalmiba tenném ezt is, de nem akarom kitolni onnan ami éppen ott van :))

István, az a helyzet, hogy a bizonytalanság a képen is átjön, és ez nem egy aktuális bizonytalanság, hanem ez benned van, amit a leírásában írsz, az is fontos, hogy szorgalmiba akartad, de nem akartad... Nos. A kép így nem sokat ad, ezt ott így sokat megcsinálták, vagy megcsinálhatták, te ott se akartál zavarni, így készült egy olyan kép, ami nem jellemez téged, nem ad pluszt. Nincs más kulcs, mint amit olyan sokszor elmondok: tedd bele magad, önkép, önportré, önakt - mondhatni erre, hogy az én Sztanyiszlavszkij-módszerem. De valahogy el kell érni azt, hogy átlépd a határaid ahhoz, hogy utána már szabad legyél az alkotásban és ne zavarjon a sok ember, vagy szituáció. (hegyi)