Azért jó ez a kép, mert gyönyörűen látni a két megközelítés közti különbséget, még akkor is, ha Ágnes ezt egybe akarta gyúrni valahogy. Az ugyanis primer geg, hogy mi van a valóságban és mi van a tükörben. De ha megfigyeljük, hogy a két kép (tudom, hogy nem kettő, de kezeljük kettőnek) miben különbözik, és ezek a különbségek milyen hatást váltanak ki, akkor ezt a tapasztalást már fel tudjuk a későbbiekben használni. Melyik mit mesél? A valóság romjai, a kopogós fények, a tárgyszerű formák, az állottvizes pohár, a lekonyuló nyomorult levél, a repedések a falon... vagy a másik, a háttér orientalista stílusú házával, a sötét de puhább tónusokkal, a valóságot jótékonyan sötétben hagyó fényekkel, szóval azt kell mondjam, hogy akaratlanul is sikerült Ágnesnek olyat kreálnia, ami tökéletes esztétikai illusztráció. Az más kérdés, hogy épp itt a kép baja is, hogy ez a dolog kevéssé tudatos döntés eredménye, mintsem talált helyzet, és emiatt az alkotó nem döntötte el, mi fontosabb neki, vagyis most a kép kettészakad. Azt kell mondjam, hogy ha mélyebbre megyek az elemzésben, ez egy ismerős alkotói helyzet is, amikor az ember a gyakorlás útjain egyszer csak mélyebbre evez, és eljut olyan terepre, ahol megérinti az a líra, ami még nem sajátja, de onnantól már jóllehet soha nem tud ugyanúgy konkretizálni, tematizálni és tartani magát a talált valóságokhoz, mert megízlelheti a valódi alkotás ízét, amikor a semmiből épít fel egy új világot. Én azt javallom Ágnesnek, hogy most ne tegyen semmit, hanem nézegesse ezt a képet, és vonja le maga a magának való tanulságát. (hegyi)

Gondolom ez valami nőünnep hozadéka ez a virág, és mint olyan jól fotózható, bár nekem nem a legkedvesebbek közé tartozik a kusza fejével, de hát istenem, nem vagyunk egyformák. Azonban most a kép két egymástól erősen elkülönülő részre szakad. A fenti rész a virággal alig felsejlő formákkal és fényekkel olyan intim, de mégis életerős képet ad, ami épp ettől a finomságtól válik izgalmassá. A kép alján a pohár a maga tárgyszerűségével nem ebben az irányban mozog, kifehéredik és kopogóssá válik az egész. Ezen felül amit a felső részen ápol és eltakar a világítás, nevezetesen, hogy nem sikerült éleset állítani, az az alsó részen megokolódik, hiszen látszik a pohár peremén, hol lett volna az élespontunk. Ez a csendélet kategória, és mint olyan jó irány és jó megoldás is lett volna, ha Ágnes kiveszi a pohárból a virágot és úgy fotózza, hogy az alját is hagyja a sötétbe, a semmibe veszni. Így most ez a kép megállt a keresztúton, kettévágódott és ez sajnálatos. Egy csillag jár a tetejéért, de jó lenne, ha Ágnes elindulna azon a vonalon, hogy nem elégszik meg azzal, amit talál, hanem ha van mód, a kép készítésénél, ha nincs, akkor az utómunkában összerántja azt, ami összetartozik és korrigálja, ami nem odavaló. (hegyi)
értékelés:

Előre szólok, hogy vissza fogom adni a képeket ismétlésre. Jó az irány, jó, hogy ezeket megfigyeled, és amit látok, az tanulmánynak kiváló. Arra hívnám fel a figyelmed, hogy mindhárom kép másról mesél, más érzelmi kapukat nyit ki. Így az egység maga a lépcsőház. Arra kéne törekedni, hogy vagy erős ellentétpárokat keress és az adjon dinamikát, vagy hasonló érzelmi úton haladva járd körül, ami benned lezajlik. Más a csempe és más a rács. Más ha magad keresed a tükörben, és más ha a teret figyeled meg. Ezeknél a döntés a te kezedben van. (hegyi)

Az a helyzet, hogy ha kinyitom a közhely szótárat a tavasznál, akkor a kisvirágok, a kisméhek és a nünükék biztos benne lesznek a leiratban, szóval ezek a képek teljesítik a feladatukat, és mindenkinek meg kell csinálnia a maga virágzó cseresznyefa képét, de azt tudnunk kell, hogy ezek a képek ennél többet nem tudnak. Ez nem azt jelenti, hogy a tavasz ábrázolásánál nem jöhet szóba a virágzó fa, de akkor azt úgy kell megcsinálni, hogy tökéletes legyen, hogy világításban érdekes, izgalmas fényeket találjunk, hogy a kompozíció hibátlan legyen és mindemellett valami újszerű meglátást is mutassunk, használjuk a mélységélességet ésatöbbi, ésatöbbi. Vegyük úgy, hogy Ágnes ezzel letudta a közhely részét a leckének, lehet tovább, mélyebbre menni. Talán a második kép az, ami elindul ebbe az irányba. (hegyi)

Nagyon érdekes ez a kép, mert miközben meghitt és bensőséges hangulatot áraszt, de közben van benne mégis valami szomorú, valami fura, mert látszik, hogy személyes közeg, de a laptop a székkel mégis ideiglenes helyzetet teremt. Intim, hiszen ágy, de mégis szállodaszerű, miközben erre nem utal semmi konkrét. Köszönöm, jó lecke. (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet jó. Van két végpont, a buborékos üveg, remélem borvízzel és nem valami durva fröccsel, és van a gubbasztó Ágnes. Namost vagy az van, hogy a két végletet hozzuk formában közelebb, vagy közbe kell iktatni valami középarányost, mert most akkora a lépés az üveg és az emberalak között, hogy így a képarányok és a foltarányok nem stimmelnek. Magyarán vagy távolabb viszed a bödönt, vagy közelebb Ágnest, és akkor a két tömeg egyensúlyba tud kerülni tónusuk okán is. A másik megoldás, hogy Ágnest más tónusú, világosabb ruhába öltözteted, és akkor lehet, hogy helyreáll a tömegarány. Ismétlést kérek, bár nem nagyon értem én ezt a pezsgő csendet igazán, szóval a csend leckének nem érzem így most ezt erős megoldásának. Csehov, ha súghatok, neki vannak olyan csendjei, amik ha már ebbe a beleszomorodós világba keresgetünk, akkor adhatnak támpontot képileg. (hegyi)