Phrüné

Nagyon érzékeny képet küldött Tünde az ötös leckére - ami persze akár az akt leckébe is kerülhetett volna -, a leckeválasztást a cím és a címhez rendelt gesztus igazolja. A kép üzenete, meséje tökéletesen érthető, érezhető. Néhány technikai jellegű meglátásom volna, főképp a világítással kapcsolatban. Az egyik, hogy igen jó az a párhuzam, amit a fal struktúrái és az emberi test formái között észrevesz az alkotó és megmutat nekünk, ugyanakkor a bal oldalról érkező főfény most a háttérként funkcionáló falat túlvilágítja, ha a modellt elvennénk, látható lenne, hogy milyen is a fényérték különbség a kép bal és jobb oldala között. Mit jelent ez? Kompozícióban a kép bal oldala, ahol igen fontos képalkotó elem a modell kézmozdulata, kifut, tónusban egybemosódik ez a mozdulat a háttérrel. A kar ettől a főfénytől a testen erős árnyékot vet, ettől egy dupla rajzolat alakul ki a csípő, mellrész viszonylatában. A megoldás az lehetne, hogy egyrészt egy pici visszavert fénnyel jobbról derítünk, ami egyensúlyba hozhatná a hát fényrajzait, másrészt a főfénybe a fal felől kicsit érdemes lenne takarni, hogy még inkább surlófények érkezzenek csak. A három malac megvan, és ha van mód, kísérletképpen jó lenne egy ismétlést látni más fényviszonyokkal. (hegyi)
értékelés:

Szép részlet megfigyelést láthatunk a télhez kapcsolódva itt. A természet folyamatosan elbűvölő és új tud lenni az ember számára. Ági sem tesz egyebet, mint az általa látott szépséget megosztja velünk. Azt javaslom a címben keressük itt a választ: Növekedés! Van még egy kapaszkodó: a Rezonancia. Ez egy magas számú házifeladat, elsősorban azért, mert az előző lépcsők az egyszerűbb, tárgyilagosabb megközelítést hivatottak körüljártatni. A növekedés magában rejti a mozgást és a kölcsönhatást, ahogyan a rezonancia is, ha ez alapján a kép alapján próbálom értelmezni. Lefordítva, vajon a jég csoportos formáinak bemutatásával, az egymásra épüléssel, kompozíciós nyitással kellene ezt megoldani? A jég felületének növekedése lehet a verbális válasz? Sejtésem szerint bármerre indulunk ebben a tekintetben, nem biztos, hogy sikerrel járunk, mert az itt látható alkotás még ezeket gondolatokat nem érlelte meg. Nem bonyolult filozófiát, hanem azt az utat várom itt, amely Ágnesnél jól érthetően jelen volt sokszor, sok képében, azokban a munkákban, ahol magán átszűrve mesélt. Ugyanazt kéne folytatni. Ismétlés. (szőke)

Lovasberény, Szőlőhegy, Cziráky körpince, szakadó hóesés

Nagyon szerethető, szép tájkép. Jó, hogy ilyenek is készülnek. A tél kapuja szimmetrikus, mint az őt körülvevő sáncfal (maradék burkolat), jó volna tehát ezt a dombot is teljesen látni a kép bal felén is, hogy Gót forma még több körbeölelést kapjon. Biztosabban gondolom, hogy tágabb látvány kéne, mint szűkebb, mert az ég felé hajló fák gally-ereikkel hatásosak. Balra a képet nyitnám. (szőke)
értékelés:

A kép humora okozza, hogy jó publicisztika, sajtóanyag lehetne ez a kép. Klasszikus előtér-háttér párharc látható itt, csak fénytanilag nincs különválasztva kellőképpen.
Jobban kellene, hogy leváljon az előtér (a jelen) és a háttér (az abszurd múlt). Mindez létrehozható pár perc alatt egy másik napszakban. Egy kissé a kompozíción is igazítani kéne, hogy verbális textúra is hordozza pontossabban a látványban rejlő mondandót. ...és kéne még a Bartos Ágnes szokásos kézjegye (gombászás stb.) (szőke)
értékelés:

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

A képpár a tél házifeldatra érkezett, valójában András egyszerre a riport feladatához is illeszkedő munkát küldött el. Ennek azért is örülök, mert mind a két helyzetről lehet pár szót váltani. Kezdjük a "nem idevágóval", a riporttal. Sok szó esett már itt ilyesmiről és többségében sok, vagy három képszám fölöttiek érkeztek ebben a műfajban, külön örülök, hogy nagyon szűken két képpel is képes történetet mesélni András, a régebbi kritikai hangja az elemzéseknek itt alább kell, hogy hagyjon, mert éppen ez a munka bizonyítja, hogy András gondolati érzékenysége nagyon finom, speciális, sűrített tud lenni, akkor, ha kellően koncentrál és itt ez történik. A lecke: Jól oldja meg az impresszión keresztüli választ a házifeladatra. Közelit és távolabbit használ párban, a hó karcokra gondolok és az ágakra. A sötétbarna és a sárga ugyanúgy jól rímel egymásra, a belső történéseket erősíti. Külön meg kell jegyezni még, hogy András világában a nonfiguratív, vagy geometrikus, vagy transzcendes sokszor ott van és nehezen szervül a valósággal, néha kimódolt. Itt az első képben izgalmasan használja ezt a módszert a megfigyelésen keresztül egy határmezsgyére lépve a hószálakkal, amelyek olyanok, mintha régi filmkarcok lennének. Ettől válik egyszerre valóssá és manipuláltnak tűnővé e kép és ez az, amelytől intim és belső csendes világot karcol az emlékeinkből ide. Csak így tovább. (szőke)
értékelés:

Fontos döntés a monokróm jelleg és mindez egy kissé rózsaszínben tartva. A kiégetett felület is az álomszerűséget erősíti. Ajánlanám figyelmetekbe az Estiklopédiában talán található információ Roman Polanski: Kés a vízben című, még Lengyelországban készült filmjét, amely hasonló nyelvezetben, de mozgófilmi formában mesél. Ez a képed azért fontos, mert a megélés súlya erős rendezőelvként nyomja össze eggyé. Jó példája annak, hogy ha sokáig zakatol az emberben a múlt kevés eszközzel is képes aktuálisan verselni. Valami hasonlónak a megtalálására ösztönöznélek a Vasalós képnél is, hiszen az, mint kép ugyanolyan fontos. Nagyon szép drámai kép. (szőke)
értékelés: