Feladatmegoldás

(...Deák Ferenccel)

Hogy mikre képes egy fénymásoló, csak hogy megússzuk a bemutatkozást, elképesztő! Szóval várnék majd egy korrekt portrét is, mindamellett ez egy jó geg, jó poén, picit belecsúszunk a verbálfotózásba, tudod, mint a magyar videoklipeknél, amikor azt énekli a sztár, hogy este volt és te a parton vártál, és a képen esti Balatont látunk és a lány haját fújja a szél, és vár... vagyis a lényeg az, hogy ki kell mindent próbálni ahhoz, hogy az ember utána tudja, hogy na, ez megvolt, és ezt majd alkalmasint hogy fogom reprodukálni más helyzetben, más eszközzel. Nem mintha nem volna a fénymásolós képalkotásnak létjogosultsága, hiszen ki mondta azt, hogy csak fényképezőgéppel lehet fényképet készíteni, ha így volna, Moholy-Nagy jó pár képe nem kerülhetett volna be a fotós kánonba, de azért lehet, hogy érdemes ezeket a dolgokat tanulmányként kezelni és nem végcélként. Még egyszerűbben fogalmazva: itt most egy javarészt tudatos cselekvéssor véletlenek sorozata által megrajzolt végtermékét látjuk, a pasi tudja, hogy forgassa a fejét, hogy lenyomat rajzolódjon, de hogy mi mekkora erővel lesz jelen, az már inkább a technológiának és nem a tervezésnek köszönhető. Kössünk üzletet Dávid! Én ezt elfogadom 3 csillaggal, mint kettes lecke, te pedig ennek tapasztalatai alapján készítesz egy hasonló portrét magadról, de nem fénymásolóval. Oké? (hegyi)
értékelés:

Kicsit félve mondom, de remélem, hogy ez most már annak hatása, amit eddig dumáltunk ezekről a képekről. Végre valami, ami nincs túlmacerálva, ami az, ami, és ettől válik erőssé, hogy nem azzal kezdek el foglalkozni, hogy ez most hogyan van a képszerkesztővel bindzsizve, hanem az, hogy igen, megtaláltad azt, hogy hogyan van helyrebillentve a kompozíció a háttérben áttűnő ablakkal, az egész fényjáték nagyon jó, és van ebben egy irónia is. Olyan az egész, mintha egy mesefigura állna előttünk, miközben, aki ismeri Gimét, tudja, hogy nem, ezek a szőrpamacsok Giméhez hozzátartoznak. Érdekes nagyon, jó ez a kép, olyan, mintha Ikarusz berepült volna az ablakon. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, Gime, ne hagyd abba ezt az irányt, kérlek, és remélem érted, miért mondom, hogy ez a kép készülhetett akárhogy, nem boncolom a technikát. Ugyanis itt arányban van és értelmet nyer az utómunka is, nem feslik le róla, nem hámlik le a képről az utólagos szenzációkeresés. Nehéz esztétikáról röviden beszélni, de ez az egy szó, amit a képmódosítás témában fontosnak tartok, hogy a végeredmény alátámasztja-e, igazolja-e esztétikailag a labormunkát vagy sem. Jó lenne, ha meg tudnál maradni ebben a stílusban most egy darabig és nem mocorognál bele a nagyon is divatos, de igen rövid élettartamú digitális retusba. (hegyi)
értékelés:    

Nem sok szociofotó érkezett eddig, nagyjából értem is, hogy miért, mert nem nagyon hajtjuk magunkat ebbe az irányba, de ez egy jó meglátás. Ez a csaj is belenéz a kamerába, mintha megszerezte volna egy estére ezt a fickót magának valami furcsa élményanyagot gyűjtve, közben itt van ez a fickó, aki szemmel láthatóan az utcán él, de azért valamilyen viszonya van ehhez a csajhoz, már csak, ha álomban is, szóval az egésznek van egy nagyon jó gegje. Az az izgalmas ebben a dologban, hogy olyan az egész, mintha tényleg a valóságban lenne ez idetéve, olyan, mintha ez egy óriás ágy lenne, és a Gulliver felesége az, aki itt fekszik, és ez a fickó ténylegesen ott lenne az ágy mellett. Nagyon jól sikerült ez a dolog, és szinte sehol nem bukik le. Egyedül az összeragasztásnál látszik, hogy ez egy plakát. (hegyi)
értékelés:

Nemzeti színház - Nem bohóckodás!

Bara, igen, köszi, megvan a hármas lecke, jó portré, nagyon jó játék, benne van az, hogy ez a madárka a kalickában akar repülni, már akkora energiával mozgatja a szárnyait, hogy az egész kalicka beleremeg, szóval érdekes kép. Végre valami olyan önportrét kapok tőled, ami megint egy új ajtót kezd el kinyitni. Lehet, hogy érdemes lenne ezen az ajtón tovább kukucskálni. (hegyi)
értékelés:    

Laci, hasonló dolgot tudok elmondani neked, mint amit elmondtam Mariannak is. A számítógépes játék izgalmas, biztos ezzel sokat kellett dolgozni, és én abszolút elismerem azt a munkát, amit látok, ez egy jó ritmus, mondjuk azzal a kiégett jobb fölső sarokkal nem nagyon tudok mit kezdeni, ott én vigyáztam volna, hogy megmaradjunk valamilyen tónusrenden belül, de azt javasolom, hogy valamit hagyjuk már meg a fotóból. Egyrészt én nem vagyok grafikus, másrészt, én leelemezhetem kompozícióban úgy, mintha ez egy fotó lenne, de nem az. És a 17-es Absztrakt lecke is a fotóról szól. A fotogram is fotó, fototechnikai eljárás, ezt azért teszem hozzá, mielőtt fölmerülne, hogy de az is tulajdonképpen csak egy árnyjáték. Laci, én szeretném kérni, hogy ezt a leckét a fotó eszközeivel oldd meg, másrészt az első három leckénél volt egy beköszönés, aminek nagyon örülök, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, de azzal sem, hogy adósunk vagy az első három leckével, attól függetlenül, hogy elfogadásra került. Jó lenne, ha többet kapnánk belőled, ne rohanj most előre, időnk, mint a tenger. Ülj le egy kicsit ide közénk, és mesélj egy kicsit magadról az első három lecke által, ne fussunk most sehova. (hegyi)

Attila, nekem ez jól van, bejött. Tetszik az ötlet, tetszik a megvalósítás, ahogy megy melletted el mindenki, te megy jössz, mint egy kis robot, hogy „valaki öleljen már meg, valaki jöjjön már ide, én itt állok, és mentek el itt a francba, itt fog megenni engem a hideg, gyertek már ide”. Olyan kis esetlen, kis kedves szerencsétlenség ez az egész, hogy ez tetszik. Megvan a három csillag, minden bizonytalansága ellenére, mert maga a gesztus nagyon erős. (hegyi)
értékelés: