Feladatmegoldás

UG
Le kell szállni.

Itt egy dokumentum közegben látunk egy képet és a dokumentumfotózásról jó lenne beszélnünk, mert itt vannak billenések ebben a képben. Nem mindegy, hogy mit hogy állítunk be, hogy mennyire engedjük megjelenni a hátteret. Ebben az esetben ez nem eldöntött, hogy a kép akar valamit kezdeni azzal, ami a háttérben történik, vagy az csak egy utalás, egy sejtés, és a lényeg a modellen van. Most ez a két irány egyforma erővel van jelen, a választás nem történt meg. Ha portré, akkor érthető a bemozdulás, de az élesség és a fények nem erősítik ezt a jelleget, zavaró az idegen kéz jelenléte. Ha dokumentum, akkor probléma az életlenség, bemozdulás, mert a dokumentum jellegbe ez nem fér bele. (szőke)
értékelés:

Olvasni jó!
Hason fekve olvasok, amióta az eszemet tudom. Ráadásul sokat. Így a kép mintegy természetes környezetében mutatja be Nórát, azaz engem. :-)

Azt szeretjük és tartjuk fontosnak, hogy nem akar különlegesen avantgárd és különleges lenni, hanem a kis lépésekben megoldott feladatokban közelíti meg a leckét, az egy fényforrásból érkező fénnyel oldja meg a kompozíciót. A kis olvasólámpa meghatározott fénye miatt a környezet elsötétedik, de ez mégsem generál bennünk félelmet, hanem mintha egy mesei erdőben, vagy mintegy színházi képbe, egy laterna magica-ba tekintenénk, elsősorban az a fajta szerénység fontos, hogy nem akar többet, mint amit ez az üzenet tud, mégis ez a sötét árnykörnyezet jó keretet épít a modell köré. Nagyon szeretjük ezt a képet, arra azonban szeretnénk felhívni a figyelmed, Nóra, hogy technikailag a kép mentésénél valami tömörítési hiba lép fel, lehet, hogy sokszor mented el ugyanazt a jpg képet, és emiatt egy kockásodás, és az éleknél, kontúroknál fellépő bizonytalanság zavaró tud lenni. Erre ügyelj. (szőke)
értékelés:

Márti mozog
A mozgáslecke filozófikus megközelítésén dolgozom, de még nem vagyok kész.

Mártitól megszokott módon a cím bizonyos szempontból trükkös, mert valójában ezen a képen egy panoráma képet látunk, ami elsősorban a XIX. század végére és XX. század elejére volt erős hatással, amikor is nem különleges optikákkal, hanem egy körbeforgatott kamerával sokszor exponáltak, majd ezeket a képeket mozaikszerűen egymás mellé illesztve egy óriási tájképpé alakultak át. Itt is egy ilyen összeillesztett képet látunk, amin Muybridge mozgástanulmányaihoz hasonló megoldással találkozunk. Egy mozgásfolyamat részeit látjuk, de ez a mozgássor nem egy folyamatot követ végig, hanem hasonló pozícióban, kézenállva mutatja az alkotót, de a gyors mozgás miatt, mint egy furcsa mesefigura, bábuszerű manó, akinek kék haja van és kinéz a fejével a nyakig érő pulcsijából, ez a manó mászkál ott ezen a mezőn, de még akár az is feltételezhető, hogy hat manó, akik rokonok, mert ugyanolyan a hajuk, ők nézegetnek felénk - egyszerűbben a gyors mozgás miatt a lábak csak mint egy lazúr érzékelhetőek. A kép tehát ettől izgalmas sorozat, mert nem a Muybridge-féle mozgásfázisok képletét látjuk, ahol elindul a ló és fölugrik, majd visszaérkezik, hanem nagyjából ugyanazokat a fázisokat a nagy tér különböző helyein egyszerre látjuk. Érdekes feldolgozás ez, mert a cigánykerék ugyanúgy ismétlődik más és más helyszínen és a háttér egy valós helyszínné áll össze. Ez egy mozgófilmes szemlélet, ami egy fikcióvá válik, és ennek az abszurditása a többszörözés. A kép elsődleges megfejtése a szürrealizmus felé hajóz és ettől a térben arrébb helyezésétől jön létre egy képvers. Ez egy bátor vállalkozás. (szőke)
értékelés:

Int
Szia!

Egy három osztatú képet látunk, amin az egyik ablak tükröződésben egy árnyfigura egy gesztussal megjelenik a képen. Trükkös kompozíciót látunk, első ránézésre azt mondhatnánk, hogy ez egy szimmetrikus kép, látszólag ez egy normál szerkesztésű egyszerű kompozíció és nincs benne semmi titok. Ha vesszük a bátorságot, vagy nem tesszük föl a szemüvegünket, vagy hunyorítunk, egy pillanat alatt elveszítjük a képnek azt az információs részét, amit könnyű szavakkal összefoglalni: ablakkeret, ablakkilincs, függöny ésatöbbi, ésatöbbi. Ebben a pillanatban megjelenik egy ritmusvilág, ezek a sötét ablakkeretek kapcsolódásaiból, a szürkés tónusú függönyfoltból, ami akkor már nem függöny, hanem szürkék különböző ritmusú minősége és képen belüli két szélső értéket is megtaláljuk, az egészen sötét feketét és a vakító fehéret. Ha ezeket a kapcsolódásokat összeállítjuk egy képletté, akkor azt látjuk, hogy az alkotó jó arányérzékkel, szinte zenei ritmusokkal dolgozik, a szinkópától kezdve szinte mindent meg lehet találni, rögtön átláthatóvá válik, hogy a kép nem is szimmetrikus, hanem a két vakító foltocska és az emberi alak foltja, valamint a két fehér alatti árnyék mint egy elnyújtott T betű, valamint az ablakkeret foltrimtusa nagyon jó ütemben bemozgatják a képet és így a felület egy belső dinamikát hoz létre ezekkel a foltokkal és így tart velünk folyamatosan kapcsolatot a kép. Ebből csak az emberi alak árnyformája tér el a maga játékos gesztusával. Érdemes utalni az estiklopédiára és a festészetet hívni segítségül, akár Kandinszkijt is, a kódok megfejtéséért. (szőke)
értékelés:

Meglepő és mulatságos
Elnevettem magam. Én, mint a kép témája? Még más embereket sem szoktam fényképezni, nemhogy magamat. Hogyan kell, hogyan lehet? Rohangáltam a géphez állítgatni, a fényen igazgatni - vaku nemjó jegyezzem meg - magam beállítani - és akkor hirtelen az egyik exponáláskor elnevettem magam az egész hajcihőn. És az lettem valóban én, nem a beállítgatott képek. Vagyis ez.

Kedves kép, bár az nem mindig szerencsés, ha a modell szeme be van csukva, ez azonban ebben az esetben indokolt és helyénvaló. Nagyon szép a bal oldali arcív és haj találkozása, a fehér és fekete kapcsolata, szépek a fények ott és az egész kép sugároz felénk egyfajta egyszerű boldogságot, örömet. (szőke)
értékelés:

László ágya
Ez a feladat nem tudott nagyon beindítani. Ezért kivártam azt a pillanatot, amikor már nagyon hívott az ágy, és a fáradtságtól alig tudtam becsúszi a paplan alá. Ezt az érzést, a fényeket és az anyag tapinthatóságát ennél jobban nem tudom visszaadni. Az élességet arra a pontra irányítottam, melyet egyébként is meg szerettem volna kézzel érinteni, azaz a takarót magamra húzni. Minden egyéb indifferens volt számomra.

Kicsit steril az egésznek a megközelítése, nincs nyoma az embernek. A háttéren megjelenő tapétacsíkok és az ágy, a párnák félig rendezettsége és a sejthető minták és ezek perspektívája mind a párna felé mutat. Talán a mélységélességgel mást csináltunk volna, a kép elejétől a hajtásig élesnek kellene lennie, utána a háttér már lehetne életlen. Így a fény és élesség erősítené a térbeliséget. (szőke)
értékelés:

Az útkereső
Viktor barátommal kirándulni mentünk, a múlt hétvégén, és eltévedtünk.:)

Nagyon szép, lírai képet látunk, Korniss Péter Hadirokkant című képét juttatja eszünkbe. Összetett, sűrített, átgondolt üzenet. (szőke)
értékelés:

A hamiskártyás öregapám, avagy ARCátlan önábrázolás
Na hát üdvözletem mindenkinek, vétel. :) Örülök hogy az osztálynévsorban tudhatom immár nevem, és belevethetem magam a heves házifeladat készitésbe... Először ahogy elolvastam az első feladatot nagy üresség és tanácstalanság tátongott koponyámban, aztán kigyúlt az isteni szikra, és MEGVAN! azt hiszem... bár nem tudom mennyire megfelelő, erről majd döntsön a köz :)

András ezt a képet nem szereti és én értem is, hogy miért. Egyrészt a szín, ami most egy barnás-padlizsános tónus, ami viszont nem indokolt, semmi ok rá, hogy ezt használja az alkotó, ez erőtlenné, határozatlanná teszi az üzenetet. Másrészt mindenütt vágva van a kép, nagyon szűk a kompozíció. Ha ez egy kártyás helyzet, és tétben játszotok, akkor ott a pénznek is szerepe van, most nem eldöntött ez sem, mert bár látszik valami, ami pénz is lehet, de alig van a képen jelen, és az is életlenül. A kártyalapok is elvágódtak, bal oldalon a karnál látszik, hogy ott is egy nem szerencsés vágási felület jön létre, jobb oldalon meg egy határozott fényes oszlop formájú tárgy került a képbe, de ez egyrészt súlypontjában megbontja a formákat, másrészt el is billenti a képet. Értem a kéz ujjainak festését, mintegy áttételes utalás, dupla ráerősítés a kártyára, de ez a festés konkurál a csuklón látható henna festéssel, vagy tetoválással. Egy harmadik díszítés is megjelenik, mégpedig a kártyák hátoldala, talán orosz gyártmány lehet, vagy valami hasonló, mindezek nyugtalanná, kapkodóvá teszik a képet. A kockás ing sem ad nyugodt hátteret. Ha össze kellene foglalni a látott jelzéseket, akkor ez is egy verbális kép, ahol nem a hangulat az, ami az üzenetet közvetíti, hanem jelek, utalások, gesztusok, de ezek nincsenek egymással szinkronba hozva, ráadásul egymás hatását gyengítik. (hegyi)
értékelés:

Klikk
Egy netfüggő első, óvatos bemutatkozása... ;-)
Javítottam a saját első leckémen, mivel így jobbnak találom; ahogyan a kép címében is jelzem ez már inkább inkább kapcsolat, mint egy önmagában semmit sem jelentő klikk.

Egy érdekes fekete-fehérnek induló képet látunk, amit az alkotó utólag valószínűleg egy plusz színnel megbolondított. Érdekes választás, hogy nem a test kap színt. A kép két szélén van egy-egy centis rész, ami nem képvisel valódi információt, és a kéznél látszik is, hogy ez a rész el van életlenítve, sejthetően a karláncot, vagy órát, vagy a kardigánt retusálta le Nóra. Ez a két plusz rész oldalt nem segíti a kompozíciót, lehetett volna bátran szűkebbre venni és akkor egy fókuszáltabb üzenetet kapunk. Arra azért szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az ilyen utólagos színezésnél két választás van: az egyik, hogy elnagyoltan, mintha csak ecsettel adnánk egy lazúrt, túlfutva a határokon festünk, ezzel mintegy képzőművészeti utalást hozunk létre, a másik, hogy reálisan pontosan körbejelöljük a festendő területet és így dolgozunk. Itt most ezen a képen nem pontos a kijelölés, a határ is túl éles, hisz a valóságban a tárgyak vetett árnyékokkal reflexelnek egymásra és ez módosítja a kontúrok határát is, tehát azt javasoljuk, hogy a photoshop használatánál, ha egyáltalán indokolt a manipulálás, akkor töltsünk több időt azzal, hogy ez szépen, hitelesen történjen. (szőke)
értékelés:

Edzésben...

Ha letakarjuk a rakpart részt, akkor egyből élni kezd az a játék, ami a valós és a tükörfelület között működik. Ez a kapcsolatrendszer a partrész miatt most leragad a valóságnál. (szőke)
értékelés:



Edzésben...

Edzésben... - javított verzió

Az én új házikedvencem egy kutya, akinek problémái vannak az orrával. Emiatt szomorú, és folyton zaklat. Szóval úgy kezdődött, hogy mindig figyelt, és leskelődött, és azt akarta, hogy játsszak vele. Aztán megelégeltem, és kigondoltam, hogy hogy járhatnék túl az eszén. Persze szeretem én, de gondoltam leszáll rólam, ha kap egy... na de kiderül majd, mit.

Ez egy három disznós megoldás, több filmnél elmondtuk a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármast, itt most ezt rendben lévőnek érezzük. Elindul a pixilláció, jó a színészi játék, a folyamatos gesztusok, mimikák, variábilis a használat, jók a blende zárások, jó a zeneválasztás és jó a cím is, mert a csel a macika kamera, ami rögzíti az eseményt és ez az önvideó történet, a visszacsatolás játék jó képi gegben jelenik meg közérthető formában egy kis pamfletben. (szőke) értékelés:

Nyugalom

Egyrészt akár egy Menzel filmből is lehetne egy kép, de akkor lehetne igazán ütős a megoldás, ha a háttérből előbbre kerülhetnének a tárgyak. Magyarán ha a szék és a lavór marad ott, ahol van, és az asztalt előrébb húzod, akkor egyrészt helyzetbe hozod az előteret is, másrészt a fa ágainak struktúrájából is jobban ki tudod emelni a fő motívumot. Mindenképp jó lenne, ha ezekkel a szép öreg tárgyakkal foglalkoznál, talán egy picit magasabb gépállásból is. Légyszíves ismételni ezt a témakört, amikor lehetőséged adódik, most ez két disznó. (szőke)
értékelés:

barátom a mélynyomtatás
kicsit bezöldült a f.-f.

Ha kompozíciójában tekintjük, akkor a kép alsó részén lévő sötét valami, talán papírszél, ez a sötét forma elviszi a képet, és ez a zavarosság a képre egyébként is jellemző, ha a csendélet kategóriájában vesszük ezt a képet szemügyre. Itt ha ez csendélet, akkor nem elsősorban a mélynyomtatás felől kell megközelíteni a megoldást, hanem az érzelmi kapcsolatból, hogy szereted ezt a munkát, a henger alakú formát, a fa fogókát, a fém csillogását, és ezt a barátságot és érzelmet a fények megcsillanásával, a tónusokkal lehet érzékeltetni. Most ez transzponálatlanul van közölve, tehát a barátsághoz ennél személyesebb helyzet szükséges. Ha csendélet, akkor viszont a kompozíciót kell figyelembe venni és szem előtt tartani, akkor azt kell mondjuk, hogy a kép egésze balra van tömörítve, minden ott sorjázik, miközben emiatt a tárgyak beállítása is esetleges és ritmikailag is egysíkú. Ezt a leckét szeretnénk ha megismételnéd ugyanezekkel a tárgyakkal, egyrészt eldöntve, hogy barátsági szempontból közelítesz hozzá, vagy csendélet szempontból, másrészt a fények, tónusok és kompozíció részét is helyretéve - nagyon szeretjük az alapötleted, de mivel ismétlésre kérünk, így majd azt a képet fogjuk értékelni és disznózni, ami elkészül. (szőke)

Márti ágya
Miután kikeltem.




Márti ágya
Miután kikeltem, és egy csomó minden, ami azelőtt történt.

Mártinál többször fölvetődik, hogy van egy történeti elgondolás, mese, és még akkor is érezhető a történetiség, ha a kép aláírása tömör, mert a képi utalások beszédesek. Mindkét kép értelmezhető külön, beszédes, a felső kép sokkal koncentráltabb, az alapvetően fotószerű, ott van egy könyv is, a féldrágakövek csehszlovák listája, vagy hogyan tarotozzunk kövekkel maori szemlélettel, vagy valami hasonló karácsonyról ott maradt füzet, de folthatásában nagyon fontos ez a személyes információ. A fölső kép azért is koncentráltabb, mert itt az ember jelenléte és hiánya együttes üzenet a képen, a két párna kapcsolata, a gyűrődések, a fölhajtott paplan, mind az ember nélküli, de mégis arra utaló történetszerű ábrázolását mutatja. A másik kép sokkal dokumentumszerűbb, egy lakás enteriőrje a maga kaotikus életszerű történetével, ami azt üzeni, hogy mi itt élünk, ez a privát terünk, nem véletlen, hogy ez a házi feladat feladódott, pontosan azért, hogy az estiskolán lévő személyes jelenlétünk, személyes vállalásunk, a nevünk és arcunk megmutatása és a személyes kapcsolódásaink még erősebben manifesztálódjanak, ezzel segítve egymást a megszólalásban és a kommunikációban. Úgy gondolom, hogy mivel a két kép együtt érkezett és következtethetünk a szivacs színének és párnák színvilágából, hogy ugyanazt az ágyat látjuk, ez is mind azt erősíti, hogy történetekben gondolkodik Márti, és ha a történetiségben próbálunk továbbhaladni, akkor mindig felvetődik a kérdés, hogy a klasszikus egymásra építkező alapszint, bevezetés, tárgyalás, befejezés, ez megvalósul-e egy ilyen üzenetben. Anélkül, hogy bele szeretnék szólni a sorozatba, a személyes sejtésem az, hogy ha egy ilyen sort látunk és látjuk az emberi teret, hogy épp most mentek el, ez az én életterem, akkor mind az, amitől ez a személyes élettér drámai és kitárulkozó, mégiscsak szemérmes, mert az ember nem jelenik meg. Ha én készíteném ezt a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy kezdünk egy közelivel, majd egy tágabbal, és esetlegesen a harmadik kép a paplanok tárgyak nélkül maga az emberi test abban a kitekeredett pozícióban, amire következtetni lehet ebből a takaróból és lepedőből. Miért nehéz ilyen javaslatot tenni? Mert ez az emberi test lehet a valós, fiatal, a szerethető, a férfi, a nő, érzelmes, kisgyermek és az anya, a gyermek és gyermek, az öreg, elmúlásra készülő ember, tehát nem tisztem egy harmadik képet javasolni, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a két kép viszonylatában most egy nagyon jó irányt érzek, egy jó üzenet-magot, aminek nincs lezárása. A variációk, amiket mondtam, miért az emberi testre vonatkoztak? Azért, mert az a folyamat, hogy egy közelebbi majd egy tágabb tér megjelenik és az emberi test jelenlétének hiányából építkezik ez a belakott környezet, annak egy erős következő lépcsője valószínűleg maga az emberi test lehetne, vagy a teljesen üres szoba - elköltöztünk. Azt nagyon szeretném megköszönni, hogy nem egy berendezett műtermi helyzetet, hanem a saját privát történetet kaptuk, ezt ugyanabba a bátorság kategóriába sorolnám, amit a pedellusnál az álom animációjában láttunk. Ha a harmadik kép is elkészül, az is egy disznó. (szőke)
értékelés:

Dimenziók
A kezdetektől itt az estiskolán, s csak most küldök be házi feladatot? Szégyen, tudom, de azt mondják az okosok, hogy jobb később, mint soha! :-)

Nagyon szeretjük ezt a képet, három disznó, jó a kapcsolódás, talán az égi jel, a gyermeki kéz, ami húzza apa lábát ott kéne vagy vágni még, vagy valamit kitalálni, hogy ne legyen ilyen csonkolt. Technikailag kell arról beszélni, hogy a képnél, amikor elmentetek egy file-t, akkor ne tömörítsétek le ennyire, mert így a tónusátmenetek között látható ugrás lesz. Ez adódhat abból is, ha a hátteret úgymond elmossátok, mert az az effekt ha nem finoman használjátok, szintén ilyen tónusátmenet hibát okoz. Ezért most nem vonunk le malacot, de ellenőrizzétek a képeket, hogy ilyen hibák ne legyenek. (szőke)
értékelés: