Elemzés

Lehet, hogy az én 43 éves terhelt agyam az, ami sokféle asszociációs irány elindít. Nem kötelezően egyértelműen csak az jut erről a képről eszembe, hogy nekünk is van egy kandalló itt az ebédlőben, és télen milyen jó abba begyújtani. A kép, és a képalkotó elemek nem teszik lehetővé azt, hogy itt mi történik: hogy melegszünk ennél a kandallónál, kenyeret sütünk ebben a kályhában, vagy ez most egy iskolának a kályhája, ahol ipari mennyiségben tüzelnek el hulladékot, sok minden felé lehetne menni, nem egyértelmű most az irány, miközben az ötlet nagyon jó. Ezt viszonylag kis dologgal létre lehetne hozni: a környezetből egy picit többet adunk, és akkor jobban lehet érteni, hogy itt mi történik. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt a képet, mind ötlet nem rossz. Itt is arról van szó, hogy a fényképezőgép lehetőségeit nagyjából látjuk a képen, a kerítés ott furcsa ívben hajlik. Most azért leszek Ágnessel szigorú, hogy próbáljam őt noszogatni a saját útján. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha ezekkel a bácsikkal, akik ott állnak az állványzaton, elkezdtél volna erősen kommunikálni. Beveted a magad sármját, kis kezeddel integetsz nekik, és mondod, hogy "hé, maga ott a zöld nadrággal nagyon jó, de a fölötte lévő bácsi, aki csak úgy nézegeti a mobiltelefonját, tegye már meg, hogy elindul jobbra, a másik bácsi meg elindul balra". Tehát egy kicsit megrendezzük ezt az egész helyzetet. Most ezek a bácsik nagyon egy kupacban vannak. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha valamilyen ritmust ki tudna adni, mint a kottán a hangjegyek, vagy kompozíció. Ez a játék kivárható pillanat is lehet, de akkor fél órát ott kell szobroznod állványra tett gépre, mire az fog megvalósulni, amit te látni akarsz, de mi magunk is befolyásolhatjuk. Kell kommunikálni az emberekkel. Az ötlet jó, az kap egy csillagot, kivitelezésben várnám azt, hogy Ágnes elkezdjen komponálni, elkezdje szervezni a környezetét. (hegyi)
értékelés:

Tamás, üdvözlünk az Estiskolán a képkészítők táborában! Itt az elején elmondom, hogy nagyon remélem, hogy az első három leckét minél hamarabb elküldöd nekünk, mert azzal még tartozol, és az első három lecke a "beugró". Mint rádiós, egy öreg rókát ismerhetünk benned, de a szakköri munkában jó lenne, ha az első három leckéd is bekerülhetne. Ez a kép, amit itt most látunk, egy nagyon jó ötlet, elindulás. Annyi a problémám, hogy egy picit dől, dehát egyáltalán nem biztos, hogy olyan technika áll rendelkezésedre, amivel ez kiküszöbölhető lehet, még nem is várnám el azt, hogy te fotosoppal elkezdd körbeheggeszteni. Elfogadom azt, hogy most ez úgy sikerült, ahogy, a perspektívát illetően. Ami eszembe jutott gondolatként, az, hogy itt látunk egy kaput, és az eldöntendő, hogy ez a kapu elzár valamitől, hívogat, vagy bejárat valahová, vagyis, hogy mi ennek a szerepe. Nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten jelzésértékkel ott van mögötte egy korlát, ami azt mondja, hogy ezen a kapun olyan nagyon ne járkálj be, de azt is érzi az ember, hogy ez a korlát nem akkor került oda, amikor maga a kapu is felépítésre került, vagyis ez egy utólagos döntés, hogy a funkciója ennek az épületnek mást kíván, mint hogy egyébként az építtető tervezett. Ezek az összképi megoldások azért izgalmasak, és lehet, hogy ezzel önmagában is érdemes lenne elkezdeni foglalkozni, mint városfotó, mert izgalmas azt látni, hogy hogyan próbálja meg a kreatív elme olykor teljesen banális és Mekk Elek-módon olykor archaizálva a funkciót előtérbe helyezni, úgy, hogy a stílust megpróbálja megőrizni. Ez a kis kandallórács-szerű valami, ami most a kapu előtt van, az utóbbit példázza, amikor próbálnak szépelegni, és olyan helyzetet adni, ami stílusban hasonlatos az épülethez, miközben azt gondolom, hogy sokminden illik ide, ez annyira nem. De ez már művészettörténeti kérdés is lehet. Visszatérve a képre: ha ezt a jelzésértékű üzenetet elfogadjuk, hogy ott van ez a rács, akkor látjuk, hogy ez a kapu nem funkcionál, tehát itt egy építészeti formát látunk, ami önmagában a szépségével tud hódítani. Viszont a térkihasználás adná, hogy az előtérben, ahol ezek a szép kis kövek vannak, valaminek történnie kéne. Akár még valami nagyon ellentétes is történhetne, mint amit ott bent, a kapu mögött vár az ember. Mert ez a világ jól érezhetően ketté van vágva: van egy világ, ami nem befogadni akar, hanem a monumetalitást jelzi, a lehetőséget jelzi, de ezt elvették tőlünk. Tehát a külvilág és a belső világ zártan, külön halmazban marad. Itt az előtérben, ha valaki biciklizne, vagy játszana labdával, dinamizálná ezt a képet. Most nagyon statikus ez a megoldás. Nem szeretnék Tamás helyett fényképezni, ezért nem mondok konkrét ötletet, de valamit kellene ezzel mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

A Lángoló Lelkek egy tűz-zsonglőr csapat, akik 2010. augusztus 21-én Pázmándon léptek fel...

András megtalálta magának a fotosopot, mint önkifejezési formát. Talált ott egy-két olyan plug-in-t, csúszkát, amivel módosítani lehet a színeket. Én ezzel a városképeinél nagyon nem értek egyet, mert szerintem azt az üzenetet gyengítik, ami egy városképnél fontos lehet, pontosan azt a líraiságot, ami egy technikailag nem szétpimpózott képnél elindulhat. Ennél a képsornál nem rossz az, amit látok, egy-két kivételtől eltekintve: például a kettes kép, vagy a négyes, vagy az utolsó kép. Ezek kilógnak a sorból, de ezektől eltekintve kézben van tartva ez a technika. Az első kép, mint felvezetés nem rossz, ez egy lírai kezdetnek tűnik, innen még sokmindenre gondolhatok, halottak napjától kezdve fáklyás felvonulás is eszembe juthat, aztán elég nagy ugrással csapunk itt a húrokba. Rögtön a második kép annyira nem illik a sorba pontosan azért, mert itt a fűből is, meg az egész háttérből túl sokat kapunk, de utána a harmadik kép nem rossz meglátás. A negyedik kép megint egy picit kérdéses, hogy mennyire illik bele ebbe a sorozatba, mivel ez a füst vagy mozgás által keltett fátyolszerű réteg rajta van ezen a képen. De aztán a többi képnél legalábbis technikailag nincs ilyen probléma. Viszont az a bajom, hogy a sok, a több nem biztos, hogy minőségben is többet ad. Itt megint az, hogy az egyes képek izgalmasak, de nem a fotográfus miatt. Ez olyan mint a táncfotó, vagy a színházi fotó: van egy előadás, és azok, akik ezt csinálják, viszonylag régóta csinálhatják, és gondolják, hogy mit fogsz látni. Tehát ott a trükk, mint a Rodolfonál is, hogy ők, mint a fénynek a mágusai pontosan tudják, hogy mi fog létrejönni. Ez, mint megfigyelés, tökéletes. Talán a kilences kép az, ami ebből az egészből minőségben, mondanivalóban és érzetben kiugrik. Ez a kép az, ami ebből a sorozatból szerintem időtálló. A többi ennek illusztrációja. A dolog mégiscsak fontos, mert én abban reménykedem, hogy András összeismerkedett ezekkel az emberekkel, esetleg barátságba is került velük. Ha van egy ötlete a későbbiekben, amihez az kell, hogy besegítsen egy csapat tűzzsonglőr, akkor őket segítségül fogja tudni hívni. De akkor már Gimesi lesz az, aki komponál, és azt mondja, hogy "figyelj, ide állsz te, te föl-le mozgatod a tüzet, ide állsz te, a másik kislány, te köröket fogsz rajzolni, te a harmadik, egy zászlót gyújtasz meg, és azzal rohangálsz a kertben", és mindezzel létrehoz egy dramaturgiát, mert most egyáltalán nem fellelhető. Összefoglalva, ez az egész akkor lesz izgalmas, ha András a saját ötletéből, a saját agyából kiindulva kreatív módon ezt az élményt feldolgozza. Ez a feldolgozás egy Gimesi-féle történetben fog visszaköszönni, onnantól válik érdekessé. Ezzel most azért nem tudok sok mindent kezdeni, mert ennek a nagyon fontos értelme abban van, hogy ez a fajta megfigyelés megtörténjen. A színtorzítás is olyan, hogy itt érvényes és jó, esztétikus megoldás, de azt is hozzáteszem, hogy nem pótolja a dramaturgiai hiányokat. András tegye ezt el a saját fejébe, mint portfólióba, hogy ez van, mint lehetőség. Remélem szerzett kapcsolatokat, ha nem, akkor is a megfigyelés fontos, mert ezeket a játékokat létre lehet hozni civilekkel is, és remélem lesz olyan alkotói fázisa Andrásnak, ahol a kreatív fotográfiában a fényfestést el kezdi tudni alkalmazni. (hegyi)

Szép ez a kis békuci, és nem rossz a történet. Valójában azt nem tudom, hogy ez most egy kéz, vagy egy láb, vagy egyáltalán milyen testrész. Nem egyértelmű, mert olyan a csonkolás, hogy ez most nem derül ki. Nem ártott volna, ha megtartva ezt az irányt, erre is ügyelünk, hogy nem amputálunk úgy testrészt, hogy az ilyen kétségeket ébreszthessen a nézőben. Egyébként a kép rendben van, talán itt a bal oldalon lévő gyűrődés már egy picit sok, abból valamennyit le lehetett volna hagyni, mert elviszi a figyelmet a békáról. (hegyi)
értékelés:

Hajni.

Én abban reménykedem, hogy ez az újrakezdés cím a jövőre nézvést határozott Estiskolás jelenlétet fog mutatni, mert ez egy nagyon nagyon jó kép. Köszöntünk újra itt az Estiskolán, kedves Hajnalka. Mondom, száz pontos: az a kis piros cipő a kis ruhácskával, az, ahogy a pocsolyában feltűnik az alkotó, és még mellette ott van egy kis lámpa, ami olyan, mintha egy kis űrlény lenne, aki figyel minket. Az UFO magazin is lehet, hogy leközölné, ha kellő drámai körítést tennénk hozzá. Félretéve a viccet: kompozícióban is rendben van, az üzenete is teljesen egyértelmű, vidám, én nagyon szeretném, ha Hajnalka több munkát küldene, várjuk a folytatást, ez három csillag. (hegyi)
értékelés: