Feladatmegoldás

Nagyon személyes a kép, nagyon örülök, hogy egy enteriőrt kapunk az ünnep témakörében. Azzal kevésbé tudok egyetérteni, hogy a gyertyák nincsenek meggyújtva. Nekem a gyertyák arra valók, hogy meggyújtsa az ember, főleg egy ilyen helyzetben. Mint dísz, nekem a gyertya nem működik. Tudom, ezzel nem mindenki ért egyet, van, aki rakosgatja ezeket a gyertyákat, és évekig nézegeti, szóval én úgy vagyok ezzel, hogy a feladatát lássa el, és a feladata az, hogy lángot ad, és ebben a fényben tudunk gyönyörködni. A kopasz gyertya önmagában nekem nem érdekes. Az a másik kérdés, hogy lehet, hogy kevésbé magasról fotózva valahogy ezt az egészet össze lehetett volna úgy rakni, kis csalással esetleg közelebb tolni az asztalt a szekrényhez, mert akkor kevésbé kellene belekomponálni a fél kanapét meg a kis szekrényt. Ha ezt a nézetet nézem, akkor viszont lehet, hogy egy kicsit nagyobbra nyitottam volna a képet, hogy ez létrejöjjön, hogy erősebben tudjon üzenni a környezet, de el tudom ezt így is fogadni. A gyertyák miatt nekem ez csak kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Irigylem Istvánt ezért a puzzle-ért, én is nagy puzzle-mániás vagyok, csak nálunk van négy igazi macska, és azok szeretnek játszani, úgyhogy valószínű, hogy mire én ezt összeraknám, addigra néhány elem eltűnne. Régen csináltam ilyet, aztán Demeter megviccelt, és amíg én aludtam, addig ő az éjszaka folyamán beleszuszakolt más helyre darabokat, és utána néztem, hogy miért nem jön össze. Cselesen csinálta, mert nem lehetett észrevenni, hogy rossz helyre rakta. Ezek vicces helyzeteket tudnak generálni. Jó az a sorozat, ahogy itt összeáll ez az egész, lehet, hogy még kevésbé konkrét helyzettől indultam volna. Esetleg, ahogy kiborítom ezeket az elemeket, onnan indulnék, mert most az első és a második kép nagyjából hasonló helyzetet mutat. Az utolsó képnél is azt mondom, hogy oké, ki van rakva a puzzle, de gondolom, hogy valahová ez kerül, én fölraktam falra rendesen. Szóval lehet, hogy megérné azt, hogy a végső helyét is megmutassuk. Tehát nekem az első és az utolsó kép az, ami kicsit billeg, mint megoldás, de az ötlet tetszik, gratulálok ahhoz, hogy ezt a puzzle-t így megcsináltad. Nyilván az első képet ismételni egy kicsit nehézkes, mert azért nem lehet szétszedni, az utolsón lehet gondolkodni, hogy esetleg valahogy máshogy jó lenne megoldani. (hegyi)
értékelés:

Egészen extra szépségű kompozíció, nagyon izgalmas ez a kinti-benti játék a csillaggal, és nagyon jó a dinamikája ennek az egésznek. Tömegelhelyezésben is nagyon érdekes, hogy az erkélyajtó hogy húzza helyre ezt a nagyobbik flekket, ez a kétharmad-egyharmados osztás jót tesz ennek az üzenetnek, ez nekem nagyon tetszik. Magányosnak tűnő kép, ezt tegyük hozzá, van egy melankolikus üzenete is ennek, de ezzel szembe kell nézni, hogy ez a helyzet. Én ennek nagyon örülök, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Nagyon kemény a cím, nagyon egyértelmű az a vonal, ami felé visz minket Balázs, és a megfigyelés szenzációs. Valamit nézegetnek ezek az emberek, hogy UFO szállt a kis falu fölé, vagy valamilyen időjárási helyzetet néznek, vagy egy új reklámot rakott föl Józsi a villanyoszlopra, ezt nem lehet tudni, de az biztos, hogy nagyon érdekes ez a megfigyelés. Izgalmas és mozgalmas is a kompozíció, én ennek kifejezetten örülök. Jó helyzet, megvan a humora. (hegyi)
értékelés:    

Mediterrán szendvics (2002-2003, 2011)

Azért érdekes számomra ez a négy kép, mert nagyon emlékeztet egy régi élményre, amikor a Katica presszóban Fehér Verával ültünk és beszélgettünk, és előkerült Verának egy füzete. Ebben a füzetben grafikai helyzetek voltak, tulajdonképpen történetek, mint egy napló képekben, rajzokban elmesélve. Színes filccel, festékkel, kollázzsal, versekkel megtűzdelt dolgok voltak, én titkon reménykedem abban, hogy ebből majd Verától esetleg kapunk ízelítőt, de a lényeg az, hogy nagyon hasonló az élmény. Főképp az első képre igaz ez, olyan, mint amikor az ember elkezd akár unalmában rajzolgatni. Nekem volt ilyen négyszínű tollam, és azzal a kockás füzetbe rajzolgattam mindenféle formákat, és ez az irány erre rezonál. A következő kép már inkább a kollázs technika felé mozdul el, de itt is átrajzolt felületeket kapunk. Arról, amit a leiratban megkaptunk, hogy mi is ez a helyzet a valóságban, nekem leginkább a harmadik kép beszél, viszonylag jól érthető, jól értelmezhető az a helyzet, amit, mint egy szoborpark, élményként átérezhetünk. Ennek egy líraibb megközelítése a negyedik kép. Amivel kicsit zavarban vagyok, az, hogy ennél a képnél jelen pillanatban nem tudom megállapítani azt, hogy mi a valóság, és mi a Sándor hozzáadott értéke, magyarán lehet, hogy érdemes lenne valami olyan képnek is bekerülnie ebbe a sorba, akár zárásként, ami tárgyszerűbb. Azért, mert itt valaki másnak az alkotásainak az átértelmezésével jön létre egy új minőség, de talán érdemes lenne ezt a maga tárgyszerűségében ábrázolni ahhoz, hogy a nézőnek ez az egész közös gondolkodás értelmezhetőbb legyen. Egyébként rendben van a rezonancia, én értem is, hogy miről van szó, de nem mindenkinek adatik meg, hogy elmenjen oda a valóságban. Talán az utolsó kép erre valamilyen kísérletet tesz, ezt most Sándornak bemondásra kell elhiggyük, hogy ez a világ milyen. Lehet, hogy érdemes lenne ehhez még valamit hozzátenni, de a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Azért érdekes ez a kép, mert, hogy ez egy barátságról szól-e, vagy egy belső üzenetről, én ezt nem tudom első körben megmondani, de az biztos, hogy erős hatása van a nézőre annak, hogy nem csak, hogy szuggesztíven belenéz a kamerába a modell, hanem a kezével, azzal, hogy nyúl a kamera felé, tulajdonképpen a személyes terünkbe nyúl be. Ez mindenkiből más érzéseket vált ki, van, aki idegenkedik attól, hogy túl közel engedjen magához egy másik embert, és ha nyúlkálnak felé, akkor inkább hátralép egy lépést, van, aki viszonozza ezt, és ő maga is nyújtja a kezét esetleg, vagy odabújik, szóval több féle irány elképzelhető. A tekintet az, ami próbál ebben segíteni, bár ez sem teljesen egyértelmű, hogy itt egy hívás, egy megértő gesztusról van szó, vagy pedig valami vádló kommunikációs helyzetről. Nyilvánvaló, hogy ez az ellentmondás az, ami a feszültségét is hozza ennek a képnek, és ez nagyon jó, hogy Ágnes ezt észrevette. Ami ebből nekem kifelé dolgozik, az az, hogy valószínűsítem, hogy a másik kezével végezte az exponálást, ettől, bár nincs a képen, de a váll formáiból arra lehet következtetni, és azt az érzést kelti, hogy már a másik kezével is nyúlkál felém, és próbál ebbe a helyzetbe behúzni, ami – lássuk be - sok emberből valóban az ellenállást váltaná ki, hogy két kézzel kapnak utána. Talán visszabillentené ezt az egyensúlyt az, hogy ha egy állványon, vagy valami fix helyen időzítővel készül ez a kép, akkor nem kell a másik kezemmel ugyanebbe a térbe belenyúlnom. Jó próbálkozásnak gondolom. Tulajdonképpen azon hezitálok, hogy vajon a barátság az ilyen-e. De ilyen is lehet, biztos van olyan szituáció, amikor erre van szükség, úgyhogy el tudom én ezt fogadni. Megvan a három csillag, de a leckemegoldás az előző képnél erősebb, határozottabb. (hegyi)
értékelés:

Kerti törpe télapónak álcázva. Egyre több ilyet látok itt a városba. Valahogy nekem nem és nem.

Sokat nézegettem ezt a képet, és arra a megállapításra jutottam, hogy olyan ez nekem így, mintha egy filmtekercsnek látnám egy részét, mintha tulajdonképpen három filmkockát látnék. Ez annak köszönhető, hogy a fő motívumon kívül, ami a kép középső részén látható, egy Mikulás egy kötélhágcsón kapaszkodik fel az ablakra, még két másik fontos momentum is szerepel a képen. Az egyik egy ablak teteje a kép alján, és a másik pedig egy erkélynek az alja a kép tetején. Az biztos, hogy önmagában az ablakra kapaszkodó Mikulás kevéssé izgalmas, ha csak ezt az egy motívumot hagynánk meg, mert bárhol készülhetne, persze, benne van a giccs is, de azért a történet erről többről mesél. Azt nagyon jól látta meg Mariann, hogy érdemes egy kicsit bővebb, tágabb horizontot mutatni, és azt is megmutatni, hogy hol készült ez a kép. Igaz, hogy ezzel a giccsből elmozdultunk a szoció felé, de ez jót tett a képnek. Amivel nem teljesen tudok mit kezdeni az, hogy itt most két történet is elindul, és ettől, mivel nincsen biztos választás abban, hogy mi is az, ami engem ebben izgat, a nézőben is megmarad ez a bizonytalanság. Érvényes lenne az is, ha a kép tetejére komponáltuk volna ezt az ablakot, és az alsóból többet hagyunk, akkor látszik, hogy honnan ered ez az egész, honnan mászik, nyilvánvaló, hogy az alsó ablak is hordoz valami üzenetet. Nem azt mondom, hogy azt is teljes egészében meg kell mutatni, de ennél lényegesen többet kellene belőle látnunk. A másik megoldás, ha a kötélhágcsó aljánál vágunk, és azt mondjuk, hogy engem a fölső erkély érdekel. Én emellett tenném le a voksomat, mert szemmel láthatóan ott van egy nájlonzsák, egy gázpalack, és ez a viszonyrendszer az, ami az ember fantáziáját izgatja. Ettől függetlenül persze érdekes az ablakba kitett műgyertya sor is, érdekes a függöny formája, és érdekes ez a kis figura is, aki itt mintha hiába kukucskál, mintha elfeledkeztek volna róla, és ott kint maradt az ajándékával, mintha egy rajta kapott szerető, itt kint lóg a semmiben. Mindenféleképpen jó az irány, a kompozíciós döntést kellett volna talán meghozni határozottabban, hogy mi az, ami ebben még pluszban hozzátehet az üzenethez. (hegyi)
értékelés: