Elemzés

Laci, kicsit elhanyagolsz minket, ami azért is baj, mert hogy ezek a képeid nagyon erős üzenetek, de ha ilyen ritkásan jönnek, akkor a képi párbeszéd nem tud folyamatos lenni, akkor ezek csak egyfajta helyzetjelentések, mint egy messziről jött képeslap. Jó az üzenet, szépek a tónusok, az árnyékok, az, ahogy a földre vetül a kinti világ, talán egy picit az ég utómunkája lehetne precízebb, hogy ennyire ne lógjon ki a lóláb, de ez orvosolható, sőt, azt kell mondjam, megérné azt a plusz fél órát, amíg kikísérletezed, hogy hogyan lehet ezt úgy helyretenni, hogy ne vegyem észre, hogy bele kellett nyúlni - ami persze szakmai szempontból logikus, hiszen ahhoz, hogy megjelenjenek a formák a padlón, kell fény, és ezt a tónusterjedelmet a digitális nem tudja átvinni magától. Talán annyit még, hogy ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamhoz, két dolgot változtatnék: az egyik a beltér, ott egy fényértékkel talán visszább hoznám a sötétből, hogy legyen húsa a térnek, a másik meg az élesség. Tudom, hogy nagyon fontosnak számít ma az, hogy egy kép mennyire éles, sőt, azt is látom, hogy sok helyütt ez mintha valami értékjelző lenne, ha éles, jó kép, ha nem éles, nem jó - de ez tévedés. Sőt. Az élesség erősíti a jelenvalót. De ez ritkán áll párhuzamban a kép "akaratával". Azaz egy érzelmi megközelítés ritkán tűéles. Emellett van persze egy prózaibb ok is, ami miatt azt mondom, hogy nem kell ennyi élesség, az pedig az, hogy sokszor átfordul a dolog, és főleg kisebb méretnél elkezd az élesebb formák határvonala inverzbe átmenni, mintegy szellemkép. Na, azt gondolom, hogy ha megvan a RAW, akkor ezen lehet még molyolni és finomítani. És megérné. (hegyi)

Ezt a képet régóta nézegetem, de nem tudtam dekódolni, nyilván a tükröződéssel együtt kéne kiadjon nekem valamit, a cím is errefelé terelget, de bevallom, nem jön át, nem sikerült nekem. (hegyi)

Vessetek a mókusok elé, és még az is lehet, hogy később meggondolom, de ez a kép nekem többet mesél a másiknál. Nem is biztos, hogy jó kifejezés az, hogy többet mesél, mindenesetre van benne valami enyhén dekadens szomorúság, ami átélhetővé válik azáltal, hogy a háttér csak jelzésértékű, a figyelmet nem vonja magára, csak jelenléte van, elmolyolunk az ablak páracseppjeivel, szóval ez így nekem hoz egy olyan hangulatot, ami a másik képnél kevéssé van határozottan jelen. Persze, lehet azt mondani, hogy így önmagában nem teszem a falra, viszont egy sorozat részeként kiváló lehetne. Talán érdemes lenne majd István eltöprengeni azon, hogy hogyan mesélnéd el egy középkorú pasi életét Budapesten. (hegyi)

Tömegelhelyezés szempontjából jónak gondolom a képet, a hangulata is átjön, egyetlen dolog az éles és befejezetlen formák tolulása a bal oldalon, ami valamennyi elvarrást igényelne nekem, hogy ne akadjak bele folyton. Mazsi, neked is azt mondom, amit többeknek már, hogy tessen legalábbis megduplázni a beküldési ritmust, mert nem a hibátlan képekből tanulunk a legtöbbet. (hegyi)

Nekem így sokkal jobb lett, hogy nincs rajta a művignyetta, így tiszta a konstrukció, élnek a tónusok, érthetőbben beszél a kép. (hegyi)

Lépésről lépésre lenne jó haladni abban, hogy mit kezdjünk a testtel. Nem kell egyből mindennek sikerülnie. Kisebb falatokban a dolog felépül és eléred azt a tapasztalati szintet, ahonnan már az önkifejezésben használni fogod tudni a test formáit. Kezdjük azzal, hogy aktnál fontos a hőmérséklet. Hidegben libabőr van, és ha nem azt akarod kifejezni, hogy valami mennyire hideg, rideg, embertelen, akkor kerülendő, mert a néződ kezd el fázni. A másik kérdés a világításé. A surlófény kiemeli a bőr struktúráját, ami jó lehet, de a bőrhibákat is, ezt retussal utómunkában kell akkor majd javítani, tehát mérlegelendő, mennyire viszed el a fényt érintőbe. De a legfontosabb, hogy egyelőre nem csinálnék színes aktot, mert az a lépés szerintem akkor lehet fontos, ha a FF már megvan. Ugyanis nehezebb a színesnél elérni, hogy ne legyen primer a közlés. Szeretném, ha folytatnád. Ja és a libabőrhöz még egy általános tanács, hogy aktfotó előtt a modellnek 20 perccel kb már le kell vetkőznie és olyan köpenyt venni, ami nem hagy nyomot a bőrön, a bugyi, a gatya gumija, a melltartó pántja, szóval ezek a nyomok nem jók, ha megmaradnak. (hegyi)