Feladatmegoldás

Attila, az előző hasonló beállításod ezzel a modellel, és ez között van valahol az igazság. Itt most sokkal kifejezőbb a test gesztusa, többet mesél a beállítás által a modell, vagyis egyértelműbb az utalás. Amiben a másik kép az erősebb, az a haj lendülete. Amire viszont figyelni kell, az itt most a karok helyzete. Olyan, mintha csonkolva lenne a végtag, a jobb kar, és ez nem szerencsés. Valamivel gondolom bíbelődik a lány, ezt kell akkor határozottabbra venni. Kérek ismétlést. (hegyi)

Attila, a kép jó alapanyaggal dolgozik, a környezet is jó, és a modell is úgy érzem, rád hangolódott. Néhány dolog problematikus nekem. Egyrészt a karnál valami fura meszelődés, jpg tónusátmenet probléma lépett fel, ez tippem szerint abból adódhat, hogy az eredeti túl világos volt, és azt szoftveresen próbáltad sötétíteni, de ahol nincs infó, oda a szoftver se tud mit kitalálni. Javaslom a takarást ilyen esetben exponálás előtt, hogy a túl sok fényt kapó részeket visszább tudd venni tónusban, és akkor nem kell ezt macerálni PS-ben. A másik a fej mögül beverődő fény esete, aminél nekem most a karakteresség is kilágyul, bizonytalan lesz, és így a haj kontúrja elveszik. A legvégső pedig a képkivágás, ami bal oldalon most bizonytalan végeredményt ad, olyan, mintha kidőlne a képből a modelled. Emellett még egy megjegyzés, a sminkről: ez a szemfestési mód nekem a hetvenes évek Ez a divat újságját juttatja eszembe, nagyon erős, kontúros, ez ellene dolgozik annak a lágyító glamour hatásnak, amit szerettél volna elérni. A modell instruálásához nem csak a mozdulat beállítása kell, hanem a kiegészítőké, ékszereké, ruháé, és a sminké is, ebbe nyugodtan lehet a fotós határozott, hiszen a modell nem látja a végeredményt, ami majd a képen kialakul mondjuk egy FF transzpozíció által. Én azt gondolom, hogy jó a modelled, tehát érdemes lenne ezt a gesztust megismételni, már amennyiben egyetértesz a leírottakkal. (hegyi)

Nagyon fontosak ezek a jelzések, hogy akár egy kerítés, akár egy híd, vagy más építészeti szerkezeten észrevesszük az ember kéznyomát, azt az ősi vágyat szimbolizáló - nevezzük firkának - jelet, ami az emléknyomból, a nyomhagyásból fakadó érzéseink kielégítése, itt voltam, én is jelen voltam, én is éltem! Megrendítőek tudnak lenni ezek a lenyomatok akkor, amikor 50-100 év távlatából találunk rájuk, mint egy történet morzsájára, amit aztán mindenki maga szőhet tovább. Fontos ez a leletmentés, de arra figyelni kell, hogy attól, hogy elvetjük a dokumentarista megközelítést, nem szabad abba a hibába esni, hogy olyan szintű legyen a transzpozíció, a képkivágat, hogy ember ne jöhessen rá, hogy a firkán kívül mi is az, amit látunk. Márpedig itt sajnos ez a helyzet. Most a modelled, ez a firka, ez a nyom elvész a környezetben, elveszíti a néző a kötődését, és ezáltal lóg a levegőben, lehet hogy ez valami titkos hely, lehet, hogy fontos, lehet, hogy nap mint nap arra járunk, csak nem vettük észre, de ez nem derülhet most ki. Így marad a firka, ami önmagában csak a környezettel együtt lesz érdekes. Ha lehet, kérek ismétlést. (hegyi)

Meghökkentő, amit a kép ábrázol, Gerhard Richter zseniális, hiszen az egész patetikus ablakművészetet áttette a mai korba, és ezáltal még hangsúlyosabb lett maga az ablak, az építészeti csoda, szóval én abszolút egyetértek azzal az iránnyal, amit képvisel, kicsit irigykedem is a németekre emiatt. Amivel nem értek egyet, az a címadás. Én elhiszem bemondásra, hogy ott ez a tájszólás, de egy eleve transzponált dolgot (műtárgy) transzponált ábrázolással (fénykép) ha közlünk, akkor ez már egy újabb transzpozíciót (cím) nem bír el, mert elviszi valami olyan irányba, ami miatt komolytalan lesz a végeredmény. Lehet kritikus az ember azzal, amit lát, de ezt képben kell megfogalmazni, nem a címben. A képi közléssel ebben a formában akkor tudnék mit kezdeni, ha bátran komponáltál volna. Azaz: ha már vágunk, ha már nincs dönthető hátfalas műszaki gépünk, hogy az egészet tökéletes perspektívával ábrázoljuk - és logikusan ez nem is lehet elvárás - akkor ha személyesre vesszük a figurát, azaz kimetszünk részeket, akkor ez úgy lesz hatásos, ha a kényszerből erényt kovácsolunk, ha a dőlő vonalakkal egy új rendet keresünk, és ez akkor valósul meg, ha bátrabb forgatással, döntéssel kijelöljük az új értelmezési síkot. Ha ez megvan, már adni fogja azt is, hogy mi az, ami még kell ahhoz, hogy érthető és érezhető legyen az, ami ennek az alkotásnak a lényege: a digitális világ zajkockái, és a gótika grandiózus emelkedettsége, ennek ellentéteiből összeálló új rend. Ez most nem tud megvalósulni, mert úgy használtad a kamerát, hogy amennyire engedi, legyen szabályos az eredmény, és ezzel az egész bátortalan lett, emellett nem eléggé azonosítható ez a gótikus-modern dolog sem. Ismétlést kérek úgy, hogy abban legyen benne Camilla élménye is, és az a szabadság is, amit Richter beletett ebbe az ablakba. (hegyi)

Jó meglátás, jellemző a nyárra az, hogy a köztéri szökőkutak adnak hűsölési esélyt a városlakóknak, akármennyire is idegen egy városi környezet, de az ember ha szabad, ha nem, megtalálja a maga örömét benne. Jó, hogy a vízsugarak takarják is az embereket, ez a rács, kerítésszerű forma keményen hozza a teret és a rendet a képen. Talán fenn egy picit szűk, de nem vészes. (hegyi)
értékelés:

Azt gondolom, hogy ez egy jó önportré, izgalmas az, hogy a tükrözés okán az arc jobb és bal fele hatásában összehasonlíthatóvá válik, ami akár még azt is igazolhatja, hogy a jobb és bal arcfelünk nemcsak hogy nem egyforma, hanem hogy más és más érzelmet, érzetet kelt - ennek (ál?)tudományos magyarázatát abban látják, hogy a jobb és bal agyfélteke más és más képességre hangolt és ennek az arcfeleinken is jelei vannak. Jó az, hogy valaki ennyire türelmes, hogy a tükrökkel játszik, nem középiskolás fokon, az már másik kérdés, hogy ez melyik közlési szinten ad képet az alkotóról, mert maga a megközelítés abszolút jellemző Szilárd gondolkodási struktúrájára is, már amennyit ebből a kommentjei által megismerhettünk, azzal ez a kép jól passzol. Én mégis arra sarkallanám Szilárdot, hogy más, nem ennyire evidens rétegeit is mutassa meg, keresse és figyelje, mert nem csak a matekos-fizikus megközelítés lehet rá jellemző. Várjuk az újabb önképeket. (hegyi)
értékelés: