avagy Férfiak az ablak mögött
(reakcióként Hegyi Zsolt Nők a pult mögött c. képére)

Hát kérem a péntek délelőtt, az egy ilyen gesztusvilág hangulat, ebbe nagyon nehéz beleszólni, különösen egy Bartos Ágnesnél, aki már szinte egy egész imázst kiépített a sulirádión belül, tehát az ember itt a falusi életében a munkáit is abbahagyja, amikor egyszer-egyszer itt különböző számítógépeken megszólal a Bartos Ágnes-i varázshang doboz, és hát ebbe a mesevilágba tartozik itt félig-meddig ez a kép is bele. Amivel lehetne itt vitatkozni, de hát ugye azt tudjuk, hogy ez egy reflektálás, ami régebben már egy sorozatban működött, és ebben mi vagyunk a hibásak – elsősorban én - hogy a láncreakció még egyelőre nem záródott le. Tujandonképpen itt egy láncreakció kezdődő folyamatait látjuk, hiszen az én sejtésem szerint Ágnes, Zsolt képére reagált és arra egy üzenet ez. És mivel ez egy reakció, ez egy markáns üzenet egy másik Estiskolás munkájára így főt kell hajtani és az kell mondani, hogy Péntek délelőtt 23-as lecke Bartos Ágnes Ablak mögött című képe rendben van, hozza a Krúdy-t, tehát három disznó. (szőke)
értékelés:

Valaki énhelyettem ittmaradt...

Nagyon szeretem Pápát, sokszor szoktam átmenni, most az elmúlt pár évben, keresztül a városon Győr felé. Nagyon jó hangulatai vannak ennek a városnak és nagyon jó ezt látni, ezeket a régi barokk épületeket és régi épületek felújított változatait. Picit nekem ez így, ez a beállítás hangulatában a szentendrei vagy óbudai ízekre is emlékeztet. Nagyon jó az a ritmus, hogy Anita megvárta, hogy esetleg ebben az utcában ne közlekedjenek autók. Ugyanakkor azt sejtem, mivel sokat beszéltünk, tehát ez végül is a képhez kapcsolódó, de nem a képből eredeztethető üzenet, hogy Anitának Pápa nagyon sokat jelent. És ha ezeket a kódokat próbálja az ember megkeresni, akkor sejthetően van is olyan információ a képen, amely ehhez a bizonyos múlthoz, ezekhez a hangulatokhoz, ízekhez kapcsolódhat, mégpedig véleményem szerint a kép bal alsó sarkában történő esemény: az idős néni, aki talán valamilyen kis virágot vagy gallyacskát visz a kezében és ebben a délutáni vagy oldalsó fényben az ő árnyéka megjelenik a falon. Van a egészben valami picit Krúdys merengés. Ugyanakkor a villanyoszlop drótszálai, vastraverzei nagyon erőteljesen benyúlnak a kép jobb felső sarkában, és sokat gondolkoztam mielőtt elkezdtem ennek a képnek az összefoglalását, hogy hogyan lehetne segíteni, hogyan lehetne beszélni erről a képről, merthogy az a hármas ritmika, és még utána szárazbejárásos kapuval az a negyedik cseréptetős épület. Ezek a tetők nagyon érdekesek, nagyon izgalmasak, mint néprajzi anyag, ugyanakkor nagyon érdekes az a jelenség, ami a perspektívával, az út szélével kifut ide a bal alsó sarokra a gyalogossal. Tulajdonképpen én megkockáztatnám a több ellenében a kevesebb felé kellett volna meghozni egy döntést, éppen azért, mert ha Pápa fogalom, amely éppen az aláírás miatt erre a bizonyos múltra utal, akkor azt sejtem, hogy a megoldás kulcsa itt a bal alsó sarokban van. És bár egy szűkebb kompozícióval, egy másmás fajta kompozícióval a néni, az árnyéka a falon, ha erre koncentrált volna jobban a fotográfia – igaz, hogy veszítettünk volna az épületekből, az épületek meséiből – de lehet, hogy valamivel többet kaptunk volna meg ebből a múlt keresésből vagy a múlt üzeneteinek rendezéséből. Ebből nem az következik és nem is azt szerettem volna mondani, hogy a képet úgy kellene megvágni, hogy kinagyítani itt a bal alsó sarkon történő eseményeket vagy éppen azt, hogy a nénit még jobban a bal alsó felé hagyni haladni, kilépni ebből a képből, hanem valahogy az üzenet irányultságát kellene jobban súlypontozni, mert úgy gondolom, hogy az üzenet drámája, az üzenet fontossága felül kell hogy írja az egész jelenséget. Én úgy érzem, hogy az Anita nagyon közel jár a megoldásokhoz, csak valahogy kell majd egy bátrabb lépése, döntése, amikor a fájdalmas melankóliából éppen az alkotás ereje átlendíti és sűrítettebbek lesznek a képi üzenetek. Most szerintem egy ilyen fajta forrás-helyzetben vagyunk, egy ilyen fajta tisztulási folyamatban, aminek ezeket képi vázlatait, elrajzolásait láthatjuk Én arra szeretném ösztönözni az Anitát, hogy próbálja oly módon pontosítani magában a mesék gyökerét, ahogyan például pár nappal ezelőtt, talán a Mikulás-történeteken keresztül az Estiskola Sulirádiójában egy csodálatosan izgalmas és szép monológot, tulajdonképpen rádiójátékot lehetett hallani a papagájjal, a műhellyel, a múlttal, az emlékekkel, az álmokkal kapcsolatban, ami úgy tűnik, hogy már sikerült akusztikailag rádióműsoron keresztül kifejezni egy filozófiát, kifejezni egy gondolkodásrendszert, ezt kellene megtalálni a sokkal szikárabb szűkítettebb formában a fotográfiában, erre szeretném őt ösztönözni, folytassa ugyanezeket a munkákat . Ennél a képnél pedig a két disznó meg van. (szőke)
értékelés:

Ha azt veszem komolyan, hogy egy kép, jelen esetben az Estiskolán amikor megjelenik egyrészt valamilyen leckének a megoldása, másrészt kap egy címet, harmadrészt van egy képi megformálás és mind a három jelentéssel bír, még ha ezeknek az aránya nem is egyforma, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nekem most, mint képszemlélőnek nem teljesen eldöntött, hogy itt most valami olyan akar lenni mintha, vagy pedig valami az, ami. Mit értek ezalatt? A képen természetesen látjuk, hogy nem egy üveggömböt és nem egy jósnőt kapunk, hanem látunk egy hölgyet, aki egy villanylámpához ér hozzá. Ugyanakkor a gesztusrendszer, a szimbolika igenis hozza azt a fajta meditatív, vagy azt a fajta transzcendes ízt, ami a jósnőhöz a köznapi nyelvben csatolódik. Még ehhez, egy kicsit megcsavarva, ez a 16-os lecke gyermekkorhoz van beküldve, ami azt jelenti, hogy valamilyen utalást kapunk, hogy a szerző a gyerekkoráról szeretne ezáltal a kép által mesélni. Igen ám, csak nem tudom, hogy a gyerekkorból az imitáció, a mímelés, amikor eljátszunk egy szerepet, mert mi vagyunk a rendőr, vagy mi vagyunk a pandúr, vagy mi vagyunk a betörő, vagy mi vagyunk a Vinetu, akár mi vagyunk a jósnő és egy ilyen emlékfoszlányt, vagy emléknyomot próbálunk előhívni, vagy pedig valami konkrét helyzetre akar ez utalni. Tehát igazándiból bizonytalankodom, mint néző, hogy mit kapok, mihez próbáljak kötődni. Tehát miközben nagyon jó a kép arányrendszere, nagyon jó a fényeknek a dinamikája, nagyon jó a gesztus, olyan minthogyha nem lenne végigvíve egy mondat. Ennél a képnél, ha azt mondom, hogy a jósnő mint jósnő fontos, akkor igenis többet kell töltenem a modellel és az instrukciónak nem csak arra kell szorítkoznia, hogy úgy tekints erre a gömbre, erre a villanykörtére, mint egy jósgömbre. Ha pedig nem ez a cél, ha tényleg csak valaminek az illusztrációja, akkor viszont azt kell karcosabban és határozottabban megfogalmazni. Hát, én szívem szerint azt mondanám, hogy visszaadnám ezt ismétlésre. (szőke-hegyi)

Attól kerül a kép helyre, és attól tud erős lenni, hogy a kép jobb oldalán talán egy női kéz nagyon jól és pontosan látszik. Ha minden elmosódott lenne, úgy a háttér életlen, úgy az elsuhanó talán ruhadarab és esetleg a kéz, amely lendíthette ezt, minden elmosódott lenne, akkor igazából megmaradna egy gesztus szintjén. De attól, hogy a női kéz jól érzékelhetően élességben is jelen van, szürreálissá, meglepővé, sokkolóvá válik, mivel a kéz világos színei kiemelik a zöld háttérből a női test formáit és hasonló a ritmusa is, mint ahogy a kép bal oldalán ki suhan ez a meghatározhatatlan textília. Én ezt egy nagyon érdekes és nagyon izgalmas munkának tartom, merthogy folyamatosan fölzaklat bennünket nézőként, hiszen középen, ahol bárminek kéne lenni, talán egy labdának vagy bármilyen eseménynek, mert minden valahova a kép középtengelyébe és magasságban a kétharmad felé mutat, ott ezt a furcsa életlenben tartott bokorszerű tömeget látjuk, és ezáltal az ember fókuszál folyamatosan a képen, keres, mozgásban tartja a figyelmét. Tehát valójában a kép egész tematikája hozza létre a néző számára a mozgás illúzióját. Ezt egy jó munkának tartom, három disznó. (szőke)
értékelés:

A fények, fény játékok, apró parányi felületek, tükröződések és egy egészen misztikus vagy egy űrbéli tájra emlékeztető, vagy egy kémiai kísérletre utaló furcsa folt, ritmika, megfigyelés az, amit itt látunk, és Mariann munkáiban sokszor van ilyenfajta megközelítés. Nagyon jók ezek a tanulmányok, nagyon jó ritmusok jönnek itt létre. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy ennek ellenére igazából valami pici plussz hiányzik a képből – már bocsánat, hogy ezt mondom – hogy kileselkedő béka feje vagy valami, amitől ez az abszurditás mégis visszahelyeződik a valóságba. Valami nagyon keveset hiányolok a képen, ami csak egy egyszerű apróság, egy ping-pong labda vagy egy bármi, vagy egy nyaklánc darabka, ami úgy az emberre utal. Ezt egy kicsit úgy érzem, hogy egy olyan alkotást látunk itt, amit egy nagyon jó kezdet és nincs befejezve. Erre én kettő disznót adnék. (szőke)
értékelés: