Elemzés

Jó néhány évvel ezelőtt télen jártunk arra a derékig érő hóban, érdekes ezt így, hó nélkül látni. A szerkezet szép, amivel problémám van, az a tónusátfogás, az ég kilukad, a föld meg alul már korom fekete. Éjszakai felvételt nem a legsötétebb éjszakában szokás csinálni még telihold esetén sem, ezt a tónusproblémát elkerülendő. (hegyi)

Ebből nekem a középső a jó, az első zavaros, a harmadik nem olyan összeszedett, mint a második, amin minden a helyén, jók a ritmusok, a formák, a színek, az egész egy olyan egység, ami tökéletesen tud működni. Kevesebb képelem mindig jót tesz a képeknek, vagyis általában jót tesz, mert nyilván van eset, amikor a sok minden együtt adja ki, de javarészt az ember amikor képet néz, néhány elemnél többel nem tud mit kezdeni, a néző maga elkezdi leválogatni a felesleget, és ha elunja, továbbáll. (hegyi)

A színes állványzat jó terep, de be kell rendezni a képet, azaz vagy kell modell, aki megcsinálja, amit mondasz vagy ki kell várni, hogy megtörténjen, azaz hogy úgy sétáljanak be a képbe, hogy ez az egész megtelhessen élettel. Enélkül egyelőre egy színpadi kép, egy jó ritmus, de még nem elég a képhez. Mégis azt mondom, hogy érdemes ezeket megcsinálni a tapasztalás miatt és mert kell gyűjteni a helyszíneket. (hegyi)

Ez igen, ez jó megfigyelés. Olvastam, hogy szűk vagy sem, hát nem tudom, egy fél centi lehetne, de nem szükségszerű, inkább azt mondom, hogy ha már szürreális, márpedig az, akkor lemondok a fűsávról, lemondok az útról is, elég a kerítés és a föstékhullám, és a fa. Simplicity, mondaná a haza nagy bölcse, vagy Picassoval szólva a felesleg lefaragása a munka, tehát egyszerűsítés. Minden, ami kikapcsolható elem, érdemes megnézni, mi van, ha elhagyjuk, általában jót szokott tenni a képnek egy ideig, nyilván nem az a cél, hogy csak egy fa legyen a maga fényeivel, grafikusan, mert akkor tust kell ragadni, de talán ennél kevesebb képelem is elég lenne. (hegyi)

Tamás, nem vagyok elégedett, tőled ez szokatlanul kiforratlan látvány, a színpadból nem sokat kapunk, a formációhoz nem kerültünk közelebb, a hangulatból, se abból, amit írsz, se abból, amit ők szándékoztak, nem kapunk, van egy első kép, amin egy bácsi idétlen, és van egy másik kép egy korpulens nőről bőrben, akár a DK üdvöskéje is lehetne, szóval a fene tudja, vagy az sem, de nekem ez nem adja ki azt, amit kéne. Képsorban még elmenne ívet kitöltő képeknek, de így kettesben nem. (hegyi)

A nevem Bandy, James Bandy. Jó lett a párhuzam és bár nem vagyok egy élesség-fanatikus, de azért azt minden erénye mellett hozzátenném, hogy élesség márpedig kéne valahová, legfőképp azért, mert sok a tükröző felület, a konkrét forma, ahol az ember kívánná, hogy ne kelljen dörzsölgetnie a szemét, hogy most akkor ő nem aludta ki magát, vagy az élesség hibádzik. De ennek ellenére a kép szerkezete jó, a párhuzam egyértelmű, köszönöm.

Az a helyzet, hogy a gyerek hálás téma, az arca kedves, érdeklődő, figyelmes, rendezett, tehát alapjában minden megvan, de valahogy nem áll össze nekem, hogy a kép miért itt és ekkor készült, a környezet ebben nem segít. A pillanat megörökítése és a pillanat kiragadása fontos, a fotó megkerülhetetlen jellemzője, de épp ezért, mivel nincs előzménye és folytatása, abban a pillanatban kell benne lenni minden oknak és indoknak is, nem csak a szereplőnek. (hegyi)