Elemzés

István, ez betalált. Mindegy, mit dumálok róla, vagy te mit adsz címet, ez így ahogy van, 10 pont. De komolyan, most ehhez én mit mondjak? Egyensúly és dinamika, tompa zaj és fájdalom, düh és erőszak, kiáltás és csend, olyan gondolatpárok vannak benne, nem is értem, ami persze nem baj, működik. Azon kevés képek közé tartozik, amik sem anyagában, sem technikájában nem érdekel, hogy hogyan készültek, ha iskolásan nézem, minden hibás benne, az egész egy nagy ellentmondás, mégis az összhatása eltrafál. Kösz. (hegyi)

Feri, nagyon jó helyszínt találtál a fotózásra, azt gondolom, hogy érdemes tovább gondolkodni azon, hogy hogyan lehet ezt a dolgot üzenetében képpé formálni. Jó a nézőpont is, ez a rövidülés jót tesz a kompozíciónak. Azonban a táblába olvadó kerékpárosok elhelyezése nem működik. Egyértelműnek kell lennie az üzenetnek, mert ez a helyszín nagyon konkrét. Tehát magadnak kell feltedd a kérdést, hogy mit akarsz a képpel mondani. Milyen üzenetet szeretnél közvetíteni? Mert hogy minden képelem erősítheti és alátámaszthatja ezt, de ha ezek nem egy irányba mutatnak, akkor egymást kioltva zavarba hozzák a nézőt. Érthető a határ helyzet, és az út innen fotózva rejtegethet dolgokat, tehát azt kell kitalálni, hogy ki vagy mi legyen az, ami egyrészt a kompozíciót is egyensúlyba hozza - ebből adódik, hogy a másik sávban kell lennie - és az is fontos, hogy az egy gyalogos, vagy kerékpáros, autó vagy mi más, ha pedig megvan mi a tárgy, például ember, vagy emberek, akkor fiatalok vagy öregek, jól öltözöttek vagy csatakosak, ez mind olyan kérdés, amit neked kell eldöntened. Itt jön képbe a rendezés. Ki is lehet várni, hogy arra járjon egy lovaskocsi mondjuk, vagy egy csapat gyerek, de az baromi sok idő, ráadásul nem mellékes kérdés a fényviszony, reggel, este, délután, esőben, verőfényben, ezeknek is mind üzenete van. Azt kérem, hogy ezt magadban gondold végig és ismételj, mert erős helyszín, tehát érdemes lenne foglalkoznod vele. (hegyi)

Érdekesek ezek a fényjátékok, mint sok kíváncsi arc, vagy idegen, aki be akar kukkolni a szoba ablakán, szóval jó a megfigyelés és a technika is, bár Hegyi szeretné színesebbnek látni Budapestet, amikor beszél róla, de elfogadja, hogy az ilyen, sőt, az ilyenségének is kell és lehet örülni. (hegyi)

Jó a dinamikája ennek a képnek, nem csak tónusában, de főleg a szerkesztésében, ahogy a perspektivikus torzulás okozta húzás ellenében egy másik irány, főleg a kép jobb szélén megjelenik. Sőt, nem csak a belvilág dinamikus, de ezt jól fűszerezi a tükröződésben megjelenő külső tér is, e kettő is jól ritmizál egymással, szóval jó bemutatkozás, még ha kicsit szerényen mutatod is magad, de tulajdonképpen a fotós jelenléte javarészt ilyen. Várom a folytatást! (hegyi)

Olvasom a talajharcot a kommentben, gyakorlatban ezek nem egyszerű dolgok, megtalálni a nézőpontot és kontrollálni, valahogy a fejünket beszuszakolni úgy, hogy a keresőt megnézhessük, szóval együttérzésem, de sajnos ez most nem lett meg. Több oka van ennek. Egyrészt döglött a virág. Ennek részben oka, hogy elfoglaltad magad a háttérfénnyel, ami átvilágíthatná, de közben tárgyszerű is akartál lenni, és ez így együtt nem megoldható probléma, mert egymásnak ellentmond technikailag. Legalábbis ebben a környezetben. Ehhez jön még, hogy annyira tiszteled a növényt, hogy nem nyúlsz hozzá, nem hajtod le vagy szeded le róla a többieket, így formailag nem tud érvényesülni a főszereplő. Tudom, hogy ez a legnehezebb egy természetkedvelőnek, hogy a nem kívánatos részeket levágja ollóval, de ha a természet nem adja ki azt, ami formailag megáll, akkor vagy nem fotózok és akkor megmarad a tisztelet, de elvész a kép, vagy azt mondom, hogy akár egy leeső ág is letörné a másik ágat, tehát én is megtehetem ezt és akkor formailag a probléma megoldódik. Összefoglalva így most a szín és a forma se él meg, és ezt akkor tudod helyretenni, ha a döntést meghozod, hogy mi az, ami ebben érdekel. Ahogy olvasom, a fény áttörése a szirmon, de akkor ezt mutasd meg, bár kétségeim vannak azt illetően, hogy ha erre tolod a szekeret, megmarad-e a színvilág abban, hogy a színekre bontott tavaszba beleférjen, határozott legyen. (hegyi)

Itt most azt mondom, hogy a megfigyelés pontos, de egy kis időt kellett volna még szentelni a kép készítésének. Mert mi is történik? Ezek a kis krókuszok egy nem mértanilag elvágólagos kertben egyszer elültetődnek, valahogy, valahová és aztán ottfelejtődnek, majd amikor eljön az idejük, ha a gazda nem is takarította el a leveleket, akkor is kibújnak, áttörik az avart is, szóval ők a mostohább körülményeket is túl tudják élni. Ha csak s szépséget keresem, akkor ezt el kell takarítani, és akkor kapunk egy steril képeslapot. Megjegyzem, számomra a természetfotó ezen iránya tök érdektelen, nem tartom sokra. Viszont ha a valós, megélt helyzetet akarom megmutatni, akkor arra kell koncentrálnom, hogy ez a környezet valóban meg tudjon jelenni. Vállald az avarod! Ott van, nem baj, de ha ott van, akkor kapjon szerepet! Megint a kamera nézőpontja. Ezért mondom, hogy idő kell, mert az idő adja meg azt, hogy ha oda lefekszel a kis növényhez, akkor egyszer csak megjön az, hogy mit akarok. Hülyén hangzik, de a virág is modell, lehet vele beszélgetni. (hegyi)

Én ezt a képet kifejezetten kedvelem, egyrészt a formái miatt, másrészt a zöldjei miatt és hát tudom, hogy furcsa, de olyan ez így, mintha óriások játszótere lenne. Van egy játék, nem tudom a nevét, különbözőféle magokkal, terményekkel játsszák és mélyedések vannak egy azt hiszem fa tálban és ott kell ezeket egyik mélyedésből a másikba rakni. Nem tudom, mi a szabálya, de a látvány nagyon hasonló. Nem ismerem a helyet, így csak találgatok, hogy ha egy ujjnyival kevesebb lenne lenn és több fenn, akkor a zöldes részek aránya még jobb lenne, de meglehet, hogy fent már ott akkor a horizont vagy más nem odaillő dolgok lehetnek, tehát ez csak egy képi gondolat, a valóság jóllehet ennél szigorúbb volt. (hegyi)