Hát, ezzel nem tudok sok mindent kezdeni. Értem, de zavaros és sok. A megfigyelés fontos, keresni kell olyan helyet és helyzetet, amikor ez kevesebb figurával és koncentráltabban működik, két szelfibot még kevés. Ráadásul ez a világ és ez a jelenség igényli a színeket is. (hegyi)

István, ez talált kép és rendezetlen, nincs átgondolva az üzenet, ezért a formák is esetlegesek, és nem áll össze. Lehetne akár csendélet is, de most ez még messze jár. A csizmák a legérdekesebbek, a szürke csövek is beleférnek, a rozsdás szög már nem, és a könyökcsövek se kellenének. Ki kell mondjam, hiába tudom, hogy nehezen fogadjátok el, sőt, van, aki kifejezetten hisz az ellenkezőjében, de nincs olyan, hogy egy talált kép úgy jó, ahogy van. Ahhoz a szerencse olyan szintje kell, amire nincs idő elég, hogy kivárjuk. A képkészítő rendező is kell legyen egyben, ezt butaság elutasítani vagy feladni, hiszen ha már képkivágást csinálsz a valóságból, akkor eleve rendezel, tehát ha ezt elfogadod, akkor nincs már alapja, hogy valami áhítattal közelítsünk ahhoz, hogy a sors vagy a véletlen hogyan sodort épp egybe tárgyakat. (hegyi)

Én ezt szeretem, jól megáll magában is, de lehetne sci-fi film vagy könyv plakátja, illusztrációja is. Ritka, hogy az inverzbe fordítás ilyen jól működjön, hogy nem is érdekel, hogy mi volt eredetileg a kiindulási forma, mert annyira egyben van az egész. Amit érdemes lett volna viszont még a konverzió előtt egyenlíteni, az úgy kábé 4 óránál a sáv, ami most túl világos, ott úgymond ereszt a kompozíció. Javítható, szóval emiatt nem vonok le csillagot, de érdemes figyelni az összképre, mert mindig elviszi a figyelmet a legvilágosabb rész. (hegyi)
értékelés:

Nos, látom, volt vita, élesség, életlenség, stock vagy sem, én meg azt mondom, az ötlet jó. És ezen kell elindulni. Ami miatt nehezebb tárgyfotóként vagy reklámként nézni, az valóban az, hogy kicsi a mélységélesség, túl sok minden van, ami életlenben marad emiatt, és ez épp a tárgyiasságból viszi át valami érzelmi helyzetbe, viszont az meg azért nehézkes, mert maga az ötlet ha, akkor max a humor felől közelíthető. Tehát én, ha én vagyok aki csinálja, akkor feljebb megyek a blendével, hogy ne nagyon essen ki semmi az élességből. Ami a stockfotót illeti, ott belefér sok minden, mert a piac megveszi azt is, ami reklámként nem lenne technikailag elfogadható. Nem keverendő tehát a reklámmal a stock. A reklám keményebb világ, ott még a villa karcait is ki kell retusálni, semmi ilyesmi nem fér bele. Szóval én annak örülök, hogy Mó ugrott egy nagyot és előjött ezzel a képpel, remélem folytatja is. (hegyi)
értékelés:

Több szempontból is eltér ez a kép attól, amit Ágnestől megszokhattunk, nincs ember, nincs önábrázolás, nincs semmi más, mint egy jól, de furcsán komponált kép, egy érzés, effektek, és mindenféle sallang nélkül. Furcsán komponált, erre jutottam, mert valami szokatlan van abban, ahogy a bal oldalon a fa törzse megjelenik. Minden más légies, könnyű, álomszerű. Ez nem. Vészjósló a jelenléte. Ettől az egész kép kap valami másféle mélységélességet, nem csak fizikájában, de közlésében is. Szóval fura, szokatlan, de mégis olyan kép, ami nehezen enged. Keresd tovább ezt, mert ez jó irány. (hegyi)
értékelés:

A kis pontatlanságok azok, amik miatt a kép nem tudja kifutni magát, ami ad egy civil érzetet. Tudom, van ilyen tendencia, hogy fotózzunk úgy, mintha turista lennénk, vagy mintha minden csak úgy spontán lenne, én ezt annak tudom be, hogy az emberek java valóban nem tud fotózni és az alapokat elsajátítani, ezért játszik erre még jobban rá, de nem gondolom, hogy ez jó irány lenne. A belógó cipő bajos, és biza kellett volna várni még, hogy jellegzetesebb, mondanivalót segítő szereplő gyalogoljon be. Bakancsban vagy körömcipőben, de semmiképp sem farmerben és edzőcipőben, mert ennek a képnek nem a szoció az iránya, hanem az absztrakció. Amúgy tetszik, és jó is lenne az üzenet, hogy rágyalogol(nak), de lehetne ez tisztább és határozottabb közlés is. (hegyi)
értékelés: