Elemzés

Ez egy nagyon jó meglátás Ágnestől. Jók ezek a deszkák, női formákra rímelnek, ráadásul a kerítésen túl is javarészt női formákat látunk. Ezekre ráerősít, sőt, egészen humoros ahogy ezek a kerítésben lévő ívek próbálják "plasztikázni" a hölgyeket, és formás fenekeket rajzolni nekik. Talán ha körülbelük két centit elmozdulsz, akkor a főszereplő, a menyasszony is jobban érvényesül, de ez mellékes, a kép zseniális. Az is nagyon jó, hogy ez a monokróm, egyszínű kerítés felesel ezekkel az eszméletlen, iszonyatos ciklámen színű kiskabátokkal, blúzokkal, meg a hasonló színű szoknyamintával. Ez a kettősség is jól mutatkozik meg, hogy a hölgyek ilyen rikító ruhákban vannak, a férfiak szürke öltönyben a kép másik csoportjában állnak. Kétharmad-egyharmad arányban a férfiak is külön kis klikkben, a nők is külön kis klikkben szerepelnek. Teljesen rendben van, Ágnes, ez alá ne menj, ezt a szintet kell tartani. (hegyi)
értékelés:

Valami mocorog, jó irányba megy ez az egész. Én értem is, hogy nagyjából mi az, ami vizuálisan izgat ebben a fajta kollázs technikában, amit itt alkalmazol. Csak a kivitelezésben van egy pici iskolásság. Ha alkalmazok egy kollázs technikát, akkor azt nem kell félni alkalmazni, az a technika látszódhat nyugodtan, mint ahogy régen ollóval csináltuk, például az egyik szereplőt belevágtuk a másik történetbe, és a kontextus megváltoztatásával elindult egy újabb kis novella. Ezt bátran kell megcsinálni, itt túlságosan szabályosan, szépen van vágva az a modell, túlságosan precízen van bekomponálva oda, hol van, és ettől veszti el a néző azt a bizonyosságát, hogy ez a kép most miről is akar szólni, merre is akar haladni ez a szekér. A lényeg az, hogy ezek a technikák még a digitális kor előtt született technikák. A digitális technika megint más dolgot tud számunkra megmutatni, mást enged meg. A valódiságát, a határozottságát, az ütősségét, az erejét veszi el az, ha ez a digitális technika eluralja ezt a kézműves metódust. Ezt most nem tudom ennél jobban mondani: francba a digitálissal, akkor csináld meg a kezeddel, ollóval, és csinálj róla egy reprót. Eszembe jut most erről a Monty Python, ők használták ezt a szkeccsek között átvezetésként, vagy könyvborítónak, vagy főcímhez, hogy kollázs technikával bizonyos szereplőket mozgattak térben, és más szereplőkhöz helyezték be őket, ezzel vicces irányt vett a mondanivaló. Azért ez jut eszembe, mert önmagában ez a halszem-optikával készülő háttér sem biztos, hogy azzal készült, lehet, hogy már ezt is eleve fotosoppal hoztad létre. Aztán van egy néni, akire megint úgy érzem, hogy rá lett téve egy fotosop effekt, attól lett ennyire erősen raszteres. Ebből az egyik is elég lenne. Ha összerakom ezt a tojásformát, akkor ehhez már kevésbé precízen kellene betenni ezt a nőt, aki talán szedi a szemöldökét, vagy mit csinál, és akkor erősödne ez a hatás. Így most olyan, hogy elviszi arra a határra, hogy az ember elkezd gondokodni, hogy akkor most mi történt, hogy ez a nő ott állt? Elkezd dadogni a néző, és nem érti. Ezt a technikát csak határozottan, a technikából adódó hibákkal és esetlegességekkel együtt érdemes használni. (hegyi)

Izgalmas ez a kép, olyan mintha egy kirakósjáték lenne, hogy na most ide teszem az egyik medencét, oda a másikat, teszek egy apát is, meg teszek egy fűzfát is. Ez nyilván nem Ágnesen múlik, ez a tervezésnek a szépsége, úgymond. Olyan kis célszerűnek tűnik az, hogy hogyan vannak ezek a medencék egymáshoz képest elhelyezve. Kedvelem ezt a képet. Egyetlen egy javaslat: ha picit mocorog Ágnes a fejével föl-le, föl-le irányban, akkor elképzelhető, hogy egy olyan pontot talál ennek a két szögesdrót hálónak, ami hangsúlyosabbá teheti a jelenlétüket. Ha egy kicsit följebb emeli a fejét, akkor ez a szögesdrót ketté fogja vágni a fűzfát, bele fog vágni a vízbe, a jelenléte erősebb lesz: hogy én egy kívülálló vagyok. Most főképp az alsó szögesdrót nagyon el van tűntetve. Nyugodtan bele lehet ezekbe a formákba vágni, mert az is egyfajta érvényes vélemény és voks, hogy én azt mondom, hogy engem innen kizártak, és ezért állok a kerítés mögött. Ahogy most ez a két kerítésdrót átmegy a képen, az fölveti azt a kérdést, hogy ha picit előrébb mozdultál volna, akkor nincsenek benne. Ha határozottan, erőszakosan belekomponálom ezt, hogy vágja csak szét azokat a formákat, akkor nem kétséges, hogy ez miért került oda. Ennyit tudok én hozzátenni meglátásként. Kettő csillag, mert egyébként a kép rendben van, csak most ezzel nehéz mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Idétlen cím, nem értek egyet vele. A leckebesorolás sem biztos, hogy oké, de fogadjuk el, hogy ez Magány lecke. De én ettől a címtől arcidegzsábát kapok. Úgyhogy nem csak a címet, de a képnek a fölső két-másfél ujjnyi részét is letakarom, és lehet, hogy számomra a kép úgy lenne izgalmas, ha azokat a lámpatesteket, amik ezt lebuktatják, vagy teljesen egyértelművé teszik, hogy itt mi a helyzet, azokat levágnám. Hagynám kifutni az ég felé ezt az egészet. Szerintem jót tenne ennek a képnek. Mint ahogy az is jót tenne, hogy ha végre azt a színkiválasztós fotosop-ecsetet félretennéd. Komolyan mondom neked, András, hogy ha ezekkel fogok itt sorban találkozni, akkor az egy csillag mínusz. A legjobb képből is. Próbáljuk meg azt, hogy fekete-fehérben dolgozol, jó? Ez most egy egy csillagos kép, a színtorzítás azt mutatja, hogy nem bízol magadban. (hegyi)
értékelés:

Új haj.

Az mindig fontos pillanat az ember életében, amikor valami nagy változásra szánja el magát, és a nők ebben általában előbbre járnak mint mi, férfiak, könnyebb abból a szempontból a helyzetük, hogy ezt külsőségeikben tudják megvalósítani: egy új haj, egy új ruha, egy új smink már erős jelzésértékkel bír. Nyilván a férfiak is megoldhatják, hogy levágják a szakállukat, vagy szakállt növesztenek, vagy bajszot, ők is tudnak ilyen eszközökkel élni, de igazán ez a nők privilégiuma. Ebből látunk itt most egy ízelítőt. Ágnes az új hajával. Zárójeles megjegyzés: ezt a hajat itt készítettük neki Tamaguccival (Bagi Tamás) közösen, azt a régi BKV-ellenőr hajat próbáltuk valahogy közelebb hozni Ágneshez, az ő személyiségéhez, és szerintem nem is sikerült rosszul. A következő lépcső most már lehet az új szemüveg, és akkor szépen haladunk sorban, és egy teljesen új Ágnest fogunk végeredményként kapni. Minden nagyon szép, nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve kettő dolog kivételével. Az egyik dolog az, hogy a nyaknál nagyon lecsúszott a vágás, a pólónak a körívét illett volna megtartani, mert így most fuldoklunk. Olyan, mintha Ágnes szép lassan csúszna le a lepedőről, mintha valaki húzná a lábánál fogva, hogy gyere már reggelizni, és ő még az utolsó pillanatban készít nekünk egy dokumentumfotót, arról, hogy így néztem ki, mielőtt megtömtek párizsival. A másik amivel nem teljesen értek egyet, ezek a kis szarvacskák. Ez nagyon szép, nagyon jó, csak kicsit csinált. Ez elviszi a képnek az erejét. Kétségbe vonja azt, hogy történik-e változás. Nem teljesen értem, hogy ez most a játékosságot hivatott mutatni, vagy azért került oda, hogy a haj hosszúságát be tudjuk lőni még jobban, de hát az valamennyire látszik ott kétoldalt, vagy próbált valami spontán helyzet lenni, hogy én most itt annyira extatikus állapotban vagyok, hogy épp ilyen a hajam. Szóval száz százalékig nem tudok egyetérteni ezekkel a kis szarvacskákkal. (hegyi)
értékelés:

Az tetszik, hogy olyan megoldást választott Tamás, amelyikben egyben teljesül az is, hogy ábrázolja saját magát, és egy áttételes ábrázolás is. A valós ábrázolás a keze, és az áttételes ábrázolás, hogy megmutatja nekünk a szüleit, akiknek révén ő egyáltalán itt a földön lehet közöttünk. A szülők is szereplővé válnak, és mindez még azzal is meg van spékelve, hogy a kép egy fényképezős állapotot mutat. Nagyon szép az az ajtó, a kilincs, ami még látszik a képen. Ez egészen izgalmas, és a szülők állnak valami karosszéknél, és arra van téve egy box gép, amivel ezt a fényképet elkészítik. Valószínű, hogy tükörben készíthették ők ezt a képet saját magukról. Egyébként a megvalósítás tekintetében a szülők szeme, mosolya, főleg az apa rendkívül izgalmat és koncentrációt mutató tekintete és arca mindent visz, és ez a kép önmagában is zseniális. Ez mondjuk a szülők érdeme. De az is jó, hogy Tamás ezt idehozta nekünk, és egy leckébe foglalta. Amivel nem igazán értek egyet az a kis kacskaringós felirat. El tudom képzelni azt, hogy ráírunk erre a képre valahogy, csak nem vagyok biztos, hogy ezzel az eszközzel, amivel ez megtörtént most. Ebben van egy ilyen mű-gyerekség, egy olyan, ami a szülő-gyerek viszonyt próbálja erősíteni a képen, dehát ezt megoldja a kor maga. Tehát az a különbség, amit a valós, mai kor, a kéz ábrázol, és a régi kor, amit ez a kémiai bomlás útján már elindult fotográfia mutat. Szóval én nem biztos, hogy ezzel a metódussal írtam volna rá a képre. De én megadom a három csillagot, abszolút jó a képi ötlet, még ha ezzel a kivitelezés résszel nem is teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés: