T. Dávidnak

T. Dávidnak

Tingecz Dávidnak.

Szeretnék ezen az első leckén egy kicsit pontosítani, tágíthatjuk a leckehatárokat, de ez nem első lecke, hanem második, ugyanis az első lecke Önportré arc nélkül, ezen pedig ott az arcod, még akkor is, ha csak a szemedet látjuk. Maga a válasz nagyon jól érthető, én nagyon örülök, hogy egymással kommunikáltok, az már kevésbé végigvitt dolog, hogy itt nem éles a masina sehol. Ezek között a fényviszonyok között, ami az expozíciónál történt nem tudom pontosan megmondani, hogy az arc maga éles-e, mintha az éles lenne, de nagyobb mélységélességet kellett volna választani ahhoz, hogy éles legyen a teljes képmező, ugyanis ez egy viszonyrendszer a gép és az ember között, és mivel lényegesen nagyobb felületet foglal el a gép, ennek az életlensége zavaró. A másik dolog, hogy vagy kialakítok valamiféle térgeometriát ezzel a kockás ruhával, vagy kihúzom rendesen, de ez a görbülős valami nincs végiggondolva, hogy mit hoz esztétikailag. Alá lett téve, az ötlet nem rossz, van utalás a filmre, mert a film perforációi is hasonlóképpen mutatkoznak meg, de a dolog nem végiggondolt. Mivel a leckebesorolással is van problémám, ez egy egy csillagos kép, átteszem a második leckébe. Annak örülök, hogy Ágnes elkezd újra dolgozni az önportrékkal, az is jó, ha reagálunk egymás munkáira, de akkor ne elégedjünk meg azzal, hogy nekem is van egy ilyen gépem, és akkor ez a kapcsolódási pont, hanem foglalkozzunk azzal is, hogy miben tudunk mások lenni, mint az előd, akire a képére reagálunk, miben tudunk többet mutatni, személyesebbek lenni. A technikai korrektséget tartsuk meg. (hegyi)
értékelés:

Pohárban

Pohárban

Azért jó ez a kép, mert gyönyörűen látni a két megközelítés közti különbséget, még akkor is, ha Ágnes ezt egybe akarta gyúrni valahogy. Az ugyanis primer geg, hogy mi van a valóságban és mi van a tükörben. De ha megfigyeljük, hogy a két kép (tudom, hogy nem kettő, de kezeljük kettőnek) miben különbözik, és ezek a különbségek milyen hatást váltanak ki, akkor ezt a tapasztalást már fel tudjuk a későbbiekben használni. Melyik mit mesél? A valóság romjai, a kopogós fények, a tárgyszerű formák, az állottvizes pohár, a lekonyuló nyomorult levél, a repedések a falon... vagy a másik, a háttér orientalista stílusú házával, a sötét de puhább tónusokkal, a valóságot jótékonyan sötétben hagyó fényekkel, szóval azt kell mondjam, hogy akaratlanul is sikerült Ágnesnek olyat kreálnia, ami tökéletes esztétikai illusztráció. Az más kérdés, hogy épp itt a kép baja is, hogy ez a dolog kevéssé tudatos döntés eredménye, mintsem talált helyzet, és emiatt az alkotó nem döntötte el, mi fontosabb neki, vagyis most a kép kettészakad. Azt kell mondjam, hogy ha mélyebbre megyek az elemzésben, ez egy ismerős alkotói helyzet is, amikor az ember a gyakorlás útjain egyszer csak mélyebbre evez, és eljut olyan terepre, ahol megérinti az a líra, ami még nem sajátja, de onnantól már jóllehet soha nem tud ugyanúgy konkretizálni, tematizálni és tartani magát a talált valóságokhoz, mert megízlelheti a valódi alkotás ízét, amikor a semmiből épít fel egy új világot. Én azt javallom Ágnesnek, hogy most ne tegyen semmit, hanem nézegesse ezt a képet, és vonja le maga a magának való tanulságát. (hegyi)

Ablakaim, Hegyi Zsolt-2012.04.11. 12:23, Hegyi Zsolt-2012.04.11. 12:23

Ablakaim
Ablakaim
Ablakaim

Most akkor melyiket szeressük? Hiába azonos a helyszín, nincs összeköttetés a képek között. Három fotó, gondolom Ágnes se tudta eldönteni, melyik a legjobb, uccu akkor legyen képhármas. A sorozatnak mindig kell legyen íve. Honnan hová és miért jutunk el, ez a kérdés. Lépcsők, amin lépkedünk előre, és nem mindegy, mekkorák a lépcsőfokok, hogy ne essünk orra. Az is fontos, hogy a sort alkotó képek önállóan is jók legyenek, de kívánják, hívják be a másik képet, húzzák be a sorba, hogy bár egyedül is jók, de együtt adják ki a csattanót. Most itt egyrészt nem érzem, mi a rendező elv, képileg mi, mert logikailag értem, de ez nem logikai sport. Érzelmek, Ágnes, érzelmek! Másrészt egyesével nézve a képeket bizonytalan vagyok, hogy mi miért úgy van és miért nem máshogy, vagyis nem vagyok meggyőzve, hogy ez így és csak így készülhetett el. (hegyi)

Jácint

Jácint

Gondolom ez valami nőünnep hozadéka ez a virág, és mint olyan jól fotózható, bár nekem nem a legkedvesebbek közé tartozik a kusza fejével, de hát istenem, nem vagyunk egyformák. Azonban most a kép két egymástól erősen elkülönülő részre szakad. A fenti rész a virággal alig felsejlő formákkal és fényekkel olyan intim, de mégis életerős képet ad, ami épp ettől a finomságtól válik izgalmassá. A kép alján a pohár a maga tárgyszerűségével nem ebben az irányban mozog, kifehéredik és kopogóssá válik az egész. Ezen felül amit a felső részen ápol és eltakar a világítás, nevezetesen, hogy nem sikerült éleset állítani, az az alsó részen megokolódik, hiszen látszik a pohár peremén, hol lett volna az élespontunk. Ez a csendélet kategória, és mint olyan jó irány és jó megoldás is lett volna, ha Ágnes kiveszi a pohárból a virágot és úgy fotózza, hogy az alját is hagyja a sötétbe, a semmibe veszni. Így most ez a kép megállt a keresztúton, kettévágódott és ez sajnálatos. Egy csillag jár a tetejéért, de jó lenne, ha Ágnes elindulna azon a vonalon, hogy nem elégszik meg azzal, amit talál, hanem ha van mód, a kép készítésénél, ha nincs, akkor az utómunkában összerántja azt, ami összetartozik és korrigálja, ami nem odavaló. (hegyi)
értékelés:

Húsvéti portré

Húsvéti portré

Sok piros tojást nektek is!

Hát, ezt átteszem a szorgalmiba Ágnes. Poénnak vékonyka, portrénak nem portré, képnek meg mozdult. (hegyi)

Lépcsőházban, Hegyi Zsolt-2012.04.04. 19:05, Hegyi Zsolt-2012.04.04. 19:05

Lépcsőházban
Lépcsőházban
Lépcsőházban

Előre szólok, hogy vissza fogom adni a képeket ismétlésre. Jó az irány, jó, hogy ezeket megfigyeled, és amit látok, az tanulmánynak kiváló. Arra hívnám fel a figyelmed, hogy mindhárom kép másról mesél, más érzelmi kapukat nyit ki. Így az egység maga a lépcsőház. Arra kéne törekedni, hogy vagy erős ellentétpárokat keress és az adjon dinamikát, vagy hasonló érzelmi úton haladva járd körül, ami benned lezajlik. Más a csempe és más a rács. Más ha magad keresed a tükörben, és más ha a teret figyeled meg. Ezeknél a döntés a te kezedben van. (hegyi)

A Gombánál, Hegyi Zsolt-2012.04.04. 18:58, Hegyi Zsolt-2012.04.04. 18:59

Dobos Sándornak.

Örülök, hogy kiválasztott képsor lett ebből a munkából, és annak is, hogy az indoklás szerint az a munka, amit a Látszótéren folytatunk érthető és annak külön örülök, hogy Tamás nem volt rest visszalapozni Ágnes munkái közt. Ezt másnak is javaslom más esetekben is, érdekes nagyon, hogy mi hogy változik az első feltöltésektől napjainkig az alkotóknál. Ami a képsort illeti, jó ritmusokat figyel meg Ágnes, és csak egyetlen megjegyzésem van, az is az önportré részre, mégpedig hogy még akkor is, ha formajáték része, a portré az portré, és ha részeivé tesszük magunkat a képi játéknak, akkor is fontos marad például a tekintet. Verőfényben nehéz a szemeket ábrázolni, ez tény, de nem megoldhatatlan, vagyis ha van problémám, akkor az a harmadik képpel van. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Két éve veszek részt a Látszótér (lánynevén: Estiskola) közösségében. Bartos Ágnes munkái kezdettől felkeltették a figyelmemet, tehetséget és egyéniséget véltem felfedezni munkáiban. Sokszor kommentáltam is azokat, különösen, ha úgy gondoltam, hogy jelentős lépést tett valamelyik képével. Mióta Budapestre költözött, a nagyváros képei új színt jelentenek munkáiban.    Szeretném itt egymás mellé tenni két azonos témájú képét, mindkettőn egyik kedvenc témáját, saját kezét használja. Az egyik első föltett képe (Ágnes kicsi keze), a másik három évvel későbbi (Jobb kéz).    A két kép közti különbség jól ábrázolja a megtett utat. Az első, a lecke kissé közhelyes, primér megközelítése, a másik pedig, az Ágnes - fényképezésében megjelenő - képzőművészeti gondolkodását mutatja.    A hónap képének választott munka A GOMBÁNÁL című sorozat Ágnestől. Ebben a három képben is az előbb említett képzőművészeti megközelítést látom. Ez a sorozat történetet mesél, de nem irodalmi, hanem vizuális történetet. Az ívek és körcikkek izgalmas történetét járja körül. Az első kép, a körcikk, az árnyék és a fény rendkívűl izgalmas meséje, amint megrajzolják az ott járó emberek számára geometriájukat. A második, a körcikk és az épület története, ahol a ház kupolája felesel a gombával. A harmadik pedig, az ívek uralma Ágnes portréján.    Mindhárom kép, külön-külön is nagyszerű, de így hármasképbe állítva (gy.k.: triptichon), erősítik egymást, és az ívek és körcikkek megkerülhetetlen jelenlétét és az ábrázolás izgalmát demonstrálják. Remélem, hogy még sok ilyen színvonalú munkát látunk Ágnestől, és egyre gyakrabban.    Képeid eddig is sok örömöt okoztak, szeretném, ha ezután is így lenne! Gratulálok! (Bojtár Tamás)

Ágnes tavasza, Hegyi Zsolt-2012.03.30. 09:39, Hegyi Zsolt-2012.03.30. 09:39

Ágnes tavasza
Ágnes tavasza
Ágnes tavasza

Az a helyzet, hogy ha kinyitom a közhely szótárat a tavasznál, akkor a kisvirágok, a kisméhek és a nünükék biztos benne lesznek a leiratban, szóval ezek a képek teljesítik a feladatukat, és mindenkinek meg kell csinálnia a maga virágzó cseresznyefa képét, de azt tudnunk kell, hogy ezek a képek ennél többet nem tudnak. Ez nem azt jelenti, hogy a tavasz ábrázolásánál nem jöhet szóba a virágzó fa, de akkor azt úgy kell megcsinálni, hogy tökéletes legyen, hogy világításban érdekes, izgalmas fényeket találjunk, hogy a kompozíció hibátlan legyen és mindemellett valami újszerű meglátást is mutassunk, használjuk a mélységélességet ésatöbbi, ésatöbbi. Vegyük úgy, hogy Ágnes ezzel letudta a közhely részét a leckének, lehet tovább, mélyebbre menni. Talán a második kép az, ami elindul ebbe az irányba. (hegyi)

Könyvek

Könyvek

Látod Ágnes, itt találtál valamit, ezzel a tükröződéssel a vitrinen, ami transzponálja azokat a ritmusokat, amiket a könyvek hoznak létre, az egészben van valami rajzszerű, valami régi metszet érzet, egy futam a zongorán, ahogy egy elhagyott lakásban végighúzzuk az ujjunkat a porosodó polcokon. Az első 4 könyvet balról vágnánk, akkor feszesebb lenne ez az egész és jobban hangsúlyt kaphatna az üvegfelület. Ha a saját függönyös képeiddel összehasonlítom ezt, itt sokkal finomabb eszközöket használsz, nincs hiányérzetem, hogy magyarázat nélkül maradna bármi. (hegyi)
értékelés:

Ágyban

Ágyban

Nagyon érdekes ez a kép, mert miközben meghitt és bensőséges hangulatot áraszt, de közben van benne mégis valami szomorú, valami fura, mert látszik, hogy személyes közeg, de a laptop a székkel mégis ideiglenes helyzetet teremt. Intim, hiszen ágy, de mégis szállodaszerű, miközben erre nem utal semmi konkrét. Köszönöm, jó lecke. (hegyi)
értékelés:    

Bentről, Bentről, Bentről

Bentről
Bentről
Bentről

A fókuszpont megválasztásával van némi problémám, mert most az első kép a közeli, a második a távoli, a harmadik meg a középtáv, miközben a kompozíció meg ebben a mostani sorrendben értelmezhető jól, tehát ez a két ritmusváltás egymás ellen látszik dolgozni. A harmadik kép mutatja igazán meg azt, ami a tömegelhelyezés problematikás volta, mert ott látszik legjobban, hogy az egész tömeg egyensúlya most billen balra. A történet érthető, bár láttunk ennél erősebb fogalmazást is már Ágnestől. (hegyi)
értékelés:

Szobámban

Szobámban

Az ötlet jó. Van két végpont, a buborékos üveg, remélem borvízzel és nem valami durva fröccsel, és van a gubbasztó Ágnes. Namost vagy az van, hogy a két végletet hozzuk formában közelebb, vagy közbe kell iktatni valami középarányost, mert most akkora a lépés az üveg és az emberalak között, hogy így a képarányok és a foltarányok nem stimmelnek. Magyarán vagy távolabb viszed a bödönt, vagy közelebb Ágnest, és akkor a két tömeg egyensúlyba tud kerülni tónusuk okán is. A másik megoldás, hogy Ágnest más tónusú, világosabb ruhába öltözteted, és akkor lehet, hogy helyreáll a tömegarány. Ismétlést kérek, bár nem nagyon értem én ezt a pezsgő csendet igazán, szóval a csend leckének nem érzem így most ezt erős megoldásának. Csehov, ha súghatok, neki vannak olyan csendjei, amik ha már ebbe a beleszomorodós világba keresgetünk, akkor adhatnak támpontot képileg. (hegyi)

A kis herceg

A kis herceg

Három réteget kapunk, egyforma súllyal, ezért a nézőnek kéne döntenie, hogy őt mi érdekli ebből, de az nem jó, ha a nézőre bízzuk a dolgokat. Egyik a lemez és a rajta lévő árnyékok, a másik a függöny, a harmadik az ablak. Ez három sáv. Ha picit bamba vagyok, akkor nézem a középsőt, ami a legkevésbé érdekes, mert az van középen. Tehát ha a néző nem tud dönteni a kép alapján, akkor valószínű az alkotó se tudott dönteni, neki mi a fontos, miért készítette a képet, vagyis a megoldás az, ha pontosan tudjuk, mit akarunk, akkor az magától megoldja a formát és alig kell csiszolni majd rajta a készítésnél. Fény és árnyék, ez a lecke, de nem tudom, hogy mindehhez most hogyan kapcsolódik Illyés Kinga, a Kisherceg, a függöny, az ablak, az árnyék, vagyis fel van dobva a vászonra sok minden, és kép lett belőle, csak nem tudni, mire megy ki a fuvar. (hegyi)

Követ autózik

Követ autózik

Gerlei Követ képéről jutott eszembe, hogy nekem is van ám róla képem.

Ez jobb lett, mint Gáboré, balról kicsit szűk, de tetszik, van hangulata, a kutya élvezi a helyzetet, apa kocsit hajt, felismerhető a rangsor is, ki a főnök, vidám kép. (hegyi)
értékelés: