Feladatmegoldás

Ehalt olajfák rönkje

Az ötlet jó, és a megfigyelés is fontos, hiszen jellemző példája az utazásnak, amit látunk. Ismétlést fogok kérni, azt is megmondom, miért. Ki kell emelni az átlagosból ezt a történetet a személyes szférába, ehhez pedig óhatatlanul kell a kapcsolat a modellel. Nem kötelezően a szemkontaktusra gondolok, viszont úgy kellene a környezetet meghagyni, hogy közben maga a modell testtartása, a kellékek - bőrönd, kistáska, nájlonszatyor - utaljon arra, hogy ő most épp utazik, és még egy valami fontos lenne: az, hogy a nézőnek egyértelmű legyen, hogy ő most megy vagy jön. Más, amikor hazaérkezünk, hiszen abban van fáradtság, van öröm a viszontlátásban, van lemondás és búcsú az élményektől, míg az indulás izgalmas, feszült, fájdalmas is, de öröm is, kettős érzés, hiszen elmegyünk és ezért akár bűntudatunk is van, de vár a nyaralás, az élmény, és előre örülünk ennek, és még itthon, de már fél lábbal a vonaton vagy a repülőn vagyunk lelkileg, tehát ezek azok, amik mint történet egyedivé varázsolhatnak akármi jól ismert témát. (hegyi)

Az a helyzet, hogy nagyon izgalmas a felvetés, és majdnem sikerült is beledobni a darts-ot a tízes körbe, de még nem vagyunk készen. Ugyanis amit szerintem megláttál és felkeltette a figyelmed, az a csillag ágai és a tetőszerkezet merevítői közti játék, és ez így izgalmas is lenne, ha közelebb mégy és lejjebb guggolsz, hogy az és csak az legyen a képen. De így, hogy a motortető, az ablak, a reklámok és minden más is itt van, így most bizonytalan lesz ez a párhuzam, viszont önmagában a merci jelei nekem nem érdekesek, látni sok ilyet az utcán, tehát kell az a plusz, ami a háttérben történik, még akkor is, ha le kell mondani cserébe a veretes-kopottas alsó csillagról. Foglalkozz még ezzel, kérek ismétlést, mert a szeretet érződik, tehát légy szabad és merj szeretni egy öreg mercit, igazán, szívből, és akkor meglesz a kép is. (hegyi)

A környezetemben találtam, nem színmódosított.

Olyan ez a kép, mint egy japán metszet, mint egy paraván, és nagyon jó, hogy nem elégedtél meg ezzel az iránnyal, hanem meghagytad a kép alját, mert az a pont az, ami miatt fotó és nem valami szépelgés. Elmenne csendéletnek is. Ritka eset, hogy külső térben ennyire koncentrált megfigyelés legyen, egyetlen dolog, hogy mintha hajszálnyira vagy nem középen álltál volna és skurcban torzítana, vagy el lenne fordulva picit, ezt érdemes lenne kimérni. Nagyon finom, nagyon jó hangulat, esztétikus, köszönöm! Ha ez megvan még, érdemes lenne kipróbálni, hogy mit ad ki, ha kap a kis növényke oldalról surlófénnyel egy lökést, hogy még jobban éljen, még hangsúlyosabb legyen, tehát még jobban leválasztani a háttérről. (hegyi)
értékelés:

A pécsi Szivárvány gyermekház Szivárvány Musical Stúdió próbájára sikerült bejutnom, ott készültek a felvételek, a Padlás c. musical próbáján.

Két kép rendben, jól indul a ritmus, a rendezői figyelemből a darab felé, izgalmas út lehetne, de az utolsó kép a háromból kakukktojás, technikájában is és abban is, hogy nem értelmezhető, miért került ide, sőt, az sem, miért lett lefotózva. Ha van még a sorból, érdemes lenne végiggondolni, mi az az ív, amit kiad, és próbálni valami történetet összehozni, lehetőleg úgy, hogy közben nem váltogatjuk a technikát. (hegyi)

Az első két kép nagyon tetszik, jó a ritmusa, a virág a korláton, mögötte mint egy furcsa sírhely egy pince vagy csatorna, nagy kontraszt, jó ritmika, a második kép átlós szerkezete, a virágsziget, a garázssor apa autójával, a család büszkeségével, háttérben a dombok és jó ellensúlyként a fa, tiszta kompozíciók, erősek. A harmadik kép nekem kilóg ebből, nincs benne az a tiszta rend, ami az első kettőt jellemzi, nincs más, mint primer utalás a szemétgyűjtőkkel, a lukas edénnyel, korláttal, de nem áll össze az a rend, ami az első kettőt jellemzi. Nekem az első kettő az az irány, amit keresnék Szekszárdban. (hegyi)
értékelés:

Gime, nehéz helyzetbe hozol, ugyanis szívem szerint azt mondanám, mindenféle boncolgatás nélkül, hogy végre, de jó, hogy visszajöttél az utcáról, de jó, hogy elkezded az első leckéktől újra, hiszen ez lehet az alapok rendbetételének útja, hogy elkezdünk újra nekifutni a leckéknek, de minden örömöm mellett ott van az, és remélem nem tűnök telhetetlennek, hogy oké, de mi a francnak ez a túlmaszatoló technikai játék? Ez még mindig azt mutatja, hogy a néző és magad közé emelsz egy fátylakból épített labirintust, hogy a népmesei hoztam is ajándékot meg nem is élményt adod, mutatom magam, meg nem is, itt is vagyok, de nem is, őszinte vagyok, meg nem is. Hogy a többszörözés is szoftverjáték-e vagy nem, ezt nem tudom megmondani, de nagyon szívesen megnézném ezt a képet úgy, hogy nincs benne semmi brahi, semmi manipuláció. Ugyanis ez akár lehetne egy CD borító is, valami transzdancetucituci zenéhez, az értelmiségi disk jockey, vagy valami ilyesmi, rázza a fejét az ütemre... igenám, de akkor minek az ezüstlánc és minek a szemüveg? Nem tudom, érthető-e az az ellentmondás, ami így most kavarog a képen: félmeztelen vagyok, tehát őszinte, eszköztelen, nézek a kamerába, tehát nézhetsz te is, szemüvegem van, tehát enyhén szoció, miközben a szemüveg jó védőpajzs is, és a nyakamban a lánc, ami ezt az egészet áthúzza, még jó, hogy nem ujjnyi arany, és mindezt bemozgatom, rázom, hogy őrüljön meg a néző, hogy nem ám, ez csak vicc volt, figyiszt neked, dehogy mutatom meg magam, dehogy akarom, hogy megismerj, és erre rímel a szín, a tónustorzítás, hogy vagyok inkább kiöregedett popsztár, de a manírjaim nem adom, azokhoz ragaszkodom. Gime, tedd meg, hogy készítesz egy sallangmentes verziót is. (hegyi)