Hát én nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert én ugye pontosan tudom, hogy ez a kép hol és mikor készült. Akkor várakoztunk az öcsi zsidótemető archív anyagai megérkezésére egy kis cukrászdában a Széchenyi levéltár mellett és tudom, hogy mikor készült ez a kép. De én ezt a képet tulajdonképpen azóta nem láttam, és hát tegyük hozzá finoman szólva, hogy nem most kaptuk meg ezeket a neveket, hiszen a Dörögdi Fesztivál is már elég régen zajlott le és azelőtt nekünk sokkal régebben meg kellett szereznünk a szövegeket. És nekem ez nagy öröm, hogy ezt a képet, amit ott a helyszínen láthattam a rögzítő eszközből, hogy itt újra láthatom az Estiskolánál. Nagyon jó megfigyelésnek tartom és nagyon örülök, hogyha most a Hegyi-féle utolsó képeket nézzük, akkor újra egy összerendezett Hegyi filozófiát, a megfigyelő Hegyiből újra a visszabillentődött és nem a kaotikus, hanem a kicsit Dévényi Ádámos hangulatú zenéket idéző Hegyit láthatjuk itt. Én ezt a képet nagyon szeretem. Nyilvánvalóan az én számomra a kép attól válik értékessé, ami a háttérben a megbúvó, talán egyetemista kislány, aki a nyári időszakban pénzt keres, már nem elsősorban a térdén, hanem ott munka közben valamilyen írást folytat elbújva, hogy a fagyizógép mögött ne láthassák azt, hogy ő nem a munkakörének megfelelően tevékenykedik. Szóval ez egy jó szocio és szeretem nagyon ezt a képet. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Véleményem szerint a hiba házi feladatra elküldött kép nem a hibával foglalkozik – hála a jó Istennek! – hanem makro felvételekkel, fénytani jelenségekkel, és mint ilyen én egy nagyon jó és átgondolt vállalkozásnak érzem. Már csak azért is, mert már egy jó ideje a makro fotográfiával Mariann jó mélyre beásta magát. És én ezt nem is szeretném kibillenteni. Nyilván ez valamikor majd kapcsolódni fog az ő oeuvre-ben a másik nagy úttal, az emberi test felfedezésével, megfigyeléseivel. Remélem, hogy ez a két irány – itt Taliándörögdön két ilyen kis utcánk van, a Rákóczi utca meg a Petőfi utca, régi nevén Ásó utca és Féső utca, ami a templom előtt aztán egyesül a Fő utcába – ugyanúgy remélem, hogy ez a két út, ez előbb-utóbb, mint ahogy itt a faluban a Fő utca is egyesíti az alsó és fölső utcát, egyesülni fognak. Most ennek a kutatómunkáját látjuk, vagy annak egy részállomását. És a képet most nem elsősorban a 32-es lecke hiba kategóriájában mondanám jónak, hanem ebben a folyamatos elmélyülésben, ami ha megnézitek, a mostani utolsó időszaknak a munkáit jelenti Mariann szempontjából. Tehát ez a kép jó. A címet is helyénvalónak tartom. Azt nem tudom jól kapcsolni, hogy a hibával miért is függne össze ez a kép? Ebben a képben nincs hibázás, ez a kép nem elrontása valaminek, hanem nagyon is jó összegzése. Ez három disznó, de nem a hiba házi feladatra. (szőke)
értékelés:

A Barának a térben táncoló árnyékokkal nagyon sok csodálatos megfigyelése, képe volt már látható és itt is megint egy zseniális helyzetfelismerést látunk. A kis porcelántáncosnő a zenegépben, ahogy ezt a régi dalt elindítja az ember a kis verklivel, megmozdul, és táncra perdül. Ez nagyon szépen és nagyon érdekesen látható itt az előtérben. És én ezt tartom kulcsfontosságúnak a kép szempontjából. Egy picit úgy érzem, hogy a kép fölső harmadában történő események, árnyékok, játszótér felületek, azok elkezdik kitágítani és másfelé elmozdítani a kép teljes üzenetét. Nagyon szeretem ezt a képet. A koncentráltsága miatt mondanám, hogy ez most két disznó. És újra csak azt kérném a Barától, hogy nagyon jók a ráérzései és a gondolatok kimondása, az elképzelések kimondása önmagunk számára sokat segítene abban, hogy precízebb és pontosabb legyen a képszerkesztési mód, ha ez elfogadható. (szőke)
értékelés:

A fekvő formátumú fekete-fehér kép a városképek sorozatba illik bele, amelyekből nagyon sok jó megfigyelés és nagyon sok jó munka készült már. Hármas tagozású - előtér, középtér, háttér -, amelyben a középtér az maga a Duna, vagy egy szürke folt, az tulajdonképpen egy elválasztó vonal az előtér és a háttér kapcsolatában. A háttér, ami egy szimbolikus üzenetet is hordoz, az Országház látványa, mindenféleképp ez a kulcsa képnek, amely a megfigyelés szempontjából egy nagyon radikális és jó ötletet dolgoz fel, hiszen a közvetlenül közelünkben lévő előtérben amorf felületeket látunk. Kőformákat, sérült mészkőfelületeket és szinte mintegy bombatölcsér, középen egy üreget. Mivel ezek nagyon hangsúlyosan vannak jelen a kép nagyobb hányadában, az előtérben látható felületek, ezért azt kell mondani, hogy ennek a képnek a súlypontozása tehát ez. És ebből a szempontból az előtér részlethangsúlyozottsága fontosabb lenne. Ezeket esetleg tükörrel, reflexekkel, celofánnal, alufóliával egy picit manipulálva föl lehetne erősíteni. Gondolok itt a jobboldali bazalttömb árnyékban lévő felületeire. Valami oknál fogva a háttérben lévő szinte sziluettes Országház és az előtérben fekete-fehérben tartott színvilágban, az előtérben lévő foltfelületek hasonló tónusokat is tartalmaznak. Ezért nem válik le, nem különül el sarkalatosan ez a bizonyos közelünkben lévő látvány és a távolban lévő szimbolika. Ennek a kapcsolódása természetesen egy nagyon jó ötlet és nagyon fontos, ahogy az amorf kőformák asszociatívan utalnak az ember által alkotott hatalmi jelképre, de ehhez jobban ki kellene emelni a kép szegélyét képező sötét felületeket. Egy pici fénnyel játszani kellene. Ugyanúgy, ahogy a világos, napos időben a talapzatot jelentő mészkőfelület sérülései a beérkező fény hatására árnyék foltocskával díszítettek és talán pont ettől van egy olyan érzése az embernek, hogy olyan ez, mint egy bombatölcsér, ami itt középen az elhaladó ember előtt látható. Tehát az ötlet nagyon jó, nagyon jó az irány is, csak megint egy picit azt érzem, hogy amiben a Bara erős érzékelni a párhuzamokat, érzékelni az abszurditást a megfigyelésekben az azonnal, szinte csettintésre megvan, és utána nagyon könnyedén megtörténik egy lezáró alkotói folyamat és aztán kimondódik, hogy akkor a kép készen van. Én itt érzek egy kicsi problémát és pont a Bara érdekében, merthogy szeretném, hogy ezek fejlődjenek ezek az alapvető kérdések, egy disznóra értékelném ezt a képet. Várom a továbbgondolását ennek az üzenetnek, ha elfogadható. (szőke)
értékelés:

Ezzel a képpel arra a kérdésre keresek választ, amit András tett fel: vajon tényleg akarok-e nyomot hagyni. Más kérdések is eszembe jutnak: érdemes-e nyomot hagyni? Mennyi marad a nyomban a nyomot hagyóból? Vagy csak egyszerűen: Itt vagyok-e?

A kép egy tükröződéssel, egy asztal, vagy valamilyen tartófelülettel és az emberi test, a kéz bizonyos részeivel foglalkozik. Nagyon jó kompozíciónak tartom, nagyon jó játéknak és egy jó fénytani helyzetben megszületett képnek tartom az itteni munkát. Vera nem nagyon szereti, amikor egyszerűen csak azt mondják, hogy jó, amit csinál. Vera mindig azt szereti, hogy csavarva legyenek a történetek. Én meg azt mondom, hogy a Vera van már annyira rutinos fotós, hogyha valaki ezt a képet szépen, higgadtan végignézi, akkor ezeket a csavarokat szépen megtalálja és erről nem is kell olyan nagyon beszélnünk. Ilyen például az ujj, a hüvelykujj, amely ráhelyeződne a piperetükörre, de még nem érkezett oda, és valójában a tükör reflexei, a tükör tükröződése a ráhelyezendő hüvelykujj alsó ujjbegyére fényt küldenek és ez a fény aztán megvilágítja a mi számunkra már tükröződő ujjfelületet. Többszörös áttételes játék ez. Természetesen itt ezen a képen, mivel ez megjelenik, jó megfigyelés. Tehát miközben ez az egész szituáció látszólag kevés eszközzel dolgozik, mégis azt mondom, hogy jó és összetett megfigyelések. És én ezt a képet nagyon jónak tartom, az első lecke portré arc nélkül kategóriára egy jó, és ráadásul nem szomorkás üzenetnek. Természetesen, ahogy megállapodtunk pontozni nem pontozom, hanem csak megköszönöm és várom a további munkákat. (szőke)

Tulajdonképpen valamilyen filmrészlet is lehetne, ha kellően jókedvűek humorosak és lennénk, akár azt mondhatnánk, hogy a 60-as évek végén nagyon híres Balázs Béla Filmstúdió Kedd című filmjéből is lehetne, ne adj Isten, egy részlet, ez a barnás-fekete tónusban tartott monokróm kép. Ráadásul a fekete-fehér keret, amivel mi mindig harcolunk és mindig azt mondjuk, hogy nem kell külön megerősíteni ezeket a munkákat, itt most a fekete-fehér keret is azt sugallja, hogy olyan ez, minthogyha egy filmkocka, egy mozgóképi filmkocka kivágását látnánk. Jól elkészített szép megfigyelés és jó arányokkal dolgozó képet látunk itt. Az számomra kérdéses, hogy a cím az vajon mit jelent, mert erre a képre ránézve nekem nem elsősorban a báb fogalma jut eszembe. Egy szép és tisztelettel elkészített munkát lehet látni egy emberi arcról. Picit van a stílusában - talán ha meg tudjátok nézni, egy korai Polanski film, a Kés a vízben, amely még Lengyelországban készült – picit van erre az időszakra utaló érzékisége, bája, visszatekintése ennek a képnek. Az, hogy mindenféleképp manifesztálódik a kép modellje, azt esetleg a kameraszint kezelése is okozhatja, mert a kamera horizontja, az mindenféleképp az itt látható emberi arc alá helyezkedik el és így tulajdonképpen bennünket arra késztet, hogy felnézzünk a modellünkre. Én evvel a képpel abszolút egyetértek, szeretem, elfogadom, hogy a 22-es lecke hétfő délutánra érkezett, nem tudom ugyan, hogy mért, de ezt nem biztos, hogy itt kritizálni kellene. Azt nem tudom hozzácsatolni, hogy a báb fogalom az mit takar, de mint kép én gondolom, hogy helyén van ez az alkotás és a három disznó megvan erre a képre. Itt csak annyi zárójeles megjegyzésem lenne, hogy néha tényleg érdemes a címekkel is játszani, gondolkozni, az is ugyanolyan segítség lehet a néző számára, vagy ugyanolyan vonalvezetés, ami a kép belső üzenetéhez érkeztet bennünket. Most csak hirtelen egy olyan megközelítés jutott eszembe, hogy, ugye nem oly régen én is küldtem be saját képet és ott hosszú és parázs vita zajlott, annak a képnek is a címválasztásánál. És természetesen azt most is szeretném mondani, hogy a saját magam, mint alkotó által beküldött képeknél is ez nagyon fontos, hogy ugyanilyen kritikusan, vagy ugyanilyen összehasonlító módon végezzétek el, vagy végezzük el, vagy mondjuk ki azokat a helyzeteket, hogyha számunkra, mint néző, mint befogadó számára nem érthetőek az alkotó üzenetei. Hiszen nem egymással kell nekünk vitatkoznunk, vagy nem egymással kell nekünk megharcolnunk, hanem a külvilág vizuális üzeneteinek, vagy akusztikai üzeneteinek a megértése miatt hoztuk létre ezt az oldalt, és éppen az talán a hosszútávra ennek az oldalnak az erénye, hogy felkészít, segíthet mindannyiunk, együtt, akik itt vagyunk, a közös beszélgetéseinkkel abban, abban a káoszban, ami a körülöttünk lévő világban akár vizuális szinten is jelen van. (szőke)
értékelés: