Feladatmegoldás

Totem
Pesovár Annának és Tisza Sándornak, tisztelettel és köszönettel az indiánokról küldött hang és képanyagaiért!

Azt most előre jegyezném, hogy függetlenül attól, hogy a képe jó, a Béla kap három disznót és azért mert figyel, figyel a többiekre, figyel a környezetre, és nagyon örülök annak, hogy képekkel beszélve, kommunikál az Estiskolán lévő többi társsal is. Nyilvánvalóan az Annáék azért tudnak velünk kevesebbet beszélni, jelen lenni a rádióban, mert több mint 8 óra eltérés van egy másik országban, egy másik világban, ahol az Anna olyankor tanít, gyerekekkel foglalkozik és a Sándor ugyanúgy dolgozik, és ők archívból tudják a rádióműsorokat is meghallgatni. Ettől függetlenül azt kell tudnotok, hogy Pesovár Anna és Tisza Sándor is folyamatosan nézi az oldalt, folyamatosan jelen van velünk. Tehát én azért örülök annak, hogy a Béla elküldte ezt a fotót, mert nem csak az önmaga működése, értékelése, képzőművészeti munkája miatt készített el egy szép alkotást, hanem ezt az örömet megosztja másokkal. A képről azért nem fogok nagyon sokat beszélni, mert Bélánál nincs értelme ezekről a képekről azon az elemzés szintjén folyamatosan monológot működtetni, ahogyan gondolnánk, hiszen az egyértelmű, hogy a Bélának van képzőművészeti beállítottsága, az egyértelmű, hogy a Béla egy pillanat alatt a körülötte lévő valóságból tud egy-egy apró beállítás elmozdításával képverset, szimbólumokat létrehozni. Itt is ilyen történik. Egy talán iszapos, jeges felületen egy másik képdarabka, mint egy emberi testen elhelyezett másik felület nagyon szépen ritmizál, nagyon szépen harmonizál, tehát ez a kép három disznó. (szőke)
értékelés:

szembenéző

Örülök, hogy a Margit újra kezdte a házi feladatait és egyre több olyan értékű kísérletbe fog, olyan kereséseket hoz létre, amely nyilvánvalóan az önmaga és a világgal való kapcsolatát bővíti, tágítja. Sok, egészen meglepő döntés van ennél a képnél a Tóth Margit-féle eddig beküldött alkotásokhoz képest. Mindenkinek javaslom, hogy érdemes visszafelé megnézni Margit ideérkezése és az azután küldött képeit. Az egyik ilyen például most ennél a képnél, ami egészen meglepő, hogy egy szélesvásznú formátumot választ. Olyat, mint amikor régen moziban jártunk és a híres filmeket szélesvásznon nézhettük meg, amely nyilván egy másfajta térérzetet, egy sokkal jobban befelé mozduló dinamikus térérzetet adott nekünk a mozivásznon is, ahol teljes lelkesedéssel a harmadik sorból fejben harcoltunk, lovaztunk az indiánokkal, ölelkeztünk Carry Grant-tel és bármit tudnék itt sorolni. Tehát az a választás, ami ebben a fekvőformátumban, ebben az elnyújtott, hosszúkás formátumban használ, az egyértelműen egy tudatos döntése annak, hogy én a tekintetemmel, a jelenlétemmel mindenféleképp kapcsolódni akarok hozzátok, hallgassátok meg a kérdéseimet vagy a válaszaimat. A másik ilyen döntése az, hogy használ egy baloldali, nekünk jobbról érkező oldalsó megvilágítást, ennek az oka pedig az, hogyha megfigyeljük, akkor a jobboldali arc kisminkelten, pici fényekkel, diszkrét színekkel a szemöldök alatt adnak egy üzenetet, egy maszkot, a baloldali rész pedig kisminkeletlenül marad. Egyetlenegy megjegyzésem lenne, hogy talán ha az oldalfényt, azt a fényt amely fölerősíti a könnycsatornánál a járomcsont fölötti, a szemöldökkörnyéki árnyékokat, viszont valószínűleg a lámpatest, a lámpa anyagából adódóan ez egy színes sárga fény, nem a domborzati felületek árnyékaival van a gondom, hanem a színvilággal, ugyanis ez a sárgás színezet tulajdonképpen olyan hatást kelt, minthogyha valamilyen módon csak másképpen lenne a baloldali rész is sminkelve. Tehát abban a pillanatban, hogyha ez a megvilágítás, vagy a sminkelés, mert ugye az alaptörténet, az alap geg az, hogy az egyik felem ilyen a másik felem olyan, mindenesetre ha ez a megvilágítás, ami - hiszen színpadi a megvilágítás - a színpadi felületre kerülne, tehát esetlegesen a sminkelést a baloldalon hajtottunk volna végre, még erőteljesebb lenne a valóság és a kreativitás kapcsolata, de a három disznó így is megvan, mert, és ezt mindenkinek mondanám, hogy érdemes megnézni, Margit rövid időn belül beküldött képeit és logikus, hogy azt mindenféleképp erősítenünk kell a Margitban, hogy ezen az úton haladjon tovább. (szőke)
értékelés:

publikuss
láncszem Kovács Dénes Láncreakció képe mögé.

Kovács Dénesnek a képét nem fogadtuk el - az a problémám, hogy ezt így, mivel Juhász Dani képe a Dénes képére vonatkozik, önmagában nem tudom értelmezni, mert ahhoz kapcsolódik ezért ezt a láncreakcióba nem tudom elhelyezni.
Tulajdonképpen egy olyan helyzetet látunk ezen a képen amikor vélhetően egy utcai művész vagy egy graffitis éppen befejezi, vagy éppen kijavítja, vagy kiigazítja a saját művét. Nyilvánvaló, hogy ez a megközelítés abból a feltételezésből indul ki, hogy a teljes alkotást ez az alkotó hozta létre, akit a képen látunk. Az nem biztos, hogy így történt, de nekünk most ez van megmutatva itt a fotó által. Az ami ebben érdekes a számomra, hogy mindenféleképp létrejön egyfajta viszonyrendszer az alkotó és az alkotás között. Nem csak abban, hogy az alkotó éppen valamilyen műveletet hajt végre, jelesül itt épp a szemét igazítja ki ennek az alkotásnak, hanem azért is, mert ez a fajta feladat, ez a fajta feladatmegoldás ez mindenféleképp egy érzelmi viszonyt is feltételez. És nyilvánvaló, hogy ez az utcaművészeti helyzet, vagy idegenszóval – street art – helyzet az mindig egy lelepleződéstől való félelemmel is együtt járó helyzet. Tehát abban mindenféleképp különleges helyzet megfogalmazás, hogy az átlag néző ritkán lát munka közben, ritkán tud szembesülni munka közben egy ilyen helyzettel. Én valószínűsítem, hogy egyébként itt egy önarcképről van szó, és én nagyon örülök annak, hogy ráadásul ez, ahogy látom, olyan nekem itt mint amikor a szemétből, vagy a roncsolt felületekből hozunk létre alkotást. Itt is valamilyen plakátnak, vagy valamilyen előtte fölragasztott történetnek láthatnánk a nyomait és ebben fedezett föl az alkotó valami olyan formai megfeleltetést, amit utána fekete tussal, vagy fekete filccel kiegészítve tulajdonképpen létrehoz egy párhuzamot azzal a festménnyel, amire egyébként ugye a leirat is utal. Tehát én azt gondolom, hogy ezt én leckébe nem tudom betenni, mert nem tudok rá olyan leckét ráhúzni a láncreakción kívül, amire a Dani küldte, de én mindenféleképp azt gondolom, hogy az őszintesége és a keresetlensége miatt én megadnám rá a három disznót. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök, hogy Bea küldtél házi feladatokat. Az első lecke portré arc nélkül házi feladat már csak azért is izgalmas, amit beküldtél, mert mozgófilmre készítetted. Azt a hasonló utat, kérdés felvetést, amelyet mások már esetleg ugyanígy fényképekkel, állóképekkel küldtek el nekünk - jelen esetben a mozgókép annyiban segít, hogy a test mozgásai és mozgásán keresztüli megismerés felé sokkal erőteljesebben, intenzívebben működik. Ennek az egyik eszköze az, hogy a kéz mozdulatai, mozgássorozata a megszokottnál lassabb, elmesélőbb, elbeszélőbb, feltáróbb. És egy hármas szerkezettel dolgozik ez a pici etűd, mert a kéz középpontjában, abban a tenyérrészben, amellyel érintünk, simítunk, sokszor dédelgetünk, és amely sokszor, ha valaki számunkra fontos, oly forróvá válik, a rendes fizika által érthetetlenül sok hőt termel, ez a tenyérközpont tartalmaz egy parányi kis féldrágakövet, vagy hegyikristályt, vagy rózsakvarcot, vagy esetleg egy olyan rózsakvarcot, amelyet sokáig az elkészülte előtt kint hagyhattak a napon és a rózsakvarc ilyenkor elveszti a rózsaszín hatását, de valószínűleg ez egy hegyikristály, egy ékszer van a tenyér közepén. Egy olyan ékszer, amely a test ékszere. Nem abban a megfogalmazásban, ahogyan a testékszereket ma oly sokan ismerik és használják, hanem abban a megfogalmazásban, amitől a tenyér ékévé válik ez a kis forma. A harmadik része a filmnek pedig az élesség elveszítése. Hiszen a kamera ráközelítésével egyre jobban életlenné válik ez a felület, és mivel ennek is egy ugyanúgy lírai, lassú menete van érthetővé válik, hogy miért. Mert csak a fények, a foltok, a ritmus marad a film végére. Nagyon örülök annak is, hogy még ha azt is fogod írni a kommentekben, hogy nem volt lehetőség új hangot szerkeszteni a képre, én örülök, hogy ennek a filmnek úgymond nincs zenei, vagy valamilyen különleges hangja, mert ettől a puritánságtól sokkoló, ettől zavarba ejtő ez az első házi feladat. Nagyon köszönöm, hogy elküldted a filmet és várjuk a következő munkáidat. (szőke) értékelés:

A fiúk
Ez egy átlagos , röplabda utáni beszélgetős, borozós péntek este. Sipi beszél folyamatosan gesztikulálva, Tibor pedig vigyorogva hallagatja.

Margit képében elsődlegesen az az izgalmas, hogy bár középpontra van helyezve egy pohár bor és az asztallap szintjéből, alsó gépállásból fényképezi ezt a közösségi jelenetet, egy oldott baráti beszélgetést, mégis az élesség megválasztásával a jobboldali háttérbe érkezünk az operatőr által nézőként és a fiatalember, aki balra néz, irányítja is ezt az egész kompozíciós rendet. Ahhoz, hogy ezt értsük igazából el kellene képzelnünk térképészetileg ezt a fényképhelyzetet felülnézetben, és azt látnánk, hogy a pohár jobboldali fiatalember, baloldali elmosódottabb mozgásban lévő ember alakja felülnézetben egy háromszöget alkot. Ennek a háromszögnek az iránya: pohár, jobboldali fiatalember, elmosódott beszélő, majd vissza a pohárhoz. Az élesség megválasztásával is ugyanezt az utat követi az operatőr. A kérdés csak az, hogy mennyire volt tudatos ez a fajta térszerkesztés. Az a sejtésünk, hogy a cappy-s pohár, vagy chappy-s üveg és a nagyon szép formájú boroskancsó szélei azért maradnak le jobboldalon, és a fiatalember koponyaíve, mert nem biztos, hogy tudatos a kompozíció ekként való megválasztása. Márpedig ez a kép ettől a rendszertől kap egy különleges hangsúlyt. Nagyon fontos, hogy a baloldalon a pohár egész a kép szélén megmarad. Ez az előtér háttér játék dinamizálja az elmosódott baloldali háttérben lévő figurát. Ez egy nagyon izgalmas dolog, amibe sejtésem szerint a Margit belenyúlt, de ez nem baj, hanem érdemes lenne elgondolkozni, vagy érdemes lenne ekként figyelni a vizualitást. Akár még beállítva is ugyanezt a kompozíciós rendet érdemes lenne megismételni. Pontosan azért, mert a kép, még ha véletlenszerűen is, sokkal többet mutat, sokkal többet ad, mint amit gondolnánk. Nyilvánvalóan, mivel egy szoció környezetben zajlódik mindez, lehetséges, hogy valamilyen szinten műtermi, vagy egy összefogottabb környezetben érdemes lenne megismételni ezekkel a tárgyakkal, ezekkel a szereplőkkel ugyanezt a megoldást. Ha erre lehetőség van, akkor véleményem szerint a pohár, a középen látható pohár fölső ívét vagy benne kellene hagyni a képben, vagy pedig a vörösbor folyadékpereménél kellene vágni a kompozíciót. Most nyilvánvalóan, mivel az ösztönös érzése, az ösztönös antennázása megvolt erre a különleges szituációra a fotósnak, ott a helyszínen elkészítette ezt a fotót, ebből adódik, hogy sok látványbeli pontatlanság van a háttérben, de még egyszer mondom, a kép védelmére, hogy ez azért van, mert ott egy azonnali döntést kellett hozni, hogy én ebben a közösségi helyzetben lefotózom mindazt, amit itt látok. Az ilyenfajta szoció fotó, amely ugyanakkor átlép a képzőművészet birodalmába is, óriási szakmai tapasztalatot és óriási tudást igényel. Ezalatt értem azt, hogy esetlegesen az expozíciós időt, vagy a kamerába érkező fény valamilyen manipulálása oly módon, hogy közben a valós helyzetet nem akadályozzuk, ez nagy tudást igényel, nagy rutint. Ettől függetlenül, pontosan azért, mert a Margit ezt ösztönösen megérezte, a három disznó megvan erre a képre és szeretném, hogyha esetleg van ideje, akkor ezekkel a tárgyakkal és ezzel a helyzettel folytatná a kutatását. (szőke)
értékelés:

Fogódzó
kapaszkodás - törés

Egyrészt köszöntünk az Estiskolán, nagyon örülünk annak, hogy megérkeztél közénk, és ráadásul pestiesen mondva nem semmi képpel érkeztél ide. Mit látunk a képen? Kezdjük innen. Látunk egy kottatartót, mégpedig egy olyan kottatartót látunk, amit az alkotó a kezével egy nagyon erős gesztussal megszorít. Még azt is mondhatnám, hogy minthogyha egy csönd pillanatát szakítaná meg ezzel a gesztussal. Mindez egy szinte monokrómnak tekinthető zöldes-sárgás színvilágban van tartva, ha jól látom vagy jól érzékelem, egy fényforrás, valószínűleg valami szobalámpa lehet, az, amiben ez a hatás vagy ez a megvilágítás történik. De ez csak a külső megközelítése ennek a képnek, ugyanis ennél sokkal több mindenről beszél ez a kép. Beszél feszültségekről, beszél útkeresésről, beszél dacról, szóval nagyon felcsigáztál, úgyhogy remélem mihamarabb látjuk a többi munkádat is.
Annyit azért hadd mondjunk el – szól Szőke –, hogy amit te feszültségként említesz, azokban nagy szerepe van ezeknek a törött formáknak, ezeknek az acél vagy réz lapocskáknak. Merthogy a sötét háttér miatt (mintegy ilyen színpadi vagy zenekari árokban az egyedül maradt zenész becsukja ezt a kottatartót) ezek kapnak hangsúlyt, ezek kapnak drámai hangsúlyt. Ezek a vonalak teszik ezt vibrálóvá, és tényleg három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Merengés

Semmilyen tekintetben nem tudom azt mondani a képre, hogy nincs szépen elkészítve, hogy nincs benne szeretet, hogy klasszikus értelemben mint feladat nincs megoldva. Mint feladat tökéletesen hordozza a hetvenes évek balatoni táj albumköteteinek, vagy más tájleíró fotóalbumoknak a mindenfajta ódiumát. Nekem a problémám az, hogy arra szeretnélek rávenni Gergely, hogy légy szíves kezdj el bátor lenni önmagaddal, és lépj abból tovább, hogy feladatokat teljesítesz. Feladatként teljesítettél dolgokat, végre kezdj neki az élvezetnek, és végre pontosan az élvezeten keresztül tetten érhető leszel a képeidben. Az pedig azt is jelenti, hogy súlypontozni fogod a létezésedet a vizualitáson keresztül. Most pedig, ha ezen az úton mész tovább, akkor mindig ott lesz valamilyen módon a jövő iránti félelmed, mert teljesíteni akarsz, és hogy jól tudod-e teljesíteni. Innen azt szeretném mondani, hogy a teljesítés sikerült, tehát kezdj el végre játszani. De a két disznó a csendre az megvan. (szőke)
értékelés:

William Blake Nyugalma az Öröklét Hajnalán
a Szerelmek kertje utáni állomás

Egyszerű leszek. Valamit gondolok Blake-ről, nem tudom, hogy a nyugalom az öröklét hajnalán az hogy van, ezzel a részével én nem fogok tudni mit kezdeni, és a szerelmek kertje utáni állomással sem. Azt látom, hogy itt két karosszék van, nekem nem az állomás jutott eszembe erről, úgyhogy ezt a részét nem fogom tudni megfejteni, lássátok, hogy bennem is vannak hiányosságok. A képet önmagában, mint az épített környezetre beküldött alkotást fontosnak tartom. Véleményem szerint inkább az amerikai pop-art stílusú fotókra, elsősorban a dél-amerikai vagy a road movie filmek hangulatára hasonlít a megfogalmazás. Elsősorban azért, mert manipulálva van egészen biztosan a színvilágában. Van az egésznek egy Eastman Color hangulata, és ettől olyan izgalmas, ettől olyan sűrű ez a kép, hogy közben egy deka embert nem látunk. Talán az egy kicsit kérdéses, hogy ott a bal fölső sarokban az a kis ablak, az vajon ennyire kell-e vagy jobban kell-e. Biztos vagyok benne, hogy valami kell belőle ott, mert az tartja ritmusban a képet, csak egy kicsit esetlegesnek érzem a kompozíciós széleket. De a kettő disznó az megvan a képre. (szőke)
értékelés:

Rögtönzött pillanat

Nagyon szeretem ezt a képet azért, mert a hiánnyal dolgozik, és mégis jelen van a szereplő. Jelen van a kis pöttyös cipővel, jelen van az eldobott cigarettával. Tehát a jelenlétet olyan módon oldja meg, minthogyha egy szellemvilágból köszönne vissza. Nagyon furcsa érzés ez a fajta megfogalmazás. Ami számomra egy picit kérdéses, az a nézőpont, a kamera síkjának megválasztása. Én legalábbis biztos, hogy egy picit lejjebb vittem volna a kamerát. Itt érzek valamilyen bizonytalanságot, vagy lehetett volna följebb is vinni, mindegy, mind a kettő valamilyen irányba elvitte volna ezt a dolgot, és határozottabbá tett volna azt, hogy milyen üzenetet akarok mondani. De az első lecke portré arc nélkülre nagyon jó ötletnek tartom pontosan azért, mert két év alatt itt nagyon sok első leckével találkoztunk már, szinte hát ugye a legtöbb első leckét láthattuk, vagy a legtöbbféle beköszönést. Ez egy olyan beköszönési forma, vagy ez egy olyan mód, ami újdonságot hordoz, és ennek nagyon örülök, hogy úgy készítünk portrét, hogy nem vagyunk rajta a képen, és mégis jellemző ránk. Tehát én ennek örülök, úgyhogy én a három disznót megadom, de ez a döntés azért nem árt, hogyha meghozódik ezzel a perspektívával. (szőke-hegyi)
értékelés:

Mariann
Mariannal a Mikulás bulin találkoztunk, ismerkedtünk meg. Januárban meglátogatott, akkor készült a kép.

Érdekes, hogy a visszapillantó tükörben látható kettős portré, amelyet a fényképezőgép ugye az egyik résztvevőnél kitakar, mindez középpontra van rendezve, de valójában az élesség a külső világra, a téli világra koncentrál. Az biztos hogy fontos, hogy a Margit ezeket a lépcsőket meg tudja lépni, az biztos, hogy fontos, hogy ő is ezeket a gegeket a saját munkáin keresztül meg tudja ízlelni, ezt tartom elsődlegesen fontosnak ebben a képben. Úgyhogy én ezért adok két disznót, merthogy igenis a Margit is, aki nemrég vett a kezébe fényképezőgépet, hadd járja csak végig az utat a fényképezőgépen keresztül, hadd csodálkozzon rá a világra. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Egyszer télen
Kint maradt a nagykabátom!

Érdekes megfigyelések sorozatába illeszkedik ez a kép. Az Estiskolán több, a pop-artra rácsodálkozó megfigyelés van, és itt is ugye valamilyen virágcserép lehet ez a kerámia farmer, amit ugye belepett a hó, de azért mégis látjuk itt ezt a formát. Valami mégis hiányzik magáról a képről, mert ugyanolyan értékű most jelen pillanatban a kerti öntöttvas szék karfa, a háttérben lévő oszloprudak, valahogy nem különül el ettől a két kis virágtartó forma, maga a vöröses színű cserép és ez a szürreális szerkezet. Valami pici még hiányzik abból, hogy ne csak egyszerűen az történjen, hogy látok körülöttem valami furcsaságot – bár ez is fontos –, hanem még utána kellene az alkotónak dolgozni mindezzel, hogy teljesen és megismételhetetlenül csak az ő képének tekinthessük. (szőke)
értékelés:

Menet
Folyton úton... Jövet-menet.
Van úgy, hogy annyira leköt az Út, hogy elfelejtem, mi is a Cél.
Néha a Cél homályosítja el az odavezető utat.
Néha megpillantom Magam és megállok.

Olyan ez az egész, jó, sejtem én, hogy visszapillantó tükör, söttörö-röttörö, de olyan ez az egész, mint hogyha valahol 1985-ben a Horizont mozi gépházában lennénk, és lent vetítenék a Balázs Béla Stúdió valamelyik akkori munkáját, és fönt a gépész figyelné a gépházból a vetítőtermet. Ez azt is jelenti, hogy a kép fölső harmadában lévő teljesen fekete fölső felület nyomja lefelé a száguldó utat, uralkodóként van, kézjegyként jelen a tükröződésben az alkotó, aki a varázskamerája mögé bújik, és ettől van az egésznek egy furcsa dinamikája. Az alsó, világos, filmmúzeum-szerű képekre ránehezedő fölső, fekete színnel körbekeretezett jelen. Úgyhogy én ezt egy jó választásnak, egy jó ötletnek, egy jó gegnek tartom, az a kérdés csak, hogy a Gergely a következő munkáiban is meg tudja-e tartani ezt az abszurditást. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Udvari kert

Ha a bal oldali négy darab autógumit kivennénk a képből, akkor akár egy olimpia karikacsoportot is láthatnánk, sőt, egy egész extrém plakátfotó-ötletet. De hát benne van az a négy kerék. Nem baj, mert ettől van viszont arányban a (Fábry megnyalná a tíz ujját) dizájncenter forma. Mert végül is azt látjuk itt, hogy a nagyvárosban élő ember hogyan teszi szerethetővé, hogyan alakítja át az urbanizált világot maga körül a természet által. Ez egy érdekes megfigyelés. Azt ugyan nem értem, hogy megint itt valami szendvics-szerkezet van, az előző Duna-part van ott. De miért? Szóval én ezt nem értem, úgy gondolom, hogy ehhez a képhez az nem tartozik hozzá, én ezt nem tudtam volna értelmezni, ha nem segít Zsolt benne, de annak örültem volna, hogyha valamilyen ember megjelenik ezen a képen. Az nagyon jó, hogy az egésznek van egy ilyen szürkés, kékes, sötétes tónushangulata. Talán ez a tónushangulat, és hogy most segítettek, hogy ugye a Duna-part tükröződései azok a barna foltocskák, mert azt hittem, hogy tök jó hogy így össze van sprézve a háttérben lévő téglafal, nagyon jó a színvilága ennek a képnek. De valami hiányzik belőle, vagy azért, mert nem annyira embertelen, vagy azért, mert valahol az embernek mint olyannak meg kéne jelennie ebben a játékban. Ez egy szubjektív vélemény, nekem ez a véleményem. (szőke-hegyi)

Dunapart

Amíg az előző képnél azt mondtam, hogy de jó ez a megfigyelés és milyen jókat vesz észre a Bara, itt, hát, hogyha lelöktök itt a Duna-partra, akkor se biztos hogy tudom, hogy mi történik. Tehát igazándiból abban sem vagyok biztos, hogy a telet jól érzem ezen a képen, abban sem, hogy a Dunát, abban meg aztán egészen biztos vagyok, hogy a Barát aztán tényleg nem érzem, tehát nem tudom, hogy mi történt, vagy hogy most mi van. Nem értem. Szeretnék a Barától valamilyen magyarázatot kapni erre a képre, ha lehet ilyet kérni. Én erre nem tudok adni disznót, de szeretném érteni, mert lehet, hogy belőlem hiányzik valami olyan receptor, ami ahhoz kell, hogy ezt a képet átérezzem. (szőke-hegyi)

Fehér este
Mikor a jégkorszak elér minket!

Mivel a képnek az a címe, hogy „Fehér este”, és még az aláírás is azt írja, hogy „Mikor a jégkorszak elér minket”, bennem egy nagyon fontos kérdés vetődik fel. Van valami fehérhez közeli ezen a képen, jobb oldalt középtájékon egy lakás, ahol vagy megy a tévé, vagy neonnal világítanak. Nyilván van valami oka, hogy mitől ilyen narancssárga az egész, de az biztos, hogy ez az aranysárga lazúr, ami az egész képen, az egész felületen jelen van, ez nem félelmetes. Megmondom őszintén, ha nem tudnám a címet, a hozzá kapcsolt dolgokat, akkor én még akár azt is el tudnám képzelni, hogy ez Egyiptomban van egy nagyobb homokvihar után, és ezek a felületek, amelyek takarják a különböző építészeti formákat, vagy növényeket, ezek valójában valami nagyobb szél hatására a homok. Tehát azt én fontos dolognak tartom – hiszen ez egy különleges helyzet lehetett, hogy nem tudom, Egyesült Államokban vagy valahol egy déli területen hirtelen egy ilyen meglepő időszak jött és havazás történt –, nem tudom, hogy utólagosan be lehet-e avatkozni, de azt mondom, hogy a színeknek igenis van dramaturgiája. Ennek a képnek a színdramaturgiája most nem drámát, és nem félelmetes, meglepő dolgot közvetít, miközben úgy gondolom, hogy ez a kép éppen azért érkezett ide, mert egy egészen szokatlan eseményt rögzít. Úgyhogy az előző munkák és egy előrelépés figyelembe vételével két disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: