Elemzés

Bevallom, az ilyen absztrakciók nem tekerik le a fejem, inkább feladványok, mint fotográfiák, de ez egy jól megoldott dolog, még ha szívemhez nem is áll ez a témakör közel. Kötelező gyakorlat, lenézni magasból, megvolt, pipálható. (hegyi)

Itt az a helyzet, hogy a lényeges részt hagytad árnyékban, a fehér póló Gyula pocakjával együtt világít, a meztélláb és a kézben a cipő meg elsikkad. Gyula türelmes, ha szóész neki, hogy álljon balra, megteszi. Próbáld ki. (hegyi)

Olvastam a kommenteket. Majdnem mindegy, hova kerül, de Istvánnak igaza van abban, hogy amit Balázs mondasz sztorit, egy bonyolult, képen nem látható dolog. Nincs a képen. Neked van meg, jó sztori, de a kép mást mesél. Vagy mást is. Jók a ritmusok, de ezek inkább ritmusok, formák, ez a lényege, ez jön át, a sztori alig, mivel nem is lényege a képnek a busz. Szóval a képnyelv egy fura dolog, mert primitívebb ösztönszinten működik, mint a beszélt, mesélt nyelv, ezért sok minden lemarad, vagy máshogy jön át, erősödik vagy gyengül, amikor képpé formálódik. Ezt érdemes és fontos próbálgatni, mert ha az ember a belső sztorira figyel, könnyen becsapja magát, hiszen az ember nem egy állóképet lát, hanem filmet, másodpercenként 50, vagy akár 100 kockával, ahogy az agy felfogni képes, ebből az elme kiragadhat egy pillanatot, de az soha nem az, ami a fotó pillanata, mert az elme pillanata máshogy sűrít, be tud csapni. (hegyi)

István, rég nem voltál itt, remélem, hogy közben fotóztál, ez a kép is reményt ad, mert azt kell mondjam, hogy ez így szép, ahogy van, minden a helyén, nincs túlgondolva, nincs túlcsinálva, ez működik. Egy hajszálnyit lehetne a rózsán lévő fátyolból levenni, azaz emelni a fényen, mert ott ez elférne, de nem probléma, így is működik. (hegyi)

Lacikám, szomorúvá tesz, hogy ennyire ritkásan vagy jelen, mert így nem tudunk belekezdeni mélyebb melóba, miközben jó lenne, mert ahogy a képeid nézem, bizonyos értelemben eljutottál a határaidig, innen tovább felfelé akkor és úgy vezet út, ha nekifogsz befelé keresni utat. Jó ez a tanulmány, de érzelmileg nem mond semmit. Azaz megvan a technika, tudsz komponálni, exponálni, pillanat is megvan, de most az jönne, hogy ki az a Pálfi, mit gondol a világról és azt hogy akarja elmondani. Ha többet jönnél, lehet, megtalálhatnánk ezt az utat. (hegyi)

Zoli, ha ennyire elmégy makróba és kis élességre, azaz ennyire közel akarod tolni a pofámhoz ezt a törött tojást, akkor figyelni kell arra is, mi marad a környezetben benne zavaró elem, például a cseresznye szára vagy mi az ott, másrészt ha ezt nem oldalról mutatod, kevéssé gusztuspróbáló, mert így most a takonyszerű állag az, ami elviszi a fenébe az egészet, ha fentről mutatod, akkor meg a forma lesz az erősebb. Érdemes ezeken elgondolkodni, az első ötlet nem mindig nyerő, persze, kézenfekvőnek tűnik, hogy akkor másszunk bele az egészbe, mert úgy lesz dráma, de nekem így ez most dráma helyett egy olyan állásfoglalás, amivel nem tudok azonosulni, mert nem hagy a nyákos felület közelebb kerülni érzelmileg. (hegyi)

Ez a kép a nem értem dobozba került nálam. Nem értem a tónusait, a képkivágatot, mert nem áll össze többé, mint ami látható, szikkadt földön képbe lógó bakancs. Oké, de mi volt ezzel a cél? Ha a cím szerint fejtem meg, akkor valamiféle határt kéne lássak bele, de sem fizikailag, sem érzelmileg ezt a határt nem érzékelem, valószínű a szűkre vágott komponálás miatt maradt le az, amit te amúgy ott láttál, csak nem került a képre. (hegyi)