Elemzés

La siesta

Kedves szituáció, én nem ismerem ezeket a szerkezeteket, ólakat, hogy mennyire alakíthatóak, ha lehetne a kaját hátra tenni, és úgy hagyni őket, hogy belakják a terepet, akkor nem a tál lenne az előtérben az uralkodó és kevéssé lennének a szereplők elnyomva, de mondom, nem ismerem, lehet, hogy megoldhatatlan. (hegyi)

Hőlégballon

Nem röhög! Így szoktam leszállni.

Gerlei keveset szól, túl keveset, ezért nehéz bármiféle folyamatról beszélni nála, mivel hogy nincsenek képek, tehát nincs, amiket képzeletben összekössünk, hogy most akkor merre is halad a szekér, és azt kell mondjam, hogy akármennyire elfoglalt is az ember, ha egyszer a jósiten gépet adott a kezébe és azt képes célra is tartani, márpedig gg képes, akkor kutya kötelessége melózni vele. Gábor, ezt vedd komolyan, értek én mindent, az élet nem könnyű, de fényképezz. Ugyanis ez egy végre szinte hibátlan sorozat. Van eleje, vége, poén, és mindez ráadásul még meg is van szerkesztve, egyesével és összességében is, és végre nem ugrálnak az álló és fekvő képek oktalan váltásokban, szóval ha valamibe bele kell kössek, márpedig bele fogok, akkor az a zöld szájformás póznás kép, ami a leggyengébb láncszem és nem sok oka van a sorba kerülni, simán kihagynám. De így is jó sor, még azzal a képpel együtt is, szóval Gábor szégyelld össze magad, ha nem fotózol. (hegyi)

cim nelkul

Néha úgy érzem, hogy nem a megfelelő képet választottam egy-egy naphoz a 365-ös projektben.

Egy pici mindenhol jól jönne még. Az van, hogy ha nincsenek a céltábla és a képszél, akkor nem érdekes, de például és főleg a képszél esetében ennél több kellene, hogy ne egy zavaró hiba legyen érzékelhető, hanem a tudatos döntés. A meglátás és az ötlet jó, szóval hajrá előre, örülök neked. (hegyi)

Gyűrötten

Kriszta, én ezt kedvelem. Látni, hogy nem volt egyszerű időszakod, sem a kép készítése nem egy happy dolog, sőt, mondhatni szabályszegő a kép, hiszen épp a lényeg az, ami sötétben marad, bogarászni kell, de elég érdekes is ahhoz, hogy bogarásszuk. Nem tudok mibe belekötni, nem tudok mondani semmit, mint hogy köszönöm az őszinteséged. (hegyi)

Cseppek mögött

Hamarabb elküldtem már a napiképet ígynem ez lett a mai. De gondoltam azért megosztom veletek...

Hogy az utómunkával, vagy mivel érted el, hogy ennyire kaparnak azok a cseppek, nem tudom. De olyan szinten átesett a dolog, hogy már se melankólia, se fáradtság, semmi nincs, csak ezek a macskakörmök. Az utómunkára tippelek, mert van ott két csillanás is, amin látni azt, hogy baromira túl van élesedve, szellemkép, minden, szóval én ezt nem érzem jónak ide így, mert épp azt vetted el, ami az értelme lenne a képnek, és betonkemény falat építettél, amin alig látok át, amit látni vélek, az se fontos igazán, ami meg érdekessé tenné, az brutálisan kopog. (hegyi)

Szűken

A vignettálás természetes, napnyugta környékén az utolsó napsugarak szétterülnek egy mattüvegen, így esnek a lakásba.

Ez nyugodt, szép, formailag kiegyensúlyozott kép, van benne valami a hetvenes évek Lakáskultúra enteriőrjéből, szolíd és szerethető, jó lehet ott élni. Köszönöm, bensőséges szituációt tudtál megmutatni. (hegyi)

Trófea

Az a helyzet, hogy kábé érzem, mire gondolsz, de ezek az úgymond belelátások nem könnyű terep, részint mert tényleg könnyen dekódolhatónak kell lennie annak az alapformának is, amit aztán beleképzelünk egy másik formába, másrészt akkor jó, ha a kép komponálása és egésze önmagában is megáll a lábán és a poén csak a fűszer, nem a végcél, mert ha ez az összes, amit tud egy kép, az gyorsan kikopik. Azt gondolom Feri, hogy a nyár folyamán kéne picit nézegetned a leckéket, és elindulni velük, egy-egy megoldást addig nem engedve, amíg azt nem beszéltük át, hogy mindaz a látásmód, amid megvan, és jó, az épüljön a tapasztalások által. (hegyi)

Reggelizők

Zsolt napszemüveges reflexiójára reflexióként előkerestem ezt a korábbi fotót. Nagyobb méretben azért látható, hogy egy étkezőasztalnál ülnek a napszemüvegesek. De ez most ilyen.

Leírtál mindent, ami fontos, ennyi képelem esetén ilyen méretben ez a poén nem nagyon jön át. De köszi! (hegyi)

zöld-szomj

A képhez-címhez tudni kell, hogy London közepén készült, egy parkban, ahová az irodisták, fiatalok rengetegen szakadnak ki laptoppal, hol dolgozni, hol pihenni, vágyva a természetet, nyugalmat.

Van egy pici színprobléma a zöldekkel, gondolom srgb baj lehet az oka, akkor szoktak ilyen valószínűtlenek lenni a zöldek és vörösek, de ez csak egy dolog. A poént, hogy a fa árnyékában ül a nő, azt kéne kiemelni. És kérdés az, hogy hol a horizont és a függőlegesek, azaz, hogy ha lejt is a pálya, de hogy valóban ennyire lejt-e. Hát, ezek jutottak eszembe, a meglátás és az ötlet jó, de még kéne picit reszelni. (hegyi)

sziget

Az utómunka fontos dolog. Ha elmászol a tónusokkal egy lágyabb irányba, az lírai lehet, de ahhoz a tárgynak is annak kell lennie, márpedig itt annyi képelem van, hogy ha lágyak maradunk, akkor fáradt lesz a végeredmény. Erősíteni kell, és az is megfontolandó, hogy a vignettálás nem automata dolog, érdemes felülbírálni, ha üres a középtér. (hegyi)

London, tube, valakik, Komor, forgatag, senkik.

Az van, hogy nem első eset, hogy szürkék vagyunk. Nem a szituációra, hanem a technikára gondolok. Így a zöld se tud érvényesülni, holott a lényeg a sokféle hasonló tónusból kiugró zöld lenne. Dobjátok le a szürke fátyolosságot, mert koszos és fáradt lesz a kép, emelni kell, felhozni, hogy határozott legyen a fogalmazás. Mert hogy megérné, mert amit meglátsz, egy pirinyó gesztussal is képes kifejezni a lényeget. (hegyi)

Reflexiók között

Ágnes egy reflexiós napiképe kapcsán töltöm fel ide ezt...

Fontos az, amit keresel és amit megláttál, de ez így most nagyon zavaros, nem áll össze semmiféle struktúrává, kusza maradt. Azért mondom mégis, hogy fontos, mert azt tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan helyek, amik bár csábítóak, de a végeredmény nem jön össze, mert vagy magasan van, vagy ott egy felesleges ablak, vagy egy vezeték, vagy egy bármi más, ami szétveri, szóval nem kell ezen bánkódni, nem lett kész, de majd ha jön egy jó helyzet, az már könnyebb lesz ennek tapasztalatával. (hegyi)

Séta

Van benne ritmus, a lépcsőzettel, a falakkal és az üveggel, de ennek az erejét az üvegben megjelenő világ most nem erősíti. Nem mondom, hogy könnyű, mert komponálni kell, és még az se biztos, hogy ez az ajtó alkalmas, mert a háttér elég zavaros és azzal sokat nem tudsz kezdeni, szóval mint tanulmány, úgy oké, és kell keresni jobb színteret ehhez. (hegyi)

Utcai macska 2.

Ugyanazt tudom elmondani, mint az előző képednél, hogy lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy belefogj a kóbor állat fotózásba. Már csak azért is, mert annyi mindenbe belepróbáltál már, hogy talán ideje lenne annak, hogy egy témánál lehorgonyozz és azt kezdjed el feldolgozni, ha esik, ha fúj. Emellett lehet ezt azt csinálni, nem kell a többi dolgot se elfeledni, de az jót tesz, ha az ember belekezd egy ilyesmibe. Nem mondom, hogy a 365-ös projekt alkalmas erre, mert nem minden nap macskanap, de ha ráállítod magad, akkor szép ügyek jöhetnek ki. (hegyi)

Utcai macska

Ez egy jól komponált kép és jó a modelled is, a fények is, ha ilyesmi képek lennének egy sorozatban, izgalmas lenne a kóbor állatokat portrézni. Nem könnyű meló, kell hozzá kitartás, viszont cserébe ha ebben a minőségben tudsz mozogni technikailag és érzelmileg is, akkor lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni rajta, hogy foglalkozz vele. (hegyi)