Kicsit megnyugodtam, hogy Medvegy Bara esetleg nem Amanda Lear-t hívta ide címként és inkább csak Dalí-ra utalva evvel a kis ragasztócsíkkal az ő kedvenc modelljét, akit mindannyian szeretünk, és mindig olyan jó képek készülnek vele, őt egy ilyen kis játékos pózban, evvel a döbbent tekintettel fényképezte. Mint, ugye erről többször beszéltem mostanában, a Bara irányvonalakból, amelyben az egyik nagyon fő motívumrendszer gyermeke és a vele kapcsolatos tájak, terek, formák, ebbe a kis albumba tartozik bele az itt látható kép is. Picit, hogy úgy mondjam házi feladatban csúsztatva, mert hogy Baráról még továbbra is ezekben a viszonylatokban keveset tudunk és inkább áttestálja egy professzionális színészre, aki természetesen minden helyzetet megold. De a fotóművész szempontjából, vagy a fotográfus szempontjából azért azt el kell, hogy mondjam, hogy igenis fontos ez a kis esőkabát, igenis fontosak a kislánynak ezek a nagyon szép kis tincsei és talán az az elsuhanó autóforma is jobbról ott a háttérben, amit egy nagyon picit igazítva jobbra, balról egy egyujjnyit elvéve a képből talán meg is lehetett volna oldani. Tehát pontosan a Bara érdekében, és a Bara precizitása miatt én mondanám, hogy természetesen ezt az utat is kéne még egy picit folytatni, de a 16-os lecke gyermekkor kellene, hogy egy picit kapcsolódjon Barához is, mert nem csak azt az utat kell megcsinálni, hogy a modell oldja meg a dolgot, hanem Bara gyerekkora is fontos, sőt, de a két disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

A kép nagyon szép, a láng fényjelenségeivel egy jó ritmusgyakorlat. És őszintén mondom ezt, hogy én nem is gondolok erről többet, mint hogy egy festői játék. Ezért igazából inkább a címválasztást gondolom kicsit erőltetettnek. Éppen azért, mert ha az alkotó ember, a természetet megfigyelő ember folyamatosan tanul a környezet fizikájából, a környezet jelenségeiből, akkor talán az is tud annyira csodálatos lenni, pont az alázatunk miatt, hogy ne kelljen ehhez egy cirkalmányos, még erősebben minősítő keretet, címkeretet választani. Ezalatt azt értem, hogy az Andrásnak vannak jó képei, vannak jó munkái, vannak jó érzékelései és ezekben bízni kéne, ugyanakkor pedig nem kellene folyamatosan bizonyítania. Mert ez valójában azt jelzi, gondolva azokra a képekre is, amikor nem teljesen sikeresek az alkotások, hogy a bizonytalanságára megy el a legtöbb energiája. Minél hamarabb nyugvópontot talál, annál értékesebbek lesznek a világról kapcsolatosan küldött üzenetei. De a három disznó megvan a képre. (szőke)
értékelés:

Életadó színözön, zötyögve a gőzösön...

Gergely, aki többször is volt itt az Estiskola táborokban, beszélgettünk, dolgoztunk, tulajdonképpen láttam gondolkozni, azóta, hogy személyesen találkoztunk az alkotásain keresztül számomra nagy változáson ment át. Legalábbis amit az alkotásain keresztül az ő világába beengedni látott. Merthogy annak ellenére, amivel itt találkoztam a valóságban egy fiatalemberrel, aki kedves, jó humorú, vidám, a képei nagy része mélyebb értelmű, rengeteg önelemzéssel, rengeteg önkritikával és rengeteg, hogy úgy mondjam elemző fájdalommal. Ez nem biztos, hogy baj, és én igazából csak erősíteni tudnám, hogy ugyanezen az úton tudjon haladni, hiszen ezeket a képeket Gergely a saját szabadidejében, a saját maga fejlődésében és a saját maga útkeresésében végzi. Nem véletlen, hogy nagyon sokszor olyan képek, az elmúlt időszakokban olyan képek érkeznek tőle, amikor ő úton van. Ezért a második lecke önportré kategóriájában én ezt egy nagyon fontos ritmus képletnek, de nem csak ritmusképletnek, hanem pont az arctól hitelesítve egy nagyon fontos útkeresésnek tartom. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Áginak egy nagyon jó megfigyelési rendszerét látjuk itt a gólyafészkekkel, de megmondom őszintén, amikor én ezt a képet megláttam, és megláttam a léckerítéses kis megfestett filagória kertet a kis cserepekkel, amik belógnak, meg itt ez a láncos petúnia, számomra először nem is vettem észre, hogy a gólyafészkek a póznák tetején, az jelenti a Gólya Land-et, hanem valami Disneyland-szerű virágrengeteg és ezek a szinte ilyen olajfestményszerű, vurstlikban kapható színvilág, ez az, amit én gondoltam a cím kapcsolódásához. Ebből az is következik, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy a két gólyafészek, ami nagyon izgalmas lenne egy belső település rendszerében, az valójában ebben szinte csak másodlagos, vagy harmadlagos. Nem kapja meg azt a fontos szerepet, vagy azt a fontosságot, amit megérdemelne. És ezt én egy képként, egy olajfestményképként mint megfigyelést el tudom fogadni nyár kategóriájában is, de azért reménykedem, hogy a cím azért került ide, azért választotta az alkotó, mert az a két párhuzam, a két gólyafészek az egy érdekes motívuma volt ennek a látványnak. Viszont ez a kép ilyen értelemben nem tudja ezt teljesíteni, úgyhogy én erre egy disznót adnék. (szőke)
értékelés:

Kokojza, alias fekete áfonya.

Az Estiskolának most már vannak lázadó és avantgard riporterei is. Egy ilyen és dacos és rockos stílusú fotó riportot, fotósorozatot lehet itt látni a 18-as lecke nyár kategóriájában Ágnestől. Természetesen korrekt módon földolgozva, bemutatva az erdőt, bemutatva magukat a hordozó tégelyeket, amibe ezeket a gyümölcsöket összeszedjük és a gyümölcs funkcionális feladatait is, talán ha jól számolom a harmadik képen, ahol Ágnes meg is mutatja nekünk ennek a növénynek a színező készségét. És még egyszer nyomatékosítva az utolsó képen még erőteljesebben egy gyönyörű erdei látképet kitakarva egy erősen megfestett tenyeret látunk itt. Lehet természetesen vitatkozni és lehet azt mondani, hogy a képek önmagukban sok helyen dekomponáltak, kicsit zavarosak, de az üzenet, így a kép-csokor mégis azt mondom, hogy kellően szeretetteljes, kellően fiatalosan lázadó és tulajdonképpen azt a feladatát, amely egy emlék, egy élmény rögzítése, annak naplóvá érlelése, azt ez a történetsor megteszi. És talán ha a harmadik és a negyedik kép nem lenne jelen ebben a képsorozatban, azt mondanám, hogy igazából nem nagyon hordoz személyes és játékos és szubjektív ízeket, de így a két utolsó kép gesztusrendszerében elrendezi mindazt ami így a nyár kategóriára olyan „bartoságisan” elfogadható, úgyhogy én azt gondolom, hogy megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

A fényképész, a precíz ember, aki folyamatosan megfigyel mindent, a világ dolgait, különösképpen látszik itt, hogy szíve közelében vannak a miniatűr felületek, amelyek tulajdonképpen ezt a képriportot tekintve talán pont a harmadik kép az és a negyedik, amely egy olyan helyzetet, világot mutat meg, a mesék, az álmok világát ezen a riporton keresztül, amely nem csak azért érdekes, mert a Gábor talált egy riportalanyt, „csudabogarat”, hanem mert ehhez a „csudabogársághoz” a Gábornak is van köze, affinitása, érzelmi kötődése. A fotós az, aki tulajdonképpen kiválaszt ezekből az empire, vagy XX. század eleji, vagy 40-es évek közepéből származó tárgyacskákból egyet-egyet, és fényképezőgépével közel merészkedik mindehhez a történethez, ami egy kis vitrinben húzódik meg, ahol a riportalany kellő nyitottsággal az odalátogatónak megmutat mindent. Az első kép azért nagyon fontos ebben a riportsorozatban, mert természetesen, hiszen már régóta látjuk itt Gábor munkáit, tudjuk, hogy egy körültekintő és precíz ember, idézőjelben, furcsán fogalmazva - rafinált fickó -, ha megnézzük az első kép jobboldali hátterét, akkor látjuk azt, hogy a lehúzott redőnyök miatt létrejött tükröződésben maga a fotós is szignózza magát. Ott van Gábor ahogy a fényképezőgépével kicsit meghajolva elkészíti ezt az üzenetet számunkra. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, nagyon jónak tartom, háromdisznós képsorozatnak értékelem, de zárójelben szeretném megjegyezni, hogy – Kedves Gábor, lassan itt az idő, hogy mindazokat, amelyeket állóképben képriportban nem tudsz megfogalmazni, pedig ez igazán a te műfajod, kellene keríteni egy kis kamerát, és ezeket hanggal, mozgóképformában feldolgozni, mert az általad küldött képek arról beszélnek, hogy pont a zenékkel, hangokkal, hiszen a rádióműsor is azt mutatja, hogy a hangok világa ugyanolyan közel áll hozzád, itt az idő, hogy tovább kellene lépni és el kéne kezdeni mindezeket mozgóképen megfogalmazni. (szőke)
értékelés: