Az egyik legerősebb képét küldte el Ágnes, azt gondolom, hogy ezt nem kell túlságosan magyarázni. Nagyon jók a ritmusok, nagyon jó a dinamikája ennek az egésznek, a tömegelhelyezés, az egésznek a szürrealitása. Itt is tudnám hozni példának Magritte-t, nagyon ez a világ érzelmileg, amit Ágnes itt most mutat. A pad nézőpontjából nézve, ez a négy kis pamacs, tényleg érdekes, izgalmas, a realitástól messze van, mert mégiscsak egy temetői hangulatba kellene lennünk, és ezek a gömbformára nyírt formák közben egész mást üzennek. Nagyon köszönöm, nagyon rendben van. Nekem ez a kép nagyon nem a csendről szól, mert ez olyan, mintha négy petárda robbant volna, ha már mindenféle filozófiai áthallást kell hozni, akkor nekem nem a csend jön ebből be, legfeljebb attól, hogy nincs rajta ember, de ez a csend visszahúz ebbe a temetői hangulatba, miközben pont ez a négy szereplő az, aki ebből engem sikeresen kiragadott. Úgyhogy ezen elgondolkodnék, nem vagyok meggyőzve a Csend leckéről, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Egy belső történetet mutat itt Ágnes, Manócska segítségével, aki bemutatja a kedvenceit, az ő kis emlékeit, amik neki fontosak, és ez egy olyan történet, amivel lehet játszani. Én azt mondom, hogy Manócska, ha ennyire központi figura, akkor lehet egy szereplője is ezeknek a történeteknek, amit Ágnes megfotóz. Vele lehet kirándulásokra menni, el lehet vinni barátokhoz portrézni, eseményekre, ott lehet velünk Manócska, és akkor az ő szemszögéből nézzük a sztorikat. Tetszik az, hogy ennyire dinamikusan használja Ágnes ezt a helyzetet. Amivel problémám van, az a mélységélesség, hogy Manócska szinte egyik képen sem éles. Minden más igen, de ő nem. Ettől nekem egy kicsit problematikus a dolog, mert Manócska a főszereplő, a viszonyrendszer tekintetében legalább annyira fontos az ő szerepe, mint amennyire fontos az egyes képalkotó elemeknek a szerepe, amikre rámutat. Ha Egyiptom és Regensburg fontos, akkor Manócska is fontos, ha fontos a háttérben a falvédő, ráadásul ott van egy kis társa is, akit nem ismerünk még, akkor a főszereplő is fontos. Ha Ágnes tényleg kedvet kap ahhoz, hogy ezzel a kis figurával jászon, akkor kell keresni neki még más ruhácskákat is, tehát nem mindig téli öltözetben kell őt mutatni, lehet ő strandruhában, viharkabátban, sokféle dolgot el tudok képzelni. Az ötlet jó, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Itt megint egy olyan üzenetet kapunk, amiben nem teljesen értem, hogy a hétfő délutánhoz ez hogyan kapcsolódik, hacsak nem hétfőn volt valakinek a születésnapja, és arra kapta ezt a két kardvirágot. A leckebesorolást nem nagyon értem, ez a három lecke nem csak arról szól, hogy bármit begyömöszölhetünk ide, amit nem tudunk hova besorolni, úgyhogy a leckemegoldást visszaadnám, mert én most nem látom ebben a hétfő délutánt. Ami a képet illeti, ez egy viszonylag jó ritmus, bár tessék megfigyelni, hogy van egy négyes osztás a háttérben, és ez egy nagyon jó ritmus, nagyon szépek és izgalmasak ezek a függőleges osztások, és van egy előtérben lévő tömb, ami tulajdonképpen ezzel a két kardvirággal határolódik, és mint egy H betű jelenik meg. Ez most esetleges, ahogy itt elvágja ezt a helyzetet, nem annyira pontosan van fogalmazva, úgyhogy visszaadnám ismétlésre, itt a tömegelhelyezésnél nagyon kell arra figyelni, hogy mi mit vág el, hol vannak a vágások. Nagyon erős az a fekete sáv a háttérben, az, ahogy a virággal találkozik nincs átgondolva eléggé. A háttér engem jobban izgat, mint az előtérben lévő virág, és ez a háttér megérdemelne valamilyen játékot, miközben ez a virág eléggé kiabál, a kettő érzelmileg nem nagyon kötődik. Ismétlés. (hegyi)

Kicsit értetlenül állok ez előtt a kép előtt, ugyanis nem tudom, hogy most lentről fel, vagy fentről le, nem tudom, hogy Ágnes föltette a plafonra a lábát, és ott van ez a kis maci összeszorítva, vagy ez a föld, vagy fal. Nem értem az üzenetet se, hogy miért van a lábánál a maci. Első nekifutásra azt hittem, hogy Ágnesről van lecsúszva a bugyi, és az van lecsúszva a lábához, csak utána vettem észre, hogy ez egy manó. Jóskát segítségül hívtam, aki megfejtette nekem ezt a képet, és azt mondta, hogy gyereket is így hintáztatunk, hogy a lábunkon, és Ágnes is ezt itt hintáztatja. Az a baj, hogy ez erről a képről csak annak jön le, aki hintáztatott már gyereket a lábán. Nem biztos, hogy mindenki hintáztatott, én sem, sőt, engem sem. Ebből kifolyólag nekem ez nem egyértelmű üzenet, viszont az a rövidülés, amit itt látunk, az nem tesz jót ennek a lábnak, egy ilyen barokk fotellábnak tűnik ez a két láb, és nem az Ágnesének. Én láttam Ágnest, nem kell megijedni, nem ilyen a lába. Másrészt az a háttér, amit választottál, aminek nekitámasztottad a lábad, hogy kényelmesen tudd fotózni, lestoppolja ezt a vízszintesekkel. Ha még lett volna is utalás arra, hogy ez mozgásban lehet, hogy itt játék lehet, mindent megtettél annak érdekében, hogy ez leálljon. Kényelmesre vetted a figurát. Tessék nekikészülni ennek az egésznek, és tessék utána csinálni ezt az egészet, mint mozgás, pörögni vele, ficánkolni, rúgkapálni, és közben fényképezni, elkapni azt a pillanatot, amikor ennek a dinamikája megvan. Így, ilyen kis kényelmesbe ez nem jön be. Ismétlés. (hegyi)

Kicsit olyanok ezek a kis gúlák a képen, mint a gabonakörök, amiket csintalan fiatalok csinálnak, és aztán azt mondják, hogy UFO szállt le. Erre is rá lehet fogni, hogy ez is UFO volt, csak egy kicsit beszívott valamit, össze-vissza rakta le ezeket a púpokat, de érdekesek. Engem jobban izgatnak, mint az a filagória, amit odarittyentettek a képre. Rajta van a csend, érződik, hogy itt nincs ember, nincs traktor, nem mennek a kecskék, de gondolkodjunk el a csenden úgy, hogy jó lenne már, ha bejönnél a kertből, és valahogy elkezdenél befelé dolgozni, nem kifelé. A lecke vissza van adva ismétlésre, a képpel nincs nagyon bajom, egy csillagot azért kap. (hegyi)
értékelés:

Reakció Balla Demeter A teremtés katedrálisa c. művére.

Nehezen elemzek olyan képet, ami Demeter képével kapcsolatos, mert alapvetően ez a lecke, a Tisztelet Balla Demeternek, picit visszafog engem is, tehát nem mondom azt, hogy nem hatódom meg akkor, amikor küldtök valamit erre, mert nagyon örülök annak, hogy más is foglalkozik Demeterrel és az ő dolgaival, nemcsak én. Ez nagyon jól eső dolog. Ágnes ezt az egészet, amit Demeter létrehozott a paprikával, a maga módján megismételte, de egy teljesen más helyzetet hoz ki belőle, és az ő női megközelítése abszolút érthető. Ez egy nagyon nőies forma, két kis feneket látunk, vagy mellnek is gondolhatjuk, bármelyik testrészt be lehet itt helyettesíteni, de akár lehet ez egy halloween töklámpásnak a formája is. Sok mindent belegondolhatunk. Egy biztos: maga az ötlet, a megvalósítás, ahogy ezt Ágnes végiggondolta, ez egy abszolút jól megcsinált kép. Ennek nagyon örülök, köszönöm. (hegyi)
értékelés: