Elemzés

Hát, ez a kép áldozatul esett annak, hogy egy jó témát túlgondolunk. Majális. Szinyei Merse Pál is eszünkbe juthat, vagy a szoci sör-virsli, sok minden, de ez amit látok, nincs képileg kötve semmi olyannal, ami a néző számára dekódolható. Nyilván, ha képsor lenne, még akár bele is férhetne egynek, más kérdés, hogy a kompozíció így megáll-e, és hogy mi a franc van a horizonttal, de önállóan nem mond semmit erről. És miért túlgondolás? Mert előbb tessen megcsinálni egy unalmasnak gondolt, szokványos képriportot a majálisról (lesznek más események, tessen gyúrni rá, ahogy a bicós képsornál mondtam), aztán a következő lépés lehet ha az megvan, hogy akkor ha egy képbe kell belesűríteni egy ünnepet, azt hogy oldod meg, és ha ez is megvan, akkor lehet keresni kezdeni a szokványtól eltérő látásmódot. Nem megspórolhatóak ezek a lépések, mert csak akkor lesz fogalmunk arról, hogy mit lehet máshogy csinálni, mint azt szokás, ha a szokásost már kisujjból kirázzuk. Emellett az is szól, hogy azt a fontos kérdést, amit minden kép elkészítése előtt fel tegyünk magunknak, hogy adott dologról én magam mit gondolok, mi a véleményem, szóval ezt a kérdést akkor tudjuk jól megválaszolni, ha tudjuk viszonyrendszerbe helyezni, azaz tudjuk, hogy mihez képest gondolunk valamit valamiről. (hegyi)

Üdvözöllek a közösségünkben, jó kezdés, határozott elképzeléssel, technikailag van mit finomítani, de ez nem baj. Azzal kezdem, hogy picit lefelé hord a kép, azaz lenn kevesebb van, mint kéne, fenn több az üres hely, a modell mozdítható lenne feljebb. Jót is tenne, hogy a test határozottabb tömeget képviseljen arányaiban a képmezőhöz képest. Stabilabb lenne. Ha ez RAW, akkor a konverziónál érdemes figyelni arra, hogy mit mutat a tónusgörbe, hogy ne legyenek teljesen kiégett foltok, mert azok kimeszelődésnek hatnak, elviszik a figyelmet, uralják a képet. Az a rész szép, és erre kell törekedni tónusrendben, ami a fejen megjelenik. Ott vannak mély tónusok éppúgy, mint csúcsfények, de a fény rajzolata azért tud érvényesülni, mert nem fut bele szélsőséges értékekbe, így hagyja a fej formáit érvényesülni. A vállnál és fülnél ez nem igaz, átveszi az uralmat a fényjáték, szétkaszabolja a testet. Ez utómunkában úgymond a laborban megoldható feladat, maszkolással szelektíven a váll része visszább vehető, és ha nincs kiégés, akkor nem ragadja ez el a figyelmet. A másik fontosabb kérdés, ami már nem utómunkázható, hogy mindamellett, hogy értem a sötétből felbukkanó fejet, de ritka az az eset, amikor ez működik úgy, hogy a sötétben lévő arcfél tök feketébe bukjon. Ugyanis ahogy a káoszt nem ábrázoljuk káosszal, úgy a sötét érzelmeket, a titkot se ábrázoljuk a tök feketével. Kell valamennyi forma oda is, oké, nem kell mindennek meglennie, de valami jó, ha akár csak kontúrként megmarad. Ez derítéssel, vagy visszatükröző felülettel is megoldható, nem kell plusz lámpa, ha nincs. Összefoglalva erős kezdés, biztató, hajrá, kapcsolj rá! Várom a képeid! (hegyi)

Olyan ez, mint egy filmforgatási helyszín. És sokszor meg kell nézni ahhoz, hogy felfejtsük a szálakat, hogy vajon miért érezhető az, hogy bárhol lehet ez a helyszín, de biztos, hogy nem Magyarországon. Sejtéseink vannak csak, talán a fények, az építészeti rendszer, és nem utolsó sorban az öltözékek. Nyilván ehhez az is hozzájárul, hogy olyan időpontot kerestél, amikor az egyik peron üres, míg a másikon sok várakozó van. Jó a kép, talán csak a fenti képhatár az, ami lötyögős lett, mert van egy félbehagyott képelem, amire már nincs szükség, vágható lenne akár. (hegyi)

Végre valamibe bele tudok kötni Gábor képénél, nem kis feladat ez, de most talán sikerül. Az van, hogy a házikót tök jól megtartja az a kis fenyőfácska, ezért nem hibádzik a horizont vagy a függőleges, egyensúly lesz. De a bal oldalon belógó farészek azok zavarnak. Lehetne több és akkor a dolog megint egyensúly lesz, de így most a tört formák zavarosak. Ha lehagyjuk, úgy vélem akkor is megáll a dolog a lábán, a sterilitás ellen meg ott van jobb szélen a ház melletti fa, az szerintem épp elég. (hegyi)

Amiről azt kell tudni, hogy? Azaz a ház lehet, hogy szép vagy fontos, de ezt a képen nem látni igazából. Állnak ott az emberek, mint egy rögtönzött lakógyűlésen, szét van osztva a kép 4 részre, de ez a négyes nincs kitöltve, nem kap szerepet, a képhatárok vágása is elég esetleges, szóval dokumentálás egy naplóba ez, de képként önmagában nem mond semmit el arról, amiért készült. Pedig kéne. Ez a fotó dolga, hogy meséljen, a dokumentálás másodlagos, azaz önmagában nem érdekes képileg. (hegyi)

Nos, magát a filmet nem elemezném, mivel ha jól látom, te az operatőr és vágó voltál, ezekre szorítkoznék. Az első kérdés az, ami problematikus nekem, hogy miért nincs egységesre fényelve a film? Se a fehéregyensúly nem stimmel, és ezt nem indokolja semmi, miért ez a beteges sárga sok helyen, se a belső fényviszonyok nem, főleg a két gyertyával megoldott intimitás résznél. Az jó lenne, ha a belső filmes rész megkülönböztethető lenne a sztoritól, a werktől, mind képileg, mind hangulatilag, érdemes lett volna ezt jobban végiggondolni, hogy mi lehet az, ami e kettőt elválaszthatja, hogy a néződnek még egyértelműbb legyen, hogy hol kezdődik és hol ér véget a belső film. Nem tudom, a világításba mennyi beleszólásod volt, de mint kamerás, kell, hogy legyen, egy fényforrásból ha közel a háttér, baromi randa árnyékok fognak születni. A két gyertya ebből a kameraállásból és ezzel az optikával nagyon zavaró, ural mindent, viszont annyira nem szépek. Aztán bejön egy asszisztens, aki jelzi, véget ért a móka mára, na most az ő nagy fekete háta eltakarja a szereplőt. A liftes jelenet jó, de megint a kameraállás. VAgy fentebbről kellene, és akkor a kicsiségük, szerencsétlenségük erősödne, vagy lentről és akkor főleg a fiúnak az uralkodó attitűdje lenne hangsúlyosabb. Aztán kimennek az utcára. Kézi kamera van, ami billeg, mocorog, de ha tudom, hogy ez lesz, tehát hogy nincs giroszkópos stabilizáló fejem, akkor nem szabad állni és ott billegni a felvevővel, hanem dinamikusnak kell lenni, vagyis nem lehet olyan, hogy te állsz, ők is állnak, és a kamera lötyög. Mozogni kell, svenkelni, körbemenni, tehát mindazt, ami hátránya a kézinek, azt előnnyé, szubjektívvé fordítani.Ez különösen fontos lenne a tétova csókjelenetnél, ahol a lány akarná, a fiú nem, félreértés van és sutaság, és ehhez kimondottan jó lenne, ha a kamera körbemenne, mert itt fordul meg a világ a lány körül és ebből lehetne aztán kiforogni a srácra. De ez minimális ügy, jó lenne ez, ha azt a kurva AGC fényautomatát nem hagytad volna bekapcsolva, mert így ahogy a boltívből bejön a fény, elveszítjük a fiút, átmegyünk esti forgatásba, miközben az idő maga nem változott, ez hiba. És végül a betűtípus. Ehhez ez a betű nem csak nehezen olvasható, de finomkodik is. Kínai pólós betű. Összefoglalva, több idő kell ahhoz, hogy fejben lefusd azt, amit meg akarsz csinálni, a helyszínt megnézd, mit ad ki majd a kamerával, jegyzeteljen az asszisztensed, hogy hol mire kell figyelni, bebukó fények, helyszín civil tárgyai, ésatöbbi, és akkor a dolog már élesben jobban adhatja magát. A liftnél túl sok a vágás, viszont ritmusban nincs fokozás, tehát nem erősíti azt az élményt, hogy mindjárt az utcán vannak, mindjárt el kell búcsúzni, és kiderül, hogy amit a forgatás alatt érzett a lány, az mennyiben valós, mindjárt jön a leforrázás... Mondtam, hogy a tartalomhoz nem mondok semmit, de annyit talán igen, hogy a rendezőnek lehet segíteni a stábnak abban, hogy ahol valami nem érthető, ott azt valahogy képileg el kell magyarázni, például a pingvinest, mivel hogy mi is van azzal a kaviccsal? Tehát Viki, fények, színhőmérséklet, kameraállás és ki kell kapcsolni az automatát. (hegyi)

Szeretem azt, ahogy a fénnyel bánsz. Persze, lehet beszélni a kompozícióról, hisz a kinn és benn ettől nyer értelmet, fura a szabadság, ha a kerítésnél maradunk, mert nem merünk továbblépni, ez jut eszembe róla, de ami a leginkább megfog, az a tónusrend. Ráadásul ez jó ellenpontban van az élességgel, ami a már szinte bántó határán van, mégis a lágy tónusok visszahozzák ezt. Szép munka! Jöhetnek az önportrék is. :) Mert hogy ígértem, hogy mondok ötletet a személyességre, és azt gondolom, hogy ez ott keresendő benned, azaz az önportré segíthet abban, hogy megtaláld azt, ami akadályoz most az önelfogadásban, vagy önszeretetben - ez lehet, hogy csak grammnyi tétel, észrevehetetlen szint, de mégis lehet valamiféle fűszerező szerepe a képeiden, ha jelen lehet. (hegyi)