Feladatmegoldás

álom-védelem

Megint azt mondom, hogy te ott voltál, láttad a helyzetet, és számodra ez egyértelmű, aki nem kötelezően akar ezzel a menettel haladni, amit te kijelölni látszol, annak ez a kép elég sok minden másról is szólhat. Nem kötelezően az álomról, a védelemről, sok minden más asszociáció is elindulhat, nincs pontosan megfogalmazva az irány. Ráadásul, amit már sokszor elmondtam, de itt megint előfordul, úgy látszik, hogy ezt többször el kell mondjam: a kamera nézőpontjának a megválasztása. Azzal, hogy te most föntről fényképeztél azért, mert nem mertél odaguggolni, nem mertél belekerülni ebbe a helyzetbe, ettől az arc mind a két szereplőnél takarásban van. Nincsenek meg a gesztusok. Az az egy gesztus, hogy ez a férfi magához öleli a gyerek fejét, önmagában kevés. Rendezetlen kuszaság az egész. Bocsánat, Gime, kezdjünk el erről újból beszélni, remélem eljött már ennek az ideje, ha nem, akkor szóljál, hogy hagyjalak békén ezzel, de jó lenne, ha az első három leckével foglalkoznál, és nem a többit nyüstölnéd, mert el kellene indulni, és fölépíteni az alapokat, hogy legyen honnan továbblépni. Amíg bizonytalanok az alapok, addig elő fog ez újból és újból fordulni, hogy levágod a gyerek lábát, hogy a férfinak az arcát nem látom, hogy a vakuval szétvakuzod az egészet, hogy még egyéb más dolgok is belógnak, hogy nem lehet tudni, hogy most baleset történt, vagy mi. Pontatlan. Gime, tudom, hogy épp elegen vannak körülötted, akik kilóra megveszik a képeid és szórják a gratuláló szmájlikat a különböző helyeken, ahol mutatod a munkáid. Ez is lehet elég a jóból. Nem kötelező elfogadni, amit a Hegyi mond, mert én nem szépelgek, nem akarom a sajtot kiénekelni a szádból. A szociohoz szélesebb befogadói spektrum szükséges, mint amennyit most mutatsz, azt nem lehet gumikesztyűben csinálni. (hegyi)

királyfi

Zseniális. Viki, látod, aki ezt meg tudja csinálni, aki meg tudja fogalmazni ezt az egészet ezzel a kicsit félretöttyedt üléssel, a heverőre rakott székkel, ami mindent elmesél a főszereplőről is, arról, hogy mekkora kópé ő, tényleg, mint egy kis királyfi, uralja ezt a helyzetet a műanyag székben, az nekem ne jöjjön egy lepedőn hagyott szemüveggel. Zseniális, ez nagyon rendben van. (hegyi)
értékelés:

Nehezen tudtam eldönteni, hogy a "gyermekkor" vagy a "fény és árnyék" lecke képe legyen-e. Az utóbbi mellett döntöttem. A kép története: barátnőm kislányával olyat játszottunk, hogy mindenféle árnyékot találtunk ki magunknak.

Érdekes kiterjesztése a leckeértelmezésnek. Minden rendben van, de a kép aljánál nekem most szűk, nekem ott alul fojtogatóan kevés - de izgalmas az, amit látok. Fontos kapcsolati helyzet. Akkor is rajta van ezen a képen Mariann, ha az ő árnyékát nem látjuk, mert egyértelmű, hogy a játék neki szól, a kamerának, neki mesél a kislány. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

lámpázás

Hat képből álló sorozatot kapunk, és ez egy olyan mese, ami leirat nélkül is jól elmondja azt, hogy mi történik itt a képeken, és hogy milyen helyzetben voltak a fiatalok együtt az ő tanítójukkal. Talán feszesebbre lehetett volna venni ezt az egészet. Az első kép tökéletesen rendben van, jól mutatja ezt a helyzetet, jól vezeti föl a történetet, a második képpel bekerültünk a körbe, rendben van a kép megfejtése, a harmadik és negyedik kép az, aminél túl van magyarázva már a sztori. Értem én, hogy van egy lámpa, és odagyűlnek a kis éjszakai rovarok, és ezt figyelitek meg. Elég konkrét helyzet ahhoz, hogy nem szükséges, hogy túl legyen magyarázva, valamelyiket a kettőből válasszuk ki. Talán a lámpás kép maga az, ami izgalmasabb nekem a kompozíciójával, a következő kép, a foltokkal a lepedőn nem annyira esztétikus. Annyira nem mentél közel, hogy elkezdj makrózni ezekkel a kis állatkákkal. Ez nem baj, de ettől ez a kép kiesik ebből a sorból. Aztán látjuk magát a tanár urat, aki figyeli az egyik kis lepkét, aztán látjuk ezt a kört, aki őt körbeveszi, és akiknek ő mesél. Köszönöm, abszolút rendben van ez a Riport lecke, ez egy jó megoldás. Azt az egy képet hagyjuk ki, öt kép tökéletes. (hegyi)
értékelés:

Bohó rét

Nem teljesen értem, hogy miért kaptam én ebből három képet, mert, ahogy az előző képhármasnál, az Ördögvölgynél létrejött az, hogy olyan, mintha ott lettem volna, itt most ebből a képhármasból számomra a legutolsó kép, ami izgalmas ezzel a fa tánccal, de a másik két képnél érezhető, hogy csak elkattant a masina, azzal nagyon sok mindent nem tudok kezdeni. A harmadik kép rendben van, úgyhogy, ha kérhetem, akkor Viki gondolja át, hogy ragaszkodik-e az első két képhez ebből a sorból, mert az ehhez nem ad hozzá. (hegyi)
értékelés:

A jövőért

Ha oldalra fordítjuk, akár egy szívet is láthatunk, hát igen, ilyen a rovar szerelem.

Elmondja a megfejtést is Csongor, amit ő látott ebben - ha járunk különböző videomegosztó oldalakon, akkor láthatjuk, hogy az új elmebaj a hüvelyk és mutatóujjammal szívet formázó szignó, és ez ennek az egyik őskezdete az a rock koncerteken való V betűt formázó mutogatás volt, amit villázásnak is hívtak. Most a második hippi kort éli az emberek egy része, és most szeretetet kell mutatni mindenki iránt. Ebből engem a valóság érdekel, ahogy ezen a levélen a két szitakötő szerelmeskedik. Nagyon kedvelem a szitakötőket, nálunk is vannak, én ilyet még nem láttam, amit itt ők most csinálnak, majd fogok figyelni. Maga a gesztus abszolút rendben van. Ha többet vágnánk a kép bal oldalából, annál erősebben tudnánk fókuszálni arra, ami itt a valóságban történik. Talán a kép tetejéből is egy picit lehetne vágni. Ezek nem nagyon jól instruálható helyzetek, mert az embert ezt valahogy észreveszi, és örül neki, ha nem rebbennek szét ezek a kis lények. Tehát itt túl sok mindent nem lehet kezdeni azzal, hogy itt milyen tereptárgyak lógnak be, ez szerencse. A természetfotósok nem véletlenül olyan megszállottak, amilyenek, mert amikor terepen vannak, hiába a szép póz, lehet, hogy azt mondja, hogy de attól a formától, ami belóg a fölső résznél, már nem vállalja ezt a képet. Dehát mi nem természetfotós iskola vagyunk, csak van egy Természetfotó leckénk, de ennyit hadd tegyek hozzá, hogy itt a vágással valamennyire ez helyrehozható lenne. (hegyi)
értékelés:

Ördög-völgy

A Zemplénben jártunk.

Három kép, a hangulat abszolút átjön, hogy mi foghatta meg Viktóriát ebben a völgyben. A középső képpel van problémám, gondolom ezt érted, hogy miért. Mintha most körív irányban elmozdult volna az egész helyzet, a kép közepe éles, és aztán minden más fordul, mozdul. Ez egyetlen egy esetben lenne oké, ha ezt tudatosan csináljuk, és belekomponáljuk ezt az ív-elmozdulást. Most van még egy mozgás, ami fontos ezen a képen, ez a kis patakocska, ahogy a köveken lezúdul, és a hosszú expozíció miatt egy elmosott formát kapunk. Ezt a döntést meghoztuk, egy elmozdulást belekomponáltunk, a kettő együtt már egymás erejét gyengíti. Talán ennyi, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

pitsa műterme

A házi feladat, arc nélkül.

Szia Pista, látom itt a GAMESZ-t is, és a falon a különböző, stencilezett lenyomatokat, beszéltünk mi erről a rádióban, köszönöm, hogy elkészült a kép, ügyesen takar a madár szárnya is, de ha nem mondod meg, hogy mi az, hogy GAMESZ, akkor megőrülök, ebben segíts légy szíves. Ez a veréb-turul is nagyon izgalmas, nagyon humanoid formája van, ez a fejforma, meg ez a kis test, ehhez képest a kis szárny érdekes, dehát gondolom, hogy ő még nincs kész, ahogy látom ő még egy munkafolyamatban van benne. Jó játék, köszönöm, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Fentről

Izgalmas a képkivágás, amit Ágnes mutat, de én még szemtelenebb lettem volna. Ha már ezt a rozsdás szalagkorlátot ábrázolja Ágnes, és beleveszi ilyen erősen a kompozícióba, akkor a kép bal oldalából jócskán lehetett volna vágni. Akkor legyen ez a fő motívum a kompozícióban, ott azt az alagutat én simán levágtam volna, az oda nekem nem kell, és akkor nyugodtan mondhatom, hogy egy tájképet látunk, akkor egy érdekes, urbanizált tájképet kapnánk. (hegyi)
értékelés:

égi szörny

Ezt a képet egyedül a két villanyvezeték menti meg attól, hogy az mondjam, hogy Szorgalmi. Azért, mert egyébként giccs. Ami ebben az egészben, ezzel a két vonallal létrejön, a valóság megjelenése egy nagyon finom formában, ettől oké. A képkivágással nem nagyon tudok mit kezdeni, mert akkor ezt a két villanyzsinórt komponáljam bele a képbe, ha már bele is tettem. A döntést abszolút tudatosnak érzem Giménél, de akkor tessék már úgy futtatni ezt végig, hogy valahonnan valahová jussunk el. Jó helyen van, a mennyisége is elég, de azt a jobb felső sarkot nem értem, hogy ott miért úgy fejeződik be. Ha a kép jobb oldalából kevesebbet vágsz, vagy ha már vágtál, akkor a kép tetejéből vágsz többet, akkor pont sarokra ki lehet húzni a két ívből legalább az egyiket. Ez, ami a hozzáfűzés. Hogy ki mit lát ebbe bele, szörnyet, vagy egy szájat, vagy egy tenyeret, vagy mifenét, az mindenkinek személyes. Gime mindenképpen szörnyre asszociál, én meghagyom neki ezt, de megint azt kérdem, hogy ez mivel rezonál, ez mire rezonancia? Nem tudom most ezt, ebben a leckében elfogadni, próbáljunk meg egy kicsit azzal megbarátkozni, ami a leckeleírás, mielőtt elkezdenénk kitágítani az egésznek az értelmezési körét. Egy csillag, Gime, és nem azért, mert a kép rossz, hanem azért, mert nem értek egyet ezzel a besorolással, itt nem látom az indokát. (hegyi)
értékelés:

A római Auditorium részletei gyönyörű absztrakt képeket adnak

Róma, 2011.04.24.

Vitatkozom a képcímmel, Sándor, ne akarjuk befolyásolni a nézőt, hogy ez gyönyörű, vagy nem, meg hogy absztrakt vagy nem. A római Auditorium részletei. Egyébként a kompozícióval vannak problémáim. Nagyon finom az a meglátás, amit mutatsz, nagyon finom részleteket vettél észre, és tényleg izgalmas az egész, de nem nagyon értem, hogy például az első képnél miért dől a horizont. Így kifordulunk a térből, tehát valahogy az egész, attól, hogy nem középre álltál, ez az ív csap be minket, ami létrejön a nézőtérnél. A kép alját nézzük meg: ott elindul egy fehér ív, aztán van egy nagyon vékony vöröses-narancs vonal, aztán van egy kicsit fádabb barackvirág színű csík, aztán megint elindul ez a vöröses-narancs csík, de az már a kép feléig tart, az nekem kicsit befejezetlen. Itt van a második kép is: valamit nevezzünk ki függőlegesnek meg vízszintesnek, az nem baj, ha mást nevezel ki annak, ami a valóságban függőleges és vízszintes, de most semelyik se az, minden fordul, mozdul, és nem érzem az indokát. A forma akkor is megmaradt volna, ha azt mondod, hogy téged a korlát érdekel, ahhoz viszonyítasz, és ahhoz képest minden más már adja magát, mint építészeti játék. Hozzám leginkább a két utolsó kép áll közel, de ebből elég lenne egy. Attól, hogy ez megismétlődik, nem látom azt, hogy ez mitől érdekes kettőben: egy balosban meg egy jobbosban. Ha választani kell, akkor inkább az utolsó kép, amit választanék, de itt is az a kérdés, hogy mitől nem függőleges a függőleges, és mitől nem vízszintes a vízszintes. Én értem, hogy maga ez az épület egy olyan forma, amiben nincsenek nagyon vízszintesek, mert egy körív, ráadásul egy organikus módon megoldotta az építész, hogy hogyan szabdalja a teret. De ha már eleve egy absztrakt döntést hoz az ember, és azt mondja, hogy ebből kimetszek maganak számomra izgalmas térrészleteket, és utána már tulajdonképpen nem az Auditoriumot látom, hanem elkezdek ezekkel a vörösekkel, a téglalapokkal és háromszögekkel foglalkozni, akkor az absztrakciónál engem akkor már nem érdekel az, hogy mit akart az építész. Egyenrangú alkotótárs vagyok akkor, ha nem egy dokumentarista megközelítést keresek. Akkor már az én döntésem, és nekem kell igazolni, nem a téglasor kell, hogy engem vezessen, hanem bizony-bizony a saját meglátásom. Itt is ez a problémám, ez a nagyon pici dőlés. Szeretném, ha Sándorral erről beszélgetnénk, hogy ez miért történt így, mert lehet, hogy én nem értek valamit, könnyen lehet, hogy valami olyan indok van, amit nekem kell megtanulnom, én ezt el tudom fogadni, csak jelen pillanatban tanácstalan vagyok. (hegyi)
értékelés:

Szegfű

Kedvenc.

Kedves kép, nem akar többet, mint amennyit megmutat: egy vadvirágos mezőn ezeket a kis pink magenta virágocskákat. Nekünk is vannak ilyen kis szegfűink a teraszon, én is nagyon szeretem őket, dehát ennyi. A kiválasztás is rendben van, mert ez az egész mezőn elfoglalt hely olyan most így, mintha kifejezetten ide lett volna vetve ez a kis virágocska, jól szimbolizálja magát az élőhelyet is, ezzel nincsen semmi bajom. Még azt is el tudom fogadni, hogy ezek a fűszálak itt keresztbe lógnak, mert ezt a vadságot erősíti, jók ezek az ívek. Ami a problémám vele, az az, hogy nagyon rá van erősítve a színre. Nem tudom, hogy Ágnes mit csinált vele, de túl van szaturálva a szín telítettség, nagyon harsognak ezek a zöldek, és üvöltenek ezek a magenták, és ettől nekem túl van beszélve a téma. Lehet azt mondani, hogy ez a kis virágcsoport érdekes engem, mert ezek az én kedvenceim, ahogy ezt a leiratból megtudjuk, de akkor nem kell erre ráerősíteni. Most, hogy ezt Ágnes csinálta, vagy a fényképezőgépe, nem tudom, de a végeredmény a fontos. (hegyi)
értékelés:

álomfa

Egy érdekes színjátékot látunk Gime előadásában. Az ég kékje megmaradt, és mintha ezek a faágak egy aranyló-narancsos helyzetet kaptak volna, és ettől az ember nem tudja eldönteni első pillanatra, hogy ez egy fa ága, vagy pedig egy vízbe hajló gyökérnek a növényzete, vagy egy vízben úszó hínárfolyam. Furcsa hatást ért el ezzel Gime. Nem mondom azt, hogy ez indokolatlan, nem gondolom azt, hogy ezzel baj lenne, mert kompozícióban is, és formában is rendben van. Hozza azt, amit a cím mondani akar, hogy ez egy álomkép. Ez egyébként egy viszonylag könnyen elérhető fotoshop effekt, amivel ez a megoldás létrejön. Ami a továbblépésnek az iránya lehet, az, hogy keressük meg ennek a formai és színjátéknak a megfelelőjét a valós környezetünkben. Talán az hosszabb szavatosságú képet fog adni, de ezt, ha egy illusztrációként látom, akkor azt mondom, hogy elfogadható kép, mint illusztráció egy meséhez. Hogy ez miért a Rezonancia leckébe került, azt nem tudom megmondani, jönnek érdekes képek a leckékre, ezt én nem nagyon értem, ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy hol van ebben a rezonancia. De a kép rendben van, bár vitatkozni se nagyon tudok vele, hogy miért nem rezonancia, de az indokát sem érzem. Ettől még nem teszem át, bizonytalan vagyok, de megadom rá a három csillagot. nem az én világom ez a torzítás, nem is gondolom nagyon követendő útnak, de elfogadom a létezését. (hegyi)
értékelés:

Kanyar

Érdekesen tagolódik a kép három részre: az előtérben ez a margarétaszerű virággal, aztán a kép közepén keresztülhúzódó úttal, és a kép harmadik része a háttérben föllelhető kis falucska, és az a kanyar, amiről a kép címe is szól. Érdekes a tagolás, de valahogy nekem nem stabil. Ez valószínűleg a nézőpont megválasztásából adódik. Ha egy picit jobban beleguggol Ágnes ebbe a fűbe, akkor közelebb kerülnek ezek a kis fehérek. Ettől még ezt a tagolást meg lehetett volna tartani, csak a méretek változtak volna. Most a harmadik rész, ahol a falucska látszik, az egy leíró jellegű közlés, a középső rész, ahol az út húzódik, az egy nagyon jó váltás, jó elhatárolása a területnek, és az előtérnek méretben nagyobbnak kellene lennie azoknak a foltoknak, amiket látok. Talán ez, ami zavar ennél a képnél. Lehet, hogy akkor az út kevésbé kanyargós, lehet, hogy ez a forma kevésbé határozott, de a tagolás miatt ezt fontosnak tartanám. Egy másik megoldás lehetne, hogy magasabbról fényképezne, ha lehet, és akkor kevesebbet hagyna az előtérből, és akkor egy kettes osztást hozna létre. (hegyi)
értékelés:

Róma, Auditorium Parco della Musica

A mi MüPánknak megfelelő intézmény. (Róma, 2011.04.24.)

Hat képből álló képsort kaptunk, és ami nekem rögtön szembetűnő, az a színvilág: a vöröses-narancsok a téglákkal, és egy kicsit furcsa zöldek. Olyan, mintha erre a zöldre valami erősítés került volna, nagyon furcsa világ. Közben az is látszik, hogy ez egy tavaszi felvétel, éppen zöldbe borultak a fák, valószínű ez az első fű lehet fűnyírás előtt vagy után, és talán ez is okozza azt, hogy a színek ennyire furcsák, ennyire nyers zöldek. Ha megfigyeljük a képeket, háromszor két képpárra oszlik ez a feltöltés, nem nagyon tudom egyértelműen értelmezni például az első képpárt, hogy miért pont ez a két kép került egymás mellé. Mivel nem látom magát az épületet a maga teljességében, ezért jóllehet, valami formai egymásból folytatólagos történet lehet az, ami a megfejtés, nem tudom, de nekem ez az összekapcsolás picit furcsa. A harmadik és negyedik kép izgalmaz a fákkal, facsoportokkal, ahogy a természetet és az épített környezetet összekapcsolta a tervező. Az utolsó két kép is izgalmas, ami nekem érdekes, az a bátorság, hogy a legutolsó, hatodik kép is bekerül ebbe a sorba. Ha, mint konstrukció figyelem ezt a képsort, nekem ez a hatodik kép ami nekem a legizgalmasabb azzal a négyzetekből álló formával, aminek ellenpontja ez a pici kis zöld a kép alján. Jó ritmusú képek, de nem tudok elvonatkoztatni ettől a zöldtől, nagyon furcsa. Erre valami magyarázat lenne szükséges, mert ha így színtónusban próbálom a megoldást megkeresni, mintha a kékek hiányoznának. Az épületet, magát a hangulatot nagyon jól adja vissza a képsor, bár ha az utolsó előtti képet megfigyeljük, akkor engem izgatna ennek a külső térnek a megmutatása, ez most csak részletekben történik meg. Érdekes, és nagyon bátor vágások vannak a képsorban. Azért mondom, hogy kettő csillag, mert ezek a vágások néhol nekem olyan formákba is belevágnak, amiket jó lett volna ritmusként meghagyni, akár a negyedik képen az ívet a tetőnél, akár az ötödik képnél a színpadtérnek az ívét, ezek nekem hiányoznak. Ez a zöld nem egy barátságos zöld most. (hegyi)
értékelés: