Elemzés

Jó, hogy megmutatod a sorozatot, mert abból lehet tanulni, ha látunk több képet, hogy hogyan jutottál el a végeredményig. A kép, ha nem lenne több belőle, rendben lenne, de te is érzed, hogy nem ez a csúcspont. Minden fotós más és más eszközt használ ahhoz, hogy a modellje közreműködő legyen és a bizalom is meglegyen a fotós felé, ez nagyon fontos kérdés, és azt látom, hogy az alap megvan, tehát jó munkát végeztél, a modelled átadta magát neked. Hogy nem ez a csúcspont, az abból érződik, hogy erősebb hatása van a fotó formai megoldásának, a félrekomponálásnak, és ez nem nagyon fontos dolog, ha a modell a kezedre játszik, hiszen a többi képen is látható, hogy az ő jelenléte nem igényel ilyen komponálási trükköket, hogy érdekessé tegyük, megvan a maga kisugárzása enélkül is, ahogy azt a többi képen nagyon jól felismerted. Szóval ez se rossz, de itt még a rutin működik, van jobb. (hegyi)

Nézem a képet Viki, de nem nagyon értem, hogy ha bal oldalon nem egy Spar van, akkor mi a fene értelme van ennek a komponálásnak. Adva van egy gyönyörű környezet, amiben egészen jó tónusokkal dolgozol. Adva van egy kifejezetten jól érthető forma, egy parabolatányért mutató fehér résszel, és adva van egy olyan hegyvonal, ami megint azt mondom, hogy elég egyszerűen adja ki azt, hogy ez mettől meddig érdekes. Erre te fogod, balról belevágsz ebbe a tömegbe, miközben jobbra meg, ahol semmi érdekes nincs, hagysz annyi helyet, ami kéne balra. Elfordult az állványon a kamera? Nem értem, kérlek magyarázd meg és közben mondom, hogy kérlek, ha még ott vagy, és tudtommal ott vagy, menj ki és csináld ezt meg újra. (hegyi)

Olyan ez, mint egy űrtávcső parabolatükre, nagyon fura, kemény világot mutatsz. Az én ízlésemnek egy fokkal sötétebb a kelleténál az összhatás, ettől szorongok, ettől nincs jó kedvem, nem tudom szeretni eléggé, és a szeretetre, vagy az érdeklődő pozitív viszonyra mindig szükség van, a drámánál is. Egy fokkal világosabb a mélytónusokban főleg az még nem a világ, attól nem lesz lágy, de kevéssé marad zárványszerű a sziklák tömörsége. (hegyi)

A kép tele van nyilvánvaló hibákkal, és persze, ilyenkor az a kérdés, hogy mindez ad-e a képhez annyit, hogy akár formai, akár érzelmi értelemben elemelje a hiba primer szintjéről. Azt gondolom, hogy saját szabadságod korlátozod azzal, ha váltig ragaszkodsz ahhoz, hogy valami csak úgy érvényes, ahogy azt a gép kiadta, ha már benne a hiba, akkor nem szabad piszkálni. Én ezzel nem értek egyet, csak a végeredmény számít, minden spekulációt ledob a kép magáról, megsemmisítő erővel. Ez a kép így nem működik, a barna flekk miatt nem. Anélkül viszont egy jó, hibával megspékelt, hogy ne mondjam, megszentelt ügy lehetne. Tehát olló. Mert azt gondolom, hogy ha magad korlátok közé préseled, az nem fog örömet hozni. Vágd le a barnát, megkapod a képet. (hegyi)

Gábor, nagyon örülök annak, hogy visszataláltál hozzánk és remélem, nem tűnsz el megint - mert hogy nagy az előrelépés, és ez egy jó kép! Persze lehet kérdezni, mi az a folt a kép alján, lehet, hogy az ujjad lógott be, de egyrészt ez korrigálható utómunkában, avagy rá is lehet erősíteni, mint hibára az utómunkával jobban kihozva, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy olyan kompozíciót hoztál létre, ami azzal, hogy picit a fő téma hanyatt tud dőlni, de oldalra került, és ellenpontnak ott egy nagy felület, erősíti azt, ami tónusokban is látható, hogy a finom ködös ég és víz mellett megjelenő főszereplő kemény jelenléte mennyire drámai és elvágyódó. Nézegetni való kép. Köszönöm! Várom a folytatást! (hegyi)

Félek, hogy ezt a képet az erősen alkalmazott utómunka tartja egyben. Ugyanakkor annyira nem gondos ez az utómunka, hogy olyan nüanszokra is figyelemmel legyen, hogy például a kereszt és a rajta lévő korpusz érvényesülhessen, és azt gondolom, hogy ez amiatt lehet, mert a témából adódó elsődleges üzenetet alárendelted a címből adódónak, azaz mindazt, ami formailag megjelenhetne a ház és a kereszt által és hatni tudna, felülírta a napfogyatkozás elvárása, hogy legyen kísértetiesen sötét az egész. Ott hibádzik, hogy annyira túlszaturáltad közben, hogy nem csak a valóságtól rugaszkodott el a kép így, de elvesztette a kapcsolatát azzal a belső kohézióval, ami a kompozícióban megjelenne. A kevesebb több lenne. (hegyi)

Péter ez nekem hibátlan. A tekintet visz mindent, de ehhez kell a környezet, a sapka, a tónusok, a színek is, és mindez ízléssel tálalva egy irányba visz. Azért is érdekes, mert a kortárs orosz fotósok azok, akik ilyesmi világot visznek, dacos, számonkérő, és ez jól van kontrasztba helyezve. Van benne valami a pusztulás romantikájából. Na, kérek még! (hegyi)