Feladatmegoldás

Kedvelem a Balatont ősszel, ahogy elcsendesül...

Hát, hogy természetfotó-e, azt vitatom, attól, hogy természet van rajta, még nem lesz az, mert ahhoz pont a természetnek kell egyedinek, főszereplőnek lenni, legyen szó fűről-fáról, vagy az állatokról, mindegy. Itt a főszereplő a pad. Ez nem baj, csak a kategóriát, azt érdemes tartani. Mint hangulat, impresszió működik nekem ez a fotó, van feszültsége is azzal, hogy a pad így tolakszik, szóval két csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Úgy gondoltam, hogy mindjárt az elején kimutatom a fogam "fehérjét". Mivel nincs fényképezőgépem, minden képemet a telefonommal készítem és utómunkázom. samsung SM-A510F (3,7mm) 1/8sec f/1,9 ISO250

Üdv a téren, kedvelem a bolondokat, szóval ez egy jó bemutatkozás nekem, ettől függetlenül persze azért kérek majd hagyományosabb, geg nélküli önképet is. A telefon nekem nem probléma, persze ismerni kell a határait, például hogy nem szereti azt, ha nincs elég fény, a zaja se a legszebb, szóval kezdésnek mindenképp jó dolog a telefon, aztán ha kiderül, hogy érdekel és tetszik a fotózás, majd beszerzel valami digitális gépet is. (hegyi)
értékelés:

Maga a helyzet, a ritmus, amit megláttál, szuper, tetszik. Olvastam a kommentben, hogy mi van a szarvassal, azzal nincs semmi baj, viszont onnan azt a lámpát a fotó erejéig biztos elvettem volna. Ami azonban ennél jobban zavar és egy pillanat alatt orvosolható, hogy a formákat nem fejezed be, fenn is sok, jobbra is. Csináltam egy vágást. Egyrészt jobbra az a baj, hogy ott elindul egy új, zavaros ritmus, fenn pedig felesleges, hogy nem a lépcső tetején zársz. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó irány, hogy kis modellautókkal, vagy más hasonlóval kezdesz mesélni valami történetet, mert a néző, ha ez jól van megcsinálva épp azért tud beleszeretni, mert ez a modellvilág ez ad egy plusz ízt, hatást, visszavisz a gyerekkorba is, de közben mintha valami nyomozati anyag lenne, szóval pártolom, ha érdekel ez, hogy menj még jobban bele ebbe a világba. Egy javaslat csak a 16:9 mellőzése mellett, hogy picivel nagyobb mélységélesség kell, természetesebb lenne, és fentebbről, magasabb kameraállásból még izgalmasabb lehetne, mert a környezet is hangsúlyt kapna. Megadom a 3 csillagot, folytasd. (hegyi)
értékelés:

A gesztus szuper, a fiú, mintha valami videoklip szereplő lenne, énekli a szomorkás történetét, mint Chris Isaak, szóval van hangulata, kevéssé is bajos a tónusvesztés emiatt. Fenn sok a tér, nem kell ennyi, a haj fölött vágható picivel, egy kicsi lentről is vágható, szóval ha fenn és lenn szűk lenne, akkor erősebb lenne az a gesztus, ahogy balra van téve és a kezei is hatásosabban érvényesülnének. A szemeknél meg pici utómunka, fél fényérték emelés jó lenne. (hegyi)
értékelés:

Sírba fogtok vinni a 16:9-es filmes képkivágással, az egészen biztos. Látom, hogy ez trend, de nem igazán értem. Ez a filmnél azért van, azért működik, mert sok a párbeszéd, kell a hely, jönnek szereplők és mennek, ehhez jó a 16:9. De fotóhoz, na ott indok kell, hogy ezt használd, és ha a kompozíciód nem okolja a dolgot, akkor ez sokkal nehezebbé teszi a formai befogadást, széltében lötyög, fent-lent szűk. A film általában balról jobbra mesél, a fotóhoz meg, hogy a teret érzékeltesd, kell az előtér, középtér, háttér, ez meg a vertikális irányban igényel helyet. Na, a többire is valamit: értem, hogy beleszerettél ebbe a kontraszthiányos világba, van is ennek értelme, működhet, de akkor baromi precízen kell komponálni és ehhez akkor kellene valami fő motívum, ami megint azt mondom, indokolja, miért ezt a fád dolgot mutatod a színtérben. Ha nem baj, még van idő, ha nem is sok, kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Miskolc Bohém Marha Bisztro. Full burger: Angus marha pogácsák, tépett malac (lapocka) hús, cheddar sajt és colesla (amerikai saláta).

Szia Máté, üdv a Látszótéren, picit jobban örültem volna, ha ah első képed egy önportré, bemutatkozásképp, de ez a kép is jó és alapvetően tetszik is, amit és ahogy megmutatsz. Abban kellene határozottnak lenned, hogy az étel az első, vagy kell hozzá a szociográfia is, mert ha ezt eldöntöd, akkor az adni fogja magától azt a megoldást is, hogy mi és hogyan kell szerepeljen a képen. Most a fiú és a tévé is elviszi a figyelem egy részét a kajáról. Aztán ha a kaja a fontos, akkor meg azt a krumplit abban a fém izében is ki kell találni, hogy hogyan legyen, mert a fémszerkezet túl határozott most. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Jók ezek a ritmusok fénnyel a kutyus arcán, ahogy a fali burkolattal egyben működik ez. Egy dolgot nézz meg, mi lenne, ha a fal függőleges lenne és fenn a hűtő teteje alatt vágnál? Nekem úgy még erősebb lenne a formaisága ennek. (hegyi)
értékelés:

Olyan, mintha egy organza sállal be lenne tekerve, mintha egy ruha lenne, vagy mintha az előző hátas-pulcsis kép, mint divatfotó világa. Nagyon tetszik. Alul mi volt, amiért nem négyzetest választottál? Mellesleg nehéz élet nekem az, ahol hideg van és tél, de ilyen kép láttán szinte már azt mondom, odamennék. Csak kurvára nem bírom a hideget. (hegyi)
értékelés:

Ezt szeretem, ez gondolatokat ébreszt. És azt érzem, tudod, mit akarsz. Egyetlen dolog, ami picit bánt, az az incifinci kis csücsök a pulcsi aljából. Fenn bátran vághatsz akár fél ujjnyit is. Csak ennyi. (hegyi)
értékelés:

Imádom az őszt és a telet. Nekem még felnőttként is ez az időszak ad egy kis plusz nyugalmat, elgondolkodást, visszatekintést de csakis pozitív irányba. A kép témája tudom kicsit elcsépelt, de számomra ebben a képben az a bizonyos érzés, ami erre az időszakra jellemző, benn van.

Ugyanaz, mint az előző képnél. Ki vagyunk szorulva a kép bal szélére. Hagyj teret, levegőt, mert enélkül csak a forma marad, lélek nélkül, az meg nem elég, a szépség önmagában semmi, elmúlik. Ez a virág szinte robbanna, ha lenne tere. Ha nem is erről, de kérlek, ismételj. (hegyi)

Feri, megint a tér, az a baj. Szűk. Így ez nem áll meg, így csak két hagyma. Adj teret, levegőt, földet, eget, mindent, mert enélkül ez nem fog beindulni. (hegyi)

Házunktól nem messze folyik össze a Sió és a Kapos, ez a kép egyik hídról készült.

Namost az van, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, csak az a valami, ami talán vonatsín, az bajos. Nem is az, hogy van, mert legyen, de akkor legyenek meg a talpfák is, legalább picit, mert így képhibának hat. És egy kicsit balra mozgattam volna a kamerán, mert az a bokor most nagyon ki van szélre sodródva. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Bár elég régen regisztráltam, valahogy most értem meg arra, hogy megoldjam a feladatokat. Ez a kép sötétített szobában hasmagasságban elhelyezett vakuval készült. Mivel minden fehér a szobában ezért kisebb utólagos beavatkozásra szükség volt. Előre is köszönöm az építő jellegű hozzászólásokat.

Örülök neked, hogy visszatértél. Ráadásul nem is akárhogy. Erős kép, jó, hogy nem kíméled magad, nem szépelegsz, sőt. Azzal, hogy alulról világítod magad, valami mefisztói, ördögi hangulatot is adsz neki, erre erősít rá a félfordulat is, mintha rajta kaptak volna, és onnan néznél vissza. Szóval erős, jó üzenet. Amire viszont nem utal a kép, hogy miért van ekkora tér, miért épp ekkora. A 16:9-es arány filmes, nem fotós arány, a hatása is ez felé mutat. Kicsit kényelmetlen, de így együtt a pózzal, a fényekkel már nekem túl van tolva a dolog, a kevesebb több lenne, magyarán legalább a 3:2-es arányra kéne menni és balról vágni. Várok még tőled portrét magadról, hajrá. (hegyi)
értékelés: