Megint egy absztrakt helyzetet látunk, ami valószínűleg egy szórakozóhelynél egy grafittit láthatunk, és igen, ez egy dőlt kereszt csakhát nem tudom, hogy András mit szeretett volna ezzel mondani, miért lett ez lefényképezve. Az a gondom ezekkel a megoldásokkal, hogy ehhez nem kell fényképezőgép, tökéletesen meg lehet oldani ilyen ügyeket szoftverrel, vagy egy filctollal is, ahhoz, hogy fényképként értékelhető legyen, mindig kell találni valamit, ami egyrészt indokolja az eszközhasználatot, másrészt amivel az alkotót is megtaláljuk a képben, ami az alkotó "közét" is megmutatja, mi köze neki ehhez. Leginkább a riporthoz áll közel az ilyen helyzet, a vélemény műfajához. (hegyi)

Egy szép, napsütötte reggelen Bocsesz, és két kisgazdája Borka és Csengő, elindultak a közeli kiserdőbe, túrázni. Bocsesz rendkívül izgatott volt, mert hát, még nem igazán járt az erdőbe, azt sem tudta, hogy néz ki az erdő. Te tudod, milyen növények és állatok élnek egy erdőben?
   Azt Bocsesz is tudta, hogy sok fa lesz, meg bokor, de fogalma sem volt róla, hogy milyen állatok lakják a közeli kiserdőt. Ide-oda ugrándozva, néha előreszaladva indult neki az erdőnek, és még nem is sejtette, milyen nagyszerű kalandban lesz része.
   Ahogy sétált kicsi gazdáival, Bocsesz, egyszer csak furcsa, idegen szagokra, lett figyelmes! A szagok idegenek voltak a számára, de ugyanakkor nagyon vonzóak is. Nem tudta miért de úgy érezte, az orra inkább vezeti, mint a saját akarata! Borka és Csengő hiába kiabált neki, azt hiszem, ő már rég nem hallotta őket, hanem mint a szél, úgy rohant az ismeretlen, idegen szagok irányába!
   - Hohó, hova szaladsz te csöpp gombóc -, hallotta a füle mellett, és láss csodát, egy fülesbagoly szállt fel mellette a fára.
   - Bocsánat, de nem vagyok gombóc, hanem van tisztességes nevem is, Bocsesznek hívnak és nem tudom hova szaladok, de nagyon szeretem ezt a szagot amit követek - válaszolta, - de egyébként téged hogy hívnak és milyen fura madár vagy, neked füled is van?
   - Ugyan már, Bocsesz, azok csak tollpamacsok és örvendek, hogy megismerhetlek, egyébként -engem Uhumnak hívnak, és itt lakom a kiserdőben!
   - Bocsánat, de akarsz velem jönni Uhum?
   - Uhum! Ami annyit jelent bagoly nyelven, hogy igen, nagyon szívesen!
   Így, Bocsesz már nem egyedül ment tovább, hanem Uhummal, a bagollyal! Ahogy így kettesben mendegéltek, egyszer csak keserves sírásra lettek figyelmesek! Az egyik mogyoróbokor aljában egy kicsi, foltos őzikét pillantottak meg!
   - Bocsánat, de ki vagy te, és miért sírsz? – érdeklődött Bocsesz illedelmesen.
   - Berkenye vagyok az őzgida, és azért sírok, mert elvesztettem a mamámat!
   - Ugyan már, ezért nem kell sírni, hisz nemrég megtanultam, hogy ha összefogunk, és szeretjük egymást, akkor minden problémát meg tudunk oldani! Ne aggódj, mire a nap lemegy, a mamád is meglesz! - mondta. - Akarsz velünk jönni? Ő a barátom Uhum!
   - Természetesen! Szíves örömest veletek megyek Bocsesz, csak találjuk meg a mamámat! – azzal neki indultak!
   Uhum, a bagoly a fák fölött szállva meglátta, Furfangot a rókát, aki épp kergetett valakit, hát ahogy jobban megnézi, mit lát? Nem mást kergetett Furfang, mint Kelbimbót a kisnyulat! Uhum, hogy segíteni tudjanak, gyorsan leszált és a tudomására hozta a többieknek, hogy mit látott.
   - Gyorsan cselekednünk kell - mondta Bocsesz és azzal, mint a nyíl kirohant a tisztásra és ugatni kezdett ahogy csak kifért a torkán!
   Furfang, a nem várt hangzavartól úgy megijedt, hogy egyből felhagyott Kelbimbó üldözésével, és mint aki ott sem volt, egyszerűen köddé vált! Kelbimbó nagyon hálás volt Bocsesznek amiért segítettek neki.
   - Nagyon köszönöm Bocsesz, és Uhum! Nem is tudom, mi lett volna ha ti nem vagytok! – hálálkodott.
   - Nincs mit Kelbimbó, de ha már így összetalálkoztunk, nem láttad véletlenül Berkenye mamáját? - érdeklődött a nyuszinál.
   - Hát, ha az a jóságos őzmama az, aki a kicsi gidáját keresi, akkor igen, láttam, nem messze innen, a patakparton. Nagyon meg volt ijedve, hogy elveszett az ő egyetlen kicsi gidája! Te lennél az? – kérdezte Berkenyétől.
   - Igen, én vagyok, és tudom is, merre kell keresni! Gyertek utánam!
   Azzal a kiscsapat útnak indult és olyan helyeken jártak, ahol Bocsesz csak ámult-bámult. Völgyeken, keskeny utakon, átvágva a kis dombon. Te jártál már erdőben? És mi jót láttál ott?
   Aztán egyszer csak meghallották őzmama hangos kiáltásait, aki már nagyon közel volt hozzájuk! Mikor meglátta Berkenyét, nagy örömre derült és csak ugrándozott, vidáman, mert már nagyon el volt szomorodva, hogy soha nem lesz meg az ő kicsi gidácskája! Volt már olyan, hogy te is elcsatangoltál anyától, vagy apától?
   Látod, végül, minden jóra fordult, és Berkenye megtalálta a mamáját, Bocsesz járt az erdőben, és új barátokra lelt, és még a kicsi gazdái is rátaláltak, mert a nagy vigasságban meghallották Bocsesz ugatását! Így ér véget a mai mese, vigyázzatok, és figyeljetek mindig egymásra, hogy ne keveredjetek, veszélyes helyzetekbe! Legközelebb, ismét újabb kalandban lehet részed Bocsesszel!

Egy jó megfigyelés egy csillárról, köszönöm, szép. Valamiért az az érzetem van, hogy ez el van fordulva... a tengelye nem teljesen szimmetrikus... egy ilyen szimmetrikus tárgyat ha találunk azt vagy megbolondítjuk, és a szimmetriáját asszimetriába fordítjuk, vagy meghagyjuk ezt. Öreg mesterem szokta volt ilyenkor mondani, mosollyal az arcán, hogy jó ez fiam, jó, jó, de minek. :) Én azt mondom, hogy gyakorlatnak fontos, hogy meglátunk ilyen struktúrákat, a későbbiekben ezeket az élményeket lehet majd használni, tehát fontos, még ha képként önmagában nem is áll meg. De ha nem készül el, akkor nincs meg a tapasztalás. (hegyi)

(direkt ilyenre készült kép)

Szépek a színek, szép az irány, a mozgások, csak nem tudom, hogy hol vagyok, és mi történik, nem elég jellegzetesek ezek a formák, ritmusok, hogy a nézőben egy olyan érzetet keltsen, hogy ’aha, hát ez a vidámpark, tudom....’, nincs meg a valós helyzetekhez kötés, és önmagában, mint kompozíciós helyzet, teljesen függetlenítve a valós helyzettől nem tud megélni, nem elég izgalmas. Tehát vagy egy olyan kompozíciós helyzetet kell találni, ami egészen új, érdekes, vagy valami mankót, kötődést kell hagyni a valósággal. (hegyi)

Belépni tilos!
Ott van a szoba...

Nagyon érdekes az, ahogyan a természetben az András jár-kel, lát és megfigyel, nagyon érdekesek itt ezek a szimbolikák is; de hogy ezen a Gimesi András nem jelentkezik, legalább annyira, hogy azt elérje, hogy az előtérben látható bokrok, vagy mik, ami háttérbe nyomja az épített környezetet, kapna egy ilyen előtér-háttér ritmizálást. Itt ezen a képen van egy ajtó, fal, grafittik és növényzet. Ha megnézzük ennek a falnak az izgalma ezekben a grafittikben van. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell dönteni, hogy én ezt az egész épületet akarom ábrázolni, és ha ezt akarom, akkor olyan perspektívában kell ábrázolni, hogy a folytatása legalábbis sejthető legyen. Ez most nem eldönthető, hogy csak egy fal, egy garázs vagy micsoda. A másik helyzet pedig, ha engem ezek a formák érdekelnek, a kör, a fülecske, a repülő, a Belépni tilos, és az egésznek egy ilyen vegyítése-montázsa, és ekkor el kell döntenem, hogy nem állóban, hanem fekvőben fotózom, olyan szinten közel menve, hogy kiszakítsam a környezetből és csak a felület izgat. Most a kettő között vagyunk, és mivel az épület szempontjából ennyire szűkre van vágva a kép, a perspektíva sem érzékelhető, sem megvilágításban, sem mélységélességben. Úgyhogy ha ez nincs nagyon messze, és vissza tud menni, akkor én azt javaslom az Andrásnak, hogy tegye meg a maga kedvéért meg gyakorlásért – nekem azt mondta a mesterem, hogy ilyenkor az ember mintegy bünteti magát, és juszt is visszamegy, megcsinálni rendesen – tehát én ezt nem büntinek mondom, de gyakorlás szempontjából jó lenne, ha visszamenne, és értelmezné számunkra, hogy miről is akar ezzel beszélni. (szőke-hegyi)

Nagyon szeretem ezt a képet, pontosan azért, mert a régi tükörforma, a függöny, a sarok, ez egy kuckójelleget ad az egésznek, de a tükör fátyolossága és minden hoz egy fura szecessziót, ami ettől a picit nagylátószögű optikától is él. Ugyanakkor én a kép alsó sarkában pont a tükör íveit, ami felteszem ismétlődik mint ahogyan a jól látható baloldali részen, ez a bal alsó ív nagyon jót tenne a képnek, ha látható lenne. Elsőre nekem olyan volt ez a kép, mint egy régi Duna tévé, ami egy hasonlóan fura, sejtelmes adást közvetített annó, ami nekünk a világot jelentette. Szóval én ezt kellően szeretettelinek, kellően érzelmesnek érzem, bár jó lett volna, ha ott a dunyha körül akár egy meztelen férfitest vagy kikandikáló női láb, mintegy szignózta volna az üzenetet. Én még egy dolgot kérdeznék a Verától, mert az elmúlt képeinél mindnél ugyanazt a problematikát vélem felfedezni, és ez az élesség. Semelyik képen sehol, semmi nem éles. Hogy a fényképezőgéppel van valami probléma, vagy esetleg a mással, mert én is nemrég szembesültem azzal, hogy szemüveget kell hordanom olvasáshoz, van ilyen... (szőke-hegyi)
értékelés:

Ez lenne az első képem, avagy az arc nélküli önportré.

Először is köszöntünk az estiskolán, és nagyon köszönjük ezt a bemutatkozást itt, mert hát volt már itt elég sok bemutatkozás nálunk, és hát nagyon örülünk, hogy sikerült valami újat mutatnod nekünk, ami eddig nem volt. Talán annyit javaslatként elmondanék, hogy vannak ezen a képen most formák, amik vágva vannak, befejezetlenek, pl. itt a könyöknél az nekem olyan, mintha beütötted volna a könyöködet a képkeretbe, és ez nekem, hát, nem annyira... szóval ezen lehetne javítani, és ugyanígy a pulóver aljánál, a kép alsó középső részénél én azokat a szép íveket befejeztem volna. Ott is most egy picit kevesebb van mutatva, mint amennyit én látni szeretnék. De megvan a három disznó és várjuk a további munkákat. (szőke-hegyi)
értékelés: