Ez egy ismétlés, és köszönöm Ágnesnek, hogy foglalkozik ezzel, lényegesen izgalmasabb. Ami nekem izgalmasabb, az nekem pont az a csillanás, ami a lyuk határszélén létrejön. Endrével ezt beszéld meg, hogy mit szól hozzá, ha készítesz erre a függönyre egy újabb lyukat, szerintem nem fog érte haragudni, mert most már rájöttem, hogy itt a lyuk formája az, ami nekem kérdéses. Tehát vagy ezt a lyukat kell egy kicsit megnagyítani, és akkor szabályozni ezt a formát, mert az, hogy ez egy cipőtalphoz hasonló forma, az kompozícióban elég nehézkessé teszi azt, hogy ez jól megoldható legyen. Én még mindig visszaadom ismétlésre azért, hogy keresd ebben magad még. Jó az időpont megválasztása, szép minden, tessék még ezzel dolgozni, itt most lehet, hogy a lyukkal van a probléma. Ismétlés. (hegyi)

Ha jól sejtem, ez Endre lukja a függönyön, de talán mindegy is, ami a képet illeti, mint tanulmány rendben van, bár lehet hogy ha korábban készül a kép, akkor kisebb a különbség a tónusokban, így most a kép jobb és bal oldala nem ér össze, nem forr egy képpé nekem. (hegyi)

Jó ez a sztori, izgalmas, amit látok. Hogy mit keresnek azok az emberek a tetőn, azt nem teljesen értem, lehet, hogy ők valamilyen eltévedt turisták, de az biztos, hogy maga a megoldás jó. Amivel én valamit kezdenék, a kép fölső része. Nyilvánvaló, hogy oda nem lehet kimászni, vagyis nem nagyon javaslom, hogy oda kihajoljon valaki, és felaggasson valamit, de azért lehet gyakorolni azt, hogy az ember ezt a beállítást megcsinálja, és oda valamit fentről a lakásból belógat, például egy száradó gatyát, vagy valamit, azért, hogy létrehozzam a térjátékot. Most ez a kinti történetről szól, de nincs osztása a térnek. Valaminek az előtérben történnie kell. Szépek a struktúrák a képnek a felénél, és az égnél lévő résznél az antennák is szépek, meg a gyűrődés is egészen jó, de a kép fölső részénél nem ártana, ha valami belógna. Nem kell teljes formákkal játszani, de ott valamit kellene ezzel kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Ágnes, még dolgozzunk ezzel, most ide olyan formákat is bekapcsolsz, amik abszolút idegenek ettől a tárgyi világtól. Az a két botocska, bármilyen szépen is van megfaragva, az a népi giccs kategóriája. Ez a szőtteshez, a körtéhez, mogyoróhoz, dióhoz kevésbé csatlakozik, nem értem, hogy mi a szerepe ott a háttérben. Azzal ütögetted ezeket a növényeket, ezt nem tudom, az oda nem kell. Ha kiveszed, akkor máris elkezd élni a központi tárgyrendszer, és elkezdi neked megmondani azt, hogy ide kérnék egy kis fényt még, onnan talán el kellene venni. A cipős kép, mint irány, fontos megfigyelés világítástechnikailag. Tessék játszani a fényekkel. A tárgyi elrendezés akár jó is lehet, de a világítással kellene valamit kezdeni, mert a hátterünk fut ki a semmibe. Egy csillagot tudok adni és ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Nagyon izgalmas az, amit látunk, mert a tükröződés hozza a helyzetet, hogy ez egy lakótelep, és a Bizottságnak a száma jut eszembe, amiben az van, hogy „lakótelepen lakik a csaj, a Kriszta”. A lakótelep minden szociografikus, érzelmi megközelítése rajta van ezen a képen. A bezártság, a kis függönnyel létrehozott személyes világ, de a személyes világ határait meghatározó ablakok, közben az elvágyódás, szóval nagyon sokféle üzenet egyszerre megjelenik, én ennek nagyon örülök, hogy Ágnes eljutott erre a kommunikációs szintre. Innen izgalmas a játék, amikor ezzel elkezd játszani, mint egy zsonglőr. Kezdem azt gondolni, hogy mintha Ágnes megtalálna egy utat, figyelje saját magát, hogy mennyire érzi magát ebben komfortosan, ha úgy érzi, hogy ez tényleg fekszik neki, akkor errefelé el kellene kezdeni mozogni, és ebből nem engedni. (hegyi)
értékelés:    

Lebuktattam magunkat, mert megmondtam a kommentnél, hogy én vettem a bátorságot, hogy átrendeztem a sorrendet. Ennek a sorrendje Ágnes szerint: 2, 1, 3, én pedig így rendeztem. Azt is megmondom, hogy miért: én azt, hogy vizes-e az arca a középső képen, avagy nem, nem figyeltem, nem is tartom fontosnak. Az viszont fontos, hogy legyen valami ritmusa ennek az egésznek. Ha az első képnek teszem azt, ami most középen van, akkor oké, van egy nő, aki a kádban van, elég érdekes arccal, eléggé furcsán figyeli ezt a helyzetet, ami létrejön, mintha valami drámai döntést hozna, majd el is merül a vízben. Oké, és itt véget ért. Hogy melyiket választom, a nagyon bugyborgósat, vagy a kevésbé bugyborgósat, az már egy döntés kérdése, de nincs meg a ritmus. Ha ebből a három képből dolgozom, akkor azt mondom, hogy feljöttem a víz színére levegőt venni, de utána még egyszer visszabukok, tehát ez a fuldoklás hatás nekem erősebben jön akkor, ha ez a ritmus van, amit most látunk. Egyébként az ötlet abszolút rendben van, örülök annak, hogy Ágnes ezt az irányt megtalálta. Utalnék itt Borsay Mártira, volt neki valami vizes-kádas képe már mintha, nagy szellemek, ha találkoznak, ez egy fontos dolog, bár ennél én teljesen mást látok, az egy vidám kép, ez a képsor nem vidám. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Most mondom, rögtön az elején, hogy megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. Hogy ez most egy szekrényajtó, nagyanyáink régi szekrényének a politúros verziója, a kort jól hozva, megrepedve a lakkréteg, vagy egy képkeretnek a külseje, vagy mi akar itt lenni, amiben Ágnest látom, nem tudom, én erre a szekrényajtóra tippelek, de az biztos, hogy az összepászítás nagyon rendben van. Benne van a tisztelet, a kapcsolat, benne van mégis a különállás, az idő, nagyon sok olyan vonalat tudott most Ágnes ide bekapcsolni, ami egy jó rezdülés erre a leckére. Én ennek nagyon örülök. Láttam azt, hogy Sándor csinált ebből egy másik verziót, én azért is kifejezetten boldog vagyok, hogy egymásnak kezdtek tanácsokat adni, és ezeket illusztráljátok is. Annál a képnél az a helyzet, hogy technikailag lényegesen erősebb képet hozott létre Sándor, viszont elveszett belőle a líra. Az, ami nekem Ágnes portréjával egyértelmű, mint üzenet, az ott hibává változik, olyan, mintha a hordozó lenne a hibás, amire felkasírozódott az a kép. Nekem nincs ezzel baj, talán egy kicsit szűkre van komponálva, itt most főképp a családi fotóra gondolok, hogy lehetne picit bővebbre hagyni ott, de ezt Ágnes tudja, hogy mekkora és mennyi van ebből a képből. (hegyi)
értékelés: