Az álló formátumú kép, amely jól láthatóan egy klasszikus felső gépállás, talán fáról valamilyen magaslesről fényképezett lefelé tekintő kép, amely ugye egy értelmező szemléletet mutat, amiről már sokszor beszéltünk az estiskolán látható képeknél, tehát hogy mennyire fontos az, hogy a kamera szemszöge különböző üzeneteket tud közvetíteni a nézőnek, alulról fölfelé monumentalitás fölülről lefelé valamilyen fajta összefoglalás. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjuk azért nagyon fontos ez a kép, amit a Gergely küldött, mert jól értelmezhetően látható egy szerkezeti összefoglaló megközelítés ezen a képen, ugyanis egy bádog vízi járművet talán kétevezős kis hajót, ladikot látunk. A színekből érzékelhető, hogy hosszú időt töltött el a szabadban ez a szerkezet, korrózió látszik rajta, festékfoltok. Mindez ugyanakkor ami a képen formajegyekben látható és a 16-os leckéhez kapcsolódik egy nagyon- nagyon fontos lépcsőfok az eddigi értelmezésekhez kapcsolódóan is, jelesül a felső gépállásra gondolok itt. Ugyanis ha egy picit elvonatkoztatunk a valóságtól, elvonatkoztatunk attól, hogy valamilyen mosószeres flakon, kötelek és más valós tárgyak láthatóak a képen, és ez picit pont a gyermekkor címszóhoz kapcsolódóan hátradőlünk és hunyorítunk, akkor a képet tulajdonképpen értelmezhetnénk úgy is, hogy egy sötétzöldes háttérárnyalatban valójában egy kis ikonormát, egy kis oltárképet látunk. Egy olyan oltárképet, vagy egy olyan kis ékszerformát, amely a féltett kincsek kategóriájába tartozik, nyakbavalóként, amelyeknek kihajtható ablakai voltak és mögötte vagy pici rózsaszirom vagy egy régi kép volt látható vagy azok a szakrális helyszíneken látható sokszor kazettákban elhelyezett oltár formák amelyek mindenféleképp valamilyen fajta szentséget valamilyen fajta imádságra hajlamos helyszínt, helyet mutattak. Tulajdonképpen ezt a klasszikus formát követi a kép kompozíciós rendje, ugyanis a felső gépállás ellenére is sokféleképpen lehetett volna fényképezni ezt a csónakot. Nyilvánvalóan az eredeti funkció kialakítás adja azt, hogy ennek a csónaknak az egyik fele csúcsos, amerre halad sebességgel előre, a másik felén pedig az evezősök ülnek és hajtják a vízen tova az ilyen szerkezeteket. Ugyanakkor ez az egész forma, most így a talpára állított állapotában ez a síkra redukált felület úgy használja, komponálja mindezt a szerkezetet, hogy mindféleképp a szakralitása lesz fontos ennek az egész történetnek, és ha ezen a vonulaton haladunk tovább, akkor nagyon érdekes ebben a szimbólumrendszerben, maga ez az oltárforma közepe olyan, mintha vértől áztatott lenne, mindenféleképp van az egésznek így folthatásaiban, formáiban valami olyan, talán még akár a kereszténységre való átvitt üzenete, amely nemcsak a fájdalomról szól, nemcsak a véráldozatról, hanem valahol a szív, a szeretet, az érzelem munkájáról. Ha komolyan vesszük a címet, és a cím első felét is vizsgáljuk, ahol egyértelműen negatív módon minősül a gyermekkor fogalma, egy elveszett álomként, egy eltűnt időként, teljesen logikusnak tűnik az a színvilág, amit a kép most használ: a zöldek, a vörösek, a fakult kék, a szürkék, minden ami tulajdonképpen olyan, mintha kicsit fáradt lenne, kicsit sérült és kicsit halott lenne. Még egyszer mondanám, hogy ebben a képben, ennél az alkotásnál, a Gergely munkájánál azt tartom az egyik legfontosabbnak, hogy végre egy olyan tudatos gépállás, egy olyan optikai helyzet lett megkeresve, amely nagyon beszédesen manifesztálja mindazt, ami az elmúlt 2-3 évben elhangzott a különböző kompozíciókról elhangzott nézőpont szempontjából. Én ezt egy nagyon jó kísérletnek tartom ezt a képet, 3 disznónak gondolom, talán ha a hajó, a helyzet, a szituáció megvan és a Gergely vissza tud ide térni, akkor érdemes foglalkozni mindazzal, hogy ha ezt egy fikciós helyzetnek fogjuk fel, és talán újra vissza lehet mászni ezzel a kamerával ugyanide a magasba és ez a hajó is megvan, valamilyen emberi alakot elhelyezni. Megint nem beleavatkozva mondom, hogy akár összegömbölyödve, kiterítve, ezer félét ki lehetne találni. Talán az ember jelenléte még nagyon sokat adhatna még ennek a képnek a továbbgondolásához, de a három disznó, véleményem szerint megvan. (szőke)
értékelés:

Viki a rádiós műfajban szinte azt mondhatnánk, hogy már verhetetlen, tehát tudjuk azt, hogy benne az irónia, önirónia az jelen van és ez nagyon fontos. Nagyon fontos, mert ez mindig valamilyen átgondolásnak, valamilyenfajta világgal kapcsolatos elemzésnek is az eredménye. Itt is ugye ez a verbális humor, ez a „LOVE BÉLA” „LÓVÉT BÉLA”, egy ilyen Pap Viki féle üzenetet jelez. És ezt biztosan ő ide is tárja elénk, hozzátéve, hogy azért véleményem szerint pontosan az ő rutinja a humor oldaláról az könnyen eltitkolja, hogy ez valamilyenfajta védekezése is az adott házi feladatnak, az első leckének a portré arc nélkül. Ugyanis a véleményem szerint a 70-es évek Mozgó Világ című újságjának hangulatát idéző kép, zöldes színvilág, textilruha, amelyből a vállnál fölhúzott ingből kilóg ez a kvázi tetoválás, ez tulajdonképpen hordoz valamilyenfajta szociót is. Viszont a textília, amit választ, a ruha amelynek az anyagához ugye csíkok, formák tartoznak, ezek sajátságos rendszere azt is jelzi, hogy miközben egy vágott, közeli felületet, szinte egy ilyen tetoválásgyűjtő képet látunk - ugye nyakat, fejet nem látunk -, mégis azt kell, hogy mondjam, ahogyan követi a fényképezőgép a baloldalon a hát ívét, és a rajtalévő drapériát, ugyanúgy kellene követnie a jobboldalon az ing, a mellek és az azon végigfutó drapériacsíkok és a rajtalévő kis vonalak rendszerét is. Tehát én nagyon fontosnak tartom azt, hogy mivel ez a kép annak ellenére, hogy a szövegi része a fontos üzenete, egy jobbra néző modellbeállítást mutat, egy picit a jobboldalon nyitni kellett volna a kompozíciót és nem ennyire szűkre vágni. Igenis meghagyni a mellek szép ritmusát és így egy profilos, kettős A B verziót látnánk itt. (szőke)
értékelés:

Itt egy ügyes fintorral egy szójátékot látunk, mert a 60-as, 70-es években, meg talán még a 80-as években is, ugye pont a budapesti "jassz” nyelvben a bringa nem csak effektíve a kerékpárt jelezte, vagy jelentette, hanem sokszor a bringát emberi szimbólumokban is használták a városi nyelvekben. Az jó, hogy a háttérben tényleg valójában ott van egy camping bicikli és nekem tetszik ez az archaikus színvilág. Sőt nekem az is nagyon tetszik, ahogy a modell beállítása látható itt a képen. Csak egy picikét hagytam volna levegőt a jobboldalon, mert hiszen az egész test, a test beállításai jobbra hordoznak egy üzenetet. Tehát egy nagyon kicsit tágabbra komponáltam volna ezt. Adott esetben, hogyha ugye az a gond, hogy a háttérben az a bicikli akkor viszont vajon jó helyen van-e, akkor nyilván megtehető lett volna, hogy egy kicsit arrébb guggol az ember, de a kettő disznó úgy érzem, hogy megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

Mercedes old timer felvonulás és seregszemle

Nagyon szépen, konzekvensen építi föl a Gábor azt, hogy hogyan halad előre, mint fotográfus, mint riportfotográfus egy folyamatban. És az is biztos, hogyha ezen az eseményen ő jelen volt, akkor feltételezhető, hogy ő ezeket a csodálatos régi járműveket tiszteli és szereti. Ha mint ilyen, mondjuk úgy, hogy egy lelki gyűjtő is, aki ezeket a régi formákat, ahogyan az építészettel foglalkozva is látszik, hogy alázattal figyeli meg, akkor azt gondolom, hogy pont a Gábor precizitásából adódóan el is várható tőle a pontosság - nem tudom, mert nem vagyok jó autóvezető -, hogy a második képen látható két kerékkel rendelkező, legalábbis felém két kereket látok fehér körbefestéssel, a bordó színű autó milyen márkájú, de azt tudom, hogy a csomagtartó része lemarad és a sárvédő része lemarad erről a képről, és egy pici igazítással már a régi Mercedes és az a bordó autó találkozása egész élvezetessé tehető lett volna. Ugyanez érvényes a harmadik képnél, ahol nagyon izgalmas az, hogy korabeli stílusban öltöznek be a korabeli autóhoz, tehát egy jó geg, egy jó üzenet látható itt a képen - egyetlenegy apró probléma van, hogy a fotósnak egy picit kellett volna elmozdulni, ahogy a nyári kalapos úr is ugyanúgy partnerként jelen lehessen, mint ahogy az 1960-as években, olasz magazinokban látható hölgy, és hogy ne a 47-es sorszámú versenykártya legyen itt a főszereplője elsősorban ennek a képnek. Vagy pedig kifejezetten erre kellett volna a fotóriporternek hangsúlyoznia. A következő képet, ahol a kerekek párbeszéde van, azt megint egy jó megfigyelésnek tartom. Bárha a kerekek különbözősége és a kerekek beszéde itt a riportban a cél, akkor megint azt mondom, hogy a Gerlei Gábortól elvárható precizitás mért nincs jelen például balról jobbra haladva a második képnél, ahol a sárvédő, sárhányó elég határozottan kitakarja a következő kereket, majd a következő egy picit, de esetlegesen kitakarja a Mercedes kereket és így tovább, és így tovább. Nincs eldöntve, hogy a lámpaformák, a hátsó felületei ezeknek a fémszerkezeteknek, avagy a kerekek különbözősége az üzenete ennek a képnek. Még egyszer mondom, hogy a megközelítés az jó, csak egy picit vannak elrajzolva a dolgok. Ilyen értelemben a következő képet a képriportban jónak tartom, tulajdonképpen bármilyen fotósszaklapban megjelenhetne. És az utolsó képre is ez érvényes, bár én azt mondom, hogy a Gerlei féle precizitásból, ahol ugye pici megfigyeléssel, látjuk azt, hogy maga a fotográfus jelen van itt ezeken a krómozott felületeken, megint csak azt mondom, mert Gábornál láttunk már ilyet, elvárható lett volna, hogy ott a Mercedes felületen bekacsintson és visszatükröződjön nekünk. Avagy nem, de akkor viszont a sejtését sem kéne meghagyni, hogy egy fél test ebben a tükröződésben látható. Úgyhogy én ezt a képsorozatot most kétdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés:

más alakban

A kép egy fekete-fehér világ, ami nagyon jót tesz ennek a rendszernek, mert összegez, sűrít, ugyanakkor pedig egy szép fénytani tanulmány. Elsősorban, ha megnézzük a nyak, váll, hát, derék és a combok ívét és a mögötte sötétben tartott hátteret, nyilván ez adódik az ablakfelületek melletti árnyékos falfelületből és nagyon, nagyon szépen rajzolódik ki az árnyékban tartott jobb állkapocsrész, nyak, vállak, kezek, könyök, has rész, és a mögötte lévő világosabb szürkés háttér. Ez nagyon jó ritmus. És ebben van még egy érdekes, játékos szimbolika, a has és a modell elé helyezett labda, felfújható labdaforma, mint szatirikus megközelítés. Ugyanakkor klasszikus modell, egész alakos modell pozíciót látunk itt és ezért kérdéses az, hogyha ez a szép fénytani forma jelen van, látható, akkor elsősorban a comb, fenék és a láb, talprész miért vágódik le a képből? A fölső felületnél az érthető, hogy az arc nyilvánvalóan szemérmesen itt kikomponálódik, azzal nem is lenne igazából gondom, de azt a gyönyörű szép ívet, amit a váll, hát, derék, fenék és talprész kiadna, azt itt igazából túl szűkre vágták. Én azt gondolom, hogy a kettő disznó erre a képre megvan, és esetlegesen a Tímea, ha adottak a fényviszonyok, ha adott a tárgyi környezet és van erre idő, akkor érdemes lenne ismételnie, ha van hozzá kedve. (szőke)
értékelés:

A rezonancia házi feladat itt egy ritmikai megfigyeléshez társul ahol építészethez használható ipari formáknak a játékritmusát látjuk egy múltidéző barnás tónusban. Tehát van a képnek egyrészt egy ilyen klasszikus stúdium jellege és ez véleményem szerint jó ritmusban van megoldva és ehhez van a címválasztással és a házi feladat kiválasztásával, van egy filozófiai üzenet. De ahhoz az kell, hogy bárki ismerhesse azt az óriási tömeget, amely a vasúti síneken végighalad és ezeket a csavarokat folyamatosan az ott, alattuk elhelyezett spirál, vagy alátét felületekkel megmozgatja és elmozdítja. Tehát az asszociáció az a házi feladat szempontjából és a cím szempontjából is akkor jön működésbe, ha magát ezt a mechanizmust ismerjük. Én úgy gondolom, hogy ennek ellenére a kép mint kompozíciós rend szépen megoldott és tulajdonképpen a rezonancia történet is jól kapcsolható ehhez. Egyetlenegy kérdésem van. Vajon Nagy Zoltán kapcsolódása, a benne lévő 27-es lecke – hiszen itt egy nagyon nagy sorszámú házi feladatot látunk – hogyan jelenik meg, és ezen a képen milyen módon kapcsolható hozzá azon túl, hogy természetesen kiment, lefényképezte mindezt? Tehát ami miatt én megadnám a két disznót, de azt mondanám, hogy a Zoltán a 27-es leckét ismételje az az, hogy várnám azt, hogy ez hogyan, milyen módon csak és őrá érvényesen válik működő képpé. Nem azt akarom evvel mondani, hogy bárki más is elmehetne vasúti síneket fotózni, de egy picit sarkallnám Zoltánt arra, hogy tegye rá a kézjegyét ezekre a képekre. (szőke)
értékelés: