Feladatmegoldás

Annak kifejezetten örülök, hogy nincs kalap és nincs pohár, csak a pad, és a lugas, és ez a lilás-padlizsános hangulat, ez a mosott álom, ez az egész így egyben rendben van, mint illusztráció jól működik. Talán egy ujjnyi lenn még elférne, hogy ne legyen ennyire szomorúan lecsúszva ez a pad. A hangulat jól illik a vershez, a vers a képhez, nekem ez így egyben van. Majd még kérek azért illusztráció leckét, hogy a leckemegoldás is meglegyen. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom mennyire feszegeti a házi kedvenc kategóriát, hiszen nincs neve és nem szoktam simogatni, de tekintve, hogy mennyi időn át elnézem őket az etetőben...

Bezzeg Tandori simogatná is őket, na de ami a képet illeti, jó kompozíció, a két kis madár, mint valami házastársi helyzetben, épp az ebédjét fogyasztja, és közben megbeszéli a híreket. Talán ha van, akkor a jobb oldalból is adnék annyit, amennyi a bal oldali fából látszik, hogy a keretezés egyforma legyen. És hát bánja kánya, ha nincs saját házi kedvenc, akkor legyenek a madarak. Megvan a leckemegoldás, de Gábor, azért legyünk korrektek, állatos kép kell még tőled. (hegyi)
értékelés:    

Hehe, csávó a csalánosban! Jó kép, jó gesztus, nekem így, szeméttel együtt jó, István, neked több önportrét kéne csinálnod! (hegyi)
értékelés:    

Na, ez a kép a három csendélet irány közül a legjobb, a legmesszebb ezzel jutottunk, ugyanis itt van az a belső történet, megfigyelés és irány, ami fontos eleme a csendéletfotózásnak. Banán, dió, paprika és hagyma nem kell, alma, körte, tál és az üveg elég. Ezzel lehet kezdeni már valamit. Nagyon érdekes az, ahogy az ablaktáblán roncsolódva megjelenik az üvegnyak tükörképe, az is izgalmas, ami az üvegen átlátszódó ablakelemmel történik, egy kis derítést kéne alkalmazni hogy ebből az óriási fénymennyiségből valamit visszakapjon az előtér, és akkor lehet növelni a záridőt, hogy az alap fénymennyiség csökkenhessen. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hol készült a kép, mert miközben azt kell mondjam, hogy a megfigyelés jó, és István útján ez egy kiemelkedő kép, ezért megvan a három csillag, de azt is mondom, hogy ha nem nagy dolog oda visszamenni, akkor érdemes lenne elgondolkodni egy ismétlésen is. Ugyanis adná magát a helyzet, hogy valami térjátékot játszhassunk ezzel a valóban szürreális helyzettel, hogy a téglafalra a sáros utcát egy falfestő továbbgondolta, adná magát, hogy akár egy kis gyerekkerékpárral, akár más sztorival - ezt Istvánnak kell megszülnie - belemásszunk ebbe a képbe, fokozzuk a játékot, ne csak dokumentáljunk, hanem szervezzünk köré történetet is. Sőt, akár képsor is lehetne, falusiakkal, városiakkal, látogatókkal és bennszülöttekkel - ehhez egy picit tágabbra kéne venni a képkivágást is. De jó a megfigyelés, korrekt a kép, csak bátrabbnak kell lenni, elindítani a mesét, tudom, hogy benne van a fejedben István, csak fel kell vállalni, hogy az ember picit őrült. (hegyi)
értékelés:

István jó környezetben jó helyzetet figyelt meg, kirándulás közben gondolom lemaradt a családtól és ez adta azt a szituációt, ami ezen a valóban szép, kemény és töredezett úton az idős emberpárral, akik a domb tetején járnak, szép párhuzam, jól érthető üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy a kép tárgyias, dokumentarista jellegét csökkentené, ha István leguggol, és a földhöz közelebb kerülve, a rögöket, ágakat ezáltal nagyobbnak ábrázolva keres exponálási pontot, mert most, fejmagasságból exponálva ez perspektivikusan kevéssé koncentrált, sok a zavaró elem. Ha a földhöz közelebb kerül a gép, akkor még egyértelműbb az üzenet, még feszesebb a kompozíció, akkor tényleg csak az út és a két ember lesz a szereplő. Ha pár lépéssel korábban exponál, ha a két szereplő ott jár, ahol az úton az utolsó nagy kő van, akkor az ő méretük összehasonlítható marad, nem kell kutatni a szereplők után. A leckebesorolást nem tartom nagyon erősnek, ez többről mesél, mint hogy itt a tavasz, vagy a nyár. (hegyi)
értékelés:

Örülök, hogy nekiállt Ágnes a csendéletnek, és szeretném leszögezni, hogy minden kísérlet előre visz, akkor is, ha adott kép nem tökéletes. Tehát így tessék szemlélni a csendélet tanulmányokat minden látszóteresnél, hogy a legfontosabb a gyakorlás, a tapasztalás. Demeterrel beszélgettem a csendéletről, ez a hangfile felkerült a szertár kategóriába. Ami talán a legfontosabb alapelv a csendéletet illetően, hogy a formai játék következmény, a belső kép, a belső indíttatás következménye. Itt egy olyan tárgyi gyűjtés látható, ami mint alapanyag felhozatal jó irány, de egy fontos kérdés van, az érzelmi megközelítés. Csendélet nem létezhet érzelmi töltés nélkül. Tehát az első kérdés a MIÉRT. Leginkább úgy tudnám ezt jól megfogalmazni, hogy kell találni valami érzelmi kötést a tárgyak és az alkotó között. Lehet mondani alapszabályokat, de természetesen ez is csak annyira igaz, mint bármi szabály a műalkotásoknál: alap irány, de érvényes az ellenkezője is, nincsenek betonba öntött törvények. Tehát ha szabályokat említek, akkor ezt mindig szem előtt kell tartani, hogy a szabályok addig érvényesek, amíg egy erősebb érzelmi és esztétikai kötés nem késztet azok felrúgására, minden szabály felrúgható, ha azt tudom, hogy miért teszem. Első ilyen szabály, hogy gyümölcsöt és zöldséget nem jó vegyíteni. Azt is mondhatom, hogy a főzés jó alap irány, zöldséget zöldséggel és hússal, gyümölcsöt desszerttel eszünk, ritkán keverjük. A dió megint furcsa dolog, mert a dió nagyon határozott formája rendszerint nehezen vegyíthető egyszerűbb formákkal. A másik alapszabály a formák szabálya, hogy például a banán formája nehéz forma, nehezen lehet mással összerakni, a maszkulin és feminin formák szerepét tisztáznunk kell a képünkön. A harmadik a kiegészítők kérdése: a mintázat fontos, hogy csak sokadlagos szereplő legyen, ne vonja el a figyelmet. És végül a fények: a világítás puha, szórt fény, sejtelmes vagy káprázatos, de erős árnyékokat nem nagyon használunk csendéletnél. Ezeket most itt mint lábjegyzet leírtam, jó, ha ezekre is figyelünk, de leginkább a belső hangunkra, az érzelmeinkre kell figyelnünk, mert az érzelmi megközelítés segít, hogy mit hogy és hova teszek. Az is jó irány, ha a megfigyelést a környezetemben teszem, ott keresek tárgycsoportokat, amik emóciókat váltanak ki bennem és aztán ezeket próbálom finomítani. 5 tárgynál többet ne használjunk, persze későbbiekben ez is felrúgható, de saját dolgunkat nehezítjük vele elsőre. Az elrendezésnél a páros számú tárgyak szoros viszonyt feltételeznek egymás között, a néző óhatatlanul keresi a kapcsot, ezért ha 2, 4, 6 tárgy van, az mindenképp abban a tekintetben bonyolult, hogy mi a köze ezeknek egymáshoz. A páratlan számú tárgyak stabilabb, kevésbé egymással, mint inkább a forma egészével keresik a stabilitást, tehát 1, 3, 5 tárgy esetén ez a kérdés javarészt egyszerűsödik. Az is fontos, hogy a tárgyak elrendezésénél milyen alap formákat alakítunk ki. A háromszög talpán állva nyugalmas forma, hegyére állítva feszültséget kelt. A kör instabil, de ugyanakkor belső összetartó ereje van, a négyzet, rombusz, trapéz kerettörténetet hoz létre. Tehát a tárgyak egymáshoz való viszonyában is fontos, hogy nyugalmat vagy feszültséget akarunk érzékeltetni. Kérdezhetitek, mi a különbség a tárgyfotó és a csendélet között. A tárgyfotó a funkcióra helyezi a hangsúlyt. Egy teáskanna teáskanna kell legyen, láthatóan a fülével, kiöntőjével, tetejével, hogy érthető legyen, mi hogy működik benne. A csendélet esetében a funkció csak másodlagos, az elsődleges szerep az érzelmeké. Azt kérem Ágnestől, hogy ezeket elolvasva próbálja a maga érzelmeit felhozva megtalálni a csendéleteit a környezetében. (hegyi)