Feladatmegoldás

Budapest, 2008-2011.

Amennyire én ezt a képet látom, aztán Sándor elmondja az igazságot, valószínűsítem, hogy ezek a babák valamilyen trükkel kerültek oda, amik különböző pózokban, mint megfigyelők körbeveszik Sándort. Nagyon jó megoldásnak tartom. Amiért én azt gondolom, hogy ezek nem a valóságban szerepelnek itt, az két olyan pont, ahol nekem ez a dolog lebukik: az egyik az ajtó. Ahogy ki van nyitva, ahogy az találkozik a falfelülettel, a lábnál, ahogy a hölgy kinyújtja a lábát, mintha az rákerült volna az ajtóra is. Aztán a másik a fűtéscső. A hölgy combjánál megy a fűtéscső, közben a hölgy ott van, ott mintha megbukna ez a mese. De ez nem baj, nagyon örülök annak, hogy Sándor ezzel a játékkal játszik, és annak is, hogy létrehozta ezt a grafikai játékot, ugyanis egészen más üzenete van, van egy pici horrorisztikus ebben az egészben. Ha ez a valóságban lenne, akkor lehet, hogy megőrülnék, hogy ha benyitnék egy lakásba, és ez fogadna, lehet, hogy ugranék ki. Még betörés riasztónak is tökéletesen rendben lévő megoldás lenne. Nem akarom elviccelni a dolgot, ugyanakkor azt hozzáteszem, hogy amivel nagyon nem értek egyet, az a felirat a képre, ez a piros betűkkel fölírt szöveg. Nem tudom milyen szerepe van ennek a képen. Ha ez nem volna, akkor ez nagyon erős kép lenne. Ettől az egész olyan, mint egy kézibarkács-üdvözlőlap. Ilyet én is csináltam, hogy karácsonyra küldök valami képet, és ráírok, aztán rájöttem egy idő után, hogy nem biztos, hogy jó, vagy küldjem el a képet, vagy csak írjam meg az üdvözletet, de a képre beleírni nem ildomos. Ha mindenféleképpen késztetésünk van, hogy a képre írjunk, akkor próbáljuk meg ezt úgy, hogy csinálunk egy printet akár ebből a képből, és a kezünkkel, magunk ráírunk arra a felületre filccel. Más lesz az üzenete a saját kis kesze-kusza betűinknek, mint ennek a számítógép által rajzolt kézírás-imitációnak. De nem értem, hogy miért kellett erre ráírni. Mind a három réteg jelentéssel bír. A feliratszöveggel együtt is jelentése van a képnek, abban is van egy játékosság, hogy a giccs felé visszük el ezt az alkotást. Ha ezt megpróbálom eliminálni a képről, akkor ezekkel a babákkal, az a póz, ahogy az alkotót meglátjuk nyitott ajtónál, maga a nyitott ajtó, ami nem csak azért jó, mert fényt enged ebbe a térbe, de onnan várhatunk is valakit esetleg, vagy annak a valakinek a hiányát is jelzi, nekem mindez erős jelentéssel bír. Ebben a helyzetben én elképzelem ezt a teret ezek nélkül a babák nélkül is még vádlóbb, még erősebb üzenet lehet. Minden elismerésem a Sándoré, de kettő csillag, mert ezt a szöveget én már soknak tartom, enélkül izgalmasabbnak gondolnám ezt a képet. Hogy ez miért a Reklám leckébe került, arra várnék egy magyarázatot Sándortól, ezt nem teljesen értem. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem, hogy idáig a legerősebb képét küldte be Viki. Ez a kép mindennel együtt, de önmagában is tökéletesen rendben lévő, működik, értelmezhető. Annak, hogy ragasztók, festékek, meg minden van, egy nagy fehér spirálfüzet papíron nekikészülünk, hogy leírjuk vagy lerajzoljuk a vágyainkat, és közben egy fehér ceruzával kezdünk el írni, ennek nagyon erős filozófiai üzenete van. Az ember néha szembenéz azzal a helyzettel, hogy lehet, hogy a környezete nem is érti meg az ő vágyait, törekvéseit, és ilyenkor van az, hogy két eset lehetséges: az ember vagy azt mondja, hogy a környezetem alakuljon hozzám, vagy ő maga kezdi visszább venni a maga elvárásait, törekvéseit, és a végén eljuthat oda, hogy fehér papírra fehér ceruzával írja a maga vágyait. Annyit hozzáteszek, hogy ha annyit mozdul a kamera, hogy a kép fölső részén ne fusson ki ez az asztalterítő, akkor az lehet, hogy jót tett volna, talán ennyi módosítást megérne ez a dolog. Bár ez, abban a tekintetben kevésbé zavaró, hogy annak a háromszögnek ellenpontja a kép jobb oldalán lévő a két sötét színű ceruza. Meg van a dolog bolondítva ezzel is, én ezt egy jó dolognak tartom. Viki, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldásod is. Egy üzenet, hogy Viki, a második és harmadik leckéd kéne ismételni! (hegyi)
értékelés:    

Róma, 2011.04.19.

Nagyon érdekes az, ahogy Sándor fogalmaz, hogy az ember formájával összekomponálja ezt az elszáradt fatörzset a kép jobb oldalán, és ez a két forma felesel itt egymásnak. Minden más tulajdonképpen csak díszlet. Kicsit sajnálom, hogy ennyire a szélére sodródott ez a modell, hogy a lábába belevágtunk, másrészt, ha ő nem mobiltelefonál, hanem csak átkulcsolja a térdét, akkor ez egy erősebb üzenet lenne. De a forma abszolút jól játszik, ezek apró nüanszok. Én lehet, hogy a képnek a fölső részéből vágtam volna úgy, hogy körülbelül ott, ahol ezek a facsonkok kifutnak a képből, ott legyen a kép teteje. Úgy még kompaktabb lenne a dolog, de az élmény abszolút átjön. A pózt problémának érzem, ha instruálni lehetett volna a modellt, megkérni, hogy tegye le egy kicsit a telefont, akkor lehet, hogy még erősebb lenne az üzenet. (hegyi)
értékelés:

A jelemmel barátkozom.

Itt megkaptuk a leiratot is, hogy az új jelével barátkozik István, mert mindenki szép lassan új jelet kap. Ebben az értelemben, ahogy István fölfogja ezt a jelosztást, ez tulajdonképpen lehetne egy önportré arc nélkül is, ugye István a kapa, vagy István, a szőlőművelő. Félretéve a viccet: egy jól komponált képet kapunk. Tessék megnézni, itt ki van találva az, hogy dolgozik a mélységélességgel az alkotó, ki van találva az, hogy kompozícióban a kapa nyele és maga a kapa milyen szerepet töltsön be, szépen csillan a szerszám élén a fény, kívánatos ez a szőlő is itt, a munkafolyamat is érthető, szóval ez egy teljesen rendben lévő kép. Egyetlen egy kis üzenetbeli pontosítás még elférhetne: a képnek a bal alsó sarkába akár Pista gumicsizmás, vagy szandálos lábát, avagy egyik kézfejét, ahogy tartja a kapát, esetleg még bele lehetne komponálni, és akkor Pistát is látnám. De itt tényleg csak a maximalizmus beszél belőlem, ez a kép ettől függetlenül is tökéletesen megállja a helyét. Megvan a három csillag, Pista, hát az, hogy barátkozol a kapával, oké, vegyük bele a Barátság leckébe. (hegyi)
értékelés:

Itt ilyen bután nézek ki, de vállalom.

Ahogy a képet megnézi az ember, egyből adódik a humoros meglátás, hogy üdvözlünk a csapatban, mint Mikrobit, ezzel a kis antennával a fejeden, de én ennél picit tovább mennék, mint értelmezés. Nagyon érdekes az a helyzet, amit színben létrehoz itt az alkotó. Tessék megnézi ezt a piros színű napszemüveget ezzel a zöld kabáttal, hogy mennyire érdekes kontrasztot ad egymásnak ez a két szín. Komplementer színekről beszélünk. Ezzel együtt tessék megfigyelni az arcot, az arckifejezést. Van ebben a képben egy olyan érzés is, főleg attól, hogy gondolom vakuval készülhetett a felvétel szabad térben, ettől az egész, érdekes módon egy olyan hatást kelt, mintha a háttérben lenne valami tapéta, és az előtt lenne az alak, miközben a háttér nagyjából egy homogén szín- és fényviszonyban van. Nyilvánvalóan az adott helyzettől és időjárási viszonytól függően ez a világítási megoldás, amit a vaku ad körberajzolja a modell sziluettjét. Nagyon jó megoldásnak tartom ezt a képet, mindenféle hibája mellett. Pontosan azért, mert keresetlen, őszinte, jól hoz egy helyzetet. Valószínű ez egy vidám helyzet lehetett, István valószínűleg élvezte ezt a síelési szituációt, de közben maga a kép ennél több mindenről árulkodik, maga a gesztusok szintjén. Nagyon köszönöm, megvan a leckemegoldás, de István, azért várnék olyan képet is, ami kevésbé behatárolt a mondanivalóját illetően, vagyis kevésbé speciális cselekménysor közben ábrázol téged. (hegyi)
értékelés:    

Hátha jó lesz elsőnek.

Már köszöntöttük Istvánt, hogy újra visszatért közénk, érdekes ez a képi megoldás, az ember nézi, hogy ez most lentről fe', vagy fentről le, de aztán nagyjából rájön, hogy mégiscsak fentről le, de mégis a lent van fent, mert talán az valami síszerelék lehet az a kis piros, tehát saját magát fotózhatta az alkotó síelés közben. Még azt is el tudom képzelni, hogy ez egy véletlenül elkattant kép, mert fázott a keze, és ment volna lefényképezni, hogy siklik a havon, aztán egy kicsit előbb exponált véletlenül. Jók ezek a véletlenek, mert a tömegelhelyezés rendben van, a foltok is rendben vannak, olyan nagyvonalú első leckés megoldás. De megvan az első lecke, abban az esetben, ha elkezdesz az első három leckével komolyan foglalkozni. Kérlek, hogy ezt most úgy vedd, hogy szeretném, ha Szabó Istvántól az első három leckére képeket kezdenénk el kapni. Megismerjük egymást, és talán kicsit saját magunkat is általa. (hegyi)
értékelés:    

Angyalföld, Budapest, 2011.05.30.

Nagyon sok mindent én ehhez nem akarok hozzáfűzni, így élünk mi. Ennyire giccsesen, ennyire átgondolatlan dizájnnal, nézzük meg az első képet: csak magán az építészeti objektumon felfedezhető legalább 4-5 féle szín, logika benne nem sok van, hogy miért pont ezekkel a színekkel van összepacsmagolva ez az utca. Szóval ez magában izgalmas, aztán itt van egy másik ilyen képi megoldás a kettes képen, ahol Sándor bekapcsolja még azt a fény-árnyék jelenséget is, amitől a lemenő napnál, ez az aranyló sárga átfesti ezt a koszos betonplaccot. A következő képnél ezek a rózsaszínek a vörössel, lehet, hogy az építész cégnél raktáron fönnmaradt sok piros meg fehér festék, aztán gondolták, hogy használjuk el, biztos, hogy elmebeteg volt az, aki ezt kitalálta így együtt. De milyen érdekes, hogy a természet formái és színei visszarántják ezt az egész dolgot. A zöld lenyugtatja az egész sikító, rózsaszínes helyzetet. Az utolsó kép, ez a Power House Gym szintén egy izgalmas megfigyelés, hogy ki az, aki ide szívesen bemegy az oroszlánbarlangba. Ez már eleve egy gladiátorképző bejáratának tűnik, megyünk a falanszterbe, a semmibe, ilyen művidám libafos színű épületnél. Kritikus korlenyomat, az biztos. (hegyi)
értékelés: