Feladatmegoldás

Budapest, 2010.11.15.

Azért izgalmas ez a kép, mert annyi torzított mókát kaptunk már Sándortól, hogy ezt is az ember elkezdi nézegetni, hogy ez valami házfal, amit valami más, furcsa perspektívával kellene nézi, miközben ez, ha jól látom valami olyan építészeti megoldás lehet, ami akár lehet valami üvegház. Érdekesek ezek a kis puklik ezen a bitumenes járdán, ezeket én gyerekkoromban nagyon szerettem, képzelhetitek, amikor nagy melegben ezek meg is olvadnak, jó volt kurkászni ezeket különböző botokkal. Lényeg az, hogy személyes kötődésem van ehhez a képhez ezzel az UFO tájjal, amit ezek létrehoznak. Jók az árnyékok, jól kihozza ezeket a formákat, és érdekes kérdés, hogy mi utal itt más az őszre. Nyilván a színek, az, hogy ez az egész szerkezet itt van most a maga mechanikájával, miközben látható, hogy mögötte is folytatódik valami ebből a természeti helyzetből is, de az is már egy kiégett, barnás színnel jelenik meg, hosszúra nyúlnak az árnyékok, érződik az az őszi időjárás, jó megoldásnak gondolom. Nem egy szokványos megoldás újra, de nem baj az, ha nem a szokványos úton járunk, de várok még megoldást erre a leckére. (hegyi)
értékelés:

Krems, Ausztria, 2009.01.10.

Nagyon érdekesek ezek a képek, olyanok, mintha egy kockába néznék én be, ilyen kis kaleidoszkópba, és azt forgatva, különböző szituációk jönnének elő. Ez is most egy ilyen érdekes betekintés egy szobába, kicsit olyan, mintha óriásra nőttem volna, és riadtan néznek a kicsi emberkék, hogy most mi fog itt történni. Mindez mellett, maga a hangulat, a képi megfejtés jó irány, bár ezek a nagyon éles sarkok, a trapéz- és háromszögformák nem nyugalmas formák, ezek nem arról szólnak elsősorban, hogy nyugalmat sugározzanak. Érdekes ez a fajta képi megfejtés, amit Sándor létrehoz, én ezzel egyet tudok érteni, mindazzal együtt, hogy egy kicsit zaklatottak ezek a képek nekem. Minden mozog, olyan, mintha egy pszichedelikus álomban lennék, ahol megelevenednek a falak. Hundertwasser is eszembe tud jutni, mint csatlakozási pont, az ő építészete. A képi üzenettel abszolút egyet tudok érteni, kedves helyzet, valószínű ez valamilyen irodai történet lehet, ahogy a bútorból ezt felismerni vélem. Ott van a két kutyus, akik szemmel láthatóan Marikát is elfogadták, befogadták, legalább annyira, mint Sándort, és egy békés helyzetet láthatunk. Mi, a nézők, még meg is vagyunk kínálva egy kis sütivel, úgyhogy nagyon köszönöm, jó kép, tetszik. Érdekes, és jól mutatja a család összetartozását, bár nem egy szokványos megoldás. Megvan erre a három csillag, jónak tartom, mint leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

2010-es síélés. Nekem a tél és a porhó a barátom.

A Barátság lecke felhívás arra, hogy esetleg barátom lehet bármi tárgy, vagy helyzet is, ezt István jól érzékelte, és jó, hogy ebbe az irányba indult el, ezt én jó ötletnek tartom. Nem kötelezően csak ember lehet a barátom, hanem mondjuk akár a hegyek is. Ha ezt így veszem, akkor azt is el tudom fogadni, hogy ennyire lenyomat nélküli az előtér. Nekem az ott picit üres. Ha a két sítalpamnak a végét megmutatom, akkor ezzel a tájjal, sporttal való kapcsolatunkról valamit mesélek. Ezt is el tudom fogadni, hogy a tisztelet az, ami nem engedi, hogy összejárkáljam ezt az egészet, de akkor most síelni akarok, és élvezni azt a szabadságot, amit ez az egész helyzet ad, vagy pedig gyönyörködöm a tájban? Én biztos, hogy ezen a lejtőn nem menné le, még akkor se, ha ez egy rendkívül jó humorforrás lehetne. Ami szép, az, hogy ott van valami kis piros az egyik fa tövénél, az jót tesz ennek a képnek. Hív ez a mély, az ember vacillál, hogy mégiscsak neki kellene ennek futni, én egyelőre úgy döntöttem, hogy nem. A másik, amit észrevettem, hogy érdekesen dolgozik a folthatásokkal István. Van egy nagy flekkünk itt az előtérben, ennek lehet egy rímelése a háttérnek az égrésze, a felhőkbe belefutó rész, aztán vannak a facsoportrészek, és egészen jól ritmizálódik ez a helyzet. Ami megmenti, az a bal oldalon, a képhatáron lévő fenyő, ez az, ami visszahúzza a jobb oldali nagy tömeget, ettől stabilizálódik a helyzet, és attól, hogy ebben az útban, amin lefelé siklanánk, kis dőlések vannak, megtorpanások, ezek azok, amik megint izgalmassá teszik az egészet, és egyensúlyba billentik ezt a történetet. Amivel nem tudok mit kezdeni, és ami miatt azt mondom, hogy szeretném, ha ezzel a leckével még foglalkozna István, az a személyesség. Én Istvánra vagyok kíváncsi, az István megélt élményeire a 4-es lecke viszonylatában. István és a barátság – nekem ez egy fontos dolog lenne, úgyhogy ez az, ami miatt azt mondom, hogy bár megvannak a csillagjai a leckének, de jó lenne egy ismétlést is látni. Ami miatt nem három csillag, az a színtorzulás. Én értem, hogy itt már sötétben vagyunk, és ez módosít valamennyit a színen, de ez nem ennyire kék. Itt most nem nagyon látom indokát annak, hogy ez miért kell ilyen kék legyen, ezért kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Szépek ezek a felhők, szépek a fények, nagyon szép rajzolatokat mutatnak. Értem az élményt, és azt az érzelmi töltöttséget is érzem, amit Eszter ezzel a képpel kapcsolatban megélt, mégis azt gondolom,hogy itt vannak fölvázolva formák, és ez most még olyan nekem, mint egy tanulmány, hogy majd a következőkben ezen gondolkozzak el, hogy hogyan fogom ezt egy képre rakni. Most ez nem sikerült, de azért a jelzés megvan, hogy van egy szép egünk a naplementével, ez hoz egy spleent, hoz egy fáradtabb, melankolikusabb élményt, ez már alapvetően meghatároz egy hangulatot, van egy természeti formánk, aminek a sziluettjét adjuk, ami szintén ebbe az irányba mutat, és ott van ennek ellenpontja, a fűszerezése a lámpaforma. Az ötlet nagyon jó, az irány is jó, de jó lenne, ha úgy tudnának ezek arányaiban megjelenni, hogy ez összekötődjön, és egy ritmusra járjon. Most egy kicsit az ég olyan, hogy külön ott van, a természeti formák, mint sziluett, zavarossá válnak azáltal, hogy pont ott elindul egy sötétebb felhőréteg, és a szegény kis lámpaoszlop áll ott magányosan. Nekem ez most nem állt össze, Eszter, visszaadom ismétlésre. És Eszter, nagyon várnám a képeid, főleg az első három leckére, vegyük fel újra a fonalat. (hegyi)

Egy kép, amihez még nem érkezett adás, egy érdekes szituáció azért, mert már találkoztam ilyen képpel, de akkor sem értettem a megfejtését, aztán a kommentároknál megvilágosodtam, hogy ez deszkás srácoknak a szokása, hogy a használt, vagy már használatba nem fogható cipőjüket összecsomózva a fűzőnél földobják a villanyzsinórra, és ott lóg. Ez egyfajta mementó, emlékállítás annak a cipőnek. Ezt a részét most már értem, nekem ehhez kellett segítség, mert a mi korunkban ilyen nem volt, és köszönöm azt, hogy a kommentároknál ezt megkaptam, talán Viki is hozzátehette volna a leiratban, hogy az éltesebb korosztály is meg tudja ezt fejteni. Ez csak egy kérdés, mert ettől függetlenül is kell tudnunk a képpel mit kezdeni. Jelen pillanatban a kompozícióban lehetett volna ezzel játszani, hogy ezt a két fekete flekket, ami a cipővel létrejön, és a holdnak a formáját valahogy úgy beállítani, hogy ebből valamilyen kompozíció kijöjjön. Most ez eléggé esetleges, de vehetjük úgy is, mintha valaki égifocit játszana, és bele akarna rúgni ebbe a labdába egy láthatatlan test. Ez is egy érdekes asszociációs forma. Nagyon kell az a Hold, mert anélkül értelmezhetetlen lenne, miért ilyen a színvilág, miért kék. Aztán a „feldobta a tappancsot, bakancsot” egy nyelvi kifejezése az elmúlásnak a búcsúnak, és nyilván erre is utalhat ez a kép. A kivitelezésnél pedig figyelembe kell vennünk azt, hogy ki milyen technikai lehetőségekkel bír, az tudja megoldani képileg. Ha jól látom, itt valami kis villantás, valamennyi vaku talán használatba került, mert a cipő talpán is vannak részletek, én ennek örülök, hogy nem csak két fekete flekket látok, hanem valamennyi részlet maradt ebben a képben. Mindez mellett én azt is gondolom, hogy magára erre a Tisztelet, búcsúzás, gyász leckére lehet, hogy valamit még hozzáraktam volna, ami esetleg utal erre a deszkás üzenetre. Így most azon kezd el az ember filózni, hogy most vajon Viki arra a verbális poénra utazott, ami a „feldobta a talpát”c. poén, vagy pedig arra utazott, ami ebből a deszkás gesztusból adódik. Nem tudom, és ezt most nem is tudom eldönteni. Ha problémám van a képpel, akkor ez, mert ez nem egyértelmű számomra, ezzel kellene valamit kezdeni. Szeretném azt, Viki, ha saját élményekkel dolgoznál. Úgy érzem, hogy kicsit óvatosan fogsz ezekhez a leckékhez, és általánosítások jönnek a képekben. Én Vikire vagyok kíváncsi, hogy Viki mit mond, hogy Vikinek mik az élményei ezzel a kérdéskörrel, hogy tisztelet, búcsúzás, gyász. Kevéssé tartom valószínűnek, hogy ez a Viki cipője lenne. (hegyi)
értékelés:

Viki a képeihez rádióműsorokat is készít, ez nagyon nagy segítség az értelmezésben, de nem mindenki hallgat rádióműsort. Van, aki csak a képpel szembesül, és a képnek önmagában is működnie kell. A kérdés az, hogy itt látunk egy helyzetet, egy kerti szituációt, és ki hogyan értelmezi ezt a képet. Nyilván itt abból kell kiindulnunk, amit Viki megmutat, tehát látunk egy férfit, aki egy hintában ül, cigarettázik, és valószínűsítem a kézmozdulatból, hogy telefonál. Látunk egy kutyát, aki nagyon nem vesz tudomást a gazdáról, de azért mégis ott van vele, de ő is a maga szórakozását keresi. Van még egy megfigyelő is, aki ezt a helyzetet lefotografálta, az ő helyzete is jelen van a képen, ha csak szimbolikusan is. Ennél a képnél nekem az a problémám, hogy ha a barátság a telefonálással kapcsolatos dolog, ha a főszereplő férfi, nevezzük Bélának, olyan mértékben erős kapcsolatot ápol valakivel a telefonján keresztül, hogy nem vesz tudomást arról, hogy őt most itt fényképezik, arról sem, hogy a kutya mit csinál mellette, arról sem, hogy leszakad-e ez a hinta, vagy sem, akkor ez működhet, de nem vagyok benne biztos, hogy minden gesztusa nagyon jól értelmezhető. Talán, ha hevesebben magyarázna, vagy maga ez a telefonálás jellegzetesebb lenne, akkor jobban értenénk ezt a kapcsolódást. Szerintem a barátságot ez próbálná szimbolizálni, de most ez a szimbólum kevésbé erős. Lehet, hogy érdemes lett volna több időt fordítani erre, és várni, ha ez egy hosszabb telefonálás, hogy hátha vannak ebben dinamikai csúcsok, ahol érdemes az expozíciót elkészíteni. A másik az, hogy ha már ezt a gesztust nézzük, ez egy hétköznapi szabadsággesztus, hogy ülök ebben a lógó fotelban, és a szabadban dohányzom, akkor fontos lenne, hogy a láb, a kéz, minden forma bent maradjon a képhatáron belül. Ha egy kicsit tágítunk ezen a horizonton, akkor lehet, hogy az az elkülönülési vágy, amit érzékelek a nád- és fakerítéssel, jobban érzékelhető lenne, és akkor ez is hozzásegítene minket ahhoz, hogy, bár van egy kertem, de a külvilágot kizárom, mert a szomszédokkal nem akarok kapcsolatot tartani, de valaki mással a telefonon igen. A dinamikát kellene kicsit fokozni, és akkor ez jobban működne. Viki, ez most kap egy csillagot, és aztán szeretném, ha ez esetleg ismétlődne, vagy átértelmeződne a kép. Az irányt jónak gondolom, de a megoldással nem mindenben értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Avagy: mindenkinek megvan a maga keresztje.

Rajzos, erős kontrasztot mutató fényviszonyokat talált Rozi, és ebbe komponálta bele a felsővezetékeket, és mivel az expozíciót a felhőkhöz igazította, így a fák, az autók és egyéb tereptárgyak sziluettes formában vannak jelen. Ez abban is segít, hogy el tudjunk a valóságtól vonatkoztatni, és a tömegelhelyezés is egyértelmű lesz. Egyetlen javaslat, hogy a kép alsó részéből a középső nagy méretben jelentkező autót levágnám, mert a ritmushoz és tömeghez elegendő a sok kis parkoló kocsi és az azokon lévő fényjáték, ez a nagy tömeg megosztja a figyelmet. (hegyi)
értékelés: