Elemzés

Ez a kép is tisztára olyan, mintha egy baleset előtti pillanatot rekonstruálna, a néző kukkol, nem mer kiállni az utca közepére, csak egy oszlop mögül figyeli, mi a fene fog történni azzal a kézikocsival. Az utca üres, át lehet hajtani, nekifeszülni, hó-rukk, csak hát biztos hogy elég figyelmes volt a hordár, nem fog egy vad motoros berobogni a képbe, nem lesz ebből baj? Erős a hangulat ettől a szerkesztéstől, nem csak egy pillanatot rögzít, de egy élethelyzetet is definiál, a kis falusi vagy kisvárosi helyszínt, ahol a turista csak megfigyelő lehet, ismeretlen minden, nem színdarabszerűen előadott látványosság, egy mindennapi helyzet, ami ismerős, de mégis idegen. (hegyi)

Én ezt egy lötyögősre komponált, de talán emiatt is furcsán hatásos képnek gondolom. Egyrészt jó az élesség beállítás, mert redukálta a távolságot a kutya és a fa között, egy síkra hozva őket, így a méretkülönbség furcsán megfordult, a pici fa és az óriás eb, másrészt ott a mozgás is a pici bemozdulásban, de leginkább abban, hogy egy szélső végpontot sikerült megtalálni a kutyánál, ahonnan az út közepe felé fogja vinni a következő lépése, ez is mint várható esemény ad egyfajta dinamikát, és az, hogy az amúgy jól elrendezett két oldal, ahol nagyobb táv van adva, ott ez a kimozdulás az, ami miatt megbillenünk, és ez is dinamizál, és tegyük hozzá a horizont játékát is - szóval Gábor tetszik! Más. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy kérek tőled egy új önportrét? (hegyi)

Aki az eget fotózza, annak ez biztos fontos információkkal szolgáló bejegyzés a napfogyatkozást illetően, bevallom, én majdnem átaludtam, de még időben voltam ahhoz, hogy észleljek valamennyit a fényváltozásokból a kertben. Nekem ennyi történt, nem több, és mint jelenség, inkább érdekel az a része, ami a földünkre érkező fény tekintetében érhető tetten, mint maga az égitest változása. Talán ezért is van, hogy nem tudok sokat kezdeni a fekete alapon sárgásvörös körrel, de értem, hogy ebben van technikai teljesítmény, csak a fotográfiai esztétika megjelenését hiányolom. De belátom, hogy ez nem a te hibád, hanem a témából adódik. (hegyi)

Viki, ezt jó látni, finom, érdekes dolgokra lehet alkalmas, gondolom Mapplethorpe növényeit ismered, mennyi erotika, mennyi érzelem lehet egy ilyen dologban, szóval jó az irány. Talán a bal alsó rész, ahol a levél fordul és ettől árnyékos, ott egy pici derítés majd elkel az új és szép derítőlapoddal. :) (hegyi)

Namost, az van Viki, hogy ezt az amúgy biztos meleg és biztos szépnek mondható pulóvert hagyni kéne a francba. Vagy csináld meg aktban, vagy keress valami rongyos melltartót, tehát vagy vidd el a lírába és onnan hozd vissza a tollal, vagy vidd el kőkemény punkba, amit aztán a statikus jógapóz akár visszahoz, a kulcs megint azt mondom, nem az, ahogy a kép készül, szakmailag jó lenne a kép. Az a probléma, hogy ha belül nincs átélve, akkor ez csak egy póz másolása valamibe, egy új környezetbe, de a miértre nem ad választ. Vagy az van, hogy megcsinálsz mások képeiből ami tetszik magaddal, érdekes és izgalmas, nem véletlen, hogy lett ilyen leckénk és én örülnék, ha elkezdenétek - avagy csináld úgy, hogy az te legyél, legyen akkor csak egy ihletadó a kiindulási kép. De told bele magad. (hegyi)

Azzal kezdem, ami a legkevésbé tűnhet fontosnak, a monitorral, mint ellenőrző eszközzel - azaz, hogy érdemes kalibrálni, mert akkor a tónusok helyükre kerülnek. De addig is, amíg ez megtörténik, ha megnézed a tónusgörbét, azt fogod látni, hogy legalább 10, de lehet hogy még több százaléknyi a tetejéből, azaz a fehérekből hiányzik. Nem mondom, hogy ki kell húzni egészen a tetejéig, mert érvényes az is, ha valamit nem akarunk kopogósan kontrasztosra venni, de most egy szürke fátyol van az egészen, amitől nem tud működni, lefojtott lesz, nem él, koszos a hatása. A sejtelmességet a középtónusokkal, és az alsó harmaddal lehet emelni, a csúcsok, a felső harmad az nem jó, ha ennyire hiányos. A jelenet beállítása jó, ha szerzel valami szobanövényt, létre lehetne hozni egy szituációt is akár, érdekes játék lenne. (hegyi)

Én ezt szeretem a képsorod Viki, van hangulata, benne a mozgás is, a fáradtság is, rögzít egy érzelmi állapotot, talán az első kép az, ami a másik kettőhöz képest nem ugyanaz a minőség abban az értelemben, hogy kevéssé jellegzetes és érdekes, szóval azért oda is kéne valami, de ettől eltekintve finom a megoldásod, jók a tónusok és színek is, olyannyira, hogy ez a kékes világ ad egy karcos ízt, ami még arra is alkalmas, hogy a vonatsín hangi világát megidézze. Kapcsoljunk rá, dodeszkaden! (hegyi)