Feladatmegoldás

díszek a dobozban

Az ötlet tetszik, és egy jó utalás a készülődésre, a kivitelezéssel nem tudok mit kezdeni. Bocsánat, de Viki ennél erősebb kompozíciókat szoktál létrehozni. Ha ezeket a díszeket is ilyen esetlegesen dobálnád föl, akkor gondolom, hogy az a fa se tetszene neked. Van egy nyitott doboz félrecsúszott tetővel. Ez eddig még rendben van, aztán utána, hogy mihez képest, hogyan van, lóg a teteje ki a képből, ferdén van berakva, de semmi nem párhuzamos semmivel, vakuval tele van villantva az egész a szobaszőnyegen, tehát én ezt nem gondolom egy kész munkának, úgyhogy visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Csodák

Nagyon szép ez a ritmus, gyönyörű ez az organza függöny, nagyon szépek a csillanásai, és érteni vélem a kilincsre akasztott kis csizmát is, ha jól látom, hogy ez akarna lenni, de hát ez most itt egy kérdéssé válik, hogy tényleg csizma akar-e az lenni. Fontos lenne ezeket a formákat jól meghagyni, mert különben elveszíted a kapcsolódást. Te tudod, hogy az micsoda, nekem pedig találgatni kell. Lehetne az valami üzenet is, amit odatett a takarítónő, hogy „ne nyisd ki az ablakot, mert frissen van mosva”, szóval sok minden más is lehetne, nem kötelezően tudom kötni a karácsonyi meg mikulás idei gyermekkori várakozáshoz. Ha lehet, akkor gondold újra végig, és kérnék egy ismétlést, amiben a ritmusokat és a formákat megtartod. Nem kell didaktikusnak lenni, lehet az árnyjátékkal játszani, de ennek az utalásnak ennél egyértelműbbnek kell lennie. Azt is lehet, hogy hagyd ezt itt, ahogy van, és akkor a kép előterével kezdj el dolgozni valami módon, hogy ez a ritmika befejeződjön. (hegyi)

telédnesc imuirávka

Gime, hogy ez nem csendélet, abban teljesen biztos vagyok, abban is, hogy maga az, amit megfigyeltél, izgalmas lehet, de ebben a formában primer. Most hogy a köldökszőrödet fotóztad-e le, vagy ha visszafelé megpróbálom elolvasni, akkor ez tényleg egy akvárium, én bemondásra mindent elhiszek, talán ott valami mintha még úszkálna is a háttérben, de azt engedd meg, hogy erre azt mondjam, hogy ez egy érdekes formai játék, de nem teljesen értem, hogy miért lett lefényképezve. Azért nem értem, mert rendetlenség van. Lehet azt mondani, hogy ezt én így találtam, jó, értem, mi sem vagyunk egy nagyon rendes család, például a hangfalon elég masszív mennyiségű porcica van felgyűlve, akkor most ezt is lefényképezhetem, mert milyen szépen örvénylik a hangfal szövetén. Ha az nem képvisel esztétikailag érthető és érvényes formát, akkor nem működik. Itt most nem érzem a rendező elvet. (hegyi)

GENOVA CRIME 1-2

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Nem érkezett hozzászólás a képhez, nagyjából értem is, hogy miért. Zavarba ejtő az a helyzet, amit eddig Sándornál nem fedeztem föl, hogy számítógépes trükkel hoz létre alakokat. Tanulmánynak ezt tökéletesen el tudom fogadni, de én idegenkedem ettől az iránytól. Az aktnál fontos szerepe van az anatómiának. Akkor is fontos szerepe van, ha megtartjuk, és akkor is, ha az anatómiával játszunk, torzítunk rajta, akár Kertészt, akár Pécsit hozom példának. Itt most ezek a figurák elnagyolt figurák, miközben maga a térábrázolás, és azok a helyzetek, amiket itt látunk nagyon is konkrétak. Nyilván, az ember azzal főz, amije van, és ha nincs modellem, és nem tudok odahívni a múzeumablakhoz egy modellt, hogy álljál itt nekem, és ezt a történetet meséld el a tested formáival, akkor ezt nem tudom megcsinálni. Ezért mondom, hogy tanulmánynak kitűnő, de zavarba ejtő maga az a kollázs technika, ami itt létrejön a technikai ügye miatt. Ha már ezt használom, akkor jelezzem ezt erősebb gesztusokkal. Lehet papírból kivágni ilyen figurákat, és ráragasztani a kópiára, vagy bele lehet rajzolni kézzel, vagy bele lehet festeni. Ezek a formák, amiket itt látunk, megérnék azt, hogy ez megtörténjen. Lehet, hogy én vagyok most itt csak az, aki ezzel nem tud mit kezdeni, de jelen pillanatban egy kicsit megakadtam. Kérlek, Sándor, segíts abban, hogy hogyan tudnám ezt jól értelmezni. Ami a kompozíciót illeti, az ablakos kép egy tökéletesen érthető dolog, hogy ezek a szörnyfigurának felfogható kezek, lábak, talpak, fejek rendszere olyan párhuzamot hozott létre, amivel ez a púpos, gnóm pózba beállított modell olyan, mintha kimenekült volna ebből a börtönből, mintha elmenekült volna ebből a szoborból és önálló életre kelne. A másik képnél a postakocsi és a szobor találkozása a fekvő hölggyel inkább egy formai játék, egy formai ritmus, és nyilvánvaló, hogy azért tette oda Sándor ezt a kocsit, mert az is izgalmas, ahogy a szögletes formák az organikus formákkal találkoznak. Itt is értem magát a formai kapcsolódást, amit itt nem teljesen értek, az, hogy miért van a hölgy fejének a formája ilyen erősen vágva, egy nagyon picit érdemes lett volna följebb emelni. Tehát az utalásokat értem, de ez a számítógépes grafika tőlem idegen. (hegyi)

Javítás. Az elemeket elválasztó zavaró vonalat eltüntettem. (Újra megcsináltam a panorámaképet). Erősebb lett a kontraszt és a szín.

Megkaptuk a javítást az elválasztó vonalak kihagyásával, és azt gondolom, hogy ez így egy sokkal erősebb ritmust ad. Ha már absztrakció, és ezt az irányt követjük, ami nem egy rossz irány, akkor ez szerintem egy elfogadható verzió. A másik képnél lemaradt egy csillag, úgyhogy itt most hozzátesszük azt az egy csillagot, ami onnan lemaradt, azt itt kipótoljuk. (hegyi)
értékelés:

Redőnykiütés

Azért tartom ezt egy nagyon jó megoldásnak, miközben nekem a Tetris nevű orosz játék jut eszembe, mert az absztrakció nem áll meg azon a szinten, hogy gyökértelenül lebegjen, ússzon a semmiben. Ez a fényjáték eszembe juttatja Deim Pál nevét, aki nagyon hasonló formákkal dolgozott a festészetben. Nem csak arról van szó, hogy itt találtam valami fényjátékot, és azt akarom megmutatni, hanem a valóságból ezt az átlósan áthúzódó villanykapcsoló zsinórt benne hagyom ebben a mesében, és itt már ettől az egész térbe, korba helyeződik, van egy viszonyítási rendszerünk, alapunk. Ezt egy nagyon jó meglátásnak tartom. Túl sokat nem szeretnék hozzátenni, magáért beszél a munka, egy finom megoldás, és örülök neki, hogy Balázs egy ilyet is megtalál. Ez a ritmusjáték tökéletesen illik erre a leckére. (hegyi)
értékelés:

Víz

Tavalyi víz, tavalyi hó.

Nagyon érdekes az a képosztás, amit Krisztina létrehoz, lehet mondani, hogy ezekkel a tömegekkel más módon is lehetetett volna játszani, mert ugye három fő irányvonalat láthatunk: a havat, ezt a kásás, olvadó jégfelületet, és magát a vizet. Ez egy érdekes átvezetést is kap egymásba ez a három vonal ezekkel a hókristályokkal, ezekkel a kis pamacsokkal, amik itt még létrejönnek. Maga a ritmus egy nagyon jól érthető ritmus, és a víz tematikájára egy tökéletesen rendben lévő megoldás, kérdés, hogy vajon mind a három mező megkapja-e azt a figyelmet, amire szüksége van. Én a középső mezőhöz igazítottam volna az alsót és a felsőt is, tehát azt a szélességet hagyom, mert mind a három másért fontos. Az egyik egy lírai, elmosott forma, a másik egy izgalmas kontrasztjáték, és a harmadik megint egy monokrómnak tekinthető világ, mind a három másért érdekes. Most valamiért a középsőre van helyezve a hangsúly. Ez se baj, de akkor ezt kell határozottabban követnünk, akkor viszont az alsó és a fölső részből kell többet vágni, és akkor nagyon egyszerűen azt mondom, hogy a másik kettő csak egy illusztrációja, egy támasztéka annak a középső sávnak. Nem tudom, hogy van-e ebből a képkockából másik, vagy esetleg ezt a vágást meg lehetne próbálni egy másik kompozíciós elrendezésben. Ha igen, akkor nézzük, hogy mi a megoldás, ha nem, akkor így marad. Én megadom a három csillagot, azért, mert ezeket a tömeg elhelyezési dolgokat gyakorolni kell, ettől függetlenül maga a ritmus, az üzenet, és az utalás a vízre tökéletes. (hegyi)
értékelés:

elmosódott fák

Az a dinamikai játék, ami létrejön azáltal, hogy ezek a fák így megdőlve szerepelnek, nyilvánvaló, ez tükröződés lehet valamilyen vízfelszínen, vagy valami hasonló visszaverő felületen. Mindezzel együtt, erre átlósan jönnek azok a hullámok, amik ezen a vízfelületen létrejöttek, tehát az egész egy nagyon jó ritmust hoz létre. Ennek a ritmusnak ellentmond a kép középső kétharmadánál elinduló másik két fa formája. Ezt a nagyon határozott kiáltásként létrejövő ritmust megtöri ez a két másik fa. Ez rendben van, el tudom fogadni, de az kérdés, hogy ez most mit is szeretne nekünk mondani, hogy ezt a drámát visszahúzza. Egyetlen egy dologgal nem tudok egyetérteni: a kép alsó részén a kép határának a meghúzása. Annyira vékonynak sikerült ez a part, annyira vékony ez a kapcsolódás, hogy nekem ez most olyan, mint egy elsüllyedő világ, de inkább kompozíciós hiba. Ha a tömegeket nézzük, a kép fölső fele több mint 50 százalékában ez a lírai utalás van jelen, aztán a másik 45 százalékban maguk a konkrét formák, a fáknak a vonalával, és aztán 1-2 százalék marad arra, hogy ez az egész megálljon a lábán. Ha már ezt hozom, akkor oké, kevesebbet adjak föntről, és vágjam le ezt az egész talapzatot, akkor az ember elkezdhet azon gondolkodni, hogy mi lesz. Szóval ez egy jó ritmus lenne, rajzos tónusokat kapunk, de mégis nekem ettől ez nem egy határozott döntés, nem érzem az indokát ennek a vágásnak. (hegyi)
értékelés:

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Figyelemre méltó az a kompozíciós játék, amit itt Tamás létrehoz, és ez nem csak a két tömeggel, tehát a háttérben lévő viráglevelekkel, és az előtérben lévő főszereplővel kapcsolatos, hanem színben is érdekes. Ennek a zöldes színnek ez a püspöklila, ha nem is komplementere, de mindenképpen erős ellenpontja tud lenni, és a kettő között helyezkedik el a fej, az arc, tehát ettől egy nagyon izgalmas átlós, dinamikai ritmus jön létre. Az egy érdekes kérdés, hogy mennyiben érvényes az, vagy kiben milyen élményt hoz vissza, hogy ennyire felülről van ez az egész fotózva. Ami érvényessé teszi azt, hogy tekintetet nem látunk, az pontosan ez az átlós kompozíció, és az, hogy erősen dekomponálva, az úgymond konzervatív komponálási szabályt felrúgva, a kép jobb alsó sarkába kerül a főszereplő. Ő kifelé törekszik ebből a rendből, tehát ez mindenképpen egy feszültséget, egy olyan érzelmi irányt hordoz, ami azzal indítja el a mesét, hogy keressük az okot, hogy vajon ő miért ebben a pózban van, miért ezt az arckifejezést használja, miért tekint ő kifelé a képből, hova figyel, mi történhet ott. Ez egy nagyon jó helyzet. Utána plusz rétegként rákerül ez a játékosság, hogy a kislány hajába van szórva virágszirom, de megint kérdés, hogy ő szórta saját magának a hajába, vagy valaki ezt helyette vagy vele elkövette. Azért merülhet föl ez a kérdés, mert ha elindulunk ezen a dekomponált mesén, akkor az ember azt gondolja, hogy itt valami olyan helyzet történt, ami ezt a kislányt meglepte, vagy esetleg felzaklatta, és ezért került ez így a képre. Izgalmas utakat nyitott Tamás. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet: itt, most, ennél a képnél nem tartom indokoltnak azt, hogy nincsen élesség. Nincs élesség azért, mert a mélységélességgel is játszott az alkotó, másrészt bemozdult a kamera, harmadrészt, bemozdult maga a szereplő is. Több féle mozgás, idősík van jelen, de ahhoz, hogy valamihez kötni tudjuk, nem árt, ha valami éles. Ez persze felrúgható szabály, de akkor, amikor egy szabályt fölrúgtunk azzal, hogy ezt az átlós kompozíciót hoztuk létre, és a szereplő kifelé tekint ebből az egészből, akkor még egy szabályt felrúgni már kérdéses, hogy mennyire indokolt. Én nem látom azt, hogy most mi az, ami indokolná ezen a képen azt, hogy ez ilyen bemozdult megfejtés legyen. Ez egy kettő csillagos megoldás azért, mert minden ereje mellett ez a bemozdulás gyengíti ezt az üzenetet. (hegyi)
értékelés:

Előkerült a katica

Előkerült a hátizsákból a katica.

Nagyon érdekes a kép elrendezése, ugyanis két fő kompozíciós vonal követhető nyomon: az egyik a katica, és az a kerítés, amire ez föl van téve, a másik pedig a kép bal oldalán álló felnőtt és gyerek pár. Ha megfigyeljük a képet, tömegelhelyezésben ez a kapcsolódás erősen megvan a fő figura, vagyis a katica, és a háttérben lévő, történetmesélés szempontjából súlyponttal rendelkező, mégis életlenben tartott figurák között. Ha a képnek a jobb felső sarkát letakarjuk, akkor ez egy nagyon erős kötődés. Gyönyörűen mozognak a tömegek, érdekes kapcsolódások vannak, nagyon szépen lehet érteni ezt az egész üzenetet. Ha megfigyeljük azt, hogy ez az oszlop hova fut ki, és a perspektivikus ábrázolásban hova helyeződik ettől a súlypont, az a képnek pontosan az a jobb felső része, ami még azzal is felhívja magára a figyelmet, hogy a háttérben, a fák között, ahogy átszűrődik a fény, egy világosabb foltot kapunk. Tehát, miközben én nem kétlem, hogy az alkotó szándéka az volt, hogy ezt az egész családi helyzetet ezzel a párhuzammal ábrázolja, hogy a gyerekkel foglalkozunk, az ő kedvéért viszünk magunkkal egy kis katicát, ami egy csoki, és akkor, amikor egy kirándulásnak a csúcspontján vagyunk, megérkeztünk valahová, akkor mintegy megkoronázás, ezt a csokit meg is esszük, mindeközben van egy olyan külső utalás, ami valamire vagy valakire jelzésértékkel erősen utal, arra a valakire, aki nincs a képen. Ez ettől válik izgalmassá, hogy az oszlop, a háttérben lévő fény egyértelműen kifelé mutat a képből, valahová bele a jövőbe vagy a múltba, valami olyan személyes kapcsolódás, ami nem kötelezően tudatosan került a képre, de mindenképpen ott van, mint üzenet. Ez egy nagyon erős lecke, és én nagyon örülök neki. Megvan rá a három csillag, és a leckemegoldás is, mert kifejezetten jónak tartom ezt az elvonatkoztatottabb család-ábrázolást, de azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy itt a háttérrel és ezzel a perspektivikus játékkal egy új ajtót nyitott ki. Erre érdemes odafigyelni a jövőben, hogy ezek az üzenetek hogyan állnak össze. Ez nem hiba, hanem ez egy plusz lehetőség arra, hogy ezekben az üzenetekben megjelenjen egy újabb réteg. (hegyi)
értékelés:

madárka

Nagyon szép formákat ad ki ez a kép, nagyon jó a madár sziluettje, kifejező és talán madártanilag is érdekes lehet, ez utóbbihoz nem értek. De nem ártott volna valami viszonyítási pontot kinevezni magadnak, és ahhoz mérten igazítani a dolgokat, vagy a drót lehetne vízszintes fenn, mert adja magát és most nem világos, miért van ez a néhány foknyi eltérés, vagy megbolondítani az egészet és átlóba szerkeszteni, de most esetleges, mi miért történik. Érdemes erre is figyelni, mert ezek a kompozíciós dolgok azok, amik érvényesítik azt, hogy miért készült el a kép, hiszen madár és drót sok van, bárki bárhol fényképezheti, ha a beállítás nem pontos, akkor kérdőjeles lesz a történet. (hegyi)
értékelés:

Írásban röviden, filmben hosszabban mondom el, hogy az irány jó, de szűk a kép, nekem kell a csöpögtető, de az nem, hogy takarja a kávéfőző csövét, és a vignettálás mint archaizálás már kezd kimenni a divatból, én nem erőltetném. Jó lenne látni egy ismétlést is. (hegyi) értékelés:

felhők

Nem könnyű felhőkből olyan struktúrákat találni, ami elég jellegzetes és ráadásul hordoz valami pluszt annál, hogy oké, hanyatt feküdtem a réten és néztem a felhőket és ha már ott volt a gép, megörökítettem őket, mert hátha hozzák az érzést, amit ott éreztem a réten. Nem szokták hozni, még akkor se, ha a kép készítőjének jó lenyomatok adott pillanathoz, mert az a gond, ami az emlékképekkel is, hogy nem érthető a kívülállónak, miért ott, miért akkor, miért így készült a kép. Nem tudom, mennyire érthetően írom, hogy ahhoz, hogy csak felhővel kifejezzünk bármit, igen jól be kell gyakorolni a tömegelhelyezést, a tónusokat, a komponálást, és akkor, ha a szerencse is mellénk szegődik, talán lesz belőle valami. Turnerből se sok született, csak egy. Én azt javallom, hogy bármennyire is lenyűgöznek ezek a tünemények, előbb próbáljunk kisebb feladatokat kitűzni a siker érdekében. (hegyi)

Erről a párocskáról 5 képet csináltam. Talán ez itt egy LEHELETTEL kevésbé szűk lefelé és jobbra, PICIVEL többet mutatva a lóból is. A helyszínt is javítanom kell, helyesen: El Puerto de Santa Maria, 2003.05.03.

Kedves Sándor, készítettem egy kis filmes magyarázkodást, hogy hol szorít a cipő. Igen, egy picivel tágabb a dolog itt, de nem oldotta meg a problematikát. (hegyi)

András, itt egy film, röviden írásban annyit, hogy tömegelhelyezési problémáim vannak a képnél, de a leckét teljesíti. Kérlek nézd meg a mozgóképes magyarázatom is, várom a választ. (hegyi) értékelés: