Szakkör | Page 25 | Látszótér

Nem klasszikus családi kiránduló kép, de én így látom. Szeretem a hangulatát. Volt időszakom, amikor a közeli, szűk vágások voltak a mániám, most nagyon élvezem, hogy kinyitom a teret, használom az eget, a távlatokat. A kép számomra arról is beszél, hogy stressz helyzetben tudok-e teljesíteni. A képen a fiaim vannak, a szívinfarktus előtti utolsó pillanatokban lőttem.

Zsolnai látkép. A GórCső november 12-i adásához ajánlóképnek. Szeretettel várunk minden kedves hallgatót este 20h-tól itt a LátSzóTér Rádiónál, és a chat-en is.

Azt hiszem azzal kezdeném, hogy nem ismertem a Látszóteret ezelőtt. Akartam készíteni egy új profilképet a social media profiljaimhoz és ehhez gondoltam keresek ötletet, tippeket stb. Így jött velem szembe a Tér. Nézegettem az oldalt és elgondolkodtatott, hogy milyen önportrét is "érdemes" készíteni. Nyilván az első kérdés az, hogy mit akarok mondani a képemmel. Őszintén szólva először valami "trendi", elegáns,városi önportrét akartam készíteni amit az ember esetleg büszkén rak ki a face-re meg instára. Nem feltétlen gondolkodtam olyan önportré készítésében ami inkább őszinte mint "fancy", hisz a social media felületekre akartam új profilképet. Viszont egyre jobban megrémít a social media hatása, az amikor már azt látni, hogy rengeteg fiatal mindennapos kommunikációját, életét alakítja át egy abszolút teátrális personal brand-é. Ami mögött sokszor komoly munka van, viszont ez a munka felemészti az embert és az őszinteséget. Így kedvet kaptam szar önportrét készíteni. Technika: Nikon D3100, Sigma 70-300mm

Egy nyári barangolás alkalmával véletlenül akadtem erre a boglárkalepkére. A levelek között bujkált éppen, mikor rátaláltam. Technika: gép kézben, ISO 100, 1/500 sec záridő, F/4 blende.

Első képem az oldalon, de azt hiszem nem vagyok teljesen idegen, néhány történetemet már ismerhetitek. Technikai adatok: 13", f/5.6, 42mm, ISO 200

(Tudom, az önkép lenne az első lecke, viszont több mint egy órás állványról, időzítővel való próbálkozás után rájöttem ez nehezebb mint gondoltam. Igyekszem pótolni.)
Amatőr fotós SEM vagyok, csak néha rájövök ,hogy jó kikapcsolódást tud nyújtani a fotózás. A fényképem elgondolkodtatott, hogy mi tudatos és mi nem. Azért készült a kép mert tetszik a szalmababa és a növény harmóniája (szerintem abban vannak), amelynek bemutatásához itt kellemes fényt és hátteret vettem észre. Igen, "vettem észre" mert hogy nem tudatos beállítás volt a természetes fény és a háttér. A szalmababa és a növény társítása tudatos volt, de nem a kép kedvéért. Ahogy a cím is utal rá, számomra jelentése van annak, hogy a babára árnyék vetül. Nagyjából így érzem magam az utóbbi időben. Ezért is írtam fentebb, hogy elgondolkodtatott a saját képem, hogy mennyire tudatos pl. a baba árnyékban való elhelyezése. Lehet tudat alatt helyeztem oda? Technika: Nikon D3100, 300mm (Sigma)

vagy esetleg Zen kert.

Miért a hónap képe:

GG Jing-Jangját választom a hónap képének, méghozzá azért, mert - bár volt jópár olyan kép, ami az én világomhoz közelebb áll -, ez az a fotó, ami a novemberi adagból a leginkább megfogott, tiszta egyszerűségével, nyugodtságával. Jókor jött szembe most ez a kép, és a nappalim falán is el tudnám képzelni. Olyan fotó ez, ami bár nem tökéletes vagy bravúros, mégis van benne valami “zen”, ahogy az alcíme is mutatja. Ilyenre szerintem csak a természet képes, és köszönöm GG-nek, hogy jókor volt jó helyen, és megmutatta nekünk. Jó válogatást a hónapra! (Bach Viktória)

Egy csúcspont a sok sok közül, közvetlenül a naplemente előtt.

Hazafelé tartottam este és ki kellett kerülnöm a szerencsétlenül járt autó maradványait. Nagyon meg van gyűrve, pedig városi út, ahol nem lehet nagyon gyorsan menni, vagy legalábbis nem szabad. Egyik pillanatban drága, hasznos szerkezeted van, de elég egy rossz mozdulat és már csak roncs. Remélem jól vannak.

Egy képet már láttam itt a citadelláról készült egyik szoborról. Sajnos most nem találtam meg. Gondoltam egy teljesen más perspektívában mutatom meg a másik szobrot. A sietség és a lustaság (obi csere) nagyban közrejátszott a végeredményben. :)

Elég hosszú idő után újra elővettem a masinát és elnéztem a közeli nyárfásba bohóckodni kicsit. Hellyel-közzel sikerült megcsípni a legjobb fényeket amiket a vasárnap délután mutatni tudott. Technika: focus stack 2 képből, ISO 100, 1/20 sec záridő, +0,7 expó, f/11 blende.

Sziasztok! Első képem a látszótéren, mellyel megkezdem itteni virtuális utamat is. Régóta érlelődött bennem az önportré elkészítése, de ma jutottam el a megvalósításig, miután YT-on láttam egy amerikai srác videóját, aki városban -modellek híján- magáról készít felvételeket, méghozzá nem is akárhogy. Szóval meghozta a kedvem és sokat fogom még gyakorolni! :) A kép címe: "Been there, done that" mely sok szempontból is elég kifejező rám illetve az életemre nézve. Na nem mintha annyira idős lennék, csak eddig elég sok mindent kipróbáltam -több kevesebb sikerrel- és a fotózás is valahogy így indult: egy újabb hóbort amit majd megunok. Nem így lett. Értelmezés: a farönkök szimbolizálhatják mindazt amit az életemben tettem és elrontottam. Viszont ezekből mindig tanultam, felálltam és mentem tovább. Volt részem újrakezdésben is, mellyel az erdők, fák folyton szembesülnek. Mindig meg kell újulniuk. Mindig a következő célt tartom a szemem előtt, ahogy most sem a kamerába nézek, hanem már a távoli horizontra összpontosítok, ahol a következő feladat vár. Sosem késő valami újba fogni és kezdeni, főleg ha az kellő örömmel és motivációval tölt el. Az én életemben kissé megkésve, de eljött a fotózás is ami iránt a kedvem az idő múlásával nem hogy csökkenne, hanem folyton több és újabb kihívásra vágyom. Valamint ne felejtsük el azt sem, hogy az életben végső soron nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út. Legyen az göröngyös, sok buktatóval, de én örömmel vágok neki! Technikai infó: Canon Eos 4000D + Canon EF-S 24mm f/2.8 STM + Rollei Compact Traveler No. 1 Carbon Tripod + Szigetközben készült naplementekor. Utómunka = Lightroom.

Reggeli gyaloglás közben készült, nyilván telefonnal. Meglepően erős, mármint őszi reggel volt, a gyerekkorom jut eszembe róla, akkor még jobb volt a szemem, élesebbnek, ütősebbnek tűntek a dolgok. Most hogy nézem a képet, mintha egy óóóóóriási kutya nyoszolyája lenne kifeküdve ott a fűben. Szerencsére már előbb elment, minthogy odaértem volna, ő is koránkelő.

Egész nap gyönyörű idő volt,ezért úgy döntöttem,hogy számomra az egyik legkedvesebb helyen szeretném elkészíteni ezt a képet magamról.A fényviszonyok és a bizonyos technikai korlátok(fix 50es obi) miatt nem lettem teljesen elégedett a képpel,de a végeredménynek azért így is nagyon örülök,mert nem volt annyira könnyű elkészíteni,mint azt gondoltam... :)