Kéktúrázó csapatunk a kőszegi vár falai között...
Feri, ez egy jó kép, de vannak zavaró momentumai. A pillanat rendben, ahogy a sörrel relaxálsz, a póz is jó. De a fűkasza nem kell, és a fejed mellett a kantárja sem. Aki dolgozott ilyennel, az felismerheti, de amúgy inkább zavaró ez a sok kusza forma, amit ez behoz. Enélkül szuper lenne. (hegyi)
értékelés:
Kéktúrázó csapatunk a kőszegi vár falai között...
Zoli, mit csináltál a tónusokkal, a bőrtónus is, és a falak is, tető is olyan fura meszes, mintha átfordult volna, ezt érdemes lenne újragondolni majd. A kép nem rossz, de vagy előrébb kellett volna jönnie a csapatnak, vagy a kamerának közelebb, mert most az arányítás nem jó. (hegyi)
Szia Balázs, üdv a téren, megkéstem erősen, elnézést érte. De már itt vagyok. Bemutatkozásként az a jó, ha az első leckével kezdesz, ami az önportré. Magad kell megtanulni ábrázolni, megmutatni, elfogadni, gyakorolni magadon, hogy ezt a tudást beépíthesd a későbbiekben a képeidbe. Kérlek készítsd el az első leckét. Ugyanis ennek a képnek egészen más értelmet tudsz majd adni, ha az első leckén sikerrel túl leszel majd. Aranyos az állatka, ez tény, és az is fontos, hogy nem minden nap találkozik szembe az ember velük. A tónusok viszont sötétek. Elfogadom, hogy valószínű bujkált ő ott a fűben, de ezt utána korrigálni kell, mivel ami a képre kerül, annak a képhatáron belül kell érvényesnek lennie formában és tónusban egyaránt. Én még adtam volna a testéből. Tudom, hogy ők gyorsan mozognak, de lehet, hogy ha kicsit elmozdul, az a két fűszál elkerül az arca elől, és jobban érvényesülhet. (hegyi)
értékelés:
Feri, ez egyrészt persze szép, de én nem találok benne semmi egyedit, ami indokolná, hogy kitegyem a falamra, hogy kiemeljem a sok másik kép közül. (hegyi)
Ez egy erős kompozíciód, értelmezhető üzenete van, formákkal, áttűnésekkel, minden szinte rendben van, nem véletlenül lett a hónap képe sem, de két dolog van, amire felhívom a figyelmed. Az egyik, hogy picit lágyabb ez most, nincs meg a fekete alja. ez korrigálható. A másik, amit a napraforgósnál is mondtam, a civilség. Ha ez szocio akarna lenni, oké, de ahhoz túl szépre van dolgozva. A szocióban az a fontos, hogy a környezet is meséljen. Ez itt nem szoció. Ha pedig nem az, akkor megint az van, hogy a póló kivisz a hangulatból, határozatlan lesz az, ami amúgy erős is lehetne. Az, hogy nincs a képen ruha, nem feltétlen jelenti, hogy akt, de mindenképpen természetesebb, mint valami pulcsi vagy póló, még akkor is, ha amúgy ha otthon vagy, ezeket hordod természetesen. De itt a lényeg, hogy beleteszed az energiát abba, hogy elrugaszkodj a valótól, a hihetőből, és ha ez az elrugaszkodás már megvan, akkor ne húzza már le egy ilyen ügy. (hegyi)
értékelés:
Ezt a képet választottam a hónap képének. Láttam, hogy sok komment érkezett, de nem hagytam magam befolyásolni, így csak a választásom után olvastam el őket. A tekintettem rögtön az arc húzza be, aztán szépen lassan kezd pásztázni a szemem, feltűnik neki egy átlós üveg és a kar, ami egy "nyílként" működik. Próbálnék elveszni a sötétségbe, ahol pihenhetek egy picit, de visszahúz. Majd felmerül a kérdés, hogy miért bújtál el? Vajon én miért bújnék el? Szét tudnám törni az álarcom? Ha leesik az üveg akkor annak annyi, de biztonságban leszek nélküle? Valahol egy örök dilemma az egész, egy örök körforgás. Köszönöm Viki, gratulálok. (Répa)
A Gellért hegy tetejéről az egész város látható. Ez az egyik fő célom volt amikor BP en voltam hogy a goldenhour ban csináljak egy képet amikor a nap meleg színei még karcolják az eget de a város már izzik az elektromosságtól. Számomra sikerült az elképzelés. :) Olcsó 4 ezer ft os állványommal a söröző részeg külföldi turisták kezein lábain át sűrű "sorry " keretein belül készítettem ezt a panoráma képet. Az állványom gyakorlatilag használhatatlan volt úgyhogy időzítővel fényképeztem. A leglágyabb fuvallat is bemozgatta a gépet mivel a tripodom nak nem volt hely hogy maximálisan kinyissam. Ebbe volt meló ebbe a képbe. Nekem ezekért a pillanatokért éri meg fotózni. :)
Itt is az arányokkal van problémám. Ez most oké, fekvő, de egyrészt ferde a horizont, másrészt most ez olyan filmes hatású képarány, ami idegen a fotóban. Lenn simán lehetne annyival több, hogy kijöjjön a 3:2-es arány. A másik a golden hour. Ez picit azon már túl van, sok a kék. Talán 5-10 perc, nem sok, ennyi lehet a difi. És még egy kérdés. sRGB-ben dolgozol? Mert ha igen, akkor ha van mód a gépeden, állítsd át adobe RGB-re és az utómunka során is tartsd meg ezt a színteret, menteni, ha photoshop, akkor save for web, és ott vedd ki a pipát az sRGB konverzióból. Ugyanis az sRGB egy nyomorult szegény színtér, kukába való volna, ha vennék a technikusok a fáradtságot végre, még a vacak katódsugaras monitorok idején és a web kezdetén volt ez egy kényszerű divat, hogy ebbe kellett konvertálni, de ezen már jócskán túl vagyunk, és emiatt lehet túlszaturált és természetellenes a vörös, a sárga, a narancs. (hegyi)
értékelés:
Buda. A nap mikor alvásnak indul mielőtt becsukná szemeit még álmosan ledobja aranyló köntösét világunkra. És felöltözteti ugyan abban az ékességben és ragyogásban. Mindent hirtelen arannyá és drágakővé változtat ez az erő. Hirtelen azt hihetjük hogy az örök valóságban vagyunk. Megáll az idő ilyenkor és megszűnik a tér. Mély levegőt veszel ami ugyan ezzel a langyos érintéssel tör utat magának a tüdőig és meg sem áll a szívig. Szívod magadban ezt az érzést és szemlélődsz. Az arany idővel rézzé, majd sárgarézzé fakul. Már tudod hogy ez csak káprázat volt. Az idő rabja vagy de hálás vagy hogy ha csak egy kis időre is átélheted azt a csodát ami az élet.
Kristóf, ami működik a melósoknál, az itt most túl sok, a színekre gondolok. Pontosabban, lehet teljesen átértelmezni a színteret, de annak kell valami indoka legyen, és akkor ezt határozottabban kell megtenni. Most ez így a színhiba határán mozog. A másik, hogy nem nagyon értem a ragaszkodásod az álló formátumhoz. Lenn is és fenn is felesleges ennyi tér. Ha mindenképpen ez a kivágás, akkor négyzetesben működhet, de állóban nekem ez nem jön be. (hegyi)
Budapest. Járom a várost és mindenhol daruk, munkagépek. Emberek akik kezükkel formálják az acélt, öntik a betont. Egyszerű nevek. Pista Józsi Feri Laci. Kisemberek akiknek megmondják mi hogyan legyen mettől meddig dolgozzanak. Ők nem bonyolítják túl a folyamatokat. Ők azok akik a papíron és digitális számokban lévő grafikákat terveket megteremtik a világunkban. Ők azok akik kis emberek mégis a legnagyobb dolgokat ők viszik végbe. Láthatóvá tenni a láthatatlant. A tervből valóságot hoznak létre. A projektek elkészültével nem az ő nevük fogja fémjelezni azt amit alkottak. Mégis ezek a nevek azok akik nélkül nem lenne semmi. Adjunk hát hálát a Pistákért, Józsikért, Ferikért, és Lacikért. :)
Nagyon fontos szerepe van annak, hogy a kamerát hova helyezed, honnan nézed, mutatod a szituációt. Nem lehet szemmagasságból ilyet jól megoldani, mivel ki kell emeld a szereplőket, úgymond fel kell emeld ahhoz, hogy ők legyenek a főszereplők. Egyszerű ez, lejjebb kell guggolni. Akkor a szerszám és az ember is feljebb kerül, így formailag is kikerül a csövekből és egyszerűsödik, egyértelműbb lesz a kompozíció is, és nem lesz ekkora felesleges tér a feje felett. A szín, meg minden más egyébként elég izgalmas, szóval van ebben power, csak komponálni kell pontosabban. (hegyi)
értékelés:
az újabb őrület
Nos, ez egy emlékkép. Azért nem tud ennél több lenni, mert rendezetlen, esetleges. Nyilván, valós élethelyzetben ez így zajlik, de a fotóban hacsak nem szocio a téma, nem a valóságot keressük, hanem a mesét és az esztétikát, lehetőleg egyszerre. Ez szól egyrészt anatómiáról, annak esztétikájáról, vagyis a pózról, másrészt ugyanúgy rendezendő, vagy átgondolandó, mint egy csendélet lenne. A homokba fúló eszközök és a sok matatás nyoma is kusza. Nyilván, nem azt mondom, hogy át kell szitálni és zen módra elgereblézni a homokot, de ez most too much. (hegyi)
idén tavasszal itt maradtak a körforgalomban. napi vendég. ronda a hangjuk, de egész megkedveltem őket.
Nézd, formailag ez a kép abszolút rendben van, azt, hogy egy igazi természetfotós mit mondana rá, hát, szerintem számukra ez a kép kevéssé természetfotó, bár ennek a madárnak a város speciel kifejezetten megszokott életforma. Szóval sok mindent nem tudok mondani, nyilván a technikai lehetőségek korlátaival nem lehet mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:
Első önportré, első photoshop használat. Egy számomra új út első lépései. Gép: panasonic lumix dmc fz200 (Bridge)
Üdv a téren, tudom, erős késésben vagyok, de remélem ez nem vette el a kedved, és folytatod itt a munkád. Ez egy jó önportré, hibái ellenére is. Előbb azokról, amit módosítanék. Az egyik, a legszembetűnőbb, hogy van az egésznek egy sárgás összetevője, amit érdemes korrigálni. Lehet vacakolni a fehéregyensúllyal az exponáláskor is, de ez utómunkában is megoldható javarészt. A másik, hogy több fény kell a szemeidhez, hogy a tekintet éljen. Ez egyrészt világítási kérdés, akár egy asztali lámpa is segíthet, másrészt valamennyire korrigálható ez is utómunkában. De hogy az erényét is elmondjam, az a jó ebben a képben, hogy nem akar semmiben orientálni, nem akar semmit titkolni vagy túlbeszélni, egy arcközeli felvétel, amiben az pont a jó, hogy megjelenik egy pici gesztus, egy pici mosoly, ami épp arra elég, hogy kompenzálja a szigorúságát. Jó ez, és mivel amit hibákat írtam, ezek korrigálhatóak, így a három csillag megvan, gyere, folytassuk a munkát. (hegyi)
értékelés:
Ma készült fotó. Egy virágkarón ejtőzött. Mivel egyre jobban kezdem megkedvelni a makró fotózást, így gondoltam gyakorlásnak jó lesz megpróbálkozni megörökíteni őkelmét. Technika: f/20, 0.6 sec záridő, ISO 200, 105 mm a fényképező állványon volt, 10 másodperces időzítő végezte az elsütést. Pici plusz fényt a telefonom lámpájával próbáltam adni a képnek, hogy ne kelljen túl magas ISO csavarnom.
Mivel most fedezed fel ezt a területet, talán még elég képlékeny a dolog ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket újragondolj. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy bele lehet szeretni abba, hogy valami olyat látunk, amit amúgy a való életben ebben a részletességben nem, viszont ez sem lehet ok arra, hogy lemondjunk a környezetről. Fontos, mint bármi más képnél. Fogd fel portréként, vagy zsánerként, hogyan él egy szöcske, és akkor adja magát, hogy kell az ő kis lakását is látni, az ebédlőt, ahol épp vacsorál, vagyis nem lehet ennyire erősen kimetszeni a valóságból. A másik, hogy hiába áll ő a száron így, de ha nekem kell a fejem forgatni, akkor az fárasztó elvárás, forgasd be te nyugodtan a képet. De mondom, a legfontosabb, hogy hiába a legizgalmasabb részlet, ha nincs környezet is, akkor nincs mese sem. (hegyi)
értékelés:
jött a téma, a gép meg sehol... marat a telefon
Ez egy igen jó kép, még így, csálén, mobillal is, ritka jó pillanat, és példa arra, hogy résen kell lenni mindig, mert - bár általában azt mondom, hogy nincs talált kép - vannak helyzetek, amikor a jósors megajándékoz valamivel. Ez egy ilyen helyzet, ajándék. Köszi, hogy megosztottad velünk. (hegyi)
értékelés:
Természetesen kedvenc helyszínemen Budapesten kattintottam a képet. Lenyűgöznek a nagy épületek belsejében lévő belső kis kertek amiket teljesen körül ölelnek a falak korlátok emeletek. Kicsit magába húz ez az egész. Romos omladozik minden. Nagyon trash érzése van az embernek. Régi életek szaga érződik ezeken a helyeken. Először bántó szagot érzel a nyomorúság és reménytelenség érzése majd az egész valahogy illattá romantizálódik. Talán azok a könyvek történetei, vagy a filmek amik itt játszódtak. Van valami kettős érzés ami egyszerre vonz és taszít. Zárva vagy. Amerre csak nézel falak kosz és az idő munkája szembesít a kevés beszűrődő fényben. Felnézel és ott van az ég a szabadság üzenetével a remény romantikus illata. Valami ilyesmit érzek az ilyen belső kertekben. Dolgoztatok már ezzel a témával? :) Akinek van kedve megtisztelni a véleményével szívesen fogadom! :)
Kezdjük ott, hogy jókat írsz. Nem minden köszön vissza a képen, de amit írsz, akár az is megfotózható lenne. Aztán meg, jó a kép is, alapvetően. A forma, amit megláttál, jól jön elő. De van pár problémám, amit majd legközelebb érdemes megfontolni, ha folytatod a melót ezzel. Két dolog, amit a helyszínen kell megoldani. Az egyik, hogy az arányok miatt a kamerának még lejjebb kell kerülnie, hogy a házból több legyen, mert most az ég dominál, holott a háznak kéne. Az ég csak egy dísz, szimbólum. A másik, hogy érdemes olyan időt választani, amikor azért némi felhőzet van. Vagy madár, vagy repülő, valami. És végül az utómunka, kevésbé kopogós és tónusaiban kiegyenlítettebb kéne legyen, nem HDR, isten ments, de a sötét részek nagyon feketébe kormolódnak most. Ettől még, a folytatás reményében kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…