Feladatmegoldás

Nem új kép, de nagyon szeretem. Nekem ez a mediterrán kisvárosok (görög, spanyol) igazi esszenciája; hófehér fal, árnyas utcácska, szőlő a falon.

Ezt a képet szeretem, izgalmas, de valamit csinálnék a bal oldali fehér fallal. Értem, hogy a szőlő vesszője így fut, de valamit azzal a ritmussal próbánék csinálni, mert így jobbra húz a kép. A ritmus, a felületek, az élet és a környezet nagyon hangulatos, talán picit sötét a sikátor rész, de ez lehet a titok, az, ami hív befelé. (szőke)
értékelés:

Egy Kandinszkij kép alapján kezdődött

Vannak olyan szabályok, amiket érint, határozottan kimond a kép, ilyen az alsó gépállás, és az ég háttér miatt az ellenfényes komponálás, vagyis a szobrot nem részletgazdagon, hanem sziluettes formában láttató képet láthatunk. Három sík jelenik meg ilyenformán a képen, maga a lovasszobor, valamennyi szürkés tónusú növényzet rajzolat és az ég háttér. Ez azt is jelenti, hogy a képet igazából nem részleteiben vagy naturális jelzéseiben, hanem folthatásaiban kell megpróbálnunk értelmezni. Az alapvető tengelye a képnek egy balról jobbra lefelé haladó tengely, amire a lovasforma tömbje és a farok és ló lendülő lába is ezt mutatja, de mégis zavarosnak tűnik a kép alsó szakasza, a vízszintes rész, mert ha ezeket a nem labortechnikai értelemben vett negatív formákat mint ritmikai elemeket nézzük meg és elfelejtjük azt az információt, hogy egy lovasszobrot fényképez valaki, az absztrakthoz kapcsolódó folthatások rendezetlennek tűnnek. Megértjük, hogy valamilyen talapzat zavarhatta az alkotót, hogy miképp zárja a képet, de most az ég világosai, a lovasszobor sötétjei kaotikusnak tűnnek hozzátartozva a fák lombozatával, a kép igazából függetlenül attól, hogy jó az ötlet, nem áll össze, és ez köti is a címhez, hogy vak ügetés, mert nincs ritmikailag meghatározva a kép. Azt elfogadjuk, hogy Kandinszkij alkotásai inspirálják a munkát, de azt javasoljuk, hogy érdemes lenne ezekkel a folt és ritmikai játékokkal alaposabban foglalkozni, mert így most azt érezzük, hogy talált az alkotó egy lehetőséget és hamar kattintotta el a gépet. Ebből következik, hogy ha nem is papíron, de fejben fontos egy forgatókönyvet, az elképzelést és az üzenetet létrehozni magunkban, ha két héttel előtte, akkor két héttel, ha egy évvel, akkor egy évvel, ha öt perccel, akkor öt perccel, de legyen meg az, hogy miért készítem a képet, mert itt van most hiányosság. A mozgás házit kérnénk ismételni. (szőke)
értékelés:

Ez lennék én. :)

Az megint egy kérdés, hogy ki készítette a képet. Egyébként nincs baj a képpel, talán az életlensége, talán a gesztusok, talán, hogy kicsit igazolványképszerű... Ez még nem nyitott kapus kép. Kérünk ismétlést erre a leckére. (szőke)

Itt egy képpárt látunk, ez a két kép nagyon összefügg, sőt csak egymással együtt értelmezhető, és ez a kódjai miatt van így. Többszörös időbeni változások vannak a képen. A felső képen még nem látunk virágokat, és egy aránylag gesztusában laza, karakter nélküli mozdulat található rajta, a másik képen sejthetően a második fázisában a képpárnak a pénzecske virágokat látjuk, a háttér már megváltozott, egy erős határozott, dinamikus kézmozdulatot látunk, ahol a mutatóujj, mint egy fegyver, előre mutat. Tehát az alap beállításon és a zöldön kívül minden változik. És ezt azt mondjuk, hogy jónak kell elfogadnunk. Viszont azon az alkotónak kéne elgondolkodni, hogy vajon mit gondol arról, hogy az ilyenfajta üzenetek, ahol a kéz gesztusa valami pluszt kell adjon a képhez, fontos-e, hogy a kéz gesztusait értelmezni tudja a néző. Gondolunk itt a süketnéma jeltolmácsolásra mondjuk, tehát itt feltételezzük, hogy mindkét képen fontos gesztus és a gesztus alapján értelmezhető kép az, amit kapunk szimbolikával, de jelen pillanatban nem kellően jól megközelíthetőem fejthető meg a két kéz gesztusának kapcsolatrendszere. (szőke)
értékelés:

Igen igazad van Bara, most elmondhatnám, hogy a nyakendő végén lévő boltíves ajtóba beállhattál volna és onnan fényképezhetted volna magad, ahogy a fényképezőgép benn van a toronyban. De nem mondom ezt, hanem azt mondom, hogy pont az a humor, az az érzékenység, ahogy észrevetted ezt a nyakkendős alakulóteret, ezt a nem tudom mit, ebben benne vagy, anélkül, hogy látnánk embereket, ezt jónak tartom, itt megérezted, mi az, amitől személyessé válik egy ilyen rideg tér is. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretjük ezt a képet, függetlenül attól, hogy mi a helyszín és mi a történet, hogy ez a Camponában, vagy nem tudom hol van. Ez egy abszolút történetszerű, szinte Fellini világát idéző színpadi színházi tér, ahol nagyon is összetett történetet látunk a kisemberrel és az anyukával, nagyon lírai, meseszerű az egész, és akár lehetne az olvasókönyvben erre írni történeteket is. (szőke)
értékelés: