Feladatmegoldás

Pista

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

pékcranÖnarckép
Kicsit csaltam mert csak az arcom egyik felét használtam fel képhez, bocsi...
De hát a másik felem az ugyanaz!

Egy ügyes geggel dolgozó képen tükröztetést látunk, egy nagyon jópofa humort, sokkoló, meglepő lehetőséget lát az ember, a szemek különböző iránya okán, elsőre elgondolkodtunk, hogy milyen ügyes technikája van Tamásnak, hogy így tud kancsalítani. Azért ez a kép nem egy barátságos kép, ez az önirónia jó irány. Ez a pozitív rész. A másik fele arról szól, hogy tévedés, hogy a két arcfelünk ugyanaz lenne, nincs olyan ember, akinek a két orcája egyforma volna, ezért is idegenkedünk, sőt, akár a felismerést is nehezítheti, ha egy olyan képet látunk, ahol mint ennél is, a bandzsítás nélkül mondjuk egy tükörrel átmásolják az egyik arcfelet a másikra. Ezért is bukik le a kép, a bandzsításon kívül, merthogy nincs semmi különbség a két arcfél között és ez lehetne a továbblépés iránya is, hogy elhelyez valamit az egyik orcán, valami bőrhibát vagy akár egy hajtincset, mert akkor az első szintű ismétlésnél tovább tud nézelődni a befogadó. (szőke)
értékelés:

Pontosan nem tudom meghatározni, hogy a hölgy melyik indián csoportba tartozik, a dal egy egész érdekes kapcsolódást indít el. Ha visszaemlékszünk a magyarországi népdalainkra, azokra a ritmusokra, amelyek népi és szakrális tavaszváró ritmusok amikkel a kikeletet várják és hívják, itt a hölgy hangja mögött is hallatszik, hogy van kísérete, a szívritmusnál picit gyorsabb sebességgel ismétel hangokat és ritmusokat, amelyek picit váltakozva lüktetésszerűek is, és ez sokban hasonlatos a mi tavaszvárásunk ritmusaihoz. Az eszkimó népzenében ugyanez a zenevilág megtalálható, elsősorban hasi légzéssel hozzák ezt létre többnyire duóban úgy énekelve, hogy a hasukat összeérintik és a has nyomással együtt ritmizálva mintegy kis zakatoló gép, együtt énekelnek. Ennek profán okai is lehettek, hogy a hidegben az eszkimók a dalokat is energia töltésre, a hőfok, az öröm, a mozgás létrehozására is használták, tehát míg az indiai területeken egy lassú, jógamozgás honosodott meg, nyilván ez a technika nem tudott volna működni az északi hidegben, itt egy dinamizáló dologra van szükség. Ez a dal, amit Annáék kanadai filmjében látunk egy dinamizáló, bemozgató mágikus dal és ez kapcsolódik ehhez a havas tájhoz, ahol a fények már jelzik, hogy készülődik a tavasz és ezzel a mesedallal nagyon várják, hogy jöjjön a tavasz. Hármas szerkezetben építkezik a film, látjuk a tájat, majd utána ezt a színpadi éneklést és végül visszatérünk a tájhoz, ami így elég határozott kiáltó üzenet, hogy jöjjön a tavasz. Az A-B-A történetformálástól szomorú a helyzet, hogy énekelünk, de még nem történt semmi. Hiányoljuk Anna jelenlétét, bár a cigarettafüst utal rá, de azért őt is kérjük, őt is várjuk, őt is látnánk. (szőke) értékelés:

Tavasz
Ha lemerült, cseréljen elemet! Éljen a tavasz!

Itt egy aranyos, szövegközpontú, a magyarul értő emberek számára geggel ábrázoló képet látunk, azt nem mondom, hogy nagyon nagy mélységű sűrítés, de egy izgalmas szatirikus kép, és az az érték, hogy észrevette ezt és meri a humort alkalmazni és ezzel egy új üzenetet létrehozni. Egy plakát struktúrában működik ez a kép, és ahhoz, hogy működjön a humor, rálátásának kell lennie a rendszerre, amit humor által közelít meg. Az irónia egyik fontos eleme, hogy elmélyüljünk abban a témakörben, amit vizsgálunk. Jó a kép osztása elő- középtérre, és van egy háttér az éggel. (szőke)
értékelés:

Hangyás Talp
Egy szép tavaszi nap délutánján a mezőn sétálva gonoltam leülök a fűbe egy kicsit pihenni. Levettem a cipőmet majd a zoknimat, a friss levegő a talpamnak is kijár. Miközben szellőztettem eme testrészemet, arra lettem figyelmes , hogy tulajdonképpen egy hangyaboj társasága mellé telepedtem le. Gyorsan megnéztem a talpam is, és ekkor vettem észre, hogy egy tagja eme bojnak már amottan mászik. Ekkor hirtelen előkaptam a gépemet és katt...

Szabadjon elmondanunk, hogy a leckék sorrendjében legalább az elején jó, ha sorban megyünk, legalább a portréig jussunk el, ezt a képet a portré arc nélkül kategóriába tennénk át, mert ez a kép nem a leírásra központozódik. Szimpatikus a kép, de azt érezzük, hogy a bal oldali felülettel nem nagyon tudott mit kezdeni az alkotó. Érezte, hogy valahol el kellene vágni a képet, de nincs lezárva a bal oldali felület, ott volt ez a rész és vágott, mert mondjuk a gyatyaszár belelógott volna, miközben ha belelóg, sincs semmi baj. (szőke)
értékelés:

Bemutatkozás
Magamról röviden annyit, hogy IQ-m vetekszik lábméretemmel, bár így viszonylag jó helyzetben vagyok másokhoz képest, mert a lábam 47-es.

Van iróniája a a lukas zokninak is, de a lábsebesülést meg kellett volna oldani, hogy ne legyen a képben. Meglátjuk, mi fog ebből kifejlődni. Az alkotó tudja, hogy lukas a zoknija, középre is helyezi, egy erőteljes manifesztálással. Alapvetően azért azt meg kell jegyezzük, hogy a humorban ez az altesti humor kategóriájához hasonló, szilveszterkor és a bulik második, lefelé szálló felében szoktunk ilyennel találkozni. (szőke)
értékelés:

Muskátlis ablak
Élet a vakolaton túlról

Nagyon személyesnek mondható üzenet, jól kapcsolódik a témához, érzelmi kapcsolat fűzheti az alkotót ehhez az objektumhoz. Jó, hogy ebben a szórt fényben látjuk ezt a felületet, és ez a fény hozza létre, hogy a jobb oldalon ezek a rusztikus felületek ritmusokat hoznak létre, másrészt ez egy parasztház átalakított motívuma, és ez jót tesz a felületnek, hogy az ablak nem középre van komponálva és ezekkel a javításokkal, vályogfoltokkal, meszelésekkel, cementcsorgásokkal jó ez a jobbra komponálás. Mivel a kamera tengelye nem párhuzamos a fallal, olyan mintha az ablak jobbra kibeszélne a képről. Ez a jobbra húzás indít el egy belső mozgást, és a feszültséget, amit a kép közvetít, ez a ritmizálás hozza létre. Két dolgot mondanánk, az egyik a technika, hogy lehet-e ez egy picit élesebb, mert elmosottak a vonalak, ez nem nagy baj, ha nincs mód élesebbet adni, de ha technikailag megoldható, akkor az élesség a rajzolathoz hozzáadna. Ilyenkor, amikor szemmel nehéz megállapítani az élesség pontját, a filmezésben egy kihúzott mérőszalaggal centire pontosan lemérik a tárgytávolságot, és így tudnak éleset állítani. A másik, hogy ez egy külső világ, de van egy belső világ, ami az ablak mögött van, ami most főleg az egyik ablakszárnyon fekete. Mi van, ha felkapcsoljuk benn a lámpát? Vagy a másik verzió, mivel jobbról felülről érkezik a fény a ház oldala felől, egy tükörrel vagy alufólia vagy más fényvisszaverő felülettel lehet játszani, és ezekbe a sötét felületekbe bele lehet játszani a fényt. Grunwalsky Ferenc például tojástartókat használt, amibe alufóliát nyomott bele és ezek a felületek össze-vissza tükröztették a fényeket és érdekes reflexhatásokat hozott így létre. (szőke)
értékelés:

Középpont

Valamilyen szakrális épület a 10-es 20-as évekből, ez valaminek a kupolája lehet, mint egy kis kaleidoszkópnál ezek a formák egymásba kapcsolódnak, és ez a középpont elcsúszik a bal oldalra és valahogy ettől a kupola ívei is megjelennek középen. Alapvetően a kép szimpatikus és mandalaszerű meditatív játékot látunk egy valós helyzetből kiemelve, valami azonban hiányzik a képből, ami egyrészt megintcsak azt mondom, hogy az alkotó személyes üzenete, személyes kötődésének megjelenése. A geometria keresést értjük, de megintcsak egy védekezést látunk, ahol a valós belső történést nem láthatjuk. Ez a kép jó önmagában, de mélyebbre lehet menni, mélyebbről lehet felhozni a belső történetünket. Fontos dolog észrevenni egy ilyen képi helyzetet, és azt mondjuk, hogy ezt inkább átsoroljuk a 13-as leckére, mert a köldöknél személyes emberit keresünk inkább. Ilyen kerékformát, amire azt mondhatjuk, hogy köldök, találunk a kocsikeréken, egy üveggolyóban vagy más tárgyban is, de ebben a képben az, amit Bara tud, nem tud előhívódni, pedig Barában megvan ez a többlet tudás, csak elő kell hívnia. A 13-asra 2 disznó, mert ha épület, akkor viszont pontosabbnak kell lenni egy ilyen geometriánál. (szőke)
értékelés:

Borg
Remélem, legalább néhányan tudják mire utal a cím, mert anélkül nem él a kép.

Meg kell nyugtassunk Nóra, hogy nem tudjuk, mire utal a cím, de azért a képpel így is lehet mit kezdeni, bár az egy érdekes dolog, hogy ennyi furcsa utalás érkezik a képcímekben, mintegy tesztelve vagy megdolgoztatva a nézőt, hogy tud-e mit kezdeni vele, ami azt is jelenti, hogy ha nem, akkor kiszorulva érezheti magát abból a körből, akiknek az üzenet szól. A kép egy autóban készített önarckép, és mint egy női svarcenegger, mint egy kémnő, a szem elé emelt kamerával a kocsi visszapillantó tükrében az alkotó próbál a nézővel kommunikálni. Mindemellett érdekes lehetne a mögötte látható táj is, ha Nóra akkor és úgy exponál, hogy ezt figyelembe veszi, magyarán belekomponálja a képbe, hisz a kép fele erről a külső tájról szól. Ehhez ha picit dönt a kamerán, már több információt kap a néző, hiszen a felhős ég nem hordoz fontos képi üzenetet, a történet lényege a tájban folytatódhatna, ha mondjuk ez a gépember látna valami érdekeset az úton a fák között. De jelen pillanatban a tükör szerepe a saját magunk szemlélése, kontrollja, hogy jól tartom-e a kamerát, hogy úgy nézzek ki, mintha, vagyis a képi mondanivalót felülírja az alkotó előre eldöntött közlése, hogy ő most magát mint gépasszony akarja mutatni. Ezt is lehet, de akkor ehhez szűkebb kivágást kell választani. (szőke)
értékelés:

Ez egy régebbi kép, amikor még csak mi ketten voltunk.

Sarolta anyaság sorozatából látunk egy újabb képet, aminek értékelésénél az elején egy kétségünknek kell hangot adnunk, mégpedig annak, hogy vajon a képet Sarolta készítette-e. Természetesen ezt most nem tudjuk biztosan eldönteni, tehát elfogadjuk azt az irányt, hogy feltételezzük, hogy egy állványról, vagy a szekrényről önkioldóval időzítve készült a felvétel, mert ha nem így lenne, akkor azt kellene mondanunk, hogy mint saját lecke, nem tudjuk értékelni. A kép egy meghitt pillanatot mutat, nagyon érdekes a beáradó napfény ereje, az ellenfényből kialakuló bensőséges hangulat a kisbabával, azonban ezt a bensőséges idillt képileg megzavarja a piros mackónadrág, mintegy visszarántja az elemelt, éteri magasságból a konkrét lakótelepi nappali vagy hálószóbába. Tehát ezzel azt akarjuk mondani, hogy egy fénykép elkészítésénél el kell dönteni, hogy mi a cél, hogy egy szociografikus helyzetjelentést akarunk küldeni, vagy egy több rétegű, a valóságot elvontan is ábrázoló munkát. Amikor ez nincs eldöntve és keveredik a két irány, akkor a néző maga is zavarba jön, hogy mit is lát tulajdonképpen. Szeretnénk, ha Sarolta megismételné a portré leckét annak értelmében, ami a feladat, vagyis saját magáról készítene ő maga egy arcportrét. (szőke)
értékelés:

Árnyjáték
Egy nagyon érdekes, japán metszetekhez hasonló képet látunk, de akár Pécsi József képeit is említhetnénk. A továbblépés a sík és a térbeli, a rajzos és a valós közti kötés irányába mutathat. (szőke)
értékelés: kiscsillag

Sokszögekbe zárva

Egyrészt, mivel egy időben érkezett ez az alkotás a 13-as lecke feladásával, így ezt engedelmetekkel oda átsoroljuk. Nagyon szeretitek ezt a problémát a tükröződéssel, ez egy moziterem, aminek a plafonja van felhasználva, és érdekes ez a kettős megjelenés, az alsó gépállás és a tükörképben, mintegy tettenérve az alkotó munkamechanizmusa az exponálással. Annyi megjegyzésünk lenne, hogy talán érdemes lett volna annyit még mocorogni, hogy a Jóska arcmezőjében a haj mellett a plafonba ágyazott lámpát a fej mögé komponálni, hogy ne égjen ki és ettől ne legyen furcsa a forma. (szőke)
értékelés:

Nem éppen a megszokott értelmezése a biztonságnak - de mászáskor ez fontosabb, mint az érzelmi biztonság. :-)

Nagy öröm, hogy Nóra a tárgyakkal foglalkozik, mint csendélet stúdium, de itt most ez egy alap, ami jó alap, de nem befejezett ez a formai játék, hogy mit jelent nekünk a biztonság. A kép fény-árnyék viszonyát súlypontként nézzük, akkor ezt a karabinert megfordítanánk 180 fokkal, és akkor a zárószerkezet ellenoldalon ellenpontozza a sötétet és létrejön egy hármas osztat a kötél, karabinerzár és árnyék között és máris tud a szemünk körbejárni a képen. A csendélet arról is szól, hogy tárgyak és formák egymáshoz való viszonyával is foglalkozunk, ezért innen még valami hiányzik, akár egy kéz, vagy más, a karabiner továbbgondolása. Ide kapcsolnánk a búváros történetet, mert mindkét történetben van egy erős érzelmi kötődés az adott munkafolyamathoz, a búvárkodáshoz, a mászáshoz, és ez az érzelmi kötődés egy felfokozott állapot, de tudni kell, hogy a nézőben ez nem kötelezően jelenik meg, ver visszhangot, ha nem érzékeltetjük, és azt amit a leírás ír, a biztonságot nem érezzük, nincs megmutatva, a kötél laza, tehát még az se a feszültséget mutatja. (szőke)
értékelés:

Csönd élet!
és amikor úgy gondolod, már jobb nem lehet, akkor kell elkezdeni az egészet elölről.

Ha jól látjuk, itt vízben úszik valami szép bogyós növény, és ez csendélet kategóriában érkezett. Hogy mennyi ebben a manipuláció, nem tudjuk, hogy mitől ennyire sematikus a bogyók mögötti felület, de ezt el lehet fogadni, hisz a bogyószemek rajzolata indokolhatja ezt. Jó ez az arányosztás is, ettől függetlenül, ha ez egy vízben lévő felület, jó lett volna ezzel a fátyolrendszerrel, furcsa fényáteresztő felülettel is foglalkozni és nem ennyire kiégetni. Sokadszor mondjuk a keretezés problémáját, láthatóan Péter mégis ragaszkodik ehhez a formai megoldáshoz, amit sajnálunk, mert ez a saját üzenetének erejében való bizonytalanság érzetét erősíti. Bízzon abba, hogy működik a kép enélkül is, 500 pixelünk van, használjuk ki, majd a kiállításon paszpartuzunk ahogy kell, így most elvesztettünk elég sokat az 500-ból. A másik, hogy most megfejettük azt, hogy ez víz, de ez a redukció okán nem egyértelmű, hisz egy szárítókötél is lehetne, és így ez a vonal nem azt mutatja, ami a víz és a levegő közötti különbség. A másik gondolat, hogy emellett a felület érzékeltetés mellett, ha ez víz, ebbe bele lehet dobálni, akár egy citromot, egy szilvát, és mivel mondjuk állványon van a gép, lehet olyan exponálásokat keresni, hogy a vízbe dobott tárgy a vízfelületet megmozgatja, dinamizálja. Tehát az alap nagyon szép és jó ötlet, csak kicsit bátrabban lehet ehhez hozzányúlni. (szőke)
értékelés:

Kancsók II.

Ez a kép valójában nem a Kancsók I-hez kapcsolódik, hanem Gábor előző csendéletéhez a csészével, ugyanis a kínai képzőművészetet hívja elő, az agyaghadsereg szimbolikáját, ahol látjuk, hogyan lesz a kettőből négy, és remélem, sejtem, hogy sok munka lesz itt, mert a kancsók 27-ben már egy ezredet látunk és egy új világszenzációt, a Gerlei kancsóhadsereget. Ettől függetlenül megvan a 3 disznó, de félünk, elég. :) (szőke)
értékelés: