Feladatmegoldás

Köszönöm, István, hogy reagálsz arra, amit mondtam, mondtam. Ugye volt egy első leckéd a kezeddel, és már a gesztus is sokkal előnyösebb, sokkal jobb. Értem ez alatt azt, hogy itt az ujjak felől közelítesz, és nem a kéz teteje felől, így jellegzetesebb is lesz a forma. Arra kell figyelni, hogy ne mozduljon ez annyira be, mert most szellemképes az egész, tehát technikában még van mit csiszolni, de maga a megfigyelés már egy pontosabb dolog. Ne vegye el a kedvedet, hogy ezt is visszaadom ismétlésre, azért, mert a kettő között lesz az igazság. Itt most a háttérben hagytál egy nagy kuplerájt. Valószínű, hogy ez valamilyen műhely környezet lehet, mert van a kezedben valamilyen technikai tárgy, valami csavar lehet, meg a háttérben is van valami, de azt se tudom, hogy mi. Ezek a valamik azok, amikre nincs magyarázat. A néző pedig óhatatlanul megkérdezi, hogy mi az, mi az a valami, mit látunk? A másik dolog az, hogy arra figyelj oda, hogy a csonkolás, ha nincs értelmezve, akkor olyanná teszi a dolgot, mintha neked csak négy ujjad lenne. Mondhatod azt, hogy akkor az a valami leesne, amit fogsz a kezedben, de mivel ez a valami sem teljesen egyértelmű, ezért ez az utalás az emberben okoz némi kényelmetlenség érzést. Az egy másik kérdés, hogy ha azt akarod megmutatni magadból, hogy érdekelnek a csavarok, érdekel a technika, a műhelyben való molyolás és munka, akkor persze van olyan pillanat, amikor az embernek még tiszta a keze, de nem biztos, hogy ez a jellemző. Lehet, hogy én azzal játszanék, hogy ez mennyire koszos, mennyire olajos, és ez érdekes struktúrákat is hozhat létre. Nem akarok ötleteket adni, hanem azt mondom, hogy ezzel még egy kicsit dolgozz, jó irányba mozdultunk el. Ismétlés. (hegyi)

Megemelem a kalapom Tamás előtt, és nagyon példaértékű az, hogy, amíg ő nem érzi úgy, hogy egy problémát megoldott, vagy amíg kétségek vannak bennünk, addig ő dolgozik vele, gyűri. Ez egy nagyon fontos ügy, ez hozhat jó eredményt. Ez a harmadik ilyen poharas ügy, elindultunk valamilyen kocsma helyzetből, és aztán most az előző képnél megtalált fény-árnyékkal eljutottunk valami más líra felé. Nagyon szép a rajz. Az első kép egy nagyon izgalmas fényjáték kompozíció, egyetlen problémám van: az, hogy itt az út, ami a háttérben van, az most a formával kicsit beletakar ebbe a talp játékba. Egy nagyon minimális mozgatás kellett volna, ahogy ezt a második képen lehet is látni, hogy mi van akkor, ha megvannak ezek a kontúrok. Mégiscsak azt mondom, hogy a második kép az, ami nekem izgalmasabb, mert ebben nagyon sok irónia van. A háttérben vetített kép által „lebukik” az egész, de mégis azt mondom, hogy dehogy is bukik le, hát ettől izgalmas, hogy túl tudunk rajzolni a valóságon, hogy nem csak a kép van, hanem a képen túl is történik még valami, a szónak a valós és átvitt értelmében is, hogy nem csak annyi a valóság, amennyi a képkereten belülre elfér. Nekem ez a kép az, ami sok mindent elmond. Az első kép egy szép líra, de sokkal kevesebbről beszél. A második kép az, ami már egészen közel jár ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan. Talán annyi a kérdés, hogy esetleg a talpazatnál meg kellett volna tartani a feketét. Értem ez alatt azt, hogy jó lenne, ha ott nem lenne ennyire éles az a határvonal az asztallap és a háttér között. De ennyi csak a megjegyzésem, ez a második kép egy abszolút három csillagos dolog. Az első is szép, de az nekem javarészt a szépségről szól, és nem másról, a második kép, ami engem fölcsigázott, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Attila, az Este van és az Este van 2. között van valahol az igazság. Nem azt mondtam, hogy tüntesd el a lábadat, hanem azt, hogy nem kell rá zokni. Most elvetted a játékosságát az egésznek. Így is izgalmas ezzel a nagy karfával, de az előzőnek a sejtelmességét meg a játékosságát meghagytam volna, csak azt a minimális mozgást tettem volna bele ahhoz, hogy ez a kompozíció ne legyen annyira lyukas. Most ezeket a lyukakat betömted, rendben van, de most elvesztetted azt a fűszert, ami az előzőben erősen megvolt. Még egy kicsit játsszunk ezzel, jó? (hegyi)

Kedves Dávid, üdvözlünk a suliban, rögtön egy nagyon izgalmas kezdéssel indítottál. Olyan az egész, mintha egy filmes megközelítés lenne: Rocky készül a nagy meccsére, és itt valami nagy tétmérkőzés jön, amibe bele kell adnia magát rendesen, és megy a küzdelem nagyon. Nagyon furcsa ez az egész. Olyan hármas, ami biztos, hogy mindenkinek más élményt indíthat el, nekem ez a hétköznapi harcos élmény az, ami ebből lejön. Köszönöm szépen. Megvan a leckemegoldás, de ez ne jelentse azt, hogy nem csinálod tovább. (hegyi)
értékelés:    

Ismétlés.

Az meglepő, hogy szinte felismerhetetlen Ágnes ezen a képen, olyan, mintha valami nagy görög színésznőt látnék, szóval érdekes maga ez a torzítás, ami itt létrejön, jellemtorzításnak mondanám, hogy teljesen más Ágnest látunk, és ez egy nagyon fontos dolog. Itt most kikukucskál valami, ami eddig nem volt, ezt én egy jó dolognak tartom. Maga a megoldás olyan, amitől egyelőre meghökkentem, nem nagyon tudok mit csinálni vele, de hogy nem csend, az biztos. Lehet, hogy épp akkor csend volt a lakásban, de ezen kívül nem sok köze van a csendhez. Sok minden másról mesélhet, de hadd nem én akarjam megfejteni, hogy te mit akarsz csinálni, minden esetre, érdekes nagyon. Egy csillagot adok, mert leckemegoldásnak nem jó, de érdekes vázlat, érdekes felvetés. El lehet kezdeni magunkkal dolgozni, csak döntsd el, hogy melyik irány. (hegyi)
értékelés:

Ez a terület az, amit Bara nagyon ért. Zseniálisak a meglátások, nagyon jók a ritmusok, építésznek kellett volna menned, vagy térrendező dizájnernek, mert annyira érzed azt, hogy minek hol a helye. Jókor, jól exponálva, jó helyről, jól megoldott az egész. Ami most ennél plusz, az Hanna felbukkanása, aki ezt az egészet végignézi, mint egy szemlélő, mintha kikacsintana a kamerából, hogy: „látjátok? Ez csak egy játék.” Érdekes ez az egész. Olyan az egész, mint egy francia újhullámos bűnügyi film, hogy valami történt, és nekem meg kellene fejtenem, hogy valahol ez lebukik ebben a képsorban. Valahol ott van az áldozat is, ott van a gyilkos is, de sokat kell keresnem, hogy rájöjjek, hogy ott a második emeleten, szemben, az a nyitott ablak az, onnan jöttek ki, és viszik már a zsákban, és Hanna ezt látta, ő a szemtanú. Tetszik, megvan a három csillag, a leckemegoldásra még várnék, ilyen fotóetűdöt még csinálj. Egyetlen megjegyzés: az utolsó előtti képet beküldenéd-e, hogy kijavítsuk, mert a vágásnál valami forgatási probléma van, és kilóg a széle a papírnak. (hegyi)
értékelés:

Nagyon zárt világ, amit itt látok. Nagyon zárt, bensőséges, de csak két irányba működő világ a kamera és a modell között, de nem tudom behelyettesíteni magam a kamerába, mint néző. Ez nem baj, csak mondom, mint tényt. Hogy ez a gesztus miatt van, vagy az instrukciók miatt, vagy a helyzet hozta ezt, nem tudom, de az az érzésem van, hogy mintha valahonnan, a hátatok mögül megfigyelném ezt az egész szituációt, ahogy anya és lánya járja a várost, és szavak nélkül kommunikálva, mint egy képregény, jönnek a naplóüzenetek, és ebben a világban nincs nagyon befogadás a külsőségekkel szemben. Itt vagyunk, sétáltunk, és ez kettőtökről szól. Ez nem baj, nagyon izgalmas, érdekes, kicsit hideg, kicsit furcsán érzi a néző magát ettől, hogy nem befogadva van, hanem mintha az asztalon felejtettek volna egy képeskönyvet, és belelapoztam volna, utána az ember gyorsan becsukja, mert érzi, hogy ez nem neki szólt, nem azért hagyták ott, hogy engem bevonjanak ebbe a történetbe. Ezt érzem ennél a képnél. Megvan a három csillag, nincs ezzel semmi probléma, csak megint a Bara segítségét kérném, hogy rosszul látom, jól látom? Most egy kicsit én vagyok bizonytalan, ebben kellene segítség. (hegyi)
értékelés: