Feladatmegoldás

Csendélet I

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés:

Múzeumi térjáték 2
MoMa

Az a kérdés, hogy az épületfotók csendéletek-e, egyébként önmagában egy nagyon jó és szép ritmikai képet látunk, bennünk az is felvetődik, hogy legyen egy új lecke, az épületekről, épített környezetről, mert látszik, hogy ez a kérdés izgat benneteket. Ugyanakkor az is felvetődik, hogy ebben a négyzet alakú képben a fölső vízszintes felületnél nagyon jók a ritmusok és ez a ferde fal, ami kifut a keretből, de határmezsgyén van, hogy az ék végét meg kellett volna-e hagyni, vagy még jobban belevágni. Az nagyon jó, hogy ez a zöldes színű háromszög ad egy furcsa formát, és ez önmagában középen ott van, nagyon jól oszt, hunyorított szemmel akár egy egyes számot is láthatunk, az irány tehát nagyon jó, de picit még sűrítenénk, hogy van informatív elem is, de a fények folthatásai, ritmusok és tónusok adnak egy másfajta képletet is, és ha ez a cél, akkor ezzel a ritmussal még jobban kell játszani. Arról pedig kezdjünk egy beszélgetést, hogy akartok-e ilyen leckét, hogy épített környezet. Tehát ez a lecke nem mint csendélet kapja a disznajait. (szőke)
értékelés:

A kép nem most készült, de a feltételeknek véleményem szerint megfelel. A köldökömet ábrázolja egy nyaralás alkalmával. A képet már felhasználtam a haverok szórakoztatására készült "klip"-ben amely teljes terjedelmében megtekinthető a youtube-on.

Köszöntünk az Estiskolán, egy igazi, konzekvens képet látunk, amelynél természetesen megvan az önirónia, hisz egy hasközelit küldött el az alkotó, amelyben azon túl, hogy egy geg jelenik meg, valakiről személyesen is kapunk egy képet, hogy mint vasutas így néz ki, elsőre két disznó, mert a dátumozót tessék kikapcsolni. (szőke)
értékelés:

Tavasz I

Nagyon szép kép és az is az erénye ennek a képnek, hogy amíg sok alkotásnál látjuk azt, hogy minden ellen lázadunk, itt annak ellenére a kép nem kevesebbet és nem többet, hanem annyit szeretne vállalni, hogy a növényi formák és az azokon meglévő fények, az ívek létrehozzanak egy ritmusjátékot, és érzékelni lehessen a valódi növények jelenlétét, egy konzekvens virágportrét látunk, jól a ritmusai. Azért fogadjuk el tavasz leckének - ami nem jelenti, hogy bezárt és nem kell vele még foglalkozni - mert bár azt mondtuk, hogy a tavaszt nem a virággal kérjük ábrázolni, de itt van egy olyan transzpozíció a feketékkel és a formákkal, ami miatt a virág több, mint virág, szimbólummá lesz. (a fekete keretet soknak értékeljük, de elfogadjuk, hogy a szerzőnek így tetszik.) Talán, ha kötözködhetünk annyit, hogy a virágszirom és a szár, levél közti tónuskülönbség picit sok, a szirom ki is ég, nem biztos, hogy ez szükséges. (szőke)
értékelés:

Fűben, virágok közt
Tavasz az, amikor - szimbólumoktól mentesen - az ember a langyos napsütésben leheveredik a fűbe, és lustán bámulja az orra előtt a fűszálakat. Tudom, verbálfotó. Meg azt is tudom, hogy én se vagyok egy üde, tavaszi jelenség. Akkor is. :-)

A kép irányelveiben letisztázott, a kompozícióban a pici kis virágok mellett a szemeknek van nagyon fontos szerepe, ami beletekint az optikába és ezen keresztül belénk néz, és ettől, hogy egy ilyen fűben hasaló, a kamerát is a fűszálak között tartó, fekvő, közeli, intim helyzet, amit látunk, az arc formái, ritmusai is megváltoznak. Emberivé, esendővé, de valahogy a szemek mégiscsak egy kis játékosságot és reményt, kérdést tartalmaznak. Az alkotó egészen biztosan megnézte ezt a képet, mielőtt elküldte nekünk, és attól a puritán, nagyon egyszerű, nagyon esendő ábrázolástól erőteljes a kép. Érdekes, hogy ha már formákat is nézünk, akkor picit talán a széltől kócos hajszálak, ahogyan rendezetlenül az arc formájába belelógnak, hasonlatosak lesznek a fűszálakhoz, és ebből láthatjuk, amint felénk tekint a szem. Ha nem lennének az arc előtt ezek a hol éles, hol életlen vonalak, virágok, akkor álló, statikus képet látnánk, de ettől mivel a kép hatására mi, nézők is befeküdtünk a fűbe, közelebb és közelebb akarunk kúszni Nórához, hogy átlépjünk, átjussunk ezeken a füveken, és a szemébe nézhessünk, azokba a szemekbe, amik egyszerre kíváncsiak, de bennük van a kérdés is, amik egyszerre nyitnak felénk és teszik fel a kérdést, hogy ugye nincs semmi baj, ugye vigyázol rám? Nagyon jó, hogy ezek a jegyek, tehát a gondolati és a formai jegyek ebben a környezetben az ember és a növényzet azonosulását is mutatják. Talán, ha a szerző szöveges üzenetét is olvassuk, akkor a kép megfejtése az "akkor is". (szőke)
értékelés:

Huncutság

A kérdés, hogy miért játssza egy döntött kameránál az alkotó, hogy gyerekes, de közben tanárnős is, és közben most egy ilyen játékkal és a döntéssel most meg vagyunk fogva. Főleg most a kereskedelmi tévéknél lehet látni, meg a fiatal filmeseknél, és ezt szoktam mondani, hogy attól még valami nem lesz érdekes, mert döntöm a kamerát, mert csálé a kép, attól még nem lesz történése a dolognak. Nem azért kell dekomponált képet alkotni, hogy majd attól kapjak egy ritmust, mert most a jobb oldali kéznek a karperecsora ugyanúgy vágott, nem biztos, hogy attól kerül helyre egy kompozíciós rend, mert elkezdem a kamerát tekergetni. És a gesztusrendszert se értem, mert egy ilyen kvázi kisgyermeki, kvázi csábító, de közben pedagógus szemüveggel, szóval nem értem az üzenetet, hogy most ez egy buja képeslap, vagy mi? Ha elkezdjük lehántani róla a rétegeket, akkor azt mondom, hogy a keze rossz, leengedjük, mert takar, elviszi a figyelmet, oké, visszadugom a nyelvét a szájába, oké leveszem a szemüveget, kiveszem a mű fröcskölést a képből, szóval a túlzásokat kitakarítom, akkor érdekes módon ugyanezzel a fejtartással, ugyanezzel a kameraállással és döntéssel máris egy elfogadható kép lenne, mert egyébként az ajtó két vonala pont jó helyen vannak és ott jó helyen van a feje, szóval jó lenne ez, de ez a maszk, ezek a maszkok azok, ami miatt nehéz odaállni az emberek elé, mert idétlenkedünk zavarunkban, holott épp mivel egymás között vagyunk és már sok mindenki volt zavarban, lehet akár nyitni is és ezeket a zavarból származó mű gesztusokat levetkőzni. Az alapért, ameddig sikerült a pedellussal ketten lehántanunk, kap egy disznót. De könyörgünk Barának, picit vegyen komolyan minket. (szőke)
értékelés:

Várakozás
Egy kis magyarázat: a képet alapvetően egy absztrakt kompozíciónak szánom, a fényekkel és a színekkel.
Valós tartalma a harminc éve becsomagolt ruha és fátyol, amit viselője életében először és egyetlen alkalommal egy hét múlva visel, és ezzel vége annak az időszaknak, amit tavasznak neveznek egy ember életében. A ruha erre vár. Ez utóbbi tartalmat nem szánom közlésre, csak a lecke és a cím magyarázata.

Ezzel nagyon nehezen tudunk mit kezdeni, beszéljünk róla, mert absztrakt ide vagy oda, egy nejlonzacskóra rámegy a fény, ott van még valami, de csak a magyarázatból tudunk elindulni, és elhinni neki, hogy az ott van a képen, de ha megvertek minket, akkor se látjuk a ruhát, a fátylat, sőt semmi konkrétat, csak sötétben zavaros formákat. Az is jó lenne, ha csak formák lennének, mondjuk akkor ne zavarjuk össze a nézőt, hogy mint egy feladványt, keresse meg hol rejtette el a fotós a ruhát, mert a ruha nem látszik. Az is szép lenne, ha mondjuk a nejlonba csomagolt ruhát láthatnánk, hiszen ez szép struktúrákat adhatna, de nem látjuk. Az a probléma, hogy nem a szövegmagyarázatoknak kell értelmeznie a képet és a magyarázatok nélkül is meg kell állnia a képnek a talpán. Kompozíciós rendjében pedig ez a kép, még ha elvont, absztrakt is, nem áll össze, a formák nem kapcsolódnak, a súlypontok nem érezhetőek. Hogy mindebbe hol kapcsolódik bele a tavasz, az még nagyobb rejtély, és kérnénk segítséget! (szőke)

Négyévesen
Anyu magassarkú cipője, menyasszonyi ruhája rám való!

Felső gépállást látunk, de ettől függetlenül azt mondanám, hogy ezeket is érdemes lenne komponálni. Elfogadom a két kar szimmetrikus formáját, elfogadom a ruha íveit, és hogy ez mind létrehoz egy ritmust, de ennek ki kellene emelkednie a műanyag padló formából, és most ez nem történik meg. Ha a gombsor lenne a főszereplő, akkor egy sokkal erősebb üzenet lenne. Ha egy más rongyot leterítve arra áll rá a szereplő, akkor jóllehet ez a probléma is megoldódik. A ruha melltömése vagy nem tudom, mi, nem értek hozzá, zavaró. Ettől még az ötlet jó és a vágy is érthető, de ebben a szövegnek is szerepe van. (szőke)
értékelés:

Egészen egészén 2

Variációk egy témára. Tetőtől talpig, pontosabban homloktól lábfejig :)

Azért fontos, hogy a két kép elérkezett ide, mert ha nem láttam volna a bemozdulásos képet, akkor erre is mondhatnám, hogy ez jó megoldás, de jó, hogy látszik a másik képen keresztül, hogy mennyivel összetettebb az üzenet róla, az alkotóról annál a képnél. Ettől még ez is egy disznó, mert lehet látni egy munkafolyamatot. Nagyon fontos az a személyes helyzet, az a konyha, az a radiátor, az a nejlon terítő, az az almadarab, ami térbe és helyzetbe helyezi a modellt. (szőke)
értékelés:

Goa

Azt tudjuk elmondani, mint az előző képnél is, ha pedig a képet kell elemezni, függetlenül a leckétől, akkor azt kell mondani, hogy ez a kép egy képesalbumnál ez működik, de önálló képként nem lép át abba a kategóriába, hogy ez egy magasabb szintű közlés legyen. Félprofilt látunk, ahol a modell fejére van téve egy pink műanyag paróka, de nem eldöntött, hogy ez viccként funkcionál, vagy valami ennél komolyabb közlés része, manifesztuma-e. A pink és a háttér rózsaszín-sárga felülete nem válik el egymástól, a képhatárok igen szűkre vannak vágva, aminek nem érezzük indokoltságát. A modell arckifejezése teljesen idegen attól a képi közegtől, ami körülveszi, olyan, mintha csak a fotós kedvéért ment volna bele ebbe a játékba, ami már fárasztja, untatja és csak a fotós iránti megértése az, ami a kamera előtt tartja és tűri, hogy játszanak vele. (szőke)

Hellooo

Tetszik, szimpatikus, de a sokadik portrét kapom a barát kategóriára, holott amikor feladtuk a leckét, elég pontosan elmondtuk, hogy lépjünk azon túl, hogy a barátunk az ember, vagy a kutya, mert van ez a történet tovább is, én a Zsuzsika autómat mutattam be ott skiccként, tehát azt gondoljuk a pedellussal, hogy nem kéne leállni ott, hogy a barátom a Béla, vagy az Erzsike. Ha a képet, mint portrét kell elemeznünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy időbe telt, mire megtaláltuk a modell szemét, alul és felül szűkre van vágva a kép, míg bal oldalon szinte fecseg a felelsleges tér ehhez képest, tehát vagy ahhoz az oldaltartáshoz kellene igazítani az alsó és felső képhatárt, amit most látunk, vagy egy más beállítást adni, ahol értelmet nyer ez a távolságtartás. A modellt instruálni kell, mert ő nem látja magát kívülről, mi, a film, vagy fotó készítője vagyunk az, aki segítségére tud lenni a modellnek, hogy jelezzük, ha valami nem előnyös vagy nem jó gesztus. Ha profilt választunk bemutatáshoz, akkor a hajjal kell valamit kezdeni, megint eldöntendő kérdés, hogy a haj takarjon-e mindent és így főszerepet kapjon, vagy a profil, az arcél, a szem játéka legyen a fontos, mert ha köztes helyzetben maradunk, akkor a néző se fog tudni közel kerülni a modellhez. Egy disznó azért, mert a felvetés érdekes, de a barátom leckét tessék továbbgondolni, ha pedig mindenképpen ragaszkodtok ahhoz, hogy portrét készítsetek erre, akkor ott a részletek is számítanak, mert a modell nem sokat tud kezdeni az avantgard felfogással, akkor az a portré nem a modellt fogja ábrázolni, hanem a modellen keresztül a fotóst, ami nem baj, csak akkor ebben is határozottnak kell lennünk, hogy a modell csak eszköze és nem tárgya a képnek. (szőke)
értékelés:

Variációk egy témára. A test azaz itt az én testem a testhez azaz itt a lámpatesthez ér - vagy érne ha elérné. Avagy a búrámtól a talpamig...

Ez egy egészen meglepő és furcsa, elsősorban a perspektívát behívó kép, már régebben beszéltünk Mantegna Halott Krisztus című képéről, nagyon érdekes, hogy egy ennyire szabad beállítást mer használni az alkotó, de az is érdekes, hogy ez a rövidüléses helyzet ettől a piros-kék-fehér vízszintes pólótól és a lámpafénytől egy marionett, vagy kerámia törpe figurává változtatja az alakot. Az egész olyan, mintha egy kis manó fényképezkedne egy fénysapkában. Nagyon furcsa asszociációkat indít el a kép, nem megnyugtató, sőt, felzaklató szimbolikákat használ, és talán annyi megjegyzés lenne, hisz ez megint csak az abszurd felé mozdul el, és ez egy színházszerű munka, hogy esetlegesen a talp környéke és a szürke mackóruha valami surlófényt vagy oldalmegvilágítást jó lett volna, ha kap, hogy a perspektíva jobban tudjon tagozódni. (szőke)
értékelés:

Egészen egészén

Variációk egy témára. Első a háromból. "Megpróbálok nem tizest dobni" :)

Ez egy bemozdulásos kép, és érdekes, ahogy a bohóc, a clown, a csíkos pólóval és a szemnél jelentkező csíkokkal mintha egy Fellini film lenne, mintha Giulietta Masina állna itt előttünk. Az nagyon fontos, hogy a képben rengeteg fájdalommal teli önirónia van, attól, hogy a gépen magasra helyezi, attól még jobban a kisemberséget erősíti ebben a konyhai miliőben. Ez egy bátor vállalkozás, felénk tekintés. (szőke)
értékelés:

Fénytojás
Még egy kitömött állat.

Még mindig jó az ötlet a kitömött állattal, a fénytojás is jó, de a megvilágítás nem tökéletes. Annyira erős a fény a madár alatt, hogy maga a madár bebukik, tehát egy pici élfényt, derítést kellene neki adni. Picit a fészek is lehetne játékosabb, szóval azt mondjuk, hogy ismétlés! De azért ez is kap két disznót, csak jó volna, ha megcsinálnád az ötletet úgy is, hogy kipróbálod, amit mondtunk. (szőke)
értékelés:

Tüzes Angyal III
Jobbra Bozsik Yvette

Kedves József! Sokszor tértünk vissza már, és nem elsősorban Bozsik Yvette miatt, akit esetleg ismerünk is, bár lehet, hogy ha Bozsik Yvette-et megkérdezed, azt mondja, hogy nem ismeri Szőke Andrást, de az a fontos és az a jó, és az kapott külön értékelést, hogy keressük magunkban a történeteket és nem Bozsik Yvette-et szeretném értékelni, nem az ő történetét szeretném megismerni és nem azt, hogy jártál-e színházban, hanem a saját történetedet keressük a te képeiden keresztül, ha megtisztelsz vele, és ez éppúgy érvényes a többiekre is, tehát az ötös lecke azt gondolom sokkal több már, mint egy portré, és nagyon örülnék, ha nem egy színházi fotót kapnék a nem tudom melyik alternatív színház részeként. Igazából azt kérném, hogy ismételd meg ezt a leckét, mert ez Bozsik Yvette vágya és nem Kepes Józsefé. Félre ne értsd és ezt fontosnak tartom elmondani: mindettől függetlenül a kép jónak mondható, bár a hölgy lábán a fény térd alatt zavaró, bár a lábak csonkolása indokolatlan, de szép a fény és szép a fátyolszerű mozgás. Tehát nem a munkátokat szeretném leminősíteni akkor, amikor a leckék pontosítását kérem, hanem arról van szó, hogy mi rátok vagyunk kíváncsiak, veletek szeretnénk együtt dolgozni, játszani, tanulni és a ti érzéseitek foglalkoztatnak, nem valami idegen dolog tükröztetése. Szóval a kép ha lenne színházfotó, két disznós lenne, de most ne haragudj meg érte, hogy azt mondom, ismételd ezt a leckét a saját vágyaddal. (szőke)