Feladatmegoldás

Ez a paradicsom nem maradt csendben, így csendélet lett belőle.

Azt gondoljuk, hogy ez egy szimpatikus kép, jó a ritmusa, az, hogy bele mer vágni ebbe a gömb formába és nem a gömb varázsolja el, hanem ezek a furcsa levél inda formák, amikkel valamikor ez a növény kapaszkodhatott, nagyon jó ritmusa van. És azért három disznó, mert Nóra talált magának benne egy élményt, egy egyszerű kis tárgyban, amit át is tudott adni nekünk, ezt a játékot, ritmust és tónusokat. Itt a példa arra, hogy mi van akkor ha az alkotó közel kerül valamihez és élvezi. (szőke)
értékelés:

Itt megint az vetődik fel, hogy ritmikailag a pulcsi, a tetoválás, a napsütötte melltartóhely, a színes fehérnemű és ennek az egésznek a beállítása egy divatfotó iránya, sokat látunk ilyet újságban, és igazából ez a torzó kategóriája és amúgy a sötétek és a háttér színei érdekes ritmust hoznak létre. De megint az vetődik fel, hogy az Anita vágya az, hogy piros bugyis fiatal, szóval megint el vagyunk akadva, hogy mi az üzenete a képnek. Vajon egy értelmezési különbség van, hogy Anita vágyat akar kelteni bennünk? Ettől eltekintve is van baj a képpel. Ha torzót vágunk, nagyon fontos, hogy hol vágunk. A fekete pulóveres kéz rész furcsa, a combok vágása is esetleges. Ezen túl van a hölgyön egy fekete kardigán, ami nagyon előnytelenül gyűrődik a hasán, tehát ez így a modellnek nem előnyös. Várjuk a vágy megoldását, ahogy lentebb is írtuk, Anita vágyára várunk. (szőke)

Az lenne a kérdésem, hogy ebben a vágyban azt fogalmazza-e meg az alkotó, hogy ő szeretne cica lenni, szeretne úgy fiatal lenni, ahogy itt a kislány ki van festve, vagy hogy? Ha ez a kislány vágya, akkor tévedés van, mert a kislány épp most cica. A gyerek tökéletesen beleéli és elfogadja magát egy ilyen helyzetben, hogy ő cica. Azt kell mondanunk, hogy ennél a vágy összetettebb történet, az alkotónak bátrabbnak és őszintébbnek kell lennie magához és ezáltal a nézőhöz, hogy az ő vágyát ismerhessük meg, hisz a lecke erről szól, rólunk. Ez egy zsánerkép, ami egy üdülőközpontban készült de nem éri el azt a mélységet, hogy Anitának mit jelent a vágy. Kérünk ismétlést, saját vágyat erre a kategóriára. (szőke)

Kékfestő múzeumban, kékfestő ruhában...

Nagyon szimpatikus a kép, de olyan jó lett volna, ha ahogyan a kék sapka fölött van egy is felületünk és látszanak ezek a kékfestő díszítések, azok a lábnál is meglegyenek és a láb is megmarad, és talán a bal oldalból vágnánk és áthelyeznénk a jobb oldalra, mert a nézési irányhoz képest túl középen van a figura. De van egy másik problémánk is, és ebben őszinteséget várunk tőletek. Mi azt szeretnénk, ha a saját munkáitokat mutatnátok meg és nem más által rólatok készített fényképet. Ez a kép nagy valószínűséggel nem a te felvételed, hanem te vagy rajta, ami nem ugyanaz. Ezért a kép egyébként két disznós lenne, de emiatt ezt a leckét ismétlésre visszaadjuk. És mindenkit kérünk arra, hogy saját munkákat töltsetek fel leckére. (szőke)

Jobb lett a kép, de a harmadik oszlop elfogyott, ez zavaró. Van egy problémánk azonban, amiről eddig nem sokat beszéltünk, és ez a világítás. A vaku a maga erős direkt fényével laposra, keményre fotóz mindent és durva árnyékokat ad, a közeli felületek kiégnek. Ezért ha tehetnénk azt mondanánk, hogy ha a vaku nem dönthető, inkább ne használjatok vakut, vagy nagyobb fényt kell keresni, vagy lámpákkal megoldani a világítást, de ez nagyon durva eredményt ad ez a vaku. De egy disznó azért mindenképpen jár, mert az alkotó elkezdett dolgozni a képpel, értelmezte az értékelésünket és foglalkozik vele, kommunikál a kép megvalósításának módosításával, próbáival. Ez a tanulás lényege, hogy ismétlünk, amíg nem lesz kész a kép és nem hagyunk félben dolgokat. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretjük a képet, a ferde árnyékok amik balról jobbra haladnak, nagyon jó, hogy nem a kép aljára vagy egy nyugodtabb kompozícióba kerültek, az is tetszik, hogy belevág a forgóajtóba, így az előtér márvány formái is látszanak. Mivel ez az árnyék balról jön a fény miatt, nagyon izgalmas, hogy az emberi alak már kilép a képből, tehát egy olyan mozgással halad, hogy ugyanennek az árnyékoknak a folytatásaként már csak egy pillanatra van a képben, miközben álló képet látunk, ez a furcsa dekomponált mozgás utolsó pillanatának elcsípése hoz létre az álló kép ellenére egy jó mozgás stúdiumot. (szőke)
értékelés:

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés: