Feladatmegoldás

Gyűlölködés

Gyűlölködés

Úgy gondolom, hogy sokan tudják, hogy miről akar ez a kép szólni, bár nem vagyok különösebben vallásos ember. Azonban hiszem, hogy - az ismert történet - nem csak a bibliai eseménynél van létjogosultsága a megbocsájtásnak a gyűlölködők felett. Tudni kell túlnézni túljutni azokon az embereken, azok gondolatain, akik az értelmetlen dolgokba vetik saját hitüket, létüket. Nem gondolom, hogy könnyű feladat... de fejben dől el minden, ugye...

Áttettem az illusztrációba, hiszen egy filozófiai gondolat megjelenítése is tekinthető ennek, a tárgyfotó más, prózaibb ennél. Jó a dinamika, a vörös és szürke, fekete olyan erős kontraszt, ami a plakátművészetben az orosz propagandaplakátok világát idézi, agresszív, amit az aloe levelei is felerősítenek, mintha egy lázadó tömeg szuronyai, harci eszközei lennének. A falhoz támasztott korpusz így, ebben a formában olyan, mintha egy filmszereplő lenne, kiváló meglátás és jó megoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Rózsaszínű álom

Rózsaszínű álom

Kitűnő, mint egy Guy Ritchie film jelenete, az indián asszony - Ági - vár a szállítóra, a megbeszéltek szerint vörös napernyő alatt. Azt az egy ujjnyit, ami jobb oldalon lesötétítésre került, azt bal olralra odaadnám, hogy a tér ott megnyílhasson, hogy nőhessen a feszültség azáltal, hogy ott várható legyen, hogy belép valaki még a képbe, ez adná meg a totális feszültségét ennek a képnek, de így is jó, hatásos és átgondolt munka, kifejezetten zseniális, ahogy a vörösök festik a falat. (hegyi)
értékelés:    

másság

másság

Érzékeny képi meglátás, amiben nem csak az álló és ülő figurák, de a bőrszín is adja a megfejtést, ami a címben megfogalmazódik, a fiú tekintete is találó, egyetlen dolog, hogy én nem vágnám ennyire szűkre oldalt, balról, ha többet adsz, akkor még jobban kiszorul a fő figura, és még erősebb lehet a lábak erdejében a magányosság. Most így túl korrekt a kompozíció, javaslom a dekomponálást, mert így ez most túl kompakt és ez letompítja a hatást. (hegyi)
értékelés:

Best Friend Forever

Best Friend Forever

Ez a kep Bostonban keszult, a Harward egyetem elott. A kepen en (bal oldal) es a legjobb baratnom, Rebeka (jobb oldal).

Csenge, nagyon elhanyagolsz te minket, te lány, de hát ez van, amikor valakit elragad a suli, megértem. Jó kép, átjön a barátságotok ereje és vidámsága, talán ha picit széltében még hagysz, akkor felismerhetőbb lenne a környezet is, és nem kellene magyarázni a szöveggel, de így is jó, vidám. Ne hanyagold a csapatot, várják a képeid! (hegyi)
értékelés:    

TAVASZ A VIA APPIÁN

TAVASZ A VIA APPIÁN

Róma, 2011.04.04.

Az első szó, ami eszembe jut: erőteljes! Ahogy robban az egész, a virág, a formák, a tér, a bokor és a fű színorgiája, miközben csak zöld és fehér, de mégis, valami nagyon egészséges, határozott és illatos élményt kapunk, köszönöm! Lehetne szaporítani a szót, de minek? Működik! (hegyi)
értékelés:    

Konzol

Konzol

Azt kell mondjam, hogy ez az egyik legerősebb önkép a Látszótéren, és arra szeretnélek biztatni, hogy ne add alább, ez az út bár nem egyszerű, és nyilvánvaló, hogy meg kell találd benne egyrészt a magad örömét - még ha fura is örömről beszélni egy ilyes úton - másrészt a technikát is, viszont ami a leglényegesebb, és amiben magasra tetted a mércét, az az önmagunkkal szembeni legfontosabb alkotói elvárás, az őszinteség. Ez, ami fontos ennél a képnél, persze lehet említeni Dalí hasonlatos támaszait, vagy a négyzethálós térforma bolondítását a forgatással, a szerkezetet ezzel az átlós renddel, de a lényeg nem itt van, ez csak a forma, ami persze fontos. A lényeg abban rejlik, hogy a tökéletességet kereső és istenítő világban a magunk tökéletlen történeteit vállaljuk, a saját testünket, múltunkat, akár az öngyilkossági kísérleteinket, akár a bütyköt a lábunkon - és igen, mindezt úgy kell tudni tálalni, hogy értelmezhető legyen, befogadható, és esztétikailag megformált. Köszönöm! Folytasd! (hegyi)
értékelés:    

Szia és Viszlát

Szia és Viszlát

Az érem két fele :)

Szilárd, mindenképpen a felső. Ugyanis az alsó egyrészt valami technikai nyavalya miatt életlen, és olyan, mintha egy kis méretű képből nagyítottad volna vissza, másrészt nem hordozza azt az erőt, mint a felső. A felső kép kitűnő alap, jó irány, és érdemes lenne ebben az irányban keresgélni, mert itt valami pluszt kap a néző, nem csak a felszínt, és nem csak valami úgymond szakirányt, mint az előző önképeidnél, itt nagyon erős a személyes jelenlét. Egyetlen megjegyzés, hogy az orrnál az orrnyereg formáját is figyelembe kell venni ahhoz, hogy ez a fél arcos megoldás jól sikerüljön és ne vigye el a figyelmet az, hogy nem vagyunk szabályosak. Én se. Ez van, hozott anyagból dolgozunk. Várom a folytatást! Értelemszerűen az első képé a 3 csillagos leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

ESZTER

ESZTER

Budapest, 2008.10.03.

Sándor, megérkeztünk! Ez a legerősebb kép a három közül, itt minden együtt van, a lány a macskával, a lány gesztusa, ahogy figyeli a macskát, mintha egy lakásszínház előadásán lennénk valami Ionescu darabban. Jók a kád szélén hagyott tárgyak is, a borotva ritmusválasza a szoknyára, a kupakok rendje, szóval azt kell mondjam, hogy ez az a világ, így, portréban, amiben én el tudnék merülni, élvezettel nézegetnék Sándor-portrékat még ebben a gesztusban. (hegyi)
értékelés:    

Balerina szabadságon

Balerina szabadságon

Jó a gesztus, tényleg van benne valami klasszikus balett hangulat, ezt jól megfigyelted. Ami probléma, hogy annyira szűkre vágod, hogy ezzel elveszted a nagyvonalúságát ennek az egésznek és a ritmust, a mozdulatot befagyasztod ebbe a túlvignettált keretbe, ráadásul valami okból egy olyan zajosodás is belépett, ami vagy a jpg konverzió, vagy az utómunka során jött elő, mintha igen kis felbontású kamerával túl nagy érzékenységre dolgoztál volna. Ha a képkivágat ad még teret, ha a vignettálás csökkenthető lenne, és ez a zajosodás csak technikai baj, és az eredetin nincs jelen, akkor érdemes lenne egy másik kópiát készíteni. Ismétlés. (hegyi)

Ketten

Ketten

Ágnes, kár ezért a képért, hogy a vízszintesekkel és a függőlegesekkel nem nagyon törődtél. Kicsit lejjebb guggolva, széltben a sötétből nem vágva ez egy nagyon jó ritmus lenne, érzelmes, meseszerű és kemény, de így most ez sajnos nem működik, mert nagyon zavaró a dőlés, és az árkádsor világos részeit most nem ellensúlyozza a fal melletti tömeg. (hegyi)

KATA

KATA

Budapest, 2008.10.08.

Ez a kép akkor is zseniális lenne, ha nem ismételnéd lenn a napernyőt, de így, hogy ott visszahozod ezt a ritmust, olyan őrület felé viszed el, ami nagyon erős hangulatot ad, ráadásul javarészt ellensúlyozza a kuplerájt a lécekkel - bár, bevallom, nekem azzal sincs bajom, ettől lesz életszagú az egész, hogy mint egy szürreális jelenés, ebben a gyönyörű ruhában itt áll ez a nő, szemérmesen mosolyogva, mint egy mesefigura, Mary Poppins unokahúgaként. Talán emelnék 10-15%-ot a szaturáción, hogy mindez még erőteljesebb legyen. (hegyi)
értékelés:

öltözékenyen

öltözékenyen

István, ez egy nagyon jó irány, komolyan mondom, hogy érdemes lenne ezt az öltönydzsekit máskor is felvenned, és készíteni még képet, mert ez akkor üt igazán nagyot, ha egy picivel többet adsz a ruhából, és így, ebben a gyűrött, szabálytalan metódusban kellene megcsinálni, ez a hangulat a borostával nagyon passzol. Abban nem vagyok biztos, hogy színesben kell ezt közölni, szóval azt mondom, hogy ez így most egy két csillagos kép, és kérek egy ismétlést is, amiben a slendrián ruházatnak adsz hangsúlyt még, hogy ez a laza csávós hangulat beinduljon. (hegyi)
értékelés:

ANNA

ANNA

Budapest, 2008.09.18.

Sándor, ez egy nagyon izgalmas játék, szinte mindennel egyetértek, olyan így a modelled, mintha a békakirálylány ülne a birodalmában, tetszik. Amivel most nem értek egyet, az a kamera beállítása. Ugyanis fenn most olyan laza minden, annyi felesleges elemet látunk, miközben alul a székláb meg nem csak torzul, de szűk is a tere, hogy az az érzésem, hogy a kép felső részéből vághatnánk, avagy ha a kamera lejjebb billen egy picikét, akkor ez megoldódna. Én beáldoznám a fal és mennyezet találkozásánál lévő dísz ívét, és kb. a két oszlop tetejéhez tenném a felső képhatárt, mert most a jobb oldalon lévő lámpasor, az oszlopon lévő riasztószerelékek a fenti nyugalmat így is szétszabdalják. De meg kell jegyezzem, hogy zseniális, ahogy a modelljeid bíznak benned, ez nagyon fontos, ez a bizalom süt át a képeiden. (hegyi)
értékelés:

Én magamról

Én magamról

Nem mindig vagyok ilyen, de sajnos mostanában előfordul, hogy előjön ez a lényem. Nem én változok, hanem a világ, a környezetem. Sajnos nem jó irányba.

Újabb erős üzenet, öröm látni, hogy következetes vagy és az irány is jó, amit mutatsz, hiszen nem csak öncélú élvezet az, ha az ember kipróbálja magát mindenféle szerepekben, hanem a megfigyelést is segíti, és a fotósnak ez az egyik legfontosabb adatbázisa. Abszolút három csillagos kép, engedj meg néhány megjegyzést, ami segíthet, hogy egyértelműbb formavilágot tudj életre hívni. Azt gondolom, hogy könnyebb helyzetben lennél, ha ezt a képet félmeztelenül készíted el, ugyanis akkor a póló nyakíve nem vág itt-ott bele a nyakláncba, ráadásul ehhez a beállításhoz és történethez nagyon is illik a bőr, tulajdonképpen a póló inkább zavaró. Ami pedig a világító szemet illeti, talán 10%-kal elég lenne visszább venni a kiégetést ahhoz, hogy ne veszítsd el a szem struktúráját, hiszen az erek, a térbeliség hozzáadna ehhez az erőhöz, amit a kép sugall. Szóval azt mondom, hogy ez most így is megvan, de még fokozható lenne a hatás, érdemes lenne egy ismétlést megcsinálni. Ez mellett pedig azt mondom, hogy igyekszem az elemzéssel, de ne várj rám, nyugodtan jöhetnek a munkák! (hegyi)
értékelés:    

Endre

Endre

Endrét ismerve ez egy jó és hiteles portré abban a tekintetben, hogy Endre valóban a mi házi polihisztorunk, aki tényleg egyszerre tud balanszírozni a kamerával a kezében, közben pipázni és még mesél is valami hihetetlen történetet, szóval jellemző a kép. Annyiban lehetett volna talán egyszerűsíteni a néző számára, hogy vagy érthetőbbre világítani az, amit még a kezében tart a kamerán kívül is, vagy megkérni, hogy ugyan már tegye le egy kép erejéig. Amit hiányolok, az Endre emblematikus Columbo-stílusú kabátja, amit képes nyáron is hordani. És még valami: nem nagyon értem most azt a nagyvonalúságot, ahogy jobbra és balra a teret kezeled. Készül az új címlapja a Látszótérnek és egy véletlen folytán ez a kép az egyik mintakép, amit ott nagyban négyzetesre vágva mutat a gép, és be kell valljam, hogy így most ezt a verziót látva nem értem, miért kellett neked a két oldalon ez a nagy levegő. Ennek akkor lenne szerepe, ha egyrészt kevésbé vignettáltad volna be a képet, másrészt a pipafüst még erősebb lenne és elúszna balra, bele a sötét ajtórésbe. De így nem érzem szükségét. (hegyi)
értékelés: