Elemzés

Régen Egri Jánosnak volt azt hiszem olyan vetélkedője a tévében, hogy valami nehezen felismerhető és többértelmű képet mutatott és ki kellett találni, mit is ábrázol a kép valójában három lehetséges verzió közül. Elhíresült választás volt a "dalai láma lúdtalpbetétje". Hát, most valahogy így érzem magam, lehetne mell is, lehetne fenék is, de akár két paradicsom, és nem jutok előrébb. Főképp abban nem, hogy ha a cél nem a vicces feladvány, akkor mi az ok arra, hogy ez így lefényképeződjön? Segíts Feri! (hegyi)

Hát, jó lenne tudni, ki az, aki bitorolja szobrászi zsengém stílusát, ugyanilyet, pontosan ilyet csináltam anno persze kis méretben forrasztóónból csepegtetéses technikával, a macska lelökte, úgyhogy kell rajta javítani - egy cigarettázó terhes nő aktja egy kisgyerekkel, akinek lufi van a kezében és az anyja húzza maga mellett. A szobor nem rossz, persze az enyém sokkal áttételesebb és jobb üzenet, de hát ez van, ha hamisítják az embert. A kép se rossz, mondjuk hogy miért a homokozóba állították fel a szobrot, a fene se tudja, nyilván ezzel sokat nem lehet képileg kezdeni. (hegyi)

Feri, most vagy Everest, de akkor miért fekete a háttér, vagy sejtelmes szörnykaktusz. Azt a pirosat én mindenképpen kihagynám, új ritmus, viszont nem kap jelentőséget formailag, csak a színe által, így elviszi a figyelmet. És még egy. Ahogy balról felsejlik a sötétből a kép, jobbra is hasonlót kellett volna elérni, mert így most a képhatárra olyan erős vágás jött létre, ami kizökkent a hangulatból. (hegyi)

Én ezt a képet nagyon kedvelem, sok filmes utalás jut az eszembe róla, Fellini hajója akár, hangulatában alapvetően jó pillanat és elég általános, hogy megtalálja mindenki benne a magáét, de elég egyedi is, hogy a tiéd legyen. Ha jól értem, akkor a szöveg arra akar képi utalás lenni, amikor a verőfényben olvasunk és beég a retinánkba az adott sor, és ha máshová nézünk egy homogén, sötétebb helyre, akkor úgymond visszük magunkkal az adott sort, ilyesmi érzete van itt a szövegnek számomra. Azonban egy fokkal halványabb talán a kelleténél ahhoz, hogy mindez érthető legyen, talán érdemes lenne picit a szöveget még világosabbra venni, kicsit talán életleníteni inkább, tehát ha a cél az volt, amit fentebb leírtam, akkor még akár egy fokkal nagyobb betűméret is elmenne. (hegyi)

Ez egy egészen jó megoldás, de valahogy az arc, a bőr annyira strukturálatlan lett, hogy a jelenléte nem erős, nem kontrasztos a pávatollhoz képest, a kettő nem egy szinten működik. Azt nem tudom, hogy ez az utómunkának, sminknek vagy világításnak köszönhető-e inkább, de valami fura. Fenn kevesebbet hagynék, sok az üres tér még mindig, a ruhával pedig az a probléma, hogy ahogy a karnál most végződik, az épp szétkaszálja a toll "szemét", talán szerencsésebb lenne egy hosszabb ujjú felső, mert akkor a fekete háttér előtt erősebb lenne a toll jelenléte. Ha van kedv, jó lenne ismételni. (hegyi)

Érdekes ez a macska, van a tekintetében valami riadt szomorúság, ettől egy kicsit a róla készült portrék furcsa érzést keltenek, hiába a játékosság vagy a nyugodt beállítás, de ő mindebből kilóg. Fene se tudja, hogy lehetne ezt kompenzálni. A kép jó meg minden jó, de ez a dolog nem első esetben okoz nekem fejtörést. (hegyi)

Hát, én asszem értem, bele vagy szerelmesedve ebbe a kocsiba, én is bele voltam az enyémbe, és a gazda szeme máshogy lát, kegyes szerelmetességgel, de ha kívülállóként nézem ezt a képet, azt keresem, hogy a sofőr vajon hova ment el pisilni. Azaz a szituációt nem érzem nagyon végiggondoltnak, valahogy se távol se elég közel nem vagyunk, olyan nyugis a beállítás, de nem nagyon történik semmi. A tájra ráhúztál valamit, vagy HDR-szerű, vagy csak a tónussal játszottál, de különösen a másik oldalon, jobbra a dolog kezd átfordulni, egészen grafikai a hatás, elrugaszkodtunk a valóságtól. Egy kicsit kevesebb életszerűbb lenne, pokolba a végtelenbe tartó élességgel. Magadnak csinálod, nem kell ennyire korrektnek lenni, egy pici humor, életszag jót tenne. (hegyi)