Hát kérem! Tessék megnézni ezt a képet, és ha valaki nekem azt mondja, hogy a Barának nincs humora…! A Bohumil Hrabal ott a kis kocsmájában, amikor itta a sört szerintem és amikor ezek a sör habocskák ráfröccsentek az ujjaira, szerintem mind a tíz ujját megnyalná, ha ilyenfajta humorral találkozhatott volna. Ez a kép a színek, a tónusok ellenére is vidám, önirónikus, még talán azt is mondhatnám, hogy szarkasztikus. És egy bátor vállalkozás. Különösen gondolok ott a hajtincsekre. Nagyon szép üzenetnek érzem a 14-es leckére és megint csak azt tudom mondani, hogyha a Bara akar, akkor ő tud jó képeket készíteni. Három disznónak gondolom ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Mostanában többször azt mondtam, hogy nagyon fontos lenne, hogy a Bara zsenialitása precizitással is társuljon és lám-lám itt van egy kép ahol egyszer csak megint szinte csípőből, csak úgy egy olyan kis grimasszal furcsán idesandítva egyszer csak megrázza magát a Bara és azt mondja, hogy tessék! Tessék, ezt kértétek számon, tessék itt van! És olyan könnyedén és olyan - hogy is mondjam – szinte spontán módon itt van egy kép, amin minden nagyon jól működik. A napóra és a varázstáncos és minden a helyén van. Amire így azt gondolhatná az ember visszatekintve a többi nagyon érdekes és szimpatikus megfigyeléseinél, hogy mindegyikben ugyanez a lehetőség benne van és hogy van az, hogy egyszer csak hopp, itt van egy tökéletes kép, és akkor máskor meg ugyanúgy látható, hogy a Bara erre képes lenne és egy paraszthajszállal mindig ott vagyunk a megvalósulás előtt. Tehát erre a képre igazából én nem tudok semmilyen szőrszálhasogató kritikai megjegyzést tenni. Nagyon szeretem, nagyon köszönöm és az igazi Barát lehet látni itt. Sokszor elhangzott mostanában ilyen üzenetekként, hogy a képekhez hozzáfűzéseket készítők nem mindig konzekvensek. Hát kérem, azok is emberből vannak, ők is esendőek és lehet, hogy itt is esetleg valaki azt mondaná, hogy hol van itt a konzekvencia? Nem nagyon lehet ezt keresni, mert hogyha egy kép működik, hogyha egy kép teljes egészében összeáll, akkor nem hiszem, hogy érdemes – igen, igen, azt mondja Zsolt, hogy olyan mint egy levitáció, és az is - tehát, hogy ezt a konzekvenciát nem érdemes itt keresni. Mire vonatkozott ez a körmondat? Elsősorban arra, hogy az eddigi régi megjegyzésekben az hangzott el, hogy folyamatosan az alkotó kézjegyét várjuk el a képen és ezen Bara minden autogramja ott van. A nőiségéből, a játékosságából, a kitárulkozásából, amit a hétköznapokban az ember nem vesz észre, nagyon is harsányan és nagyon jól minden egyes pontján a képnek ott van az ő aláírása. Ebből, ha valaki Barát meg akarja érteni, akkor tízes lecke köldök házi feladatát megnézi, aminek az a címe, hogy „kör” és mindent lehet tudni a Baráról. Ez egy háromdisznós kép. Köszönöm szépen. (szőke)
értékelés:

A barátom házi feladatra egy abszurd szocio helyzet kínálkozik. A munkásasszony narancsvörösben mint dizőz pózol a kamerának. Az albumképek filozófiáját követi ez a kép. És evvel semmi baj nem lenne, mert nagyon izgalmas, ahogy a nőiség kackiás szexualitása itt megjelenik a kép alsó szakaszában, és büszkén néz felénk, mögötte pedig ezek a rozsdás, nagy retro attribútumok láthatók. Csak én úgy érzem, hogy egy kicsit gyorsan kattintódott el ez a fényképezőgép és ebben a kettősségben, ahol a modell és a háttér szerepében a háttér legalább olyan fontos, hiszen attól lesz humora, attól lesz bája ennek a képnek, tehát a háttérrel nem olyan sokat foglalkozott az alkotó. Pedig ez a háttér a tálalása, a szervírozása ennek az üzenetnek. Most kompozíciós szempontból egy picit a háttér bukik. Parányit kellett volna arrébb mozdítani a kamerát és már minden helyére került volna. Az irányt nagyon jónak tartom. Én azt mondanám, hogyha lehetséges, akkor egy ismétlést kérnék szépen. Ha a gyár megvan, ha az áltestvérem Gabi megvan az üveggyár udvarán, akkor lehetőség van rá. Igaz, hogy más színvilágban, más időjárási helyzetben, de ugyanez a színpadi helyzet megismételhető. Nagyon örülnék, hogyha erre Viktória készítene egy másik változatot is, mert még egyszer mondom megéri foglalkozni ezzel az üzenettel. És pont azért mondom, mert nagyon szeretem ezt a képet és szeretném, hogyha minél jobb lenne. Tehát nincs disznó. (szőke)
értékelés:

Sokszor elhangzik az az iskolában, hogy a keretek azok igazából mindig valami túlbiztosítékok, azzal mi mindig harcban állunk. Most viszont ennél a képnél nyilvánvalóan éppen az emberi test szimmetriája, ugyanakkor képen kívülivé helyezése, a háttér vakító fehérsége, az emberi test szürkéi, ezeknek a ritmusai okozhatják, ezeknek a ritmusai erősíthetik azt fel, hogy egy fekete képkeret, mint egy beszorítja, betokozza a kép valódi belső látványát. Nagyon meglepő, nagyon szokatlan és nagyon bátor vállalkozás a 30-as leckére elkészített házi feladat. Érdekes módon az alkotó nem elégszik meg a test formái, a haj beállított helyzete, a test szép rajzolata megmutatásával, hanem két különleges formajátékkal a csuklónál látható karpereccel és a 70-es éveket idéző játékos fejkendő karon elhelyezésével újabb ritmusokat hoz be. Mintegy ízesíti a teljesen jól elkészített ételt, különleges aromát és különleges fűszerkeveréket ad hozzá ehhez a képhez. Nem egy nyugodt kép. Eléggé felkavaró. Például úgy gondolom, hogy azért, mert van olyan pimasz az egész rendszer, hogy a jobboldali felületet teljes egészében üresen hagyja. Mintegy kommunikációra késztet bennünket, a nézőket és azt mondja, hogy elindítottam egy folyamatot, amelynek a legkisebb töredékét kapjátok, de ez a töredék ritmikailag mégis azért jelenik itt meg, hogy jelet hagyjak magamból és dolg

A Mozgó Világ, amit többször említettünk már itt, egy olyan irodalmi, szociológiai, néprajzi és fotográfiával is foglalkozó újság volt, amely nagyon fontos volt a rendszerváltás előtti időszak, 70-es évek közepe és a 80-as évek végéig tartó időben egy életérzés megmutatására. Stílusában ez a kép az üres tér felső neon megvilágítása, zöldes, paszteles hangulat és az emberi alak nélküli üres tér, amelyben csak az ajtó szélek, radiátor szélek, minden csak éppen hogy egy picit szignózva belóg, az ürességről szólnak. Mindez éppen grafikai szempontból információkkal van fölerősítve, mint a kép tetején olvasható „csend.élet.”, és a kép legalján olvasható „várok.” szöveg. Ezek a szövegek természetesen fontos grafikai elemei a képnek, mint egy képeslapnak, mint egy üzenetnek. Taliándörögdön működik egy múzeum, ez az Ősök Háza, a római katolikus templom plébánián és oda jó pár évvel ezelőtt érkeztek képeslapok. Nagyon sokféle képeslap. 50-es, 60-as évekből is. És ebben a több száz képben sikerült találni egy olyan kis személyes üzenetet, amelyet egy talán Szalay nevű úr írt az ő kedvesének, ahol egy nagyobb méretű papírlapra írt üzenetet, vallomást, ha úgy tetszik szerelmi üzenetet a levél megírója háromfelé vágott. Pont olyan méretben, amelyek az akkori postának megfelelően postázhatóak voltak. Mielőtt ezt a levelet háromfelé vágta volna, a levél szövegét úgy fogalmazta meg, hogy maguk a szövegek három részletben, de egy-egy levélen olvashatóakká váltak. A teljes üzenetet pedig csak a három levél egymáshoz passzításával lehetett elolvasni, befogadni. Nagyon érdekes játék, nagyon érdekes érzelmi lenyomat ez a múzeumban látható képi üzenet és a mai napig érthetővé teszi az akkori időszakot, a rejtjelezett, titkos üzeneteket. Valami ilyesmit sejtek, egy ilyesmi lenyomatot érzek az itt látható képben. Lehet, hogy sokan azt fogják mondani, hogy az ember nem konzekvens és a csendélet kategóriában amennyiben elfogadásra kerül az itt látható kép, akkor az eddigi megfogalmazásokhoz képes kérdéses, hogy akkor ez a kép miért jó és miért fontos? Véleményem szerint azért, mert itt elsősorban gondolkodásában, filozófiájában jelenik meg a csendélet absztraktciója. Erősítik ezt a feliratok, nyomatékosítják a szétválasztás a csend – pont - élet – pont, várok – pont nagyon is határozottan és beszédesen egy létállapotról közvetítenek nekünk. És ebben a megközelítésben a Baráth Tímea mostani képe önmagához képest tehát konzekvens és Tímea saját belső „prájvit” világából hoz egy nagyon is aktuális sarokpontot. Ezért tartom elfogadhatónak és ezért örülök, hogy a képe itt a 7-es leckére megérkezett és csak drukkolok neki, hogy az alkotási folyamat, mint terápia, mint belső gyógyulás segíthessen. (szőke)
értékelés: