Igen

Ez egy elég profán megközelítés, amit itt látunk, hiszen egy szakrális helyzetben, egy templomi szituációban vagyunk, és elég – hát hogy is mondjam – egyértelműen látszanak itt a jelek: a rózsa a kabátba tűzve, az egyenlőszárú kereszt, a kezek, a vallási szimbólumok, és hát akár akarjuk akár nem, a kép jobb fölső sarkán pedig ebben a hármas egységben ott van a női principium, ott van a szív alakú nyaklánc, ott van a női kebel és hát elég profán módon a vallási előljáró előtt egy - hát bocsánat, hogy így mondom - elég nagy tüdővel rendelkező hölgy melltartó széle is bekandikál ide a képbe. Úgyhogy igazából, ha aláírásként Pedro Almodovar: Nők a teljes idegösszeomlás szélén című filmjéből látnánk itt egy epizódot, akkor azt mondanám, hogy a spanyol szimbolikából egy íz, ami itt megjelenik, vagy Carlos Saura filmjeiből. Nem tudom, hogy ez cél volt-e? Nem tudom, hogy ez a szatirikus hangvétel cél volt-e? Mert emiatt azt kell, hogy mondjam – bár a középpontban ez az aranydíszítésű kereszt látszik – a női kebel elég erőteljesen ott van a kép jobb fölső sarkában. Ezt én egy szatirikus íznek tartom. Amennyiben ez volt a cél, akkor megvan a három disznó. Amennyiben nem, mert nem sok hozzáfűzés van, úgy megint azt mondom, hogy pontosítás, pontosítás. Tehát, ha szatírával akartál foglalkozni, akkor meg van a három disznó, ha nem, hanem ugyanaz a drámaiság, ami az előző képeknél, akkor pedig ismétlés. (szőke)

Megmondom böcsülettel András, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel az anyagokkal, ezekkel a filmekkel. Nagyon szeretnék, de nem tudok igazából hozzáfűzni semmit, nagyon szeretnék segíteni, de nem tudok mit mondani ezekkel a kisfilmekkel kapcsolatban. Egyet érzek, hogy nincs elejük és nincs végük. Az én értelmezésemben nem tudom hova kapcsolni, mert olyan minthogyha darabkák lennénk, minthogy természetesen darabkákat filmezel, fotografálsz, de akkor is a mozgófilm, mint olyan kell, hogy egy kerek egészben, egy értelmezhető keretrendszerben tudjon működni. Számomra ez így most nem dekódolható. Nem tudom az okot, hogy mi, szeretnék segíteni de úgy érzem, hogy folyamatosan töredékek és egy nagyon zárt belső világban működő kódnyelvben használt rendszerből érkező töredékeket látok, amihez nem tudok hozzáfűzni, nem tudok kapcsolódni, ezért nem is tudok igazából sem kritikát, sem mást hozzá tenni ezekhez a munkákhoz. (szőke)

Ablak mögött

avagy Férfiak az ablak mögött
(reakcióként Hegyi Zsolt Nők a pult mögött c. képére)

Hát kérem a péntek délelőtt, az egy ilyen gesztusvilág hangulat, ebbe nagyon nehéz beleszólni, különösen egy Bartos Ágnesnél, aki már szinte egy egész imázst kiépített a sulirádión belül, tehát az ember itt a falusi életében a munkáit is abbahagyja, amikor egyszer-egyszer itt különböző számítógépeken megszólal a Bartos Ágnes-i varázshang doboz, és hát ebbe a mesevilágba tartozik itt félig-meddig ez a kép is bele. Amivel lehetne itt vitatkozni, de hát ugye azt tudjuk, hogy ez egy reflektálás, ami régebben már egy sorozatban működött, és ebben mi vagyunk a hibásak – elsősorban én - hogy a láncreakció még egyelőre nem záródott le. Tujandonképpen itt egy láncreakció kezdődő folyamatait látjuk, hiszen az én sejtésem szerint Ágnes, Zsolt képére reagált és arra egy üzenet ez. És mivel ez egy reakció, ez egy markáns üzenet egy másik Estiskolás munkájára így főt kell hajtani és az kell mondani, hogy Péntek délelőtt 23-as lecke Bartos Ágnes Ablak mögött című képe rendben van, hozza a Krúdy-t, tehát három disznó. (szőke)
értékelés:

Mama

Itt is azt szeretném mondani az Anitának, hogy nagyon jó az irány, nagyon szeretem ezt az utat, amit most elkezdesz, elkezdtél újra és újra bejárni. Érdekes az előtér-háttér viszonylat. Talán két megoldás lehetne: az egyik az, hogy a szőlő venyigék vagy ezek a szőlő testek még jobban, erőteljesebben benyomuljanak ide az előtérbe élesség szempontjából és még kevésbé életlenül hagyni a háttérben a mamát; a másik pedig az csodálatos kéztartás, a gesztus, a kontraposzt, ahogy a nagymama megtámaszkodik ott a régi ház ablak mélyedésénél, talán ez a másik, ami akár a szőlővesszők nélkül is megállja a helyét, mert csodálatos az a bölcsesség, az a tartás, az a bizalom, ahogyan ő modellt áll neked. Ezek nagyon nehéz helyzetek, bátorság kell hozzá, hogy az ember, addig amíg lehet, ezeket a fotográfiákat elkészítse, akár a szeretteiről – és itt most mindegy, hogy van-e rokoni kapcsolat vagy nincs, mert nem tudok sokat a kép készültéről – de az egyértelműen kimondható, hogy tisztelet és szeretet van az alkotó irányából a modellje felé. Továbbra is azt mondanám, hogy a megoldás előtt állsz, a bátorságot, a pontosítást kellene növelni. És annak ellenére, hogy vannak problémák a képpel szakmailag, én megadnám a három disznót, sarkallva ezzel arra, hogy próbálj eljutni, próbáld meglépni, hogy legyen bátorságod elkészíteni azokat a képeket, amelyek már tulajdonképpen minden kritika nélkül elfogadhatóak. (szőke)
értékelés:

Nagyon örülök, hogy az András elkezdett újból foglalkozni az első leckével, és keresi az a metódust, ahogy megfogalmazhatja önmagát egy filmen keresztül. Én most – lehet, hogy az Andrásnak már egy kicsit elege van abból, hogy valamit ő letesz az asztalra és aztán jön egy kritika, de mégse, meg másik irány, meg mást csinálj meg máshogy, András majd legfeljebb azt mondja, hogy ostobaságot beszélek, - a film üzenetrendszerének van egy alapja és azt úgy hívják, hogy fotográfia. Tehát azért akkor, amikor egy kompozícióról vagy egy történetről beszélünk nem árt, hogyha valamilyen szigorúsággal állunk hozzá egy-egy történethez, amit mesélni akarunk. Ezt azért mondom ebben a helyzetben, mert az Andrásnál folyamatosan azt lehet érzékelni, hogy van egyfajta mesélési vágy, van egyfajta megmutatási, bemutatási, megmutatkozási vágy, de még mielőtt az első szót kimondaná - olyan ez, mint amikor az iskolapadból valaki feláll, megköszörüli a torkát majd csinál egy hátraszalltót vagy egy pukkedlit vagy valami vicceset vagy krumpliorrot rajzol magának. Tehát mindig van valami ezekben a történetekben, amit az Andrástól látunk, ami még mielőtt kimondódhatna valami mély és belső üzenet, elbátortalanítja talán az Andrást, nem tudom, ezt ő majd megmondja, és aztán inkább azt mondja, hogy csinálok valami geget, valami komédiát. Itt is ezt látjuk, hogy azt mondja magának, hogy a számmal fogok foglalkozni, mert onnan jön ki a beszéd és ez akkor egy érdekes megközelítés lehet, majd ezt a történetet nem viszi végig, hanem egyből egy hátrabukfenccel fejjel lefelé fordítja a kamerát, és akkor azt mondja, hogy ez most biztos vicces vagy szokatlan, hogy fejjel lefelé látjuk a száját és máshogy vannak a grimaszok. Én azt mondom, hogy nem András ez ebben a helyzetben nem szokatlan, ez egyszerűen felesleges irány, akkor amikor Te ki tudnád mondani ezeket a mondatokat nem megfordított kamerával is. Igen, ehhez az kéne, hogy végiggondold azt, hogy mi az ami gátol abban, hogy úgy állj ide elénk úgymond vagy a kamera elé, hogy nem érzed szükségét ennek a fajta bujkálásnak, vagy ennek a fajta játéknak. Tehát én azt mondom, hogy lehet, hogy segítene az, ha fotográfiában próbálnád először meg ezeket a lépéseket megtenni, lehet, hogy akkor előbb jutnál el valami szikárabb megfogalmazáshoz, nem tudom, filmmel is lehet ezt művelni csak én azt szeretném, hogyha valahogy tudnánk neked abban segíteni, hogy bátran nekidurálhasd magadat és megfogalmazhasd azokat a mondatokat, amik ott vannak a nyelved hegyén. Anélkül, hogy ezeket valami ilyen "Gimesis" viccbe kellene tenni, mert egy idő után az ember várja a vicc után a komoly mondatokat, és hogyha mindig csak a vicces mondatok jönnek és nem jönnek a komolyak, akkor az ember egy kicsit úgy érzi, hogy hiába vár. Bajban vagyok, most nem tudom, hogy mit csináljak a disznókkal. Én azt mondom, hogy ismétlés. (szőke-hegyi)

Nyár volt, túl meleg...

Először azt szerettem volna mondani a Tímeának, hogy a kép nagyobbik felületén nem történnek igazából fontos dolgok, és nagyon vágytam volna arra, hogy a lábakat, a kép alsó sarkán lévő lábak folytatásait, a kezek folytatásait, a kislány testének folytatásait lássam. Aztán az jutott eszembe, hogy de hát hányszor van ez, hogy történetek kezdetei és a történetek befejezései azok mindig ilyen úgymond belógások, ilyen kis szöszmők, szösszenetek. Egy ilyen pillanatfelvételt sejtek itt most, ahogy a kép két szélén éppen hogy csak elindulva más–más korosztály keres egy irányt, de nem találkoznak még. Ezért merem megkockáztatni azt, miközben lehet, hogy sokan majd a fejemhez vágják, hogy miért nem vagyok konzekvens az elemzésekben, hogy számomra ez a kép jó és én ezt a képet nagyon szeretem, merthogy a kép szabályok, az aranymetszés és minden, amiről már annyit beszéltünk, azok itt teljes egészében felrúgódnak. Valahogy pedig pont ettől, hogy a keret szélére csúszik ki minden, valahol mégis csak elkezd érzelmileg működni egy üzenet. Egy másfajta üzenet, nem az a fajta képzőművészeti üzenet, amelyeket kiállítótermekben a falakon látunk és jól összefoglaltan jelentkeznek, hanem az a fajta belső emléknapló mozaikszemei, amelyek egy-egy korszakot, egy-egy nyarat élhetővé tesznek egy ilyen képen keresztül. Talán Cseh Tamás, Bereményi Géza dalai, versszövegei picit hasonlóak - nem tudom, hogy majd az Estiklopédiában esetleg ezekről a munkákról hallhatunk-e vagy esetlegesen az Estiklopédiát készítőt beemelem majd valamikor a sulirádióba, mondjuk egy komplett Cseh Tamás oeuvre-t - valahol én ezekben a történetekben hasonlót érzek, mint ami itt a 18-as lecke Nyár házi feladatnál a Tímea munkájában látható, emiatt vállalom azt, hogy kapjak a fejemre. Nekem ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Pápa

Valaki énhelyettem ittmaradt...

Nagyon szeretem Pápát, sokszor szoktam átmenni, most az elmúlt pár évben, keresztül a városon Győr felé. Nagyon jó hangulatai vannak ennek a városnak és nagyon jó ezt látni, ezeket a régi barokk épületeket és régi épületek felújított változatait. Picit nekem ez így, ez a beállítás hangulatában a szentendrei vagy óbudai ízekre is emlékeztet. Nagyon jó az a ritmus, hogy Anita megvárta, hogy esetleg ebben az utcában ne közlekedjenek autók. Ugyanakkor azt sejtem, mivel sokat beszéltünk, tehát ez végül is a képhez kapcsolódó, de nem a képből eredeztethető üzenet, hogy Anitának Pápa nagyon sokat jelent. És ha ezeket a kódokat próbálja az ember megkeresni, akkor sejthetően van is olyan információ a képen, amely ehhez a bizonyos múlthoz, ezekhez a hangulatokhoz, ízekhez kapcsolódhat, mégpedig véleményem szerint a kép bal alsó sarkában történő esemény: az idős néni, aki talán valamilyen kis virágot vagy gallyacskát visz a kezében és ebben a délutáni vagy oldalsó fényben az ő árnyéka megjelenik a falon. Van a egészben valami picit Krúdys merengés. Ugyanakkor a villanyoszlop drótszálai, vastraverzei nagyon erőteljesen benyúlnak a kép jobb felső sarkában, és sokat gondolkoztam mielőtt elkezdtem ennek a képnek az összefoglalását, hogy hogyan lehetne segíteni, hogyan lehetne beszélni erről a képről, merthogy az a hármas ritmika, és még utána szárazbejárásos kapuval az a negyedik cseréptetős épület. Ezek a tetők nagyon érdekesek, nagyon izgalmasak, mint néprajzi anyag, ugyanakkor nagyon érdekes az a jelenség, ami a perspektívával, az út szélével kifut ide a bal alsó sarokra a gyalogossal. Tulajdonképpen én megkockáztatnám a több ellenében a kevesebb felé kellett volna meghozni egy döntést, éppen azért, mert ha Pápa fogalom, amely éppen az aláírás miatt erre a bizonyos múltra utal, akkor azt sejtem, hogy a megoldás kulcsa itt a bal alsó sarokban van. És bár egy szűkebb kompozícióval, egy másmás fajta kompozícióval a néni, az árnyéka a falon, ha erre koncentrált volna jobban a fotográfia – igaz, hogy veszítettünk volna az épületekből, az épületek meséiből – de lehet, hogy valamivel többet kaptunk volna meg ebből a múlt keresésből vagy a múlt üzeneteinek rendezéséből. Ebből nem az következik és nem is azt szerettem volna mondani, hogy a képet úgy kellene megvágni, hogy kinagyítani itt a bal alsó sarkon történő eseményeket vagy éppen azt, hogy a nénit még jobban a bal alsó felé hagyni haladni, kilépni ebből a képből, hanem valahogy az üzenet irányultságát kellene jobban súlypontozni, mert úgy gondolom, hogy az üzenet drámája, az üzenet fontossága felül kell hogy írja az egész jelenséget. Én úgy érzem, hogy az Anita nagyon közel jár a megoldásokhoz, csak valahogy kell majd egy bátrabb lépése, döntése, amikor a fájdalmas melankóliából éppen az alkotás ereje átlendíti és sűrítettebbek lesznek a képi üzenetek. Most szerintem egy ilyen fajta forrás-helyzetben vagyunk, egy ilyen fajta tisztulási folyamatban, aminek ezeket képi vázlatait, elrajzolásait láthatjuk Én arra szeretném ösztönözni az Anitát, hogy próbálja oly módon pontosítani magában a mesék gyökerét, ahogyan például pár nappal ezelőtt, talán a Mikulás-történeteken keresztül az Estiskola Sulirádiójában egy csodálatosan izgalmas és szép monológot, tulajdonképpen rádiójátékot lehetett hallani a papagájjal, a műhellyel, a múlttal, az emlékekkel, az álmokkal kapcsolatban, ami úgy tűnik, hogy már sikerült akusztikailag rádióműsoron keresztül kifejezni egy filozófiát, kifejezni egy gondolkodásrendszert, ezt kellene megtalálni a sokkal szikárabb szűkítettebb formában a fotográfiában, erre szeretném őt ösztönözni, folytassa ugyanezeket a munkákat . Ennél a képnél pedig a két disznó meg van. (szőke)
értékelés:

egymás mellett

András szereti a geometriákat a környezetben, a külvilágban megfigyelni a geometrikus ismétlődéseket. És egy nagyon érdekes, a nőiségről és a férfiasságról, párkapcsolatról egy jó, tárgyakon keresztül szimbolikus üzenetet küld. Egy jó választás ez, hogy ugyanolyan anyagból két karosszék tulajdonképp pontosan ugyanolyan és mégis teljesen más ettől a két karfától Én ezt egy jó megközelítésnek tartom. Talán annyit, hogy tételezzük föl, hogy én most a Gimesi Andrásnak megadom erre a három disznót, de hozzátenném, hogy a negyedik lecke barátság házi feladat azért egy fontos házi feladat és mivel az András dolgait ismerem, az András hozzáállását, lelki és szellemi mélységét is megtapasztalhattam, azt mondom, hogy ez a megúszásra megy ez a házi feladat most, amit ő most beküldött. Tehát megadom a három disznót, de szeretném, hogyha az András valójában, akár embereken keresztül is megpróbálná ezeket a mostani létállapotokat megfogalmazni. Még egyszer mondom, hogy a kép jó, megvan a három disznó, de azért hogyha mindenképp a maga történeteihez képest mérünk, akkor azt mondom, hogy András ennél még erősebbet is tudsz készíteni. Zárójeles megjegyzés, régi iskolákban körmös járt volna érte, hogy a kép bal oldalán van egy vékony sáv, nem tudom mi, azt ugye András le kellett volna vágni?! (szőke)
értékelés:

A jósnő üveggömbje

Ha azt veszem komolyan, hogy egy kép, jelen esetben az Estiskolán amikor megjelenik egyrészt valamilyen leckének a megoldása, másrészt kap egy címet, harmadrészt van egy képi megformálás és mind a három jelentéssel bír, még ha ezeknek az aránya nem is egyforma, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nekem most, mint képszemlélőnek nem teljesen eldöntött, hogy itt most valami olyan akar lenni mintha, vagy pedig valami az, ami. Mit értek ezalatt? A képen természetesen látjuk, hogy nem egy üveggömböt és nem egy jósnőt kapunk, hanem látunk egy hölgyet, aki egy villanylámpához ér hozzá. Ugyanakkor a gesztusrendszer, a szimbolika igenis hozza azt a fajta meditatív, vagy azt a fajta transzcendes ízt, ami a jósnőhöz a köznapi nyelvben csatolódik. Még ehhez, egy kicsit megcsavarva, ez a 16-os lecke gyermekkorhoz van beküldve, ami azt jelenti, hogy valamilyen utalást kapunk, hogy a szerző a gyerekkoráról szeretne ezáltal a kép által mesélni. Igen ám, csak nem tudom, hogy a gyerekkorból az imitáció, a mímelés, amikor eljátszunk egy szerepet, mert mi vagyunk a rendőr, vagy mi vagyunk a pandúr, vagy mi vagyunk a betörő, vagy mi vagyunk a Vinetu, akár mi vagyunk a jósnő és egy ilyen emlékfoszlányt, vagy emléknyomot próbálunk előhívni, vagy pedig valami konkrét helyzetre akar ez utalni. Tehát igazándiból bizonytalankodom, mint néző, hogy mit kapok, mihez próbáljak kötődni. Tehát miközben nagyon jó a kép arányrendszere, nagyon jó a fényeknek a dinamikája, nagyon jó a gesztus, olyan minthogyha nem lenne végigvíve egy mondat. Ennél a képnél, ha azt mondom, hogy a jósnő mint jósnő fontos, akkor igenis többet kell töltenem a modellel és az instrukciónak nem csak arra kell szorítkoznia, hogy úgy tekints erre a gömbre, erre a villanykörtére, mint egy jósgömbre. Ha pedig nem ez a cél, ha tényleg csak valaminek az illusztrációja, akkor viszont azt kell karcosabban és határozottabban megfogalmazni. Hát, én szívem szerint azt mondanám, hogy visszaadnám ezt ismétlésre. (szőke-hegyi)

Mozgás

Attól kerül a kép helyre, és attól tud erős lenni, hogy a kép jobb oldalán talán egy női kéz nagyon jól és pontosan látszik. Ha minden elmosódott lenne, úgy a háttér életlen, úgy az elsuhanó talán ruhadarab és esetleg a kéz, amely lendíthette ezt, minden elmosódott lenne, akkor igazából megmaradna egy gesztus szintjén. De attól, hogy a női kéz jól érzékelhetően élességben is jelen van, szürreálissá, meglepővé, sokkolóvá válik, mivel a kéz világos színei kiemelik a zöld háttérből a női test formáit és hasonló a ritmusa is, mint ahogy a kép bal oldalán ki suhan ez a meghatározhatatlan textília. Én ezt egy nagyon érdekes és nagyon izgalmas munkának tartom, merthogy folyamatosan fölzaklat bennünket nézőként, hiszen középen, ahol bárminek kéne lenni, talán egy labdának vagy bármilyen eseménynek, mert minden valahova a kép középtengelyébe és magasságban a kétharmad felé mutat, ott ezt a furcsa életlenben tartott bokorszerű tömeget látjuk, és ezáltal az ember fókuszál folyamatosan a képen, keres, mozgásban tartja a figyelmét. Tehát valójában a kép egész tematikája hozza létre a néző számára a mozgás illúzióját. Ezt egy jó munkának tartom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Végre otthon

Hazaérkezés egy hosszú nap után. Jó érzés levenni a kabátot, a jó meleg előszobában.

Elsősorban ezt a képet azért szeretem, mert azzal, hogy finom parányi tükröződése, üvegreflexek láthatóak ezen a sötét keretezésen, olyan az egész, minthogyha valahonnan egy másik lakótelepi házból megfigyelőként látnánk bele valakinek a privát életébe, hazaérkezésébe. Nem egyszerűen csak egy sötét keretet kap ez a kép, hanem ezen a sötét kereten keresztül a sziluettekben pici, parányi folttónus eltérésekben lehet érzékelni, hogy belesünk egy privát világba. Ezért tartom ez a második lecke, önportré feladatban egy jó alkotásnak, mert Eszter azt teszi, hogy bennünket beszív, becsal oda abba a kis történetbe, abba a konyha vagy szobabelsőben, ahol üvegeket látunk egy konyhaszekrényben, talán egy öltözést vagy egy levetkőzésnek az első pillanatait. Egy magánéletbe szívódunk be, leselkedhetünk be és ezt ezzel a keretformával nagyon jól erősíti, úgyhogy én ezt egy három disznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Törött jégtükör

A fények, fény játékok, apró parányi felületek, tükröződések és egy egészen misztikus vagy egy űrbéli tájra emlékeztető, vagy egy kémiai kísérletre utaló furcsa folt, ritmika, megfigyelés az, amit itt látunk, és Mariann munkáiban sokszor van ilyenfajta megközelítés. Nagyon jók ezek a tanulmányok, nagyon jó ritmusok jönnek itt létre. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy ennek ellenére igazából valami pici plussz hiányzik a képből – már bocsánat, hogy ezt mondom – hogy kileselkedő béka feje vagy valami, amitől ez az abszurditás mégis visszahelyeződik a valóságba. Valami nagyon keveset hiányolok a képen, ami csak egy egyszerű apróság, egy ping-pong labda vagy egy bármi, vagy egy nyaklánc darabka, ami úgy az emberre utal. Ezt egy kicsit úgy érzem, hogy egy olyan alkotást látunk itt, amit egy nagyon jó kezdet és nincs befejezve. Erre én kettő disznót adnék. (szőke)
értékelés:

És ami mögötte van...?

Nehéz fotográfiai módszert választott a Kata, mert teljesen sötétben egy gyertya fénye világítja meg a szemeket, az arcot. Ugye itt sokszor idéztük már az Estiskolán Rembrant munkáit, aki németalföldi festőként ennek a csodálatos nagy tudora, mestere volt a gyertyafényekkel, a kis fényekkel való világításnak. Elsősorban olajfestékkel dolgozó festőről beszélünk, aki nagyon jól tudta ezt alkalmazni: a sötét alapozásból elővillanó fényeket. És nagyon hálás is és nagyon szép a kép közepén látható tekintet, felsejlő arc, a gyertya, a gyertya lángja. Ugyanakkor a képi nyelvezetnek – ez talán egy javaslat lenne, megjegyzés – ott vannak a fontos dramaturgiai szabályai, például a nekünk most jobbra kitekintő szem, amitől nagyon izgalmas lesz ez a látvány. De, mint ahogy egy játékfilmben, ahol megjelenik egy revolver és annak el kell dördülnie valahol a filmben a későbbiek során, itt is esetlegesen a tekintet nagyon is mutat valamit, amit nem tudunk ezen a képen érzékelni. Természetesen ez lehet maga a titok, hiszen az arc körül mindenütt sötét van, tehát nem tudhatjuk meg azt, hogy mit lát, mert az lehet jövő, lehet az a cím, amit olvashatunk, de a javaslat az az lenne, hogy talán, ha a kép bal oldalán a feketét, a fekete hátteret elég nagy mértékben eltűntetnénk, akkor az egész arc, a gyertya folthatásai balra tolódnának és egy jobbra néző tekintettel súlypontoznának, de akár ennek az ellentéte is előfordulhatna, hogy pont a jobb oldalról lenne lehetséges éppen a képből kitekintéssel vágni a feketéből. Mind a két verziónál valószínűleg az történne, hogy a kép középpontossága eltűnne. Most túlságosan szimmetrikusan középen helyezkedik el minden, és emiatt az a dinamika, az a feszültség, az az érzékiség, ami jelen van, jelen lehetne a képen, az emiatt a túl szabályosság miatt döcög, nem tud beindulni a kép igazi forgása. A képet ettől függetlenül nagyon szeretjük a kettő disznó meg van és nagyon várjuk Kata következő munkáit. (szőke)
értékelés:

Evi, Marci, Csaba

Gyerekek közt gyerek

Nagyon jó dokumentum helyzet és egy megfigyelés, ahol talán apa és a gyerekek önfeledten hancúroznak és ezt a fotográfus rögzíti, megfigyeli, de azért azt mondom, hogy pontosan amiatt, mert nagyon személyesek és nagyon fontosak a játék ilyen megélt pillanatai, nagyon jók a gesztusok, ahogy játszanak a gyermekek a szülővel, a fotósnak néha egy kicsit kívül kell helyezkedni ezeken az állapotokon és egy ilyenfajta rögzítésben képzőművészetté való átalakításban egy picit kell figyelni a kompozícióra. Gondolok itt a három szereplő egysége mögött azért eléggé dinamikusan, színvilágában és formavilágában is jelen van a családi világ: gyermekágyakkal, pelenkázó asztallal, száradó törölközőkkel, lepedőkkel stb. Ez a kompozíciós rend, ami mögöttük helyezkedik el mint díszletelem, mint színházi díszletelem ez azért hoz egy olyan összetett ritmust, ami akár el is nyomhatja ezt a nagyon izgalmas játékot itt a kép elejében, ami a három szereplő között történik. Én azt tettem volna itt az alkotó helyében, hogy a kamerámat egy picit balra csúsztatom, hogy legalább a felnőtt szereplő teljes alakja, így fekvő pozícióban is meg legyen és a láb ne csonkolódjék valahol térdtől, bokától, mert nem nagyon indokolja a jobb oldal felületén sem tárgyak, sem a padló üressége, hogy itt egy levegő rész megmaradt. Ráadásul az arcok többnyire balra tekintenek ki a képből. Úgyhogy az irányt, a megfigyelést azt jónak tartom, de egy kicsit többet kellene figyelni az elbeszélés nyelvezetének módszerére. Kicsit pontosabban kellene fogalmazni annak ellenére, hogy tudom hogy nagyon nehéz, merthogy ezek egy pillanat alatt megtörténő szituációk. Ezért ezt a kép 1 disznósra értékelem és várom a következőt. (szőke)
értékelés: