Elemzés

Cseppek

Miközben esett az eső.

Az van, hogy abban, hogy milyen formákat párosítasz, neked kell döntést hoznod, itt több minden van összerakva, de ezek kioltják egymást. Lehetne a víz a kis levelekkel, lehetne a rönkkel, lehetne a tükröződés és a levelek, vagy a levelek és a növényszárak, szóval így most ez zavaros hatást kelt, kaotikus és ahogy a címet nézem, lehet, hogy még egy olyan értelmezési irány is van, hogy esik, de az már végképp nem tud érvényesülni. Egyszerűsíts, a kevesebb hatásosabb! (hegyi)

Tükröződés

Egy kis napsütés, egy kis szellőztetés, egy kis tükröződés.

Jó a tükörjáték is, de nekem inkább a színek azok, amik izgalmasak és finomak, viszont ha innen közelítem meg, akkor fenn a második drótsáv az már sok a jóból, én a kilincs fölötti részt kihagynám. Úgy egyből beindulna az a térjáték, ami ezt az egészet izgalmassá teszi, jó dinamikai ellenpontként a színekre. (hegyi)

Móni, ha hunyorítok, tényleg repül, egészen a korlátig, aztán felkenődik a plafonra, szegény szegény Móni, de jól van, nem esett baja, pihen. Nagy mesemondó vagy Timi, csak hát sűrűbben látnám a meséid. Ugye nem hanyagolsz ennyire, hogy így kiéhezzek? (hegyi)

Fröccs

Én kedvelem, ha szerepet kap a véletlen, könnyed és játékos ügy ez, működik, van formai értéke, és egy olyan ajtót nyit ki, amiben benne van Moholy-Nagy is, úgyhogy aki akarja, felfedezheti ezt a világot úgy is, hogy tudatosan kezdi el ezeket a dolgokat használni és a dimenziókkal játszani. Balázs, kapcsolj rá, küldj még képeket. (hegyi)

Pihenő idő

Logroño, Spanyolország 2014

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, akárhányszor is nézek erre a képre, hogy ez egy képkocka Michael Jackson videoklipjéből és mindjárt felnéz, azt mondja, hogy huhhúú, és a kalapját kézbe kapva táncolni kezd. Jó, nézzétek el nekem ezt, de tényleg becsípődött ez, és nem egyszeri kósza gondolatként, hanem tartósan. Persze, ha az ember elidőz a képen, a részletek magyarázzák a helyzetet, tehát nincs ezzel baj, jóllehet ez csak az én agylövésem, amit leírtam, bár annyira erős az öltöny, kalap, szép cipő és a kalap mögé bújt figura toposza, hogy talán ez az ok. Persze még egy ok lehet. Az, hogy a mélységélesség megválasztásával állt elő egy színpad hatás a képen, mintha a pad és a figura kiragadva a valóságból külön életet élne. Ha nincs a kuka, és mellette a másik figura, a dolog tökéletes lenne ebben az értelemben. De a kép ezektől függetlenül is jól működik, van hangulata, sztorija, tere és formája is, szóval minden rendben van vele, köszönet érte. (hegyi)

Cím nélkül

Tamás, néha vannak dolgok, amiket nem értek, ezeket meg szoktam kérdezni, és most is így kell tegyek, mert az nem megoldás, ha nézek ki a fejemből bután. Egyrészt a barnítás szerepét lenne jó értenem, hogy mi az, ami miatt ezt választottad. Ennél is fontosabb az, hogy mi az oka annak, hogy ennyire szűkösre van főleg a kép alja vágva, vagyis hogy ennyire megfosztod a modellt a súlypontjától. A macska szép darab lenne, és értem is azt, miért kedves vagy miért kerül képre, a háttér is tetszik és jól osztja a teret, de valahogy a többi nem egészen érthető, miért így történik. Segíts. (hegyi)

A tulsó part messze van...

Fodor Ákos: Summa

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.

A Fodor-haikus megemlékezések közük képileg ez az, ami a legközelebb áll hozzám, finom, drámai, de légies, keserű, de nőies is, érzékeny és mindezt megspékeli a technika, szóval amit anno egyik tájképszerű polaroidodnál mondtam technikai gát okán fellépő problémának, hogy nem mindenre alkalmas a polaroid, itt az ellenpélda, hogy viszont amikor össze tud találkozni a belső ritmus, tónus, forma és technika, akkor abból nagyon jó dolgok is születhetnek, ez most ilyen pillanat, köszönöm. Ráadásul egyenértékűen van jelen a vers és a kép úgy, hogy emelni tudják egymást, hogy van egy ide-oda játék benne, kép és szöveg együtt az 1+1=3-at adja ki. (hegyi)

Axióma

Fodor Ákos: Axióma

Akiben Isten
hisz: teljesen mindegy, hogy
hisz-e Istenben.

Olyan, mintha mindig a technikába akadnék bele, de hát nem tehetek róla, ha a technikával nincs minden rendben, az számomra az értelmezést is szűkítheti. Az jó, ami formailag megjelenik, bravúros meglátás. A kinti világ is jól mutatkozik. A belső, az itteni, az viszont nagyon be van csukódva, egy fokkal előrébb hoznám, mert akkor elindulhatna az, ami a haiku lényege is, tehát akkor működne jobban, ha az előtér "cső" része is több információt adna, mert akkor a kint-bent viszonylatában egyformán tudnám érdekesnek és szemlélődére alkalmasnak látni, tehát keresném a hitet kinn és látnám a hitet benn, vagy a konkrétat kinn és az elvontat benn. (hegyi)

Indiszpozíció

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

(polaroid)

Ez nagyon személyes, hogy egy haikura mi a kép, ami érzelmileg stimmel, örülök, hogy nem szótagolva ábrázolsz, hagyod hogy asszociálj, persze ebben megvan az a veszély, hogy a néző lehet, hogy tök más irányba indul és nem tud veled haladni, de ez nem szabad, hogy elkeserítsen, mert azt gondolom, hogy a kép esetében az idézet, ha nem leképezést akarunk, akkor csak egy felütés, ami hatására elindulunk valamerre, de nem igazán fontos a kép tekintetében, azaz önálló életre képes a kép kelni, ha jó. Ez jó kép, egy bajom van, az pedig az, hogy olyan sötét lett a középtónus és annyira fáradt ettől, hogy nem jó érzés a tónusait nézni, nem tudom ezt jobban elmondani, érdemes lenne az utómunkában megnézni azt, hogy szelektíven csak a kép részt jelülöd ki (nem éles határral) és így megmarad a papír struktúrája is de külön tudod a képet emelni. De mondom, összességében kedvelem a képed világát. (hegyi)

La vida es bella

Benavente, Spanyolország 2014

Kedvelem ezt a képet a hangulata miatt, amit észrevettél, jók a ritmusok és a szereplők is, mint egy filmforgatás. Az az egy pici problémám van, hogy egy kis fátyol ezen is van, érdemes fekete-fehérre alakítás után amikor már minden megvan, újra ellenőrizni a "level" görbét és ha szükséges, behúzni az alját és tetejét, hogy legyen fekete és legyen fehér is, ízlésnek megfelelően, de ha nagyon hiányzik akár az alja, akár a teteje, akkor vagy fátyolos lesz vagy szürke. (hegyi)

Ez a póz megfelel?

Egy kis labdázás után a hóban jött a megérdemelt jutalom, valódi csont formájában.

Hát, ha a kérdés komoly, akkor azt kell mondjam, a póz még oké lenne, de a többivel vannak gondjaim. Az egyik a szürkeség. A fehér az a hó lenne, de itt szürke lett, ettől az egész elég szomorkás hangulatú. Aztán a csont. Oké, elhiszem, de javarészt csak bemondásra. És az állandó heppem, hogy le kell menni oda, ahol a dolgok történnek. Állat, gyerek, ezek olyan dolgok, aminél nem lehet rest az ember, oké, én se vagyok egy szilfid alkat, hogy könnyen guggoljak, de a képért mindent. Közel kell menni. Különben fentről lefelé egy alávetett pózból ez a dolog nem tud hatni rám, mint nézőre. (hegyi)

Pihenőhelyen

Egy kis pihenő mindenkire ráfér hosszabb vezetés után. Az ébredés utáni pillanatok hangulatát, a pihenőhely monoton zaját örökíti meg ez a korahajnali kép.

Jók ezek az utazós hangulatok, de két dologra felhívnám a figyelmed. Az egyik, hogy valami személyes jelenlét érzékeltetés nem ártana. Mert az oké, hogy autóban vagyunk, az is, hogy egy kamionparkolóban, de ilyenből van sok az utak mentén, és az a fényképész dolga, hogy egyéniesítse a történetet, azaz valami legyen, ami miatt én, mint néző beleszeressek, akarjam nézni és időzni vele. A másik, hogy a rádió ha sötét minden más, elvonja a figyelmet, tehát vagy minden műszernek mennie kéne, vagy a rádiót is kikapcsoltam volna, mivel nincs információértéke, csak egy zöldes téglalap. (hegyi)

Vasárnapi misére igyekvő ember

Fuente de cantos, Spanyolország 2014

Nagyon tetszik a hangulata a képnek, jó, hogy megvártad, amíg valaki arra sétál, enélkül nem lenne érdekes. Ugyanakkor mivel eleve az utca lejtős, talán érdemes lenne a függőlegeseket kiegyenesíteni, mert ha minden dől és borul, akkor zavarba hozod a nézőt. Persze lehet azt is, hogy megbolondítod a képet, de akkor azt már a készítésnél úgy kell komponálni, hogy valami új horizontot, belső kohéziót, azaz egy új rendet állítasz fel és ahhoz képest építed fel a többi képelem helyzetét. (hegyi)

Őrjöngés

Egy ideje kísérletezek azzal, hogy direkt hosszabb expozíciós időre állítom a fényképezőgépet, és exponálás közben a gépet elforgatom.

Öröm látni, ha valaki kihívásokat keres magának, akár technikában, akár tartalomban, sőt, azt kell mondjam, hogy teljesen logikus és helyénvaló, ha valaki előbb a technikai, formai dolgokkal ismerkedik, hiszen csak ennek az ismeretnek a birtokában lehet elkezdeni majd azon gondolkodni, hogy adott eszköz mire alkalmas és mit lehet vele kifejezni. Itt van például a hosszú expozíció. Fontos, mert a befagyás ellen dolgozik, a mozgás élménye egyben azt is eredményezi, hogy úgymond időbeni mélysége lesz a képnek. Balla Demeter a portréi közül a Pilinszkyt ábrázoló képnél alkalmazta ezt a technikát, miközben a modell is mozgott, ő is mozgott vele együtt és ez egy különös térélménnyé állt össze. Tehát amit a kommentben ír Éva a szerencsefaktorról, az csak gyakorlás kérdése, persze nyilván a stabil állványos képekhez képest valóban több szerep jut a véletlennek, de úgy gondolom, hogy ez fontos pluszt is adhat. Ami ezt a képet illeti, inkább a szédülés élménye az erősebb, mint az őrjöngésé, a tanulmány jó, a későbbiekben ha ezt eleget gyakorlod és érzed majd, hogy mekkora mozgás az elegendő, jó lehet ezt áttenni más területekre is, portréra, csendéletre, akár enteriőrre is. Bátorítalak, hogy kísérletezz! (hegyi)

Gondtalan élet

Salamanca, Spanyolország 2014

Az a helyzet Robi, hogy ez egy turistafotó. A cím orientál, de hiába, ha a kép nem mondja azt, amit a cím. A gondtalan élet helyett két idétlen turistát látok, gondolom házaspár, akik megpihentek, hogy isznak egy frissítőt, és szemmel láthatóan zavarja őket a kamera, nem értik, és az exponálás időzítése ezt az értetlenséget rögzítette. Elrepült a gondtalanság, megtört a varázs. Mi a teendő? Vagy olyan nézőpontot keresni, ami nem ennyire frontális, mert ebben van némi támadó jelleg is, ezt erősíti a fentről lefelé fotózás (ej de sokat mondom ezt, de nem akaródzik leguggolni a kamerával), és sajnos azt kell mondjam, hogy ha már észrevettek, akkor ez már nem fog működni, mert ez pont az a szitu, ahol neked nem szabad feltűnőnek lenned, hogy ne befolyásold a történést, mert egy olyan pillanatot akarsz megfotózni, aminek lényege a feszültség hiánya, a relaxálás. Tehát ha előre felkészülsz a kamerával, hogy csak fel kelljen a szemedhez kapni, ha keresel egy pozíciót félprofilból, ha mindehhez lejjebb hozod a nézőpontot, akkor ha elég gyors vagy, megtörténhet, hogy nem lesifotós az ügy, mert nem 50 méterről lövöd, vagyis a néződ is jelen van, de mégsem riasztod el a madárkákat. Nem mondom, hogy egyszerű, de ki mondta, hogy a street photo könnyű? (hegyi)