az itteni maci szeme

sok boldog...

Rögtön előre bocsátom, hogy ez az én véleményem szerint háromdisznós kép. Nem stilisztika miatt, meg nem azért mert szeretem a macikat, hanem elsősorban azért, mert a Berecz István-féle oeuvre-ben a Berecz István-féle képek most már jó ideje érkeznek, hol ritkábban, hol sűrűbben, de ő régóta velünk van, itt van és ezt a fajta romantikát, ezt a fajta melankóliát, ezt a fajta érzékenységet eddig az István képekben nem így mondta ki, nem így fogalmazta meg. És én annak örülök elsősorban a 16-os lecke gyermekkor kapcsán, hogy meri vállalni az esendőséget és meri vállalni a nagy erős ember az esendő képkészítési módot is és ezen keresztül az őszinteséget. Nekem ez a kép ezért háromdisznós. Nagyon szépek a tónusai, szépek a hangulatai, szép ez a szomorkás íz. (szőke)
értékelés:

Kifelé

A gondolati megközelítés az én meglátásom szerint jó. A halott légy a fugázott padlástéglák mellett és a purhabbal kitöltött műemlékvédelmi ál-régi ólomüvegablak, de igazából olyasmi tűnik itt, minthogyha egy nagy kép, egy nagy kompozícióból egy részletet látnánk csak. Én ezt nem tudom értelmezni ezt a képet. Visszaadnám ismétlésre. (szőke)

nyuszifül

De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
Mindig lesznek Rockerek!

Izgalmas kép, ahogyan a természet különlegességeit a makro rendszerben próbálja az alkotó számunkra megmutatni. Gondolom, hogy ez a zuzmószerű anyag lehet maga a nyuszifül, innen kaphatta a kép a címet. És nagyon jó, hogy az István nyit efelé a világ felé. Talán annyit, hogy a – nyilván ez a technikai eszköztől is függ – makro felvételek elkészítésénél parányi, pár milliméteres eltérések is az élesség máshová kerülését idézhetik elő, és ennél fogva nagyon sok időt vesz igénybe az, hogy egy természetképet jól tudjon rögzíteni az ember. Sokszor ez akár több óra is lehet a finom beállítások miatt. És egy kicsit azt érzem, hogy esetleges az élesség megtalálása a képen és ebből fakadóan az egész kompozíciós rend. Úgyhogy ezt én visszaadnám ismétlésre ezt a házi feladatot, miközben nagyon jónak tartom az irányt. (szőke)

Este

Sok fantázia van ebben a munkában. Egy beállított, nagyon is átgondolt színpadszerű helyzetet látunk és ezek a ritmusok jól arányítottan működnek. Mariannak az az utcája ez, az az út, ahol az emberi testtel, az emberi test gesztusvilágával, jelenlétével foglalkozik a mikrokörnyezet mellett, tehát az a bizonyos másik utca és ezt jól oldja meg. Nagyon szép a hangulata ennek a képnek. Különösen a kar, kéz, láb, kanapé viszonylatában. Talán annyi a megjegyzés, de ez nyilván az én számítógépem függvénye is, hogy nagyon jó volna látni ezeket a szép íveket. Az emberi test, a hát, a vállak formáit, a comb formáját. És most az egész egy picit sötétben van tartva. De lehetséges az is, hogy talán pont attól van egy hangulatvilága, vagy hogy egészen távolra asszociáljon az ember, Antonioni Nagyítás című filmjében bizonyos kockákra hasonlít az itt elkészült kép. Nagyon szép alkotásnak gondolom és három disznó. (szőke)
értékelés:

Nosztalgiázva

Nagyon örülök ennek a képnek éppen azért, mert amit talán az ezt megelőző képnél jeleztem, ugyanazok a motívumrendszerek - virág, fény, itt az olvasólámpa – csak egy előző képnél a tájkép különböző rekvizitumaiként megállnak a lábukon és amitől ez a kép pluszt ad, az éppen az Eszter jelenléte. Nem azért, mert egy tükörből saját magát lefényképezi, hanem a mosolyával, a tekintetével változtatja meg, emeli föl a kép jó, de szokásos világát, ahol egy enteriőrt látnánk, vagy az előző képnél egy tájképet látnánk. Épp Eszter jelenlététől, az arcától, a nézésétől válik ez egyedivé, sajátossá ez az egész kép. És azért szeretem a 2. lecke önportré házi feladatát a Nosztalgiázva címűt, mert itt megtalálható az a plusz adalék, amit az előző képnél kénytelen voltam keresni. Úgyhogy ez a kép véleményem szerint egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Mindenki

Amit akarsz!

Ha ezt a nagyon karakteres és meglepő házi feladatot megnézzük, és megnézzük a Márti kezdő filmanyagát, akkor talán lehet érezni és az akkori hozzáküldött hasonló házi feladatokat, mindig volt ezekben valamilyen fricska. És itt most egy kicsit azt érzem, hogy ugyan egy nagyon jó beállítású díszlet, vagy helyszínképet látunk, ahol talán egy középkori vár előtt vannak a turisták, fényképezkednek, mégis egy kicsit a 15-ös lecke Márti leckéjére beküldött feladatként erőltetettnek, erőszakoltnak érzem a kapcsolódást. Nem érzem azt a pluszt, amitől ehhez a speciális házi feladathoz kapcsolódna ez a kép. Mint képre egy disznót nagyon szívesen megadok, de a 15-ös lecke Márti leckéjére nem tudom elfogadni. (szőke)
értékelés:

Megsárgulva

Kedvenc fám őszi ruhában.

Egy nagyon szép iskolafeladat, ami itt látható és ezekre is szükség van véleményem szerint. Egy jó arányjáték, egy tájkép, a tájképformával dolgozva és egy indítás. Egy olyan indítás, amibe tulajdonképp, ha ez egy film lenne, akkor most következhetne az a pillanat, amikor beszalad a barokk ruhába öltözött főhős, vagy elszáguldanak a lovasok, tehát amikor az esemény elkezdődik. Egy kicsit az az érzésem, hogy mint klasszikus kép feladatat természetesen szép és jó, de ha az Eszternek az ezt megelőző sorozatát megnézzük, ahol nagyon is vérbőn ott van az „eszteri” szemlélet, hozzáállás, egy picit azt érzem, hogy ez a kéznyom hiányzik ebből a képből. Tehát szép háttér ez a kép, de kérném hogy Eszter ismételje meg ezt a házi feladatot, kevésbé távolságtartón, mert ha valami kedvenc, ahogy a leiratban olvashatjuk, akkor ott igen erős személyes kapcsolatnak is lennie kell. (szőke)

Fokok

Nagyon jó ritmikai képlet a terméskőlépcsőre rávetülő korlátárnyék, a duplázások. Megint azt tudom mondani Áginak, hogy jók a megfigyelései, hogy ezeket észreveszi, ezeket a ritmusokat, ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzem, hogy a 27-es lecke, rezonancia lecke nem véletlenül ilyen magas sorszámú. Talán, és pont az Ági eddigi munkáinál elvárható lenne, hogy az én véleményem szerint ez egy háttér plakátkép, ami elől hiányzik az információ, és hogy az Ági ennél többre képes. Most csuklóból meg van oldva egy történet, hogy a 27-es lecke is meglegyen és nincs benne az a plusz, amitől önálló alkotássá válna ez a kép. Ezt nem tudom elfogadni, kérnék ismétlést. Véleményem szerint ez valaminek egy vázlata, egy háttérfelület, amire aztán elkészülhetne a kép. Most ez a kép nincs megoldva. És ezt pont az Ági miatt mondom, aki tudom, hogy nagyon sok jó történetet letett már ide az asztalra. Ez ismétlés. (szőke)

Kuckóm

Igen, lehetne harcolni és azt mondani, hogy Eszter világa, ahogyan Eszter megmutatja nekünk mennyire hordozza kézjegyét azon túl, hogy Eszter tárgyait, párnáját, paplanját, ágyát, a polcon látható kis matchbox autóit láthatjuk, de hogy mégis valahogy az egész kvázi sterilnek tűnik. Én pedig azt mondom, hogy lehet, hogy ez a kép attól fontos. Hiszen a paplan, amely vastagabb és vékonyabb díszítőcsíkokat is tartalmaz, a 45 fokos szögben meghajtott, bevetett ágy, minden azt mutatja, hogy Eszter mint egy első találkozásra rákészült erre a képre és bár a vetett ágyat mutatja benne van a kellő szemérmesség és azt mondja, hogy egy első találkozásnál egy kávéházban az ember mindent megtesz, hogy úgy mondjam szalonképes legyen a köszöntés. És én azt gondolom, hogyha az előző sorozatban Eszter autós képriportját látjuk, ahol ő kellően vadóc, elfogadható, hogy egy nagyon is nehéz házi feladatban a 9-es lecke ágy házi feladatban az itt látható képnél kellően szemérmes ez a munka, amit Eszter küldött. Mert hogy Eszter szemérmes is. Lehet, hogy előttünk, lehet, hogy mások előtt, de ez az üzenet ezt hordozza. Én megadnám erre a három disznót azzal a feltétellel, hogy a vadóc Eszter is készítse el a 9. lecke ágy házi feladatra a Kuckó 2-őt. Várom, hogy milyen, amikor ez az ágy, amikor össze van túrva. (szőke)
értékelés:

nyugágyban

Aki rendszeresen olvassa az elemzéseket tudja, hogy a Szőke az nagyon szereti Gimesi Andrást, különösen a születésnapi üdvözlete még jobban fölerősítette mindezt, de azt is tudja, hogy állandóan a Szőke egy ilyen ostorral ostorozza Gimesit és mindig mondja... ezzel a képpel ez a baj, azzal a képpel az a baj, srattarattarattaratta. Most annyi szerencsés helyzetünk van, hogy ezt a képet is Szőke elemzi, tehát nem szólhat bele más, nyilván olyan, aki a képzőművészethez jobban ért, úgyhogy itt most Szőke csak azt tudja mondani, hogy gyakorlatilag úgy érzi, hogy ezen a képen a két albínó guppi, vagy bocsánat, tapogató harcsa, azok akik ott meglapulnak ezeken a leveleken, akár lehetne Szőke és Gimesi. Attól, hogy ilyen közelségben van az akváriumi képben megmutatva ez a pihenő helyzet, az egész átlép egy picit a normál akváriumi képek hangulatán és költőivé tud válni. Jók a ritmusok, jó az alsó házmester harcsának az íve fölött megjelenő levélforma, jók ezek a színek, ahogy ez az őrületes román-plüss-bugyirózsaszín halfelület evvel a nedvzölddel párhuzamba van állítva. Talán ha a világítós tábor élményei erősebben nyomot hagynának, ha a mélységélesség jó lenne, talán ha Gimesi nem a gyorsan megcsinált konzervleckéket próbálná "eladni". (szőke)
értékelés:

Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009
Oldtimer Show 2009

Újjá született kedvencek, seregszemlén.

Eszter képriportja azért egy nagyon fontos vállalkozás és nagyon-nagyon szerethető, mert bátran azt mondja, hogy igen, elmentem egy kiállításra, igen, rengeteg Chevrolet meg nem tudom én régi motor meg mindenféle volt, kis duda, nagy duda, kis kerék, nagy kerék, engem nem ez érdekel, hanem az érdekel, hogy milyen ritmusok vannak, és az, hogy nekem ebben mi az élményem. Hiszen ha megnézzük, talán a negyedik képet, egy Pannonia motorkerékpár tükröződésénél igenis belerajzolja, beletükrözteti magát Eszter, mosolyog vidáman és azt mondja, hogy ez egy nagyon jó kirándulás volt, egy nagyon jó túra, ahol az én élményeimet, ritmus élményeimet figyeltem meg. Nem korrekt útikönyv albumot akar létrehozni, ahol ezek a 20-as évekbeli motorok és három, négykerekes kis speciális autók korrekt módon mint egy ilyen térképvázlat jelen vannak, hanem a kirándulás élményét, az odaérkezés élményét meséli minden egyes pillanatban és mindezt könnyedén teszi meg. Van itt egy Hoffer traktor talán, ha jól látom, vagy cséplőgép. Nem akarja nekünk teljes egészében - hiszen ez nem egy szerszám géplakatos oldal - megmutatni ezt a szerkezetet, de Guszti, a Guszti felirat, amely nyilván a traktor neve, vagy az eredeti tulajdonosé az bizony érdekli őt és ettől izgalmasak ezek a képek. Attól izgalmasak, hogy személyes az üzenet, Eszter személyes üzenetei, személyes naplója és nagyon örülök, hogy ebben a házi feladatban most érkezett egy ilyen kis összefoglalás. Egyetlen ok, ami miatt kettő disznó, hogy kell tudni nemet mondani, egy picit ezt lehetne feszesebbre venni, hogy mérlegre teszem az egyes képeket, a képek közötti kapcsolatokat, az egymásutániságot, és hogy olyan ritmizálást csinálok, olyan belső ritmust, ami a képeket egymáshoz képest is érvényesíti, és ilyen mérlegelés után ki szokott esni 2-3 kép, ami hasonlót mond el, az kiüti egymást, tehát ebből 2-3 kép még kimaradhatna. (szőke)
értékelés:

Egyesegyedül én

Réka nagyon tudja, hogy mit akar. Nem komponálni, nem szerkeszteni a háttérbe, nem tudom milyen világítástechnikákat. Réka bele akar nézni ebbe a kamerába, és azt akarja mondani nekünk, hogy sziasztok, itt vagyok, én vagyok kérdőn is, várakozón is, de nagyon helyt parancsolóan, és ezt el kell tudni egy kép nyelvezetében is fogadnunk, hogy ez a kép pontosan ettől erős, hogy nem képzőművészeti kérdéseket, válaszokat keresünk a képen, hanem azt a dokumentációs erőt, amelyben egy idő, egy időszak, egy pillanat, egy reggel, egy intézménybe indulás előtt valaki azt mondja, hogy itt vagyok, ilyen vagyok, ilyen voltam évekkel később és ez az én létezésem. A kép ebből a szempontból egy jó portré és ennek a portrénak természetesen a középpontozása maga a szem. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt az üzenetet. (szőke)
értékelés:

Cím nélkül

Bátor vállalkozás, amit itt lehet látni. Nem elsősorban azért, mert a tükröződéssel nem történt már eddig is egy csomó jó kísérlet, hanem az önportréban a velünk együtt közösen beszélő üzeneteinkben a kettősség, a tükröződések és a tükör által megmutatott torzított kép nem csak gyakorlatilag jelenik itt meg, hanem az arc kiemelésével, az alsó megvilágításával sok minden másról is beszél, mást is tükröztet ez a kép. Arról sokszor szó esett már az Estiskolán, hogy esetleg ez az arcok tanulmányozásánál nagyon érdekes, hogy az arc gesztusrendszere a felnőttkortól nagyon sokszor maszkként működtetődik a mindennapi ember számára, és a valódi válaszok azok többnyire az emberi szemben, az emberi szem megfigyelésében jelentkeznek. És miközben úgy tűnik, hogy ezen a képen az alkotó, aki egy önportrét készít, kvázi mosolyog, a kép minden tekintetében inkább egy ördögi görbe tükör. És azért mondtam, hogy bátor vállalkozás, mert ez a görbe tükör idehelyeződik elénk is ugyanúgy, ahogy az alkotó elé is. Az számomra azért egy érdekes kérdés, hogy vajon az én megközelítéseim mennyire helytállóak, mert érdekes módon, amelyek számomra nagyon erős képeknek tűnnek furcsa mód most egy ideje végigtekintve a hozzászólásokat pont azoknál a képeknél nincs egy deka aláírás, párbeszéd, ezt így nem igazán értem. Nyilván magamban is el kéne gondolkozni, de én ettől függetlenül én továbbra is határozottan azt szeretném mondani, hogy ez egy nagyon jó kép. Attól függetlenül, hogy bár elég sokan vagyunk az Estiskolában, elég sokan beszéltek egymással, nagy a csapat, annak ellenére nagyon érdekes, hogy az itt látható Cím nélkül képre egyetlenegy hozzászólás nem érkezett. Fontosak az önmegismerések, fontosak a szembenézések számunkra, még akkor is időnként, amikor azok nem rózsaszínűek, nem örömteliek. Én ezért tartom ezt egy fontos dolognak, amit itt a 24-es lecke csend házi feladatban érkezett Mariann részéről és mondom, ezt annak a bizonyos másik utcának érzem a makro világ mellett, amit valamennyire én úgy saccolok, hogy lassan közelíteni látok. Az emberi test, az emberi alak megfigyelései és a parányi összeköttetéseiben. Valahogy úgy tudnám mondani, hogy a kicsiben a nagy és a nagyban a kicsi lassan szerintem rövid időn belül Mariannál össze fog találkozni és ez a két út konzekvensen most halad előre, hogy a találkozóponthoz érjünk. Három disznónak gondolom ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Csúcs!

Veraland. Egy közeli túra, hétvégi kirándulás. Kb 5 óra kapaszkodás, hegyen, mocsárban. Megérte! :-)

Eszter ebben az üzenetében, bemutatkozásában a mélységet, a félelmet hozza ide számunkra. Szinte alig merem elemezni ezt a képet, hiszen nem ismerem Esztert és innentől kezdve esetleg, ha szembetalálkoznánk, nem is mernék neki nagyon határozott mondatokat mondani. Mert az ilyen hölgyek, akik ilyen magasságba a szikla szélére ki tudnak állni és a fényképezőgépen keresztül meg tudják nekünk mutatni, hogy a szédítő mélység ott látható a mélyben, hát nagyon rettegnék, hogy mint férfiszemély odaálljak és valami rosszat mondjak bármilyen helyzetben, mert nagyon bátor személynek kell lennie. És ez a kép ezt az üzenetet, ezt a bátor és harcos attitűdöt nagyon jól mutatja. Nyilvánvalóan ez egy perspektívával, a térrel, az előtér, középtér, háttérrel dolgozó látványkép, amelyben Eszter hegymászónadrágja, a kis túracipője az, amely kézjeggyel látja el nekünk ezt a képet. Jó bemutatkozásnak gondolom. Három disznó és várom Eszter következő munkáit. (szőke)
értékelés: