Feladatmegoldás

próbálkozunk, próbálkozunk...

Nagyon finom kép, nagyon szépen van világítva, nagyon szép a technika, nagyon jó a meglátás. A tömegelhelyezés is zseniális, és az, ami ebben a nagyszerű, hogy egyszerű eszközzel dolgozik Tamás, miközben tessék megfigyelni: ehhez ki kellett választani a szőlőfürtöt, azt a pillanatot, amikor ez a fürt egészséges és rendben van, viszonylag kevés hibával rendelkezik. Ezt úgy hívják ezt a technikát, hogy high key, nagyon finom, nagyon rendben lévő, nagyon puha. Azt is mondhatnám, hogy nőies, miközben inkább tiszteletadó a nőiesség felé. Én nagyon örülök ennek, és Tamás, mesteri szinten megoldottad a Csendélet leckét, ugyanis tessék megfigyelni, ha külön formákként nézem, annak ellenére, hogy ez egy fürt szőlőnek látszik lehet, hogy kettő. A mai világban már a szőlőfürtök sem a régiek, egészen extrém méretűeket is lehet néha vadászni a piacon. Ahogy ez elhelyeződik, a képen van egy enyhén átlós formánk a szőlőszárral, és utána ez az egész ív végigvonul, és van egy háttérben lévő formai helyzet, ami ezt az egészet megtámasztja. Izgalmas, erotikus és nagyon jó folthatás. A tömeg is nagyon jól működik, tehát stabil, de mégis dinamikus. Stabilan áll a lábán, de ezzel az egész átlós S formájú ritmussal létrejön valami olyan, amitől az egészben van egy élni akarás és nagy feszültség is, dinamikája, egy életerő. Köszönöm szépen, jó ez a próbálkozás. Tamás, egyet ígérj meg: nem hagyod abba a csendéletezést. (hegyi)
értékelés:    

Igen, itt van Velorex a szalmakalappal, a kalapon a kis virágocskákkal, a szemikével, borostával, hajjal, pólóval, szőlővel. Én ezt a képet nagyon kedvelem, megvan a három csillag. Érdekes ez a fényjáték, az ember azt kell mondja, hogy van egy kicsi hiúsági kérdés is ebben, tehát ezt a testtömegindex változást, ami létrejön az évek folyamán most ez az átsuhanó árnyék nagyon ügyesen takarja. Ez abszolút rendben van. Érdekes a képnek a jobb fölső sarkán, hogy ott át tudunk nézni a háttérnél, olyan az egésznek a hatása, hogy onnan várunk valakit, aki bekukucskál. Dinamikus a dolog, tetszik. Kérek még ilyen portrékat, friss, ropogósakat. (hegyi)
értékelés:    

Orfű, 2011.09.24.

Gyönyörű képeket kaptunk. Nagyon izgalmas, Sándor mesteri szinten érzi a térelosztást. Tessék megnézni az első képet, hogy mennyire izgalmasak ezek a benyúló mólók, ezek a trapéz formák, a hajó. Az egész olyan, mintha egy absztrakt képet látnánk, de azért fölismerjük a valóságot. Nagyon szépek a színek, gyönyörű ez a deszkázat a kép elején, nagyon mesteri megfogalmazás. A következő kép is ilyen a két paddal, a hajóval és a stéggel. Pont annyi eget kapunk, pont annyi tükröződést, amennyi ehhez kell. Kicsit keserédes az egész, van egy magányossága ennek az egész ábrázolásnak. Ezt a dolgot feloldja a következő kép, ami a két pecásról szól, ők akár haverok is lehetnének, de egy szomszéd viszonyt is jól jellemez ez az egész. Jól mutatja azt, hogy mindenki a saját ügyével van elfoglalva: a Penny-s zacskóval, a kis csónakkal, ez olyan, mintha azt mondanám, hogy nincs barátság a pecában. A kép alján nekem van egy kis pontatlanság: ezt a háromszöget én lehet, hogy vágnám, nekem az ott billenti ezt a dolgot. Nagyon érdekes a következő kép, ebből az absztrakt formából kirajzolódó valósággal. Hogy ez micsoda, hajókikötő, ezt nem nagyon tudom, de jó pillanatban ábrázolt, nagyon szép fényekkel, nagyon szép textúrával megrajzolt kép. Az utolsó kép egészen őrületes. Ahogy átsüt a stégen a fény az egész olyan, mint egy elhagyott mozivászon. A valóság ábrázolása mellett a kompozíció annyira a helyén van, annyira rendben van, hogy az egésznek van egy absztrakt formai plusz hatása is. Nem csak arról szól a dolog, hogy engem megragad az a pillanat, hogy a naplementében mit mutat a stég, hanem ezt utána van türelmem rendberakni, kompozícióba helyezni, nem elégszem meg azzal, hogy egy dokumentarista megközelítéssel csak a tényhelyzetet közöljem. Sok napfelkeltés képet látunk, és pont azzal, hogy ezt a takarást létrehozza Sándor, hogy kitakarja a napod, az aranyhidat is, ettől az egész a giccs jellegét veszti el. Nagyon fontos dolog, miközben maga a hangulat abszolút ebbe az irányba borítaná az egészet, és itt visszahozta ezt, visszasimította. Nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Elolvastam a hozzászólásokat, amik a fölső részt taglalják. Én, ha letakarom a fölső részét a képnek, akkor szép lassan fölborul, elfordul az óramutató járásának megegyező irányba. Nyilván, ezt a forgást is ki lehetne küszöbölni, vissza lehetne forgatni, de ezt csak azért mondom, hogy önmagában az, hogy ezt levágom, nem elég, mert akkor elbillenünk. Ez a fölső rész kell ahhoz, hogy stabilizálódjon ez a kép. Az egy másik kérdés, hogy azt nem érzem én sem biztosan eldöntöttnek, hogy engem most az előtérben lévő visszatükröződések izgatnak, vagy pedig a háttér izgat, hogy melyik rész illusztrációja a másiknak. Az arányokban kellett döntést hoznod, Ágnes, hogy a tükröződés izgat, és akkor csak jelzésértékű a valóság, vagy a valóság izgat, és akkor csak a tükröződés a díszítő elem, vagy esetleg ha mind a kettőt akarom, akkor lényegesen tágabb kompozícióban és határozottabb formákkal kell dolgozni. Itt, most, ahhoz képest, hogy kevés a víz, nem is nagyon jellegzetes a hely ebből a szemszögből nézve, tehát ha mind a két rész érdekes számomra, és nem a líra és az absztrakt felé akarom elvinni, akkor ennél keress egy felismerhetőbb helyet. Fontos az esztétika, a kompozíció, és az, hogy tudja a néző valamihez kötni ezt a szituációt. Nem azt mondom, hogy a giccs felé kell elmenni, hogy a Lánchidat kell tükröződésben ábrázolni, de az egy érdekes dolog lenne, ha valami jellegzetesebb helyen készülne ez a kép. Ismétlés. (hegyi)

Van egy amerikai filmes hatása ennek az egész képnek számomra. Nem tudom megmondani egész pontosan, hogy miért, mert nem fogom tudni nektek felsorolni az amerikai filmművészet nagyjait, és nem is hiszem, hogy ez lenne a cél, de a hatás, az élmény mindenféleképpen ilyen késő 90-es évek amerikai feelingje. Nagyon érdekes ez az egész, pontosan attól, hogy többféle réteg jön létre, amit a címben is Laci leír: van egy belső terünk, ahol megfigyelhetünk egy élethelyzetet, a szívecskés tálkától kezdve a pöttyös bögrén át, az elmosogatott és az elmosogatásra váró edények halmáig, ami nagyon izgalmas, és nagyon önvallomás jellegűnek tűnik. Aztán kapunk egy következő réteget egy tükröződéssel, a nyitott ablakkal, ami ezt az egészet ritmusában ismételve, de csak némely tárgyat kiemelve ebből az egész kupacból elemeli ezt az egészet a valóság talajáról, és aztán kapunk egy következő téteget ott kint a kerítéssel, a fallal, amin aztán túl megint nyílik egy újabb szint a külső világ, ez a lakótelepi helyzet. Szóval nagyon érdekes ez az egész, és mindezek a rétegek, mint egy rajzfilmes műhelymunkánál úgy épülnek egymásra, hogy kiadnak egy közös, nagy, egész kompozíciót is. Ez a lényege az egésznek, hogy, miközben bármelyik réteget elkezdhetjük szemlélni, ezzel együtt, az egésznek van egy közös hatása, és ez a filmes hatás, amiről az elemzés elején beszéltem. Megvan erre a leckére a három csillag, de Lacikám, kérlek, az első három leckével dolgozzál, mert nagyon le vagy maradva, ne hozzál engem itt kellemetlen helyzetbe azzal, hogy az első három leckét nem erőlteted, úgyhogy légy szíves feküdj rá, nyomjuk meg a gombot az első három leckénél. (hegyi)
értékelés:    

Üdvözlünk, kedves Hajnalka, végre kapunk egy önportrét is. Én nagyon szeretnélek bátorítani ennek az iránynak a folytatására, és ha lehet kérni, akkor az első három leckével még ne rohanjunk el. Ez egy három csillagos kép, megvan a leckemegoldás is. Nagyon őszinte, nagyon megejtő az, amit itt látunk. Nagyon intim, nagyon emelkedett pillanat ezekkel a fénypontokkal, azzal a sejtelmes megvilágítással, amit kapunk, és azzal, hogy itt a bemozdulással, vagy a tükröződéssel (innen ez most nem eldönthető, valószínűleg mind a kettő létrejött), egy ismétlés van. Ez olyan, mintha a saját helyemnek a meghatározásánál, megkeresésénél egy úton lennék, abban erős ez az üzenet. Nagyon köszönöm, várom a folytatást: első lecke, harmadik lecke, és beszéljünk még erről, ne rohanjunk, próbáljuk meg ezeket a leckéket megoldani. (hegyi)
értékelés:    

Hat képet kaptunk, ebből tulajdonképpen egy kép lóg nekem ki, ez a visszapillantótükrös kép. Úgy látszik, hogy a visszapillantótükörrel nekem visszatérő a problémám, hogy biztos-e, hogy jókor és jó helyzetben van ez megfigyelve? Nézzük sorban: Az első kép azért izgalmas, mert összehasonlít két járművet, és az összehasonlítás érzelmi síkon is megtörténik. Olyan, mintha itt látnánk egy nagytesót, aki irigykedik a kistesóra, aki szépen felöltözött, és neki meg nem jutott ilyen díszes ruha. Ez egy izgalmas párhuzam. Utána elindul a mese, a történet, útnak indul a villamos, megy a maga útján, szép a második kép, a harmadik képnél nekem kérdéses, hogy mikor mi lett exponálva, nagyon korainak érzem az expozíciót, én többet hagynék a villamosból, amivel befelé jött a képbe, és akkor rendbe kerülne ez az egész. Jók a fény ívek, amik létrejönnek, amik a tükrön megvannak, de a villamos tömege nekem kevés. A következő képnél ez a tükröződéses játék nagyon izgalmas, ebben a témában az egyik legjobb, megint a belső és a külső világ összehasonlítása miatt érdekes ez. Ezek a tükröződések sok-sok ponton vannak jelen: a tükörben, az ablaküvegben, a másik jármű ablaküvegében, számomra ez a legjobb képe ennek a sorozatnak. A következő kép is izgalmas, valamennyire ábrázolt utasokat is, ez fontos, mert látszik, hogy nem magában járkált ez a villamos, mint egy szellemjármű, és felismerhető a Lánchíd pillére, tehát az útvonalról is kapunk információt, és utána, az utolsó képen elrobogni látszik ez a jármű. Szép, lírai ez az üzenet, csak a tükrös kép az, amit én pontosítanék. A riport, és az egésznek a jellege számomra erős, úgyhogy megvan a három csillag. A leckemegoldáshoz kérnék olyan riportot is, ami a klasszikus riporthelyzet, lehetőleg más témában, mint a közlekedés. (hegyi)
értékelés: