Feladatmegoldás

Telefon

Jó geg ez a telefonnal fényképezek telefont, a megvalósítás se rossz, engem nem zavar az ujjnyomat sem, azt viszont inkább hiányolom, hogy azon kívül, hogy telefonnal telefont, a gesztus nem hozza a történetet. Talán ha markolod a telefont, ha valami történik, ami mesél, akkor ez nem probléma, azaz ha csak mellékes motívum a poén, és van mellé támasztéknak valami. De így is lehet illusztráció cikkhez, szóval azt mondom, hogy ez így nem rossz. Az eltűnő világ leletmentéséhez is jó utalás, de a veszteség nem tárgyi, hanem hangulati leginkább ebben az esetben, ezért azt a vonalat erősíteném. (hegyi)
értékelés:

önporté arc nélkül

Kérésre "éles" kép.

Igen, ez már lényegesen jobban tetszik nekem, hogy kevesebb a bizonytalanság. Úgy tűnik nekem, hogy itt valamit vesztettünk is, tehát az előző képnél határozottabb volt a szájnál a fény, ez most nekem itt kicsit hiányzik. Egyébként jó leckemegoldás, és örülök az ismétlésnek, úgyhogy kapsz plusz egy csillagot, mert ez az ismétlés megtörtént, ugye a lecke már értékelve lett. (hegyi)
értékelés:

Csoki

Ha ilyen nagyvonalúak vagyunk fönt és lent ezzel a játékkal, márpedig szép ez a ritmus, amit itt kapunk, és ez a ritmus jól rímel arra a nyugalmi helyzetre, arra a játékosságra, ami a kutyában van, akkor azt nem értem, hogy oldal irányban miért ilyen szűk ez. Az egy másik kérdés, hogy majd, ha ezt ismétled, akkor én javasolnék valami más kutyatakarót használni, lehet, hogy neki ez a kék-vörös csíkos a kedvence, de ez egy kicsit agresszív, tehát ehhez a miliőhöz kevésbé illik. Arra is érdemes odafigyelni, hogy itt vannak áttűnések, áttörések, és ott látok a háttérben kis rendezetlenséget. Tudom, hogy sokat nem lehet ezeken a szerkezeteken mozgatni, mert akkor megharagszik a kutyus, de talán érdemes lenne valamit kitalálni a háttérrel, hogy mit is akarunk ábrázolni. Ha ő ebben partner, és nem csak egy egyszeri helyzetről volt szó, hanem tényleg ebben a karosszékben időt szokott tölteni, akkor talán nem olyan nagy kérés, ha azt mondom, hogy ismételd meg ezt a leckét. (hegyi)

Zsolt

Nehezen fogom én ezt a képet elemezni, mert ugye felismertem rajta magam, itt voltam, emlékszem a szituációra is, hogy itt viccelődtünk egymással. Ahogy a kommentárokat olvastam, az is felmerült, hogy én féltettem a kamerámat, meg hogy akár irigy is voltam, de hát Lacinak az én kamerámnál még egy fokkal jobb van, úgyhogy irigységről szó sincs. Persze az ember a saját munkaeszközével kritikus viszonyba is tud kerülni, tehát lehet, hogy ez is benne van. Most mit mondjak? Nem lehetne azt, hogy ezt valaki más elemzi le, és nem én? Nem lehetne egy ilyet kérni? Én most itt tényleg tétova vagyok, hogy mit mondjak, mert látom én kívülről a csávót, csak most mondjam azt, hogy ezt az öregedő pasit miért kellett így ábrázolni, hogy mit akar ő, mit nyúlkál itt felénk? Vagy mondjam azt, hogy lehetne éles a szeme, és nem a haja? Közben pedig a gesztusban benne van az is, hogy ez egy ellesett pillanat, egy dinamikus történet, és ez felülírja azt a problémát, ami technikailag esetleg jelen van. Jó az élességjáték, de hadd ne én elemezzem, könyörögve kérlek benneteket, elemezzen le már valaki. Gerlei, figyelj, elemezz le te! Azt mondom, hogy Gerlei Gábor lesz a képelemző. Lehet ilyet csinálni esetleg, nem tudom mi a véleményetek róla, hogy azokat a képeket, amiket én nem tudok leelemezni, avagy én magam készítettem, azokra felkérnék embereket időről időre, hogy kinek az elemzésére vagyok kíváncsi. Mit szóltok? (hegyi)

Sokáig csócsáltam ezt a képet, mert azt rögtön tudtam, hogy tetszik, de forgattam magamban, hogy miért. Aztán leginkább abban maradtam, hogy nekem ez a kép nagyon erős barokk asszociációkat hordoz, anélkül, hogy archaizálna. Sikerült Zsoltot egy viszonylag - már ugye a lehetőségekhez képest - előnyös szögből eltalálni, ez a kicsit előrebiccentett fej jól áll neki. Sőt, pont ez előrebiccentés miatt olyan hatást kelt, mintha fentről néznénk le rá. Maga az arc, a dudoraival, redőivel, valamelyest még színeivel is hozza a barokkban jellmező formákat, kidolgozottságot. Ugyanígy a barokk egy részében jellemző, a térbeliséget hangsúlyozó, a néző felé kinyúló végtagok jelenléte is hozza ezt a világot. Ugyanakkor a háttér, az ing, a kezek életlensége egy teljesen modern környezetet ad ennek. Abban nem vagyok biztos, hogy Zsoltról ez egy jó portré lenne, mert nekem ez a gesztus, a felfelé irányuló kinyújtott kezekkel, tekintettel inkább egy kérlelő, esdeklő figurát mutat, ami Zsoltra nem annyira jellemző (szerintem) de mint kép szerintem kiváló. Én adnék érte három csillagot. (Gerlei Gábor)
értékelés:

Csütörtök délelőtt

Én ezt egy nagyon erős képnek tartom. Itt elárulok egy titkot: megkérdeztem Bach Vikitől, hogy ismeri-e Hajnalkát, mert piros itt is a fal, mint egyszer Viki képén is láttunk egy ilyen piros falat, de kiderült, hogy nincs erről szó. Én örülök annak, hogy ez a kép ebben a formában mutatkozik meg nekünk. Keresetlen, és a keresetlensége miatt átélhető a gesztus. Így jó, ahogy van, értem ez alatt azt, hogy persze, én is látom, hogy ferde a horizont, meg dől hanyatt az egész, de ettől izgalmas, hogy ezt közben tömegben maga a szereplő húzza helyre. Ha megfigyeljük a tömegelosztást, pontosan a szereplő felé dől ez az egész, de ő pont az ellenkező irányba mozdul, tehát ez az ellentétes mozgás adja az egésznek a dinamikáját, miközben ez egy nyugalmas póz, de mégis feszültséggel teli tud lenni. Nem csak attól, hogy attól félünk, hogy leszakad a radiátor, hanem attól, hogy ez a kiegyensúlyozatlanság, ez a kis billentés meghúzza az egésznek az ívét. Ezt én nagyon jónak tartom. Hajnalka, első három leckével lehet még dolgozni, de erre megvan a leckemegoldás is. Én örülnék, ha kapnánk még belőled. (hegyi)
értékelés:

kalap

Érdekesek ezek a többszörös expozíciók. Ha jól látom, itt két képről van szó, és az egyiken van kalap, a másikon nincs, és ettől olyan sejtelmessé válik ez az egész. Egyetlen egy problémám van ezzel a képpel: a kéznek ez a felénk mutató gesztus most ebből a ritmusból kiszakít. Kicsit lágy is ez a ritmus, nem eléggé feszes az a gesztus, olyan csajosan úgy csinálok, mintha pisztoly lenne a kezem, de mégsem, rád is mutatok, de azért kicsit ernyedtek az ujjaim, tehát nem elég feszes maga az izomtónus. Ez problémám, egyébként az ötlet maga jó. A háttérben lévő fény megint olyan kérdés, hogy érdemes lett volna kiegyensúlyozni, vagy pedig valami ellenpontját kreálni annak a bal oldalon lévő sötét folttal megjelenő árnyékképnek, vagy pedig továbbvinni ezt a gondolatot, és bal oldal felé nyitni a képet, és meghagyni az árnyékot, mint egy harmadik szereplő. Ez az egyetlen indok, ami elfogadható lenne, hogy ott valamilyen árnyjátékban egy szellem kimászna ebből a képből, érdekes lenne. Dolgozz ezzel még Viki. (hegyi)
értékelés:

itt még egy kicsit poros

Jó az ötlet, és nekem tetszik az, hogy ez így körbe van vágva, de ha eldöntöttem, hogy esetlenül vágom körbe, mint amit a vállnál látunk is, hogy ilyen elnagyolt az egész, olyan, mintha újságból téptem volna ki, akkor ezt végig kell vinni, akkor a kis törölközőnél is, a hajnál is, meg egyéb területeken is elnagyolt vágással kell dolgozni. Ha erre jár Juhász Dani, ő majd megmondja pontosan. Mert így joggal merül föl a kérdés, hogy miért nem csinálta meg ezt valami olyan háttér előtt, ahol nem kell vágni. Nem kötelezően kell ezt olyan háttér előtt megcsinálni, érvényes dolog lenne ez a körbevágás, de akkor ezt tessék nem szükségletként, hanem erényként felhozni. Nem kényszer, hogy nem tudtam másképp megcsinálni, hanem én így akartam, még akkor is ha egyébként titkon belül tudjuk azt, hogy dehogy, a kis pincében lent volt a fiú. De megvan a három csillag, és megvan a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ezt a videót Vikivel, Attussal és Csabival készítettük egy internetes könyvreklámhoz. A videót Attus vágta. Ötlet: kollektív.

Örülök annak, hogy valaki elkezd a reklámmal foglalkozni, nem túl népszerű lecke, bár azt mondom, hogy ne kapkodjunk, eljön az az idő, amikor a reklám lesz a központi téma, de én örülök neki, hogy valaki néha-néha hozzányúl. Nem teljesen értem azt, hogy ezek a közelik mire akarnak utalni. Ahhoz képest, hogy miről beszél maga a könyv, vagy mi ennek a lényege, egy önvallomás, egy gyónás, bátortalannak érzem a képi megoldást. Kicsit közhelyes, kicsit félénk az egész. Nem biztos, hogy ez alapján megvenném a könyvet, és nem azért, mert a könyv rossz vagy jó, hanem azért, mert nem olyan nagyon erősen kelti föl a figyelmemet. Szóval nekem ez ebben a tekintetben kérdéses. Minőségben is vannak problémáim, itt a világítás nem nagyon jó, nagyon sok a szürke, a sötét. Nem teljesen értem, hogy ezt a növényszüretelést miért kell sötétben csinálni, hogy ez miért olyan fontos. Nyilván lehet érteni, hogy miért pumpálja a kezét valaki, mindenki volt vérvételen, ezt hozzá lehet tenni, de ennyi szemet, szájat, főleg Árpi szájára mondom, ahol nem vagyok benne biztos, hogy értem azt a gesztust, amit az a száj mutatni akar. Én most mondok egy nagyon drasztikus dolgot: állítsd be a kamerát, tedd oda a modelledet, és szúrd meg egy tűvel, bökd meg valahol, és közben kamerázd le, mondhatod, hogy Sztanyiszlavszkij-módszer. Szerintem azoknak a gesztusoknak igazaknak kell lennie, attól lesz az ütős. A magyar reklámfilmeknek egyébként ez egy jelentős problémája, hogy gyávák, nem mernek valós gesztusokkal dolgozni, a szereplők pedig kevésbé gyakorlottak, hogy kihozzák magukból ezt az élményt, hogy hogyan lehet ezt jól megcsinálni, tehát a színészvezetéssel probléma van, nem csak ennél a filmnél, hanem általában. Tessék azt a gesztust igaziból megcsinálni. Ha nem lehet másképp kihozni, akkor így, hogy fogsz egy gombostűt, és megbököd az ujját, akkor össze fog rándulni, és ott lesz az a gesztus, ami egyébként meglátásom szerint célja lett volna ennek a képsornak. Nem kötelezően kell a szúrást, a szívást, vagy bármi, kábítószerrel kapcsolatos helyzetet felhozni, de ezeket, ha áttételesen próbálom ábrázolni, akkor azoknak az áttételeknek jól kell tudniuk működni. (hegyi) értékelés:

Tanulmány

Nagyon kedves modellt találtál, nagyon jó a gesztus, amit ő mutat. Nem mondom azt, hogy érzelmileg a csúcsponton volna, szerintem ő itt már fáradt, valamivel fel kellett volna kelteni az érdeklődését, valamivel kellett volna inspirálni ahhoz, hogy több élet legyen ebben a gesztusban, de az irány jó. A világítással nem teljesen értek egyet. Ennél a portrénál az arc a lényeg. Most, ebben a helyzetben a nyakra túl sok fény jut. Most biztos megint azt fogod mondani, hogy a Hegyi szőröz. Belenézek a kamerába, megnézem ezt a sárga pólót a kis méhecskémen, és meglátom azt, hogy a nyakánál furcsán két gallérja lesz, akkor odamegyek, megigazítom. Ezt ő nem látja, csak te, oda lehet menni és ezt kiigazítani. Ugyanis az a nyakrész most ott idétlen. Abban sem vagyok biztos, hogy a jogginghoz jó a kalap. Persze lehet azt mondani, hogy ez egy színtanulmány is, ezt el tudom fogadni, hogy hogyan lehet a feketét élővé tenni egy háttérnél, de akkor mi a szerepe a modellnek, ha most a fekete a lényeg? Akkor tessék a kalappal dolgozni egy háttér előtt, akkor a modell nem fontos, akár lehet háttal is ez a modell. Tehát a tesztnél az is fontos, hogy valaki odaadta neked magát, tehát ezzel a bizalommal kell tudni élni. Akkor már tessék is erre is figyelemmel lenni, hogy hogyan van felöltöztetve. Nem vagyok abban biztos, hogy ez a sárga-fekete egy jó kontraszt, ugyanis ez a legdurvább kontraszt, erősebb kontraszt, mint a fekete-fehér. Ebben a helyzetben ez dinamika, de agresszió is, tehát van benne egy pici veszélyjelzés, egy kicsi feszültség, és ezt nem igazolja maga a kép, sem a gesztus, sem semmi nem nyúl ehhez hozzá, hogy miért is ez a megoldás. Még azt hozzátenném, hogy azt a fél ujjnyit, ami a kép tetejénél van, lehet, hogy az aljához hozzátettem volna. Viszont örülök annak, hogy Feri ezzel elkezd dolgozni, jó ez a miliő, itt lehet sok mindent csinálni, hajrá tovább, várom a folytatást, ne csak egy fellángolás legyen. Én erre most kettő csillagot adok, lehet ezen még javítani. (hegyi)
értékelés:

Mandelbrot csipkéje

Bizonytalanságot érzek abban, hogy most mit akarok mutatni, mert biztos, hogy nem három kép. Meg kellene hozni azt a döntést, hogy ebben mi izgat, és ha erre rájöttünk, akkor azzal foglalkozni, és azt kidolgozni. Mert szép ez a páfránylevél, és nagyon jó a meglátás, és olyan, mint a Mandelbrot halmazok, de azt tegyük hozzá, hogy a világítás, az utómunka hiánya és a hely megválasztása nekem egy picit gondatlanná teszi ezt az egészet. Ezek a szürkék nem valami szépek, ha engem kérdezel, akkor nekem ebben az izgalmas az lenne, ami a legutolsó képnél történik, ahol tényleg csak jelzésértékkel van jelen az, hogy ez mi, és az árnyékkal foglalkozni. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a kompozíció itt száz százalékos, de az iránynak ezt tartanám jónak. Gábor, ha van mód, és ez a virág még megvan, akkor ezt én most visszaadnám ismétlésre. Próbáljunk meg valami erősebb technikájú képet mutatni, mert itt most a technika nem szuper. Ismétlés. (hegyi)

Végre egy Pap Árpi film, végre itt a Pap Kompánia köztünk, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez már egy film. Az eddigi próbálkozásokhoz képest ez stílusában, technikájában filmszerű. Sztori van, ezt következetesen végigviszi, a kezdettől a végig felépítve el akar nekünk valamit mondani, és több-kevesebb sikerrel ezt meg is oldja ez a film. Ami problémám, az az idő, a tempó. Tempójában a film, ahogy elkezdődik, azt egy Tarr Béla fricskának is gondolhatnám, annyira lassan indul, és nincsen indoka, hogy mitől gyorsul ez utána be. Van egy nagyon szép felvezetésünk, egy nagyon lírai megközelítésünk, ahogy szalonnáznak, ahogy ülnek a farönkökön, az mind oké, és utána valami történik, amitől begyorsul a tempó. És ez még egy dolog, mert, ha ez a gyorsulás egy fokozás lenne, ha szép lassan elkezdene a tempó egyre nagyobb sebességet diktálni, és jutnánk el valami robbanásszerű végkifejlethez, akkor azt mondom, hogy ez indokolt. De itt többféle tempó váltakozik a filmben. Utána megint próbálunk visszatérni egy lassabb tempóhoz, annál a résznél, ahol a kocsmai jelenet van, de az sincs végigvíve. Tehát itt a tempó az, amire ügyelni kell, hogy milyen belső időt futtatunk végig a történeten. Aztán én indokolatlannak tartom a verbális megfogalmazásnál a csúnya szavak használatát, lepattan erről a történetről, túlságosan nyers, és nem érzem azt, hogy indoka lenne, ettől amatőrré válik a szövegi rész, nincsen dramaturgiailag a dialógus felépítve, egy kicsit fésületlen, nyers ettől. Aztán, amikor megyünk a snittekkel, van egy konfliktushelyzet, hogy a fickó miért vágta ki a fát, azt amit mondott a főnök, hogy ahhoz ne nyúljon. De itt kimaradt egy snitt, itt nem látjuk, hogy miről beszélnek, és végig ez megmarad, hogy ezt miért nem lehetett megmutatni. Van egy baki is a filmben. Az elején három ember dolgozik, aztán egy valahova felszívódik, elviszik az ufók, a történetből hirtelen kiíródik valaki, akinek csak a lábait láttuk. Nem nagyon értem, hogy ha hárman dolgoztak, akkor utána miért ketten várnak a kocsira, azt az egyiket otthagyták az erdőben, vagy elrabolta valaki, nem tudom. Aztán van egy másik dolog, hogy a filmnek a vége felé a slusszpoén az, hogy van egy kis fácska a kertben, ami az ő nagy szerelme, és aki miatt ő kivágja az összes fát, hogy csak ő maradhasson. Én ezt értem, de nincs kidolgozva ez a szerelem. Itt megint túl gyorsak vagyunk. Megérdemelte volna azt a lassú tempót, oda vissza lehetett volna térni, hogy még több gesztussal, még egyértelműbben, színesebben kifejtve ezt az érzést. Ez nekem olyan vázlatszerű marad. Jó lett volna, ha ez úgy van megoldva, hogy ott ténylegesen valami kinyíljon ebből az egészből. Itt megint van egy vulgáris betét, amikor oldalba vizeli a kis fészert a fickó, nem teljesen értem. Persze lehet azt mondani, amit Árpi mondott is (mert erről beszéltem vele), hogy ez azért fontos, mert ez egy geg is, de a gegen kívül azt is mutatja, hogy még e közbeni foglalatossága közben is beszélget ezzel a fácskával. A másik kérdés az, hogy nincs nagyon eldöntve számomra az, hogy ez a fácska egy kis csúnyácska, amit ő ruház fel valami szépséggel, vagy pedig ez valami közhelyes, átlagos fácska. Láthatólag elég kis nyomi, ezekkel a leszáradt levelekkel nekem erős kétségeim vannak, hogy ez a fa túléli a telet, hogy tavasszal elindul-e, vagy pedig ez egy halott fa. Ez is megint olyan kérdés, amit jó lett volna eldönteni. Itt felmerül az a kérdés, hogy ő vajon egy halottat imád? Lesz ebből még valami? Lehet, hogy a forgatási időpont megválasztása a kérdés, nem tudom, de erre megint választ kellene valahol adni, itt megint bizonytalanságot érzek. Mondom, az ötletet jónak tartom, és nagyon sok jó gesztus van benne, kifejezetten tetszik az, ahogy fölkel, és fölrúgja az órát, nagyon jó az, ahogy kimegy, nyújtózkodik, és megmosakszik. Jók a snittek, jók a gesztusok. A kocsmai jelenetnél nekem megint tempóproblémám van. A belső monológot értem, de közben zajlik egy külső monológ is. A külső beszélgetés, az a háttér, amit kapunk, kihasználatlan, ott elhangozhatnának utalások, vagy lehetne bármi olyan irány, ami súlyosabbá, tömöttebbé teszi a sztorit. Lehet, hogy érdemes lenne még hozzáforgatni, lehet, hogy érdemes lenne ezt még egy 5 perccel meghosszabbítani, és akkor ezeket a kérdéseket ki lehetne dolgozni. Az operatőri munkához annyit hozzátennék, hogy ha elindulunk egy svenkkel, és utána belassítunk és megállunk, akkor ott álljunk meg, ott már nincsen helye a mocorgásnak, a bizonytalankodásnak a kamerával. Miközben például az a jelenet, amikor a fürdés utána bemegy a házba, majd kijön, az nagyon jól van megoldva. Szerintem érdemes lenne ezzel is foglalkozni, valami olyan kamerakezelést gyakorolni, ami a minőséget emeli. Én most ezt Árpi útján egy négy csillagos filmnek gondolom ezek miatt a problémák miatt. (hegyi) értékelés:

Regi Begi

Az egyik megjegyzésem az, hogy a kép fölső részénél egy fél ujjnyival most többet kapunk, mint amennyit kellene. Nem tudom, hogy az a levegő rész mihez kell, miért kell tudnom nekem a modell feje fölött ellátnom. Erre nem látom a magyarázatot, mert ez gyengíti azt a belső dinamikát, ami a képhatáron belül létrejön. Kedves kép, tartózkodó, felénk fordul, tehát a kíváncsisága megvan, de van némi bizalmatlanság ebben a kartartásban, és a támasztott fejben is. A mosoly is egy kicsit olyan „előmelegített”, inkább a szem az, ami kiváncsibb és őszintébb velünk, mint a száj. Megint az a régi dumám jön elő, hogy ha letakarjuk a szemet mit látunk, ha letakarjuk a szájat, mit látunk. Nagyon érdekes megfejtést ad ez. Talán a világítás az, amivel nem nagyon tudok egyetérteni, én a hajra, a homlokra lényegesen kevesebb fényt adtam volna, ez még maszkolással utólag is megoldható. Ha a rétegeket figyeljük, akkor nagyon érdekes anatómiát hoz ez ki, mintha a homlok közelebb kerülne attól, hogy világosabb, mint ahol egyébként van. Erre érdemes lenne odafigyelni, egy kicsi utómunkát ez megérne. Ugyanez igaz erre a horgolt kardigánra is, hogy talán egy picit sok rajta a fény. Ezeket, ha 1-2 tónusértékkel hátrébb visszük, egyből jobban elkezd élni a fej, ha a kezeddel elkezded takarni ezt a fehér foltot a kép elején, már rögtön közelebb kerülünk a modellhez. (hegyi)
értékelés:

Újra a hídon

Ágnes, én ezzel a képpel nem tudok mit kezdeni. Leguggoltál a hídon, ott megy három emberke, szuper, de most mi történt. Nem tudom megérteni, hogy miért készült el ez a kép. Szépek a vonalak, a fények, de ezt megcsinálhatja Jancsi is, Pista is, ebben nem nagyon látlak téged. Nem arról szól a mese, hogy mindenbe bele kell magunkat rakni, akár árnyékként, de az érzületünket, a gondolatunkat, a saját attitűdünket meglátásunkat igen. Azt kérném Ágnestől, hogy itt a sok felvázolt irány közül valamit szemeljen ki magának, és abban kezdjen el mozogni. Olyan az érzésem kicsit, mintha azt nézné Ágnes, hogy melyik lecke nincs még megoldva, és arra, ha tetszik, ha nem, ha van ötlet, ha nincs, valamit próbáljak csinálni, mert brigádverseny van a leckékkel. Nincsen! Semmi nem fog történni akkor, ha a következő szintet egy év múlva ugrod meg, mert közben lyukak vannak, mert arra még nem jött ötlet. Abból a helyzetből, ahonnan Ágnes elkezdte a fotókat küldeni, szerintem mindenkinek szemmel látható az, hogy egy teljesen más, belső megközelítés kezd a munkákon létrejönni, de ez akkor lesz stabil, és rutinszerűen is működtethető, akkor tudunk megint majd egy lépcsőt továbblépni, ha egyes feladatoknál elkezdünk mélyebbre menni. Akkor meg tudod szerezni azt a rutint, hogy most ezt fekete-fehérben csinálom meg, vagy most egy klasszikus tónusrendben fogok fotózni, most 50-es objektívet használok, mert a tárgyias megközelítés kell, most szociografikus élményt akarok felhozni, tehát hogy az eszközparkot, ami a kezedben már ott van, hogyan fogod használni a jövőre nézvést az akkor lesz egyértelmű, ha most valami felé elindulsz, szűkítve az irányt, és azt kigyakorlod. Mert annak az élménye, tapasztalata lesz az, amire aztán hivatkozni lehet, hogy lám-lám, amikor azt csináltad, hogy…, azt hozd vissza. Nem nagyon érzem azt, hogy ez az utca lenne. Én azt gondolom, hogy jó lenne, ha most kicsit befele fordulva, belső mozgásokat kezdenél el figyelni, nem a külső formai játékot, mert ez majd jön, és abba ott fogsz belekerülni, ha a belső utadon stabilan el tudsz indulni. Az lenne a fontos, hogy Ágnes felszabadítsa saját magát, ne legyenek korlátok, gátló tényezők, amivel aztán a kifejezésnél majd ezt tudja használni a fotó több területén is. De ehhez most az kell, hogy valamire feküdj rá, és azt sűrítve kezdd el feldolgozni. (hegyi)

ankh önportré

Az első pillanatban azt gondoltam erről a képről, hogy na megint valami Gimesi-féle brahi, de tulajdonképpen fejet kell hajtsak most Gime előtt, mert azt mondom, hogy igen, ez lehet egy út, hogy különböző szerepekben, szerepálmokban megmutatjuk magunkat: milyen lenne, ha hittérítő lennék. Meg kell, hogy valljam, hogy nagyon erős az üzenete ennek a képnek. A kép címe is arra a jelre utal, ami Gime nyakában lóg. Ez egy egyiptomi hieroglifákban is fellelhető jel, de ebben a formában, ahogy ezt most látjuk, ez igen jó karikatúrája lehet bármilyen vallási megjelenési formának, olyan, mint egy furcsa hittérítő, aki szembe áll velünk, és nagyon szuggesztíven, szuggerálón tekint ránk, vizslat minket, mi nem tudjuk abbahagyni a szemkontaktust, mert akárhova is bolyongunk ezen a képen, mindig a szemhez jutunk vissza. Az az egyetlen kérdés fölmerült bennem, hogy biztos-e, hogy ehhez a helyzethez a borosta valóban illik-e. Én azt mondom Gimének, hogy az egy jó irány lehet, ha saját magamat különböző szituációkba beleképzelem, és mint egy jelmez, vagy mint egy álarc, maszk, ezeket magamra öltöm, de akkor legyek ebben pontos. El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor ez a hittérítői vonal terepen, Afrikában, jelenik meg, és ebben a szituációban elfogadható lehet az is, hogy valaki borostás, hiszen a körülmények nem teszik azt lehetővé, hogy minden nap borotválkozzon, mert mondjuk nincsen folyó víz. De akkor ezt az öltözettel is segíteni kell, lehet ez egy következő irány. Ennél az öltözetnél, ennél a figuránál most nekem ez ilyen szempontból kérdéses. A világítás rendben van, mondhatóan nagyon konkrét, nagyon leíró jellegű portrét kapunk. Megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás, ha gondolja Gime, akkor érdekes lehet, hogy megnézzük, hogy milyen, amikor Gime vízvezeték-szerelő, vagy tehenész, autóversenyző, szóval különböző irányokat lehet venni, mint szakmák, de ezeket lehet filozófiai értelemben is venni, hogy milyen az, amikor angyal, ördög, stb., szóval ezeket a vonalakat tovább lehet vinni. Én erre sarkallnám őt, hogy ha egyszer már egy ilyet elindított, akkor ezen lehet, hogy érdemes lenne végigmenni. (hegyi)
értékelés:

Csendélet váza (javított)

Én ezt a képet elemeztem, elmondtam, hogy mit gondolok róla, ennél sem tudok mást mondani. Lekerült a gumigyűrű, de engem ez kevésbé zavart, én arra sarkallnám Lacit, hogy dolgozzon, mutasson képeket, ne hagyja abba a csendélettel való foglalkozást. (hegyi)